Siklós és Vidéke, 1898 (11. évfolyam, 4-52. szám)

1898-01-23 / 4. szám

tott községi közgyűlés 14/1897. sz. a. ha­tározata folytán, — az 1886. évi XXII. t. c. 24. és 110. § a értelmében névszerinti szavazással hozandó határozat, — Siklóson a Tekintetes vármegye által építtetni szán­dékolt főszolgabírói lakház szükséges hely­nek átengedése végett. 3. A felállittatni tervezett Desinfector (fertőtlenítő szerkezet) tárgyábani jelentés. 4. Járási Teri- főszolgabíró úrnak 7278/k. i. 97. sz. a. rendelete erdőgazda megválasz­tatása iránt. 5. Dr. Schlesinger Ernő községi képvi­selő indítványa, a március la­­ke 50 éves évfordulójának méltó megünneplése érde­mében. 6. Weich Lajos segédjegyző kérelme fizetésének emelése iránt. 7. Korsós Gábor községi hónapos erdő­őr fizetésének javítása iránti kérelme. 8. Weisz Lajos községi képviselő indít­ványa a község tulajdonát képező Pelikán vendéglő helyiség újjáépítése tárgyában. 9­ A Siklós községi iskolaalap kölcsön bíráló bizottságába 3 választandó tagnak megválasztása. 10. Bejelentése annak, hogy a község 1898. évi költségvetéséhez Baranyavármegye közgyűlésének 719. sz. a. határozatával be­­kivánt pótköltségvetés elkészült, és a köz­ségi törvény értelmében 15 napig közszem­lére kitétetik. 11. A siklósi polgári iskola 1896/7. évi számadása és 1897/8. évi költségvetése megvizsgálására kiküldendő bizottság. 12. Elöljáróság jelentése az országos vásároknak árverésen történt bérbeadá­sáról. 13. Néhai Gróf Antal által beszedett de el nem számolt rom. kath. iskola és egyébb pénzek iránti jelentés. Kelt Siklós, 1898. január 21. Tormássy Sándor biró. A mezei egér által okozott kár k. A gazdát érő csapások sorozatát betetézi legújabban a mezei egerek nagy mérvben elsza­porodása. E sorok írójának alkalma volt köze­lebbről az országot keresztül kasul utazni, s saj­nosan kellett tapasztalnia, miszerint kevés része az országnak kíméh­etett meg a mezei egerek pusztításától. A hosszú és száraz ősz felette ked­vezett ez apró ellenségeink elszaporodásának, a­melyekkel szemben a gazda, tétlenül kénytelen nézni azok pusztítását. Mert van ugyan az egerek pusztításának számtalan elméleti módja, hisz kö­zelebbről is a földmivelésügyi miniszter által e tárgyra vonatkozólag kiadott utasításokat az or­szág legtöbb lapja közölte — a­melyek legna­gyobb része azonban a gyakorlatban kivihetetlen­nek — avagy legalább is oly költségesnek, oly fáradságosnak bizonyult, hogy bizon nagyon kevés gazda szánja rá magát azok alkalmazására. Egye­dül a Höffler féle bacillusokkal való oltás, s a tovább­fertőzés által való pusztítás látszik egy­szerűnek, s olyannak, mely a gyakorlatban való alkalmazást is elbírja, azonban ugy látszik, hogy a pusztításnak ezen módja még nincs kellő­leg kipróbálva vagy eléggé tökéletesítve, mert tudtunkkal nagyon kevés helyen alkalmazták ez ideig.­­ Szerencse csak az, hogy az amúgy is túl gyönge őszi vetésekben eddig egyáltalán semmi, avagy csak igen kevés kárt tettek az egerek , annál jobban tönkre tették a lóheréseket és lu­cernásokat, hol is a vastag húsos gyökerek köny­­nyen hozzáférhető, böviben levő, kedvenc táplálé­kát képezi az egereknek. Láttam lucernásokat és ■ lóheréseket, melyek rosta módjára voltak át és át­­­lyukasztva. Hogy az ily módon tönkre tett lucer-­­­nások és lóherések alig fognak jövő évben ka­szálást adni, aziránt alig van kétség, pedig hát különösen a felvidéken, de az ország más részei­ben is nagyon sok gazdaság van, a­hol kizárólag , lóhere, lucerna, zabos bükköny s talán csalamá­déra van bazírozva a takarmány termesztés. Ha­­ ilyen helyen azután a lucerna és lóhere nem ad kielégítő termést megvan a kalamitás, a következő télen, az állattenyésztés rovására szalmát kell etetni, avagy takarmányt pénzen venni. — Résen kell tehát az ilyen gazdaságokban állami s ha már az egereket kipusztitani nem volt lehetséges, tavasz beálltával — a mikorra maguktól is elpusztulnak — mindent elkövetni, hogy a lóhíres és lucernásokat megjavítsuk.­­ Fő dolog a hiányokat újabb mag elszórásával is pótolni, s a talajba könnyen oldható, a megron­gált gyökészet által könnyen felszívható tápláló anyagot juttatni, hogy így a növényzet hamarabb indulhasson erőteljes fejlődésnek Ebből a célból a talajt kora tavasszal, mihelyt a föld annyira száraz, hogy az ökör nem vagy nyomokat, réz­boronával keresztül kasul erőssen meg kell boro­náltatni, majd pedig gyéren lóher, illetve lucer­na maggal, továbbá gypszel vagy méginkább szuperfoszfát gypszel beszóratni. Köztudomású hogy a szuperfoszfát gipsz mily nagyszerű hatás­sal van a lóhere és lucerna félékre s mily óriási mértékben emeli azoknak termés átlagát. Ha valami segít az egerek által megrongált lóheré­sek és lucérnásokon hat csakis a szuperfoszfát gypsz, avagy a trágya gyips. Ennek a kiszórása után esetleg még egyszer megkoronáltatjuk a talajt, s nyugodtan várjuk az eredményt, mely ilyenformán bizonyára nem marad mögötte azon eredménynek melyet adott volna ugyanazon talaj, az egerek pusztítása nélkül. -r- Országos uzsora és zálogházak- Budapest, 1868. január hó. Amikor itt a székesfővárosban tűvé tesznek­­ minden búvóhelyet, hogy elfogjanak egy uzsorás­­­embert s amikor odalenn a délvidéken húszezren­­ küzködnek a legnagyobb nyomorral és ínséggel, s­­ feltétlenül időszerű, hogy felhívjuk a közfigyel­met az uzsorának egyik országosan elterjedt nemére, mely annál veszedelmesebb, mert a ha­tóságok tudtával, beleegyezésével és hozzájárulá­­­sával folytatja a maga üzemeit. A kézizálog-üzlet, úgy ahogy jelenleg Ma­gyarországban működik, a szó szoros értelmében országosan szervezett uzsorának tekinthető. Uzsora jellegét rányomja az a hihetetlenül magas kamat­láb, amelyet szed, valamint az a körülmény is, hogy áldozatai a legszegényebbb néposztályból gyülemlenek össze — országos szervezettségét pedig az a tény bizonyítja, hogy összesen 250 zálogüzlet működik hazánkban, eloszolva az or­szág minden részében. A zálogházaknak ez a nagy tömege évenként mintegy huszonöt millió fo­rintnyi idegen értéket forgat meg kezein s olyan kö­zel áll épp a szegényebb néposztályok gazdasági nyomorához, hogy feltétlenül gondolnunk kell reá most, a­mikor a szegény nép bajai vannak na­pirenden. Nem lehet tagadni, sőt nem szabad kicsinyel­ni sem a kézizálog üzletnek fontos s alapján véve jótékony hivatását. Apróbb szükségletek fedezése s az élet küzdelmeiben gyakorta előforduló „pil­lanatnyi pénzzavarok“­ból való kisegítés a feladata a zálogházaknak ; ez pedig humánus feladat, me­lyet nem csak megtűrnünk, hanem még segítenünk is kötelesség. Ez a szempont az, mely minden rossz tapasztalások dacára okvetetlenü­l fenntar­tandónak mondja a zálogházi intézményt, mint a szegényebb néposztályt pénzügyi segítőeszközei­nek egyikét. Ámde ez a szempont csakis addig tartható fenn, amíg az elvben humánus intézmény­­nek gyakorlati működése is tényleg humánus. Mihelyt azonban a humanizmus csak az alapban van meg, de teljesen hiányzik abban a szerkezet­ben, mely erre az alapra felépült, feltétlenül kárhoztatnunk kell az egész Intézményt. Ez a rossz helyzet teljes mértékben megvan a házi kézizálog intézményben. Konstatáljuk, hogy a zálogházak túlnyomó része a legnagyobb mérvű uzsorát űzi. A tényleg működő 250 zálog­háznak valamennyire ad kölcsönt arany, ezüst, és ékszernemüekre. Több mint felerésze pedig egyébb ingóságokra (ruházat, bútor szerszám, háztartási cikk stb) is Az arany, ezüst és ékszernemüekkel dolgozó zálogházak közül 80 zálogház 15—24 százaléknyi kamatot szed, míg az egyébb ingósá­gok után szedett kamat 86 zálogháznál 18 száza­lékon felül emelkedik 74—30 százalékig, sőt van 8 olyan zálogház is az országban, mely 36 szá­zalékos kamatot szed attól a szegény embertől, aki a ruhanemű­t elzálogosítja. Harminchat százalék ! Ugyanakkor, amikor a hivatalos kamatláb majdnem állandóan 4 szá­zalékon áll, harminchat százaléknyi díjat kérnek attól a koldus szegény embertől, aki elzálogosítja néhány ruhadarabját, hogy egy két napra való kenyeret szerezzen magának. Micsoda sötét kép ez ! S milyen rettentő példája annak hogy nálunk teljes mértékben van kiszolgáltatva a szegény ember a másik kiszipolyozásának. Olyan dolog ez, amelyen sürgősen s feltét­lenül segítenünk kell. Mert ha nem is vesszük számba azokat a számtalan visszaéléseket, melye­ket a zálogházak elkövetnek, hanem csak arra a 36 százalékos kamatlábra utalunk, melyet az illetékes hatóságok tudtával szednek a zálogházak, már így is olyan szembeszökő dolog áll előttünk, melyet irgalmatlanul ki kell metszenünk gazdasági bajunk előidéző okainak nagy komplekszumából. A zálogházak ügyeinek s pénzforgalmának statisztikája azonban nemcsak ebben a tekintetben, hanem más irányban is megdöbbentő adatokat mutat. Megtudjuk belőle, hogy az alsófokú ható­ságok engedelmével 103 magánember teljesen ellenőrizetlenül űzi a kézizálog kölcsönzést és pedig túlnyomó részük inkább ingóságokkal, mint ékszerekkel, mert hát amaz hasonlíthatatlanul jövedelmezőbb. És míg a sajnos nagyon csekély számú állami zálogház csak 9 százalékos kamatot szed s az egyéb közintézeti jellegű (községi, rész­vényvállalati avagy szövetkezeti) zálogházak közül is csak egynéhány emelkedik a 20 százalékos kamatlábon felül, addig a magán zálogházak na­gyobb része a 24 százalékos kamatot tekinti mini­mumnak, de bátran felmerészkedik a 36 százalé­kos kamatlábig is. Ezek a szomorú viszonyok pedig még tete­mesen súlyosabbaknak bizonyulnak, ha a zálog­házak közönségét disztingváljuk. A zálogkölcsönök óriási része, sőt a ruhaneműekre és egyéb ingó­ságokra adott kölcsönöknek éppen felerésze két forintnál csekélyebb, a­mi megcáfolhatatlan jele annak, hogy igazán csak a legszegényebb nép­­osztály veszi igénybe a zálogházakat és pedig a maga csekély értékű tárgyaival. A többi kölcsön pedig 2—10 fűt között mozog s az összes elzálo­gosításoknak csupán 21/2 százaléka emelkedik 10 forinton felül. Az az uzsoratelep, a minek a fentebbiek szerint a hazai zálogházaknak túlnyomó része­­tekinthető, tehát a legszegényebb néprétegből szedi a maga áldozatait. A zálogházak tehát humánus hivatás helyett a legerősebb zsarolást teljesítik a szegény népen , a­helyett, hogy ezt időnkénti pénzzavarában segítenék, igen nagy mértékben s a legcsufabb módon növelik a nyo­mort, az elszegényedést. S ha a kifosztott szegény ember annak a zálogháznak a cégtábláján ott látja a hatósági engedélylyel való hivalkodást, vajjon milyen gondolatok támadnak benne ama hatóság iránt, mely engedélyezi megtűri és vé­delmezi a 36 százalékos uzsorát ? . . . Sürgős segítség szükséges ebben a dologban. (Politikai Hetiszemle. Sz. B. HÍREK. * A felső-baranyai ev. ref. egyházmegye tanácsbirájává Pakuszy Gyula siklósi ügyvéd vá­lasztatott meg. * A nagy-harsányi szabadelvü­ kör folyó hó 16-án tartott közgyűlésében Külley Zoltán dr. sik­lósi kir. közjegyzőt választotta elnökévé. * Választás. Bogyay Elek városunk rendőr­biztosát a budapesti folyó­számla leszámítoló hi­­telintézet igazgatósága szótöbbséggel intézetéhez pénztárnokává megválasztotta. * Égi tünemény. Tegnap szombaton reggel 7 óra előtt 10 perccel ritka égi tünemény volt az égen. Ugyanis nyugatról kelet felé egy kékes színű tűzgömb futott hosszú vörös üstökös farkkal. E tünemény mintegy másfél percig tartott. * Népgyűlés Siklóson. Az ellenzéki kör köz­gyűlése alkalmából indult ki a mozgalom, hogy az önálló bank és vámterület létesítése mellett népgyűlés tartassék. A népgyűlés határnapja még nincs kitűzve, de mint értesülünk február hó fo­lyamán leend. * A milleniumi koronák a forgalomban. A kormány az ezeréves emlékünnep alkalmából veretett szép ezüst koronákat, amiket más pénzért, sőt egy frtért árusították, most pedig egy korona székben forognak közkézen.

Next