Siklós és Vidéke, 1899 (12. évfolyam, 2-52. szám)
1899-01-07 / 2. szám
tam foglalva, kívánságaim nem fejezhettem ki. Tisztelt közgyűlés ! Tekintetes főszolgabiránk ritka fenkölt szellemi egyén, (sírva) kinek van szerencsém boldogságot ez újévben kívánni s szeretve tisztelt kedves feleségűnek is, valamint kedves gyermekeinek is boldog újévet kívánok. Hasonlóan a képviselőtestületnek is. Mi pedig tisztelt képviselőtestület kerüljünk a személyeskedést, tárgyaljunk higgadtan. Ezután az elnöklő főbíró megteszi a figyelmet és hon kívánta a képviselőtestület közhasznú működésére Isten áldását. Ezzel a közgyűlés véget ért. * Földi nyulak. A csurgói hegybirtokosság a napokban népes közgyűlést tartott, melyen a földi nyulak sorsa felett intézkedett. A földmivelésügyi miniszer kiküldöttje legutóbbi itt léte alkalmából, a kártékony féreg elpusztítása céljából azt az ajánlatot tette, hogy a szőlőt kerítő venyige kerítést el kell égetni s a kerités alatt lévő kis nyulak gödreibe menyéteket kell bebocsájtani. A hegygyűlés az ajánlatot határozatilag elfogadta s kimondotta, hogy 1899. jan. 1. febr. iurig az összes kerítés földig lerombolandó, a kis nyulak minden eszközzel pusztítandó sorol Festetics Tassilló felkérendő, hogy a nyúl pusztításhoz szükséges franciaországi menyéteket a község részére szerezze meg, így aztán alapos cura mellett, reményük, hogy szépen fejlődő szóló culturát nem fogja tönkre tenni a rettenetesen elszaporodott sereg. Kimondotta továbbá a gyűlés, hogy a vad pusztítása céljából a szőlő területeket is vadászterületté alakítja s az 1899 évre bérbe adja. Mivelhogy azonban többek ellenezték a hegyen vadászatot, az egyes birtokosokat feljogosította, hogy akik nem akarják területükön a vadászatot túrni, azok január végéig a hegyelöljáróságnál tegyenek jelentést. * Hogy tehetjük jövedelmezőbbé sertéstenyésztésüimet ? A mezei gazdálkodásnak egyik igen fontos, s járványmentes időben talán a legjövedelmezőbb ága a sertéstenyésztés. Mióta azonban a nagyvárosok hússzükséglete folytonosan fokozódik, a sertéstenyésztés terén is kezd új irány létesülni. Kezdik nevezetesen részint tiszta vérben, részint keresztezésben az angol kultur sertéseket mind kiterjedtebben tenyészteni. Ezek a sertéseket óriási szaporaszagukkal (évente 15—20 malacot nevelnek fel) s roppant gyors fejlődésükkel, helyes kezelés mellett kétszerte háromszorta nagyobbb hasznot hajtanak a magyar sertéseknél Ezt a helyes kezelési és tenyésztési módot azonban mindeddig nem igen sajátíthatta el a magyar gazda, mert nem volt bennet. Most azonban — mint értesülünk — Kovácsy Béla a kassai m. kir. gazdasági tanintézet igazgatója egy 20 évre terjedő munkát irt, mely most van sajtó alatt , mely a küldföldi sertéseknek Magyarországon való tenyésztésével, s az eddig e téren elért eredményekkel igen behatóan foglalkozik s Így nélkülözhetlen kézikönyv minden sertéstenyésztőnek, különösen pedig azoknak, kik angol sertések tenyésztésével foglalkoznak vagy foglalkozni szándékoznak. Ara 3 írt. Megrendelhető szerzőnél vagy Vitéz A. könyvkereskedésében Kassan. csarnok:. Karácsonyestéjén egyedül. (Rajz.) A legnyomorultabb ember a rab, aki karácsony estén börtönében ül, aki kitagadva bolyong a világban és aki a szent estén rengeteg nagyváros közepén magára hagyatva olyan alva, mint ha a földön senkije sem volna. B-’Woke’szor boldogok azok, akik karácsony estéjére örvendezve gondolnak. Szép havas karácsonyeste, amikor az idő nem túlságosan hideg, s hópelyhek lassan szárlingóznak lefele es gyengéden fehér lepedő alá boritják a földet , mikor csikorog a hó a lábunk alatt, ilyen estéről álmodoznak azok, akiknek otthonuk van, családi koruk, jó rokonságuk, vidám barátaik, mert ünnepelnek. Hetekkel karácsony előtt megindul a kérdezgetés az ismerősök között : Hát tönöm a karácsony estét ? A legtöbben vidáman válaszolnak erre a kérdésre. Sokan ragyogó abrázattal mondogatják, hogy aza utaznak az édes szüleihez, falujukba, városukba, mert otthon a karácsony. Mások ismerőseikhez hivatalosak. Poharcsengés között, vidám beszéddel, trelavat mulatnak, megcsodálják a karácsonyfát és az aac a felalauzodt ajacúdékokat, ölükbe veszik a kis emberkéket, hölgyecskéket, akik alig tudnak hová lenni a boldogságtól, mert a Pistikének olyan hintalovat hozott a Jézuska, hogy akármelyik huszárnak nincs külömb, Juliskának pedig beszélő babát, akkora pucban, hogy majd elrepül. Vidéken mindenkinek akad tanyája, ahol az ünnepeket töltheti. Ahová beállíított szívesen látott vendég. Kínálják tyúkkal, kalácssal : egy pohár bort űrit a háziasszony és házigazda egész- ' ségére azután tovább megy egy házzal, hogyha éppen kedve tartja. A nagyvárosban, a háztengerben, ahol a szeretet még a szeretetnek ünnepén sem száll az emberek szivébe, jaj annak aki félretaszítva marad az útszélén. Feljöttök csendes falatokból szerencsét próbálni, dicsőséges álmaitok vannak, küzdeni vágytok, hogy érvényre jussatok és nem hiszitek, hogy e nagyváros olyan mint a gyertya lángja, a fényeségével magához csábítja a bogárkákat és elperzseli a szárnyaikat-Most itt volnátok. Napestig hajszoljátok a jó szerencsét, mindennap kevesebb lesz egy reménnyel, gyengéd szivetek kérgesebb lessz, míg végre az önfentartás ösztöne működik csupán, mert az ideálok nem mindig adnak kenyeret. Itt mindenki rohan a maga dolga után és hogyha van hozzá felesleges ideje, de talán oda sem figyel a beszédetekre ; a saját keresztjét vonszolja mindenki, így megy az nap nap után, szomorúan látjátok közelíteni a szent estét, amelyen a szív bánata felenged a szereteten és Jézus mindenkinek hoz vigasztalást, ha nem is továbbra, erre az egy estére. Akinek távol van a szülőföldje, távol azok akik szeretik, vagy o akon a temetőben nyugszanak, akik az életben legjobban szerették, mit is tesz ez karácsony estéjén ? * * Milyen is annak a karácsonya aki az útszélén maradt . Kicsiny szobácskában, három lépésnél nem nagyobb a hossza, ugyanennyi a szélessége és törődött, megkopott karosszékben ül egy öreges ember. Nem volt ifjúsága, nem volt férfikora, kiétlen az öregsége, mert saját magát is nagy ügygyel bajjal tudja fentartani. Fásult és fáradt. El szeretné hitetni önmagával, hogy ma nincsen ünnep, éppen olyan közönséges nap ez mint a többi, amelyet Isten segítsége nélkü le morzsolt. Nem lehet. Alatta, a haziaieknál, vígan vannak. Réges régen, amikor fiatal volt terveket szőtt a jövőről. A karácsonyfa alatt megfogta annak a leánynak a kezét, akit szeretett és megfogaták egymásnak, hogyha az Isten megsegíti őket a jövő karácsonyt már mint férj és feleség ünnepelt boldogan. Sok karácsony múlt el azóta. Egy ideig a jövőben vetették bizalmukat, de ma már az öregember szobacskájában siratni sem tudja a múltat, kiapadtak a könnyei. * * * A kávéházak karácsony estéjén nem olyan fényesek mint más napokon. A lámpások itt-ott világítanak a tágas helyiségben és az asztalok üresen ásítoznak. Kötelességből marad ott egy két pincér a többiek családosok, haza kérezkedtek, mert azt az estét mindenki otthon akarja ünnepelni. A terem zugában ül csupán egy fiatal ember. Magános vendég. A bosszús pincérek szinte kinézik, mert hogyha ez nem volna itt korábban zárhatnának. A fiatal ember tenyerébe rejti arcát és busan elgondolkozik. Odaszállnak a gondolatai ahol most éppen ilyen szomorúan ünnepel egy öreg asszony asszony, az édesanyja. Hazavarja a fiát, de ez nem mehet, mert hej állás nélkül kóborol a drága fővárosban és bizony nem telik a hazautazásra A kávéház homályos és komor, a dincérek mogorvák és a hu szive keserű a bánattól. Karácsony estéjén — egyedül. Péteri Jenő. — Dehogy érjük, Bicikliből sohase tudnak virslit készíteni. Mnnbj jfcnslojtai s£ * — A fiatal özvegyeknek meg van az bán? / előnyük a leányok fölött, hogy mindent tudnak a férfiakról. jw Ygori — Meg az az előnyük is, hogy az a férj, aki mindent tud róluk, már a sírban van. * — A Miska azt mondta tegnap este, hogy be tudja bizonyítani szerelmét. — Es te mit válaszoltál ? — Azt, hogy nem vagyok képes a dolgot ilyen világításban látni. — Nos, és mint szólt ő ? — Semmit. Eloltotta a lámpát. ♦ Kávéházban. Józan úr sürgönyöket olvas a hírlapokból. Iszik úr hallgatja. — Hamburgban a kolerabetegek száma növedik. Az emberek rakásra halnak. — Ah, iszonyú ! Pincér, gyorsan egy konyakot ! — Már Hamburg környékén is terjed a járvány. — Rettenetes ! Pincér még egy konyakot ! — Berlinben hét esetet konstatáltak. — Ah, pincér, két konyakot . . . Olvass tovább ! — Nem olvasok tovább. Nem érek rá arra, hogy hazavigyelek. Félsülés. Késes orvos várótermében véletlenül hárman is ülnek. A doktor úr fontoskodva szól ki : — Melyikük vár legrégebben ? Egy cingár ember megszólal : — Kérem szépen, én már tavaly szállítottam a doktor úrnak az öltözetet ! * Kedélyesen. Biró : Mondja csak, hány óra lehetett, mikor a csaposlegényét az ablaka előtt látta elosolni ? Tanú (a vádlotthoz) : No, János, hány óra is volt akkor ? Szerződtetéskor. Színházi mama : De igazgató úr kérem, valamivel többet ajánljon, vegye tekintetbe, hogy a leányomnak a fizetése képezi egyedüli jövedelmét . . . Direktor : Sajnálom, nagyság, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy erénydíjakat adhassak. • A valódiak. Kritikus (a primadonnához) : Kisasszony, ha trillái is oly formásak volna,Ják, mint a lábai — meghódítaná az egész közönséget. Primadonna : Pedig higyye el, mindenik valódi, egy gramm vatta sincs sem a trikóban, sem a trilláimban. Kaszárnyából. Kapitány úr Komisknopf: Micsoda dolog az megint ott a balszárnyon. Hogyan áll az az önkéntes mint valami felfordított paragrafus. Hallja maga tintás ujja azt gondolja, hogy még mindig civil, az én századomnál nem tűrök semmiféle civilizációt. Őszinte bíró. Micsoda maga Braxlt, azt a gazdag halászt akarja beperelni ? Barátom nagy fát mozgat, tudja-e, hogy az nekem minden héten halat szokott küldeni. * Egy tanár naplójából. Az a tanító, aki vesszővel akarja kormányozni osztályát, az többet bízik testi erejében, mint erkölcsi és szellemi képességében. • Ha a szülők arra kérik a tanárt, hogy szigorúan bánjon a gyermekükkel, ez annak a jele, hogy odahaza nincs, meg a kellő fegyelem Az a szülő, aki neveletlen gyermekét az iskolává fenyegeti, az az iskolára előre is a fegyház bélyegét süti. Nem mindig a legkiválóbb tanulókból lesznek az életben a legkiválóbb emberek. * A legbiztosabb út arra, hogy elveszítsük a gyermekek háláját, ha követeljük tőle azt. Hl • Apróságok. — Mi az oka a sok elválásnak ! — A sok házasság. * — Nemsokára megérjük, hogy a biciklig végleg elfoglalja a jó helyet.