Siklós és Vidéke, 1903 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1903-01-18 / 3. szám

békésebb helyet, iskolát keresnek gyerme­­keiknek Pécsett, Mohácson, Szigetvárott stb. a közeli szomszédban. Ezzel a közönségre is anyagi kár hárulna. Az okokat nem kell mélyen a tenger fenekén keresnünk, mely iskolánk iránt a bizalmat megingatja a szülőkben. Az önfentartás és család alapítás biz­tosítása vándoroltatja el polg iskolánktól a tanárokat. Ez még a tanárban is becsü­lendő ! Az első tanárok 15 évig maradtak együtt iskolánknál, mert tanárbőség volt. Amint ez megszűnt, a régi tanár­gárda mozgolódott, de nem távozott, hanem szeren­csét próbált az iskolaszéknél és jobb javadal­mazást kért. Az iskolaszék ékes szavú határozatot is hozott a többek közt a kérésre : „a tanárok kérvénye eldobatik.“ Ilyenek után senki se csodálkozzék, hogy az első alkalomkor elpályáztak tanáraink és 7—8 év óta ha jön­ is új ember — mennek egymás után államhoz, községhez, ahol 5—800 írt­nál azonnal több fizetést kapnak és nyug­díjuk is szolgálataik után meghaladja a 2000 irtot­és, míg itt Siklóson csak 1050 ftig emelkedhetik. Ebből az a tanulság, hogy nem kell arra a pénzes ládára repülni ezután a kép­­viselőtestületnek, hanem fizetési fokozatot hozzanak be, hogy az ide pályázó tanárok lássák a jövő képét és lássák családjuk jövő sorsát biztosítva. Ha nem lesz elég majd idővel az is­­kolai alap, ott az állam, mely még minden iskolát segélyezett, tehát a siklósi sem fog kivételt képezni. Tegyük fel, hogy a húsz iskolaszéki tag egyhangúlag elfogadna is egy fizetési fokozatot, ők mint városi képviselők is, tehát iskolafentartói minőségben saját gyer­­meküket, javaslataikat leszavaznák a városi közgyűlésen. Azt hiszem ez elég világos. A folyó tanév elején maga a Közoktatás­­ügyi Miniszter nevezte ki a pécsi főreál­iskolához dr. Révai Sándort, Mosonyi Béla tanárt meg Körmöcbányára választották meg. Mind a kettő majdnem kétszer 800 írt fizetést kap új helyén. Ha már most tanévközben egy hó alatt nem foglalják el új állásaikat, fegyelmi vizsgálat vár reájuk és elvesztik a jó fize­­tésű tanári állást is, mely egész jövőjükre nézve nagy anyagi kárral jár és egész életükben megkesergenék a siklósi legki­sebb fizetést. Az első megüresedett tanári állásra pályázat nélkül dr. Darázsy Ödön iskola­széki tag indítványára meghívtak egy je­löltet. Az igazgató természetesen a törvény értelmében, de az iskolaszék és tanárok között kötött egyesség alapján a jelentkező jelöltet nem fogadta el és felebbezett­ A közigazgatási bizottság a felebbe­­zésnek helyet adott s igy a tanárjelölt kiesett a jelölésből is a tíz okleveles pályázó mellett Dr. Darázsi Ödön, aki a közig- bizott­ságnak is tagja, a szavazásból kimaradt a főispán döntése alapján, mire ő elvből felebbezett. Most a januári közig. bizottság ülésen az „elvi felebbezést“ visszavonta Ekkor igen helyesen és kötelességsze­­rűen cselekedett, csak hogy ilyet már szep­temberben kellett volna elkövetni, mikor is az igazgató ajánlása ellen az alapos kifogá­sokat megtette. A pécsi sajtó írja, hogy az utóbb tá­vozott tanár — dr. Darázsi D. úr szerint — december elsején lakbérét, január elsején havi fizetését előre felvette. A törvény értelmében előre kell fizetni, így tehát jogos volt a kifizetés, de jogos volt az eltávozás is, mivel szintén a legu­­tóbbi intézkedés szerint egy hó leforgása alatt kell elfoglalni az állásokat (Lásd fen­tebb). Sőt mi több az iskolaszék egyik párt­fogolnának egy havi lakbért és egy havi tanári fizetést visszafelé is megszavazott, kiutalt és kifizetett. Hát ez mi ? ! Bárminek is tekintjük, de helyeselni tudjuk, ha „úri tempót“ is gyakorolt az iskolaszék. Tehát csak előre és az iskola érdeké­ben felhívjuk a felsőbb hatóság figyelmét arra, hogy az uj utasítások értelmében vá­lasztassák meg az uj iskolaszéki tagokat, akik az uj esküt fogják letenni épugy mint a tanárok is az uj esküre kötelesek. Az állam kezébe vette a regále jogokat, s sok községet, várost anyagi zavarba dön­tött- A fogyasztási adókat azután meg nem államilag kezeli pénzügyőrségével, ha­nem oda dobja a közönséget az ősi vámo­soknak, a bérlőknek. A többit elmondotta egy cikkíró igen helyes e lap múlt számá­ban Mi Siklósiak kistermelők vagyunk, de sok bort iszunk. Ez sem baj, mert életviszonyaink, élet­módunk hozza ezt magával. A kistermelő nem issza meg azért mind a borát, hanem el is ad belőle. Csinál csi­gert, munkás bort is. Ezért fájdalommal fizeti a fogyasztási adót. Ne csináljunk csi­gert, nem fizetünk azután adót­ Ma már munkás népünk, kapásaink nem áhltnak utána, mert a termelő — valljuk csak be — festett vizet ad, nem úgy mint régen. Karc kell ma a napszámosnak­ Egy liter tiszta spiritusz vízzel feleresztve soknak elég és többre becsülik a festett víznél, a csigernél. Mondjuk 3 hektó csiger adója 8 k.­o 5 ft Ennyi pénzért három esztendőre készíthetünk spiritusz pálinkát­ Ezt mérik úgyis minden butikban, boltban az állam nem nagy dicsőségére, de nem törkölyt, szilvorumot, seprőpálinkát stb­ Tudunk esetet, hogy a hegyről a ten­yelő azonnal — Dráva felé — bocsájtotta a sokba kerülő csigerét. Ad a munkásnak helyette tízszerte olcsóbb pálinkát, s e mel­­lett nincs kitéve a regálbérlő kutatásainak, nyomozásainak bírságolásainak stb- stb-Egyik helytelen szólás a kiegyezés is. Miért fut sok termelő egyezkedni ? Ennek is megmondjuk az okát. Szeptember 15-ig a termelő bejelentheti kedvezményre borát. Mindenki tudja, hogy körülbelül hány hektóliter fogyhat el egy év alatt. Inkább jelentsünk többet be és igyunk kevesebbet, mint megfordítva. Tegye ekkor kötelességét meg a bérlő is- Ellenőrizzen-Ez a korrekt eljárás. Használja ki ekkor a törvény kibúvó intézkedéseit, tudom bele kopik a foga is tolla is. Hanem van sok kistermelő, akinek 20—30—50 —80 hektóliter bora terem- Ebből szeret még egyszer annyit termelni a pin­cében (manipulálni), s hogy ezt ne tudja más, ne ellenőrizhessék, siet kiegyezni át­­lagban- Alkuszik bőven és azután mégis csak fizet bőven, hogy a például 20 hektó borából megigyék 5 hektót és mégis elad­hasson 25 hektó bort, zagyvalékot­akarok tudni többé róla. . . Tehát harmadnapon tértem haza anyámhoz, mikor már egy fillérem se volt. Dobogó szívvel léptem be. h­ogy puszta és üres volt a ház. Nesztelenül osontam a belső szobába . . ott ült anyám egy széken . . fejét ke­zébe tartotta és úgy könyezett. Igen fiuk, óh, a legjobb, legkedvesebb édes anya sirt, bánkódott . . s bánatának okozója én voltam én a rossz fiú ! Nem tudom megmondani, micsoda belső erő késztetet, hogy odaboruljak a földje elé, mint va­lami szent elé, átkaroljam lábait, azután nyakát csókokal borítsam el kezét, arcát, szemét, őszbe vegyülő fényes hajat Anyám . . oh, kedves, drága anyám . . csak ennyit tudtam rebegni s azután sirva temetem ölébe arcomat. S anyám áldott jó anyám letörölte könnyeit, gyöngéden megsimitja fejemet s csak annyit mondott reszkető bánatos hangon, csöndesen : Úgy­e most már jó fiú re­­szesz ? Fiuk ! Nem tudom nektek elmondani, minő hatást gyakorolt rám az a gyöngéd, remegő hang , mily változást okozott bensőmben egyszerre az édes­anya szava. Elég volt ! Most már tudjátok : igy lettem én jó. Keserűen dobja el szivarját hátradült székében, fejét szomorúan mellére hor­gasztotta s mélabús hangon beszélt. Hagyjátok el fiuk, nagyon sokat szenvedek egy idő óta. Nos, talán beteg vagy ? kérdezgettük aggo­dalmasan. Vagy talán szerelemhistória . . . gyerek, agyon ne durantsd magadat ! kiáltotta oda neki komikus kétségbeeséssel Muki. Beteg vagyok fiuk, nagyon beteg . . . meg látjátok, rossz lesz ennek a vége .. . beteg va­gyok . . . sokat szenvedek . . - Azt kérdezitek úgy­­, hogy mi a bajom ? Megtelek reá őszintén, hig­gadtan . . . Az én bajom gyógyithatatlan, a mint hogy gyógyíthatatlan, annak a kis ibolyának a bánata is a melyet a rétről szakítanak le, a többi virágok, édes társasága vidám köréből. . . Nincs erre a bajra gyógyír fiuk . . . élőhalott vagyok én már mert . . . oh, mert én jó fiú lettem. Mind csodálk­ozva néztünk rá. Ő busán foly­tatta. Azt kérdezitek ugy­e, hogy lettem én jó fiú ? Elmondom, de előbb tudnotok kell azt is, hogy lettem én rossz fiú. Tehát figyeljetek. Kö­zöttetek nőtem fel. Közöttetek tanultam meg, hogy mi az az élet s közöttetek tanultam meg magam is élni . . . Most már mindennek vége . . Csak kettő volt amiért édes volt nekem az élet.. . azaz . . . igen, csak kettő, mert az harmadik . * az a harmadik rontott el mindent, tépte szét illúzióim ködfátyolát, álmomat, életemet, boldog­ságomat. De menjünk sorban. Mikor atyám meg­halt, én még gyerekember voltam. Fiatal poéta gyerkőc, tele tűzzel és munkaerővel. S ennek így kellett lennie, mert nem volt senkink és sem­mink, a kire és a mire támaszkodhattunk volna. Szegény anyám ! Mikor ő könnyezni kezdett jövendő sorsunk miatt, az én szívem is kimond­hatatlan fájdalommal telt meg. Kényeztem én is vele. És sírtam hangosan, mint a gyermek. De tudtam, hogy máskülönben nincs okunk ag­godalomra, mert hisz itt vagyok — én ! Uh, fiuk, hogy ki volt akkor nekem az az „én“ ezt csak most, idők múltával tudom helyesen megítélni. Szóval felhoztam drága jó anyámat a fővárosba. Elhatároztam, hogy boldog nyugodt életet fogok biztosítani számára s hogy beváltottam e sza­vamat ! Azt hiszem, bátran mondhatom, igen . . . azaz ... de tovább folytatom. Nem kellett sokáig várakoznunk. Szerény tehetségem előtt csodálatos gyorsasággal nyitottak tért, s ha nem is sokat, de annyit biztosíthattam anyámnak és magamnak, hogy anyagi gondoktól nem kellett többé tartanunk. Fiuk, ha ti azt el tudnátok képzelni, mily boldog volt anyám akkor mikor az első sok fáradsággal m­egk­iesett pénzt letettem eléje, s ha el tudnátok képzelni, mily boldog voltam én, látva anyám örömét. Akkor ismerkedtem meg veletek, akkor fűzött össze bennünket az a bizalmas őszinte baráti szeretett, melynél nagyobb csak anyánk iránt érzett szeretet volt nagyobb. Attól az időtől kezdve éreztem csak, hogy van boldogság az életben, és másban nem is kerestem, nem is találtam, volna örömet csak bennetek. De hisz azt ti tudjátok legjobban. Az a néhány év, a­melyet együtt töltöttünk, elég bizonysága annak, hogy amit beszélek, az igaz. S mind­amellett elmondhatom, amit nagyon kevés ember mondhat el magáról, hogy a­milyen jó fiú voltam barátaim között éppen olyan jó fiú voltam anyámhoz is . . . Bár csak ma is el­mondhatnám magamról ugyanezt . . . Körülbelül egy hónappal ezelőtt történt, hogy hűtlen lettem hozzátok. Igen fiuk, hűtlen lettem hozzátok és anyámhoz. Ha közöttetek voltam, szivem nem volt közöttetek ha hazamenvén, anyám csókjával fogadott nekem keserű volt az a csók- Azt gondoltam, hogy azé a másiké édesebb. Tudjátok, akkoriban ismerkedtem meg Ilonkával. Ti erről

Next