Siklós és Vidéke, 1900 (13. évfolyam, 4-52. szám)

1900-01-21 / 4. szám

Siklós, 1900. január 21. 4. szál­­. Tizenharmadik évfolyam. KÖZÉRDEKŰ HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség : Dr. Hirling Károly ügyvédi irodája-Csak bírmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok visz­­sza nem küldettek. Előfizetési­ dij : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egyes szám 8 kr. Felelős szerkesztő :­­* Dr. HIRLING KÁROLY. Főmunkatárs: RÉDEI KÁROLY. Kiadó­hivatal: Harangozó József könyvnyomdája. A főtéren. „ Hirdetések. Egy hasábos petitsoronként 6 kr. Nyiltéri-közlemények. Egy hasábos petitsoronként 15 kr. Bélyegdij (30 kr.) külön fizetendő. A korcsmai iparról. Csaknem minden korlátozás, melylyel az ipar valamelyik ága megszorittatik, nem egyedül az illető iparágra, de általában egész­­ ifjú iparunkra káros hatású. Ha azonban a korlátozás célja : tisztességtelen tüzését megszüntetni, ez által csak egyesek­re háramlik kár, még pedig olyanokra akik sajnálatra nem érdemesett ; ellenben az il­lető iparág dekóruma hatásosan megóvatik s ezáltal közvetve bár hasznos és az általá­nosság részére üdvös érdekek mozdittatnak elő. A legelterjedtebb ipar nemcsak nálunk de a kulturállamokban mindenütt : a korcs­mai. A gyomort szolgálja. A gyomort mely az emberi szervezet legfontosabb, leglénye­gesebb alkatrésze s amelynek istápolása nélkül fizikai élet nem képzelhető. S mivel hogy a nemzetet és az egész emberiséget egyének képezik, nemzetgazdasági szempont­ból n­em utolsó kérdés ho­rv az tervének gomor igényei miképpen elégíttetnek ki s miképpen történik gondoskodás arról, hogy a gyomor utján az emberi test vérébe ke­rülő­ anyagok ne ártsanak,, sőt ellenkezőleg a testi szervezetet egészségessé és erőteljes­sé, tenni képesek legyenek. A korcsmai ipar tehát az iparágak sorában eminens helyet foglal el. S amikor általános az Üzlet pangás, amikor a keres­kedő, az iparos, a gazda s más társadalmi tényezők keservesen megérzik az általánosan rossz gazdasági viszonyokat : a korcsmár ipar legfeljebb aránytalanul kisebb mérték­ben szenved hatásuk alatt. Mindazonáltal a korcsmárosok és ven­déglősök panaszkodnak. S látszólag nem is egészen ok nélkül. A hatósági intézkedések öröme szakadt reájuk s a­mit a dolgok természetes folyamata elmulasztott náluk, üz­letüket csökkentem, azt helyre pó­tolták a hatósági intézkedések. Ebben az esetben is szenved a jó a rosszal együtt A tisztességes korcsmáros, aki panaszra soha okot nem adott, éppen úgy tűnni tartozik a hatóságok szigorú és sokszor kényelmetlen ellenőrzését, mint az, aki arra eddigi sáfárkodásával bőven rá­szolgált. A­ hatósági intézkedéseket betetőzte a belügy­miniszter egy új­abban az italmérésnél és italárusításnál követendő egészségügyi rendszabályok és az ezek áthágására kisza­bandó büntetések, valamint a rendőri és orvosrendőri felügyelet gyakorlása iránt ki­printt­ mn­á b ’ .­1 .) Nincs ebben a rendeletben semmi olyan tilalom, amelynek betartása magától ne értetődnék. Ugyan ki akadhatna meg azon, ha a belügyminiszter követeli, hogy megromlott vagy az egészségre és életre közvetlen hasz­nálat által veszélyessé válható italokat ne árusítsanak, a köztisztaság követelményeinek megfeleljenek, az italmérés cégére alatt az üzlet erkölcstelen célokra ne szolgáljon, a hatósági zárórák betartassanak, részegségre senki se csábittassék, a korcsmai hitel túl ne léptettessék s tiltott szerencsejátékok ne űzessenek ? Mind olyan dolgok ezek, melyeket vol­taképpen megtiltani se kellene, ha egyesek a legszigorúbb tilalmak dacára mindig új­ból nem vétenének ellenök Még mindannyiunk élénk emlékezeté­ben vannak azok a borhamisítások, melyek néhány hónappal az­előtt napfényre kerültek Mindannyian tudjuk, hogy az ennek követ­keztében alkalmazott szigorú rendszabályok mennyire ártottak a hazai borkereskede­lemnek. S mégis kinek jutna eszébe — a bor­kereskedőkön kívül — hogy e szükséges rendszabályokat kifogásolja ? E rendszabá­lyok párja a belügyminiszter most kiadott rendelete. S valamint amaz, úgy ez is csak a közjó érdekeit szolgálja- Csak azt akarja vele elérni a belügyminiszter, hogy a korcsi mai ipar tisztességének megóvása mellett a .... i./'......•' . 1 „ ../ . ........ ■ w* -ö—^ «­ a legdrágább kincs, melyet a nemzet bír­­ ei ne rontassék-A korcsmárosoknak tehát bele kell illeszkedniük a társadalmi rend feltétlen kö­vetelményeinek keretébe s kénytelenek üzér­kedésük mikéntjét a magasabb cél alá ren­delni. Ha kényelmetlen is a tisztességes korcs­­márosnak a sok hatósági ellenőrzés, ne gondolja, hogy kelletlen is az. Annál ke­­vésbbé, mert ez által a tisztességes korcs­­m­áros érdekei sem fognak kárt szenvedni. X a réz a* Lányka, rád gondolva . . . Latyka ! rád gondolva várom Hosszu, rideg éjszakákon, Mkor jön a csalfa álom Elfogatni lelkemet ? Mert ébren egy méla bánat Ihn nem sir folyton utánad ír rád fogá a szörnyű vádat, Hogy szived már nem szeret,­­ nap elmúl bánatjával .. . éjjel— szivem tele vágygyal Mely mind, mind csak, feléd szárnyal Ámde hozzád el nem ér, Mert tolvajok, titkolt könyek,­­ — Ellentétei a közönynek — Felőled elébe jönnek, Félútig a kedvemér ! És még velem ébren­létben Sejteted csak mi az — éden : Álmomba megadtad régen . . . Am vigasznak ez kevés, Mert az alom lenge pára Ellebben egy fordulásra, S ha valósult szivünk vágya, Akkor jó az ébredés. K. László Ferenc: Az udvariásról.­ ­ (Egy kis prédikáció.) Tisztelt hölgyeim és uraim ! Sokszor van módjukban elmélkedni a felett, hogy mit tesz az „udvarolni.“ Vagy talán önök nem is elmélkednek e szó fölött, hanem csak megelégszenek, a puszta udvarlással ? Az lehetetlen ! logikai nemzet va­gyunk, s a logika megköveteli, hogy tisztában legyünk­­azzal, a­mit cselekszünk Azért is tudó aranyosan fogom fel a dolgot és rendszerben mondom el.­ ­ Mit tesz voltaképen udvarolni ? Udvarolni annyit tesz (bocsánat a katekiz­musi stílusért) mint magasfokú szemtelenséggel másnak (nota bene: egy hölgynek) nagyokat és szépeket mondani, a­miket pedig az ember maga sem hisz. „Magasfokú szemtelenség mondom, mert kell e annál nagyobb arcátlanság, mint mikor az ember egészen komolyan mond másoknak valami szép és nagy dolgot, a­minek az ellenkezőjéről van meggyőződve, a­mit mégis esküvel kész erő­síteni. Kivételt tesz természetesen azon abnormális, beteges és mondhatnám eszméletlen állapot, mely­re nézve az összes nyelvészek megegyeznek — csodás kivétel — s ezt „szerelem­“ nevezik. Mon­dom, kivételt tesz az állapot, melyben azok, aki benne vannak, hiszik is, a­mit mondanak. II Az udvarlással járó tünetek. Természetesen az udvarlás minden kezdőnél különböző tünetekkel jár. Ilyen elsősorban az „udvarház“ — mert kérem, mert ne lehetne ezt „udvari láz“­nak nevezni, ha van , lámpaláz, szin­­padi láz stb . tünete minden kezdő udvarló átesik Először hosszasan át meg át­gondolja a bókot, amit szép szomszédjának mondani akar, aztán elpirul, végre nagynehezen kisüti, akkor zavarba jön, ütere lázasan ver s félve, nyughatatlanul lesi a hatást. Kérem én csupa tapasztalatból beszélek! Velem is megtörtént az még deákkoromban, úgy 14 éves lehettem. Egy ozsonnán az ideálom mel­lett ültem — abnormális állapot — és mélyen hallgattam. Egyszerre a kávémra néztem és annak tetején úszkált »bór*-re szegtem szemeim Hah! megvan !­s a következő szellemes bókot találtam ki: »A nagyság gyönyörű arca éppen olyan, mint a kávéscsészében levő kellemes bivalytej tetején ringatódzó zamatos tejbőr.­ Midőn pedig szomszédomhoz fordultam, hogy mondókámat felhadarjam, a szép szemek hatása alatt székemmel egy kis rükvertszkoncentrirung marsot csináltam s a kabátom gombjába akadt asztalterítőt lehúztam kávéstul, mindenestül. A forró kávé az ölembe ömlött, mitől én nagyon megvoltam hatva, s csak annyit tudtam hebegni : »Nagysád — bocsánat . . . izé — a bivaly“. Ily zavarokat okoz, az »udvarház” a kezdő udvarlónak, mert ezek a fősúlyt a virágos bókokra helyezik. Az udvarlással járó tüneteken kívül, ter­mészetesen kiemelendő még a kezdőnél, a hebe­gés és a dadogás. Ez megdönthetetlen tény, mit már az ókori bölcselők is ismertek. Egy harmadik tünete az udvarlásnak — különben sem szokatlan tünemény — az adósság­csinálás. Minden udvarló még a »haladókat« sem

Next