Siklós és Vidéke, 1901 (14. évfolyam, 2-50. szám)

1901-01-20 / 3. szám

év szerint és ezen összegek után io°/0 a korpótlék. Ezzel szemben hol maradnak a siklósi tanárok ? akiknek törzsfizetése — rangfoko­zat nincs — csak 700 frt, csak a két leg­fiatalabb tanárnak van 800 frt törzsfizetése, s itt megállanak. A 16, 18 és 19 éves szolgálati évekkel bíró jelenlegi tanáraink törzsfizetése 700 frt (A korpótlékkal hosszú szolgálatuk mögött csak 800—850 frtra emelkedhettek az isko­­székek nem nagy jóvoltából-Ez a 700 frt talán elég volt 20 év előtt az iskola alapításakor, de már 20 év után egyáltalán nem állhat meg, s ezen az új iskolaszéknek változtatni kell és a kor igényeihez mérten rendezni kell tanáraink fizetéseit, le kell őket kötni jobb javadalma­zással az iskola szent célja érdekében. A volt iskolaszékek és a volt tantestü­letek között folyton ott lebegett az anyagi­akért a küzdelem, melynek árát máig is fizeti maga a polgári iskola-E két erkölcsi testület között mindig merültek fel éles differenciák a tanítás, ok­tatás nem nagy előnyére a törzsfizetés és kárpótlékok miatt. A differenciáknak anyagi okait kell el­távolítani az új iskolaszéknek, s akkor az új szervezet mellett rendes kerékvágásba jön poly iskolánk ügye és a közönség is más szemmel fogja nézni a két erkölcsi testület harmonikus működését, meg a felsőbb ható­ság, a kir. tanfeleség is más véleményeket táplál a siklósi iskolai viszonyok iránt. Utána járásunk folytán egy immorális — bocsánat, hogy így fejezzük ki magun­kat — dologra akadtunk, amit elhallgatni bűn volna­ Ugyanis köztudomású, hogy az iskola­szék összes iskolai belügyi hatásköre az igazgatóra háríttattak 1900- szeptember óta szigorú felelősség terhe mellett. Mindenért felelős és megtízszereződött teendője, s en­nek közepette kell, hogy idegesség fogja el. A jelenlegi igazgató törzsfizetése mond 700 frt, míg a fiatal tanároké 800 frt. Hát ez nem immorális, abnormis állapot. Hát ez igazság, méltányosság ? Az igazgató 100 frtnyi tiszteletdíja csak nem fizetés, mely nyugdíjába nem számít-Hát ezt az igazgatót így kell honorálni ? Nem felemelő, nem reprezentáló állás-e az igazgatóé ? Mondjuk meg magyarán minden híme­­zés hámozás nélkül, hogy az igazgató java­dalmazása . . . lealacsonyító ! Más polgári iskolánál az igazgató törzs fizetése 18 évi szolgálata után 1200—1300 frt és három io°/0-os korpótlékkal 1500 —1600 forint és magasabb lakbérrel is össze van kötve. Sajnáljuk nyilvánosság előtt feszegetni e hallatlan fizetés külömbségeket, melyekkel mi siklósiak nem vallunk valami nagy tisz­tességet-Ezen bizony az uj iskolaszéknek hama­rosan segíteni kell, melyre egyúttal Siklós nagyközség mint iskolafentartó figyelmét is felhívjuk. A tarthatatlan tanári fizetések ügyét a nagy­közönség elé visszük, nehogy az iskolafentartó község, a kir. tanfelügyelőség és a vármegyei közigazgatási bizottság in­­dolentiával vádolja intelligens, életrevaló és virágzó városunkat. Az iskolaszék és a polg. isk. tantestü­let ismét érintkezésbe lépett a polg. isk. új szervezet alapján, s tudomásunk szerint a tantestület tette meg a differenciákat elhá­rító és kezdeményező lépést a differenciák eloszlatására egy memorandummal, melyet az új iskolaszék elé terjesztette a közel na­pokban. E memorandumot, illetve javaslatot a közügy érdekében közölni fogjuk, hogy ne csak a község vegyen tudomást róla, mert ennek nagy érdeke a polg.­iskola, hanem minden iskolaszéki tagnak hozzáférhetővé tesszük, nehogy mint a múltban egyszeri felolvasás után nem is mérlegelhették sem az okokat, sem az indokokat, memorandu­mokat, amiket a tanári kar beterjesztett, elvetették, egyszerűen eldobták, vagy csín­ján a napi­rendről levették. Hyacinth. Néhány szó Viszló nagyközséggé leendő átalakulásáról. Viszló község képviselő testülete a napokban benyújtotta kérvényét a vármegye törvényhatósági bizottságához nagyközséggé történő átalakulása ügyében. Érett gyümölcs az, csak leszakításra vár, talán magától is lehullik. Viszlón öt év óta rendszeresített segédjegy­zői állás van, anyakönyvi hivatallal egybekötve. A község áldozatkészsége létesítette ezt mindjárt, mihelyt az anyakönyvvezetést az állam átvette a felekezetektől. — Sőt alig egy évre az állás léte­sítése után igen szép — pleonasmus nélkül mond­hatjuk, hogy a kor igényeinek megfelelő — épü­letet emelt a hivatal és hivatalnok számára körül­belül 14.000 korona költséggel. A község ezt fenntartja, a kettős hivatal költségeit fedezi. A gyűdi körjegyzőségből azért nem vált ki­­ az ot­tani jegyzőség fenntartásának költségeit a reá eső arány szerint viselte s viseli most is. E szerint 5 éven át két háztartást vezetett, a legcsekélyebb panasz, vagy zúgolódás nélkül. A hét gyermekű apa — Gyűd — akkor örült annak, hogy egy fia Viszló önálló üzletet nyitott s a maga kezére óhajtott dolgozni, de kikötöte, hogy a családi vagyont csorbulni nem engedi. A búcsúzni ké­szülő fiú tehát nemcsak, hogy örökséget nem kapott, de az addig nyújtott anyagi erőt továbbra is az apai ház támogatására kellett fordítania,­­ sőt többet tett: Gyűd egyik gyermekét, Szavát, magához fogadta, annak közigazgatási szükségle­teit minden díj nélkül ellátta. Viszló most egymaga többet fizet a két jegyzőség fentartására, mint a többi 6 község (Gyűd, Szava, Csarnota, Turony, Bisse és Mária) együtt véve. Az ilyen község anyagilag igényt tarthat a nagykárusításra , d­e szellemileg is elég erős. Megmutatta ezt az az öt esztendő, melyet külön háztartásban eltöltött. Ezt a két körülményt felesleges indokolni. Viszló 5 év óta tényleg külön álló jegyzőség, most csak arra van szükség, hogy névleg is azzá legyen. — De erre azután valóban szükség is van : nem azért, mert Viszló képviselő testülete kéri (egy képviselő testület kérhet jogta­lan ítéletet is, ha ez neki ínyére van) hanem, mert a méltányosság és igazság követeli. Nem méltánytalanság­­ az, hogy egy község fizet a többi községgel arányosan a jegyzőség fenntartásához, a többi községgel arányosan a jegyzőség fentartásához, de cserébe semmiféle, vagy legalább a többiekhez mérve, elenyésző cse­kély szolgálatot nyer ? Nem igazságtalanság , az, hogy egy község épen annyi terhet hord vállán, mint 6 más társa együtt véve s neki magának mégis nincs annyi jog kezében, mint amazoknak együtt ; sőt azt mondhatjuk, hogy joga a nagy áldozat dacára semmivel se több, mint azok közül egygyé. — Ha mindezeket fontolóra vesszük, nem csodálhatjuk, ha a méltányosság és igazság fel­emeli szavát és teret kér magának, a­hol érvénye­süljön És hisszük, hogy azok a hatóságok, me­lyeknek értelme, akarata van hivatva az igazság személyazonosságának megállapítására nem fog bennünket azzal vádolni, hogy a hazugság vállára akasztottuk az igazság köpenyét. Lehet, hogy nem találtuk meg gondolatunk kifejezésére a kellő formát, vagy nem vagyunk elég hivatottak azok­nak elbírálásában ; de az bizonyos, hogy velünk született logikai ösztönünk érzi, hogy a gyűdi kör­jegyzőség és Viszló között a közigazgatási kap­csolat hibbant állapotban­­van, valami rendellenes a viszony. Tovább így nem maradhat. Meg kell igazítani a kapcsoló láncszemek állapotát. Néze­tünk szerint itt más orvosság azonban nem lehet, mintha az, a nélkül is elvásott kapcsot kettésza­kítjuk, s Viszló a szakadás zökkenését nem fogja megérezni, talán inkább a gyüdi körjegyzőség. De ha fontolóra vesszük azt a csekély áldozatot, a­mivel Gyűd a jegyzőség fentartásához járul (talán 160—200 korona) és azt a vagyont, mely rendel­kezésére áll, könnyen egyensúlyba hozható az a kis rándulás, mely a szakadást követni fogja.­­ Azonban hagyjuk ennek tárgyalását máskorra és inkább másokra. Mi vessünk még egy pillantást a közigazgatási indokra. Tudvalevő dolog, hogy a viszlói hegyen kö­rülbelül 40 község lakóinak vannak birtokai. A viszlói községházához 46 községből jönnek a bir­tokosok adót fizetni. Hiszen ha egyéb sürgető körülmény nem volna, ez maga elég ahhoz, hogy Viszló központtá legyen. Nemcsak a szellemi és anyagi képesség, nemcsak a méltányosság és igaz­ság,­­ hanem helység földrajzi fekvése is önálló­ságra, nagyközséggé léteire determinálja Viszlót. Reméljük, hogy e nemes törekvésnek egyetlen forma sem fog akadályt gördíteni útjába. Fontos dolog ennek keresztülvitele nem csak ránk, de járásunkra, sőt megyénkre is. Melyik megye, me­lyik járás ne örülne annak, ha minél több erőtel­jes, önálló nagyközség van névtárába följegyezve; ha mi nem ígérhetünk is egyszerre valami nagy erőmennyiséget , de igyekezetünk meg van hozzá, hogy hű támogatói legyünk járásunknak és me­gyénknek. A jóakarat már maga erő, s ha cseré­be a járás és megye részéről is támogatásban részesülünk némely egyenesen tőlük függő ügye­ink rendezésében , úgy ez a csekély erő bizonyo­san nagyobbá nagyobbá erősödik az idők folya­mán A mit adjon is az Isten ! B.­Viszló 1901. jan. 17. Lukácsy Imre: A vókányi plébánia A fővárosi és megyei lapok gyakran foglal­koznak a vókányi plébánia betöltésének kérdé­sével. Némely lap megyés püspökünket, mint haragvó főpásztort tünteti fel, s nézete szerint a vókonyias mindaddig állandó lelkipásztorra nem számíthatnak mig a főpásztort meg nem követik. Nem tudjuk feltenni főpásztorunkról, ki­róság­ban és szelídségben oly magas fokon áll, s kinek egyedüli feladata híveinek boldogitása, kinek talán legjobban fájna, ha elégedetlenek volnának. — neheztelni tudna akkor, midőn a való tényeket legjobban ismeri. Nem volt szándékunk foglalkozni a vókányi plébániával, mert meg vagyunk győződve, hogy az emberszeretettel párosult igazság ezúttal is érvényre fog jutni, de miután a sajtó felszínre hozta, s sokszor téves informátiók alapján birálta el az ügyet, mi akik legközelebb lakunk hozzájuk s igy legkönnyebben is meggyőződhetünk a való tényekről, kénytelenek vagyunk ezen kérdéssel az igazság érdekében röviden foglalkozni. Nézzük tehát mit csináltak a vókányiak. Köztudomású dolog, hogy Vókány községe, mely teljes egészében rom. kath. egyike a legval­lásosabb községeknek járásunkban. Dacara ennek a szerencsétlen véletlen rendszerint úgy hozta magával, hogy plébánosa majd kilépett az egyház­ból,majd huzamosabb ideig betegeskedett, s igy állandó lelkipásztor nélkül maradt. Ezen állapotokon segítendő azon alázatos kéremmel járult főpásztorához, hogy juttatna ré­szükre oly papot, legyen az bárki, ki ezen hosz­szabb idő óta gazdátlan plébániát híveinek köz óhajára és lelki megnyugvására átvenné s azt erélyesen és atyailag vezetné. Ez volt az általános óhaj s ezért akartak főpásztoruk előtt esedezni. Hogy egyesek türelmetlenkednek, vagy illetékte­lenül beavatkoznak ezen ügybe arról, a nagy több­ség nem tehet azzal azt vádolni nem szabad. Különben is egy plébánia, de bárminő hiva­tal betöltésénél előfordul, hogy akadnak elégedet­lenek, melyért senki sem fog neheztelni, annál kevésbé főpásztorunk, kinek fenköltebb gondolko­zása van, sem hogy egyesek miatt az összesség­től atyai jóságát meg vonná. h­írek. * Elismerés a községi jegyzőknek Szives örömest tudomásul vesszük mi is meg a közönség is, ha a tisztviselői lelkiismeretesek, ügybuzgók és a felsőbb hatóságok részéről elismerés­ben részesülnek, de az elismerésnek azt a fáját mi nem tartjuk valami nagy elismerésnek, amit írásban kapnak közjegyzőink, mert az ilynemű kvalifikáció iskolába való. Különösen akkor és úgy nem elismerés, ha ez adóbeszedésre vonatkozik és a pénzügyigazgatóság tesz osztályozó javaslatot. Pénzről adóról lévén szó, az elismerés tehát csak úgy és akként szép és jutalmazó, ha az az elis­merés cseng is. Ennek van értelme, vagy mint az ormánysági adózó polgár mondja : ennek van már fogantattja is. Ugyanis a pénzügyigazgatóság három classisba osztja a körjegyzőket: kitűnő, jó, és kifogásolható jegyzőségek. A siklósi járás 9 jegyzősége közül öt jegyzőség, tehát több mint fele jó jegyzőség, ennek csak örvendeni le­het. Ezek között egy van kitűnő jegyzőség , a kovács­­hidai. Ez a nagy elismerés Trimmer Lajos kovácshidai körjegyzőt illeti és dicséri. Úgy a vármegyei hatóság, mint maguk a jegyzők és a megyei közönség is tudja és elismeri, hogy a ko­vácshidai jegyzőség mintajegyzőség, melynek köz­ségei a legrendezettebbek és főbiróságunk is évek óta annak ismeri. A siklósi járásban jó jegyzősé­­gek : a vaiszlói, kémesi, siklósi és a viszlói segéd­jegyző. Ezek kapnak a közigazgatási bizottság határozata folytán csak írásbeli elismerő okmányt. Ehhez is egyébként gratulálunk !

Next