Siklós és Vidéke, 1905 (18. évfolyam, 9-52. szám)

1905-02-26 / 9. szám

Siklós, 1905. február 26. 9. szám. Tizennyolcadik évfolyam. KÖZÉRDEKŰ HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. A Szerkesztőség: Dr. Hirling Károly ügyvédi irodája. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem küldetnek. Előfizetési dij : Vidékre postán, vagy hely­ben házhoz hordva. Egész évre nyolc kor. Féléve 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes rzám 16 fillér. Felelős szerkesztő, és laptulajdonos : Dr. HIRLING KÁROLY Kiadó-Hivatal: Pécsi-utca 6-ik szám Siklóson. A lapmegrendelések és hirdetések idekűldendők. Egyes példányok itt kaphatók. Hirdetések. Egy hasábos petitsoronként 12 fii. Nyílttéri-közlemények: Egy hasábos petitsoronként 30 fillér. Két szobor. (K.) Az egész világot felrázta a- léltságábói az egyik, inig megnyerte minden emberfiának szivét a másik ; az, szabadságot, egyenlőséget, testvéri­séget adott a népeknek ; emez gyó­gyítani igyekezett a sajgó sebeket; megváltója volt mindakettő szép ma­gyar hazánknak, de ők a megváltá­sért nem fogadtak el dijat ; önzetle­nek voltak, mint senki más — mél­tók tehát az imádatra; kell hogy őket mint földi isteneket, jóttevőinket imád­juk. Ki az akit a magyarok istene ti­tán első sorban kell tisztelnünk ? Ki az, aki szép szavával a sziveket se­bezve, mintha a földből támadt volna hatalmas serege lön ? Ki az, '’ki meg­mutatta, hogy a magyar, csak sza­badnak születhet s nem rabszolgának..? — Kossuth Lajos. — Keil-e még e szóhoz jelző ? — Vagy magyarázzuk, hogy ki volt ő ? — Nem. Nevét elég hallani a magyarnak, hogy tüzet fog­jon a pislogó parázs. Eszméit, tetteit, isteni nagyságát az anyatejjel szívjuk be s így vérünkben van, hogy Kos­suth Lajos a mi apánk. A gyermek képben örökíti meg atyját, síremléket tűnél számára s még más tőle telhető módon rójja kegyeletét. Csak mi sik­lósiak nem * 4udnók, hogy mivel tarto­zunk apánknak ; mi nem rónánk igaz kegyeletünket azzal, hogy szobrot e­TÁRCA. Úti jegyzeteimből. Prága, 1904. december 25-én. Itt már ritkán hallani még a német szót is, azért nagyobb a bátorság a lehető legkímé­letlenebbül megbírálni az embereket, a mi szép nyelvünkön. Szókimondásával megjárhatja az ember, mint ahogyan kelletlenül éreztem ma­gam én is a vonaton utazva. A szűk vasúti kocsi folyosóján szemben állok útitársaimmal ; jő egy terjedelmes és hatalmas termetű hölgy­személyiség, akivel összeütközni egy csepp ked­vem sem volt. Menj el az útból — kérem tár­samat — nehogy ezzel a szipirtyóval közelebbi érintkezésbe jöjjek. — „Hát még itt is vannak magyarok1 — mondja hölgyünk legnagyobb meglepetésünkre, hogy a megjegyzést rosszul címeztem. Itt nem örültünk a magyar szónak, mert tartanunk kellett a vihar kitörésétől. A vihar szerencsésen elmúlott, de megtanított arra, hogy még külföldön sem szabad hango­san gondolkodni. A cseh vezető, egy érdekes típus ; alakját egész Németországban úgy ismerik, mint aki sokat beszél, de kevés a tartalma. Benne tanul­mányozható a cseh sovénség teljes igazában. Gyűlölik a németet, — különösen az osztrákot — szívvel lélekkel ; be is verik ablakaikat a gyakori tüntetések alkalmávsl. A vezetőtől tu­dom, hogy Prágát I0U tornyú városnak is hív­ük, mert hát 94 temploma van. melnők annak az isteni férfinak, aki­nek nevét, még a késő ezredek után is illetődve veszi szájára minden ma­gyar. Az utolsó község is megtette már a magáét, csak mi siklósiak nem ismerjük kötelességünket. Hiszen mi is azt a szabadságot élvezzük most, amit Kossuth apánk adott ne­künk. Legyen szobra neki Siklóson mielőbb ! Díszítsük szép terét szobrá­val, amelyhez majdan ünnepeinken zarándokolni járhatunk. Legyen előt­tünk szobra mindég, hogy mintegy fáklya vezessen bennünket a rögös tó­ton. Szobrot Kossuthnak!! Kossuth Lajos sznbránák eszmé­jét felújítjuk,'iazon alkalommal, hogy több felszólítást kaptunk a siklósi kö­zönség köréből s mi magunk is meg­érve látjuk a szobor l étesítésének esz­méjét, amelynek propagálását elvál­laltuk. A másik szobor létesítését nem Siklóson akarjuk, hanem Budapesten szép fővárosunkban, ahol méltóan örö- kitendik meg Jókai Mór koszorús köl­tőnk emlékét. Felhívást kaptunk a Vi­déki Hírlapírók szövetségétől, hogy Jókai-szobor létesítését a tőlünk tel­hető módon pártoljuk. Vájjon van-e magyar ember, akinek jó órákat ne ne szerzett volna koszorús költőnk ? Könyveit, mint a bibliát becsben tartja a magyar s belőlük nyer vigasztalast Prágán első ami? szembe ötlik, a nagy ódonság. 1000—1300 éves épületek nem ritka­ság számba mennek „itt. Hát még a fiatalabb 600—700 éves építkezések, meg nagyon is gyakoriak. Mostanában kezdi csak a város ős régi ruháját levetni ; de nagy vigyázattal, ne­hogy ruhaváltás közben a modern utcarendezés- nek áldozatul essenek a történelmi nevezetes­ségű monumentális épületek. Nagy városrésze­ket sajátít ki a város és ma rombolás alatt állanak, máshol pedig nagy arányú építkezések folynak. — A várost ketté szeli a sebes folyá­sú Moldva, melyen kilenc rövid híd vezet ke­resztül, amelynek mindegyike magán viseli azon kor jellegét, amelyben készült. A sok féle díszes kapukkal biró hidak különböző kor­ból valók, legújabb a Ferenc-József-híd. Leg­érdekesebb a történelmi nevezetességgel biró Karlsbrücke, s a hatalmas toronyalakú két kapuval. A kapu tele van címerekkel, amelyek mindmegannyi összefüggésben van a cseh nép történetével. A híd mindkét felén két fillért kell fizetni az átkelésért, aminek ellenében nem kap jegyet az ember. Csodálatos, csak úgy ellenőrzés nélkül, hogy bízhatnak annyira az alkalmazottakban. Nem csak maga a Karls- brücke, hanem az egész környék sok fontos eseményünk s bábomnak volt tanúja. Egyik hídfőnél hatalmas víztorony van, ez látja a v, ros egy részét a Moldva vizével. A vízműve­ket a folyóban alkalmazott zsilipeken át látják el vízzel, amelyen körösztül a folyó nagy hul­lámokban csap fel. A torony helyén hajdan vízi malmok voltak és egyszersmind a nagy el hagy áfásában. Nekünk siklósiaknak, még több volt ő, mint másoknak. Kép­viselőnk volt, akinek igaz szereteté- ben sokszor volt részünk. Illő, hogy mi siklósiak se maradjunk el a haza más gyermekeitől ; illő hogy fillére­inkkel mi is hozzá járuljunk nagy költőnk emlékének méltó megörökí­téséhez. Szobrot a két legnagyobbnak ! Á- dakozzék mindenki tehetsége szerint! A jó szívvel adott fillérekkel is leró- hatjuk kegyeletünk adóját, akár csak a koronákkal. U gy a siklósi Kossuth szobor lé­tesítésére, mint a budapesti Jókai-szo- borra adakozásokat elfogadunk és hir- lapilag nyugtázzuk. segi íyzoögyfet közgyűlése. A helybeli „Kölcsönös Sególyző- egylet“ 54-ik évi rendes közgyűlését múlt hétfőn tartotta meg. Ez a népszerű pénzintézet csekély í egy koronás heti betételeivel tekinté­lyes pénzintézetté nőtte ki magát. Bi­zonyítja ezt azon körülmény, hogy összforgalmával elérte a 10 millió koronát. Nagyérdeklődéssel viseltettek a törzsbetevők a közgyűlésen, mert nagy számmal jelentek meg. A közgyűlést P a k u s z y Gyula harcok idejébe — mert a cseheknek volt belőle jócskán részök — ez volt a város legalkalma­sabb védelmi helye. A 30 éves háborúnak több emlékezetes csatája volt itt a prágaiak­nak, a Moldva két partján. A fa alkotmányú vízi malmok előtt küzdött egy ízben, a nagyobb részt 'diákokból álló cseh sereg. A császáriak a túlsó partról tűz öltek ; nem a cseh seregre, hanem a malmokra, hogy azokat felgyújtsák. Tervük sikerült, a hatalmas tűznyelvek tartha­tatlanná vettek a csehek helyzetét és így vé­delmi helyűket föl kellett volna adniok. A vitéz csehek nem ezt tették, mintsem a császá-. riak kezébe jussanak, a tűzbe ugráltak vagy' agyon lőtték magukat és egymást. Prága minden göröngyének jut egy-egy történelmi emlék s közülök hány van össze­függésben a magyar nemzet történelmével. A hires Feketehegy, Zsigmond király, nagy Má­tyás királyunk ifjúsága, II. Mátyás és Rudolf az órás királv élete, a Kolozsváry fiuk Szt. György szobra, mind Prágára hívja fel a ma­gyar szemlélő érdeklődését. A Károly-híd (Karlsbpücke) mindkét ol­dalán az oszlopok teli vannak történelmi vonat­kozású kő és bronz szobrokkal. E hídról dob­ták a Moldvába 1393. március 20-án Nepomuki szt. Jánost, Csehország védőszentjét, akit IV. Vencel neje gyóntatójává választatott. Véned gyanúba vette nejét, azt követelte Nepomuki- I tói, hogy neje gyónását neki elárulja. O ezt | hivatásszerűen megtagadta. Ezért a király el- ; fogatta megkínoztatta és a Moldvába dobatta. A bedobás helyén a gyónási jelenet van meg­( /

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék