Siklós és Vidéke, 1898 (11. évfolyam, 4-52. szám)
1898-01-23 / 4. szám
tott községi közgyűlés 14/1897. sz. a. határozata folytán, — az 1886. évi XXII. t. c. 24. és 110. § a értelmében névszerinti szavazással hozandó határozat, — Siklóson a Tekintetes vármegye által építtetni szándékolt főszolgabírói lakház szükséges helynek átengedése végett. 3. A felállittatni tervezett Desinfector (fertőtlenítő szerkezet) tárgyábani jelentés. 4. Járási Teri- főszolgabíró úrnak 7278/k. i. 97. sz. a. rendelete erdőgazda megválasztatása iránt. 5. Dr. Schlesinger Ernő községi képviselő indítványa, a március lake 50 éves évfordulójának méltó megünneplése érdemében. 6. Weich Lajos segédjegyző kérelme fizetésének emelése iránt. 7. Korsós Gábor községi hónapos erdőőr fizetésének javítása iránti kérelme. 8. Weisz Lajos községi képviselő indítványa a község tulajdonát képező Pelikán vendéglő helyiség újjáépítése tárgyában. 9 A Siklós községi iskolaalap kölcsön bíráló bizottságába 3 választandó tagnak megválasztása. 10. Bejelentése annak, hogy a község 1898. évi költségvetéséhez Baranyavármegye közgyűlésének 719. sz. a. határozatával bekivánt pótköltségvetés elkészült, és a községi törvény értelmében 15 napig közszemlére kitétetik. 11. A siklósi polgári iskola 1896/7. évi számadása és 1897/8. évi költségvetése megvizsgálására kiküldendő bizottság. 12. Elöljáróság jelentése az országos vásároknak árverésen történt bérbeadásáról. 13. Néhai Gróf Antal által beszedett de el nem számolt rom. kath. iskola és egyébb pénzek iránti jelentés. Kelt Siklós, 1898. január 21. Tormássy Sándor biró. A mezei egér által okozott kár k. A gazdát érő csapások sorozatát betetézi legújabban a mezei egerek nagy mérvben elszaporodása. E sorok írójának alkalma volt közelebbről az országot keresztül kasul utazni, s sajnosan kellett tapasztalnia, miszerint kevés része az országnak kíméhetett meg a mezei egerek pusztításától. A hosszú és száraz ősz felette kedvezett ez apró ellenségeink elszaporodásának, amelyekkel szemben a gazda, tétlenül kénytelen nézni azok pusztítását. Mert van ugyan az egerek pusztításának számtalan elméleti módja, hisz közelebbről is a földmivelésügyi miniszter által e tárgyra vonatkozólag kiadott utasításokat az ország legtöbb lapja közölte — amelyek legnagyobb része azonban a gyakorlatban kivihetetlennek — avagy legalább is oly költségesnek, oly fáradságosnak bizonyult, hogy bizon nagyon kevés gazda szánja rá magát azok alkalmazására. Egyedül a Höffler féle bacillusokkal való oltás, s a továbbfertőzés által való pusztítás látszik egyszerűnek, s olyannak, mely a gyakorlatban való alkalmazást is elbírja, azonban ugy látszik, hogy a pusztításnak ezen módja még nincs kellőleg kipróbálva vagy eléggé tökéletesítve, mert tudtunkkal nagyon kevés helyen alkalmazták ez ideig. Szerencse csak az, hogy az amúgy is túl gyönge őszi vetésekben eddig egyáltalán semmi, avagy csak igen kevés kárt tettek az egerek , annál jobban tönkre tették a lóheréseket és lucernásokat, hol is a vastag húsos gyökerek könynyen hozzáférhető, böviben levő, kedvenc táplálékát képezi az egereknek. Láttam lucernásokat és ■ lóheréseket, melyek rosta módjára voltak át és átlyukasztva. Hogy az ily módon tönkre tett lucer-nások és lóherések alig fognak jövő évben kaszálást adni, aziránt alig van kétség, pedig hát különösen a felvidéken, de az ország más részeiben is nagyon sok gazdaság van, ahol kizárólag , lóhere, lucerna, zabos bükköny s talán csalamádéra van bazírozva a takarmány termesztés. Ha ilyen helyen azután a lucerna és lóhere nem ad kielégítő termést megvan a kalamitás, a következő télen, az állattenyésztés rovására szalmát kell etetni, avagy takarmányt pénzen venni. — Résen kell tehát az ilyen gazdaságokban állami s ha már az egereket kipusztitani nem volt lehetséges, tavasz beálltával — a mikorra maguktól is elpusztulnak — mindent elkövetni, hogy a lóhíres és lucernásokat megjavítsuk. Fő dolog a hiányokat újabb mag elszórásával is pótolni, s a talajba könnyen oldható, a megrongált gyökészet által könnyen felszívható tápláló anyagot juttatni, hogy így a növényzet hamarabb indulhasson erőteljes fejlődésnek Ebből a célból a talajt kora tavasszal, mihelyt a föld annyira száraz, hogy az ökör nem vagy nyomokat, rézboronával keresztül kasul erőssen meg kell boronáltatni, majd pedig gyéren lóher, illetve lucerna maggal, továbbá gypszel vagy méginkább szuperfoszfát gypszel beszóratni. Köztudomású hogy a szuperfoszfát gipsz mily nagyszerű hatással van a lóhere és lucerna félékre s mily óriási mértékben emeli azoknak termés átlagát. Ha valami segít az egerek által megrongált lóherések és lucérnásokon hat csakis a szuperfoszfát gypsz, avagy a trágya gyips. Ennek a kiszórása után esetleg még egyszer megkoronáltatjuk a talajt, s nyugodtan várjuk az eredményt, mely ilyenformán bizonyára nem marad mögötte azon eredménynek melyet adott volna ugyanazon talaj, az egerek pusztítása nélkül. -r- Országos uzsora és zálogházak- Budapest, 1868. január hó. Amikor itt a székesfővárosban tűvé tesznek minden búvóhelyet, hogy elfogjanak egy uzsorásembert s amikor odalenn a délvidéken húszezren küzködnek a legnagyobb nyomorral és ínséggel, s feltétlenül időszerű, hogy felhívjuk a közfigyelmet az uzsorának egyik országosan elterjedt nemére, mely annál veszedelmesebb, mert a hatóságok tudtával, beleegyezésével és hozzájárulásával folytatja a maga üzemeit. A kézizálog-üzlet, úgy ahogy jelenleg Magyarországban működik, a szó szoros értelmében országosan szervezett uzsorának tekinthető. Uzsora jellegét rányomja az a hihetetlenül magas kamatláb, amelyet szed, valamint az a körülmény is, hogy áldozatai a legszegényebbb néposztályból gyülemlenek össze — országos szervezettségét pedig az a tény bizonyítja, hogy összesen 250 zálogüzlet működik hazánkban, eloszolva az ország minden részében. A zálogházaknak ez a nagy tömege évenként mintegy huszonöt millió forintnyi idegen értéket forgat meg kezein s olyan közel áll épp a szegényebb néposztályok gazdasági nyomorához, hogy feltétlenül gondolnunk kell reá most, amikor a szegény nép bajai vannak napirenden. Nem lehet tagadni, sőt nem szabad kicsinyelni sem a kézizálog üzletnek fontos s alapján véve jótékony hivatását. Apróbb szükségletek fedezése s az élet küzdelmeiben gyakorta előforduló „pillanatnyi pénzzavarok“ból való kisegítés a feladata a zálogházaknak ; ez pedig humánus feladat, melyet nem csak megtűrnünk, hanem még segítenünk is kötelesség. Ez a szempont az, mely minden rossz tapasztalások dacára okvetetlenül fenntartandónak mondja a zálogházi intézményt, mint a szegényebb néposztályt pénzügyi segítőeszközeinek egyikét. Ámde ez a szempont csakis addig tartható fenn, amíg az elvben humánus intézménynek gyakorlati működése is tényleg humánus. Mihelyt azonban a humanizmus csak az alapban van meg, de teljesen hiányzik abban a szerkezetben, mely erre az alapra felépült, feltétlenül kárhoztatnunk kell az egész Intézményt. Ez a rossz helyzet teljes mértékben megvan a házi kézizálog intézményben. Konstatáljuk, hogy a zálogházak túlnyomó része a legnagyobb mérvű uzsorát űzi. A tényleg működő 250 zálogháznak valamennyire ad kölcsönt arany, ezüst, és ékszernemüekre. Több mint felerésze pedig egyébb ingóságokra (ruházat, bútor szerszám, háztartási cikk stb) is Az arany, ezüst és ékszernemüekkel dolgozó zálogházak közül 80 zálogház 15—24 százaléknyi kamatot szed, míg az egyébb ingóságok után szedett kamat 86 zálogháznál 18 százalékon felül emelkedik 74—30 százalékig, sőt van 8 olyan zálogház is az országban, mely 36 százalékos kamatot szed attól a szegény embertől, aki a ruhaneműt elzálogosítja. Harminchat százalék ! Ugyanakkor, amikor a hivatalos kamatláb majdnem állandóan 4 százalékon áll, harminchat százaléknyi díjat kérnek attól a koldus szegény embertől, aki elzálogosítja néhány ruhadarabját, hogy egy két napra való kenyeret szerezzen magának. Micsoda sötét kép ez ! S milyen rettentő példája annak hogy nálunk teljes mértékben van kiszolgáltatva a szegény ember a másik kiszipolyozásának. Olyan dolog ez, amelyen sürgősen s feltétlenül segítenünk kell. Mert ha nem is vesszük számba azokat a számtalan visszaéléseket, melyeket a zálogházak elkövetnek, hanem csak arra a 36 százalékos kamatlábra utalunk, melyet az illetékes hatóságok tudtával szednek a zálogházak, már így is olyan szembeszökő dolog áll előttünk, melyet irgalmatlanul ki kell metszenünk gazdasági bajunk előidéző okainak nagy komplekszumából. A zálogházak ügyeinek s pénzforgalmának statisztikája azonban nemcsak ebben a tekintetben, hanem más irányban is megdöbbentő adatokat mutat. Megtudjuk belőle, hogy az alsófokú hatóságok engedelmével 103 magánember teljesen ellenőrizetlenül űzi a kézizálog kölcsönzést és pedig túlnyomó részük inkább ingóságokkal, mint ékszerekkel, mert hát amaz hasonlíthatatlanul jövedelmezőbb. És míg a sajnos nagyon csekély számú állami zálogház csak 9 százalékos kamatot szed s az egyéb közintézeti jellegű (községi, részvényvállalati avagy szövetkezeti) zálogházak közül is csak egynéhány emelkedik a 20 százalékos kamatlábon felül, addig a magán zálogházak nagyobb része a 24 százalékos kamatot tekinti minimumnak, de bátran felmerészkedik a 36 százalékos kamatlábig is. Ezek a szomorú viszonyok pedig még tetemesen súlyosabbaknak bizonyulnak, ha a zálogházak közönségét disztingváljuk. A zálogkölcsönök óriási része, sőt a ruhaneműekre és egyéb ingóságokra adott kölcsönöknek éppen felerésze két forintnál csekélyebb, ami megcáfolhatatlan jele annak, hogy igazán csak a legszegényebb néposztály veszi igénybe a zálogházakat és pedig a maga csekély értékű tárgyaival. A többi kölcsön pedig 2—10 fűt között mozog s az összes elzálogosításoknak csupán 21/2 százaléka emelkedik 10 forinton felül. Az az uzsoratelep, a minek a fentebbiek szerint a hazai zálogházaknak túlnyomó részetekinthető, tehát a legszegényebb néprétegből szedi a maga áldozatait. A zálogházak tehát humánus hivatás helyett a legerősebb zsarolást teljesítik a szegény népen , ahelyett, hogy ezt időnkénti pénzzavarában segítenék, igen nagy mértékben s a legcsufabb módon növelik a nyomort, az elszegényedést. S ha a kifosztott szegény ember annak a zálogháznak a cégtábláján ott látja a hatósági engedélylyel való hivalkodást, vajjon milyen gondolatok támadnak benne ama hatóság iránt, mely engedélyezi megtűri és védelmezi a 36 százalékos uzsorát ? . . . Sürgős segítség szükséges ebben a dologban. (Politikai Hetiszemle. Sz. B. HÍREK. * A felső-baranyai ev. ref. egyházmegye tanácsbirájává Pakuszy Gyula siklósi ügyvéd választatott meg. * A nagy-harsányi szabadelvü kör folyó hó 16-án tartott közgyűlésében Külley Zoltán dr. siklósi kir. közjegyzőt választotta elnökévé. * Választás. Bogyay Elek városunk rendőrbiztosát a budapesti folyószámla leszámítoló hitelintézet igazgatósága szótöbbséggel intézetéhez pénztárnokává megválasztotta. * Égi tünemény. Tegnap szombaton reggel 7 óra előtt 10 perccel ritka égi tünemény volt az égen. Ugyanis nyugatról kelet felé egy kékes színű tűzgömb futott hosszú vörös üstökös farkkal. E tünemény mintegy másfél percig tartott. * Népgyűlés Siklóson. Az ellenzéki kör közgyűlése alkalmából indult ki a mozgalom, hogy az önálló bank és vámterület létesítése mellett népgyűlés tartassék. A népgyűlés határnapja még nincs kitűzve, de mint értesülünk február hó folyamán leend. * A milleniumi koronák a forgalomban. A kormány az ezeréves emlékünnep alkalmából veretett szép ezüst koronákat, amiket más pénzért, sőt egy frtért árusították, most pedig egy korona székben forognak közkézen.