Siklós és Vidéke, 1905 (18. évfolyam, 9-52. szám)

1905-03-05 / 10. szám

2. oldal i dézett, amilyet még soha nem láttak Siklóson. Már a siklós-vókányi vasútállo­másnál vagy száz választó zászlókkal várta. A vonat megállása után kiszál­lottak a képviselők, kiket Jancsics Sándor a függetlenségi párt elnöke fogadott és üdvözölt meleg szavakkal, mire Benyovszky Móritz gróf kép­viselőnk köszönte meg a nem várt nagyszerű fogadtatást. Mintegy 16 ko­csi kisérte be a képviselőket a fel­lobogózott Siklósba. Itt azután a kép­viselők a várba hajtattak. Az utcákon pedig a közönség éljenezte a képvise­lőket. Különösen Csányi Sándor dárdai képviselő iránt nyilvánult nagy érdek­lődés, akinek nem igen tetszett az a nagy figyelem, hogy egészségét féltve, zárt hintóba helyeztük el. Általánosságban lapunk élén mél­tatjuk a fényes eredményt, e helyen meg mint krónikásokhoz illően meg­­örökítjük az elhangzott szónoklatokat. Mindazok, akik már nem fértek el az asztaloknál — 300 felül, — azok állva voltak. A megjelent képviselőket szűnni nem akaró és falrengető éljenzéssel fogad­ta a nagy társaság. Megkezdődött a társas vacsora víg beszélgetéssel és örvendezéssel. A megjelent képviselők a követ­kezők : Gróf Benyovszky Móritz siklósi, Egry Béla dr. pécsváradi, C­s­á­n­y­i Sándor dárdai, Jeszensz­ív­y Ferenc szentlőrinci és K­e­r­e­s­e György dr. sásdi kerület képviselője, aki még csak 24 éves most múlott. A banketten az első beszédét E­g­­r­y Béla mondotta. Aki ékes szavak­kal adta elő Kossuth Ferencnek az orsz. függetlenségi 48-as és az egyesült ellenzék vezérének, elnöké­nek üdvözletét és köszönetét azért, hogy Benyovszky Mórfsz grófot vá­lasztotta meg a kerület orsz. képviselő­jévé, akivel nagy erőt és tehetséget nyert a függetlenségi párt. Örömmel élteti a siklósi választó­kerület összes polgárságát. Jancsics Sándor „Ellenzéki Kör“-ünk elnöke szerint tiszta meg­győződés ül ma ünnepel. Örömtől da­gad kebelünk, hogy Benyovszky Mó­ritz gróf urat választottuk meg­, miért is örömmel emeli a polgárság nevében szeretett képviselőnk­re poharat. B­e n­y­o­v­s­z­k­y Móritz gróf egy nagyszabású és hasonlatokban gazdag beszédet tartott. Mint képviselő hála és öröm között köszöni a nagy­szerű fogadtatást, melyben őt és ven­dég képviselőtársait a közönség kitün­tette. A szeretet és ragaszkodás szá­laival erősödjék, az a bizalom, mely kölcsönösen ily ünnepi alkalommal is közte és a polgárság közt megnyilat­kozik. Képviselő­társai nevében is mond­hatja, hogy az országban alig van erősebb kitartás mint a mi várme­gyénkben. Mandátuaink magasztosak, s elv­szilárdságunk kiérdemelte azt a győ­zelmet, melyet elért pártunk, ez buz­dítson továbbra is mindannyiunkat a jövőben is. Pártunknak még többsége nincs, de az idő ezt is meghozza. Hasonlóak vagyunk a világhoz, melynek nem mindegyike hoz gyü­mölcsöt, elégedjünk meg a független­ségi párt mai termésével- Törekvése­ink fáját, mi vélj­ük, hogy a közel­jö­vőben a függetlenségi párt teljesen győzzön a szent haza javára. Most ez alkalommal pártkü­lönb­­ség nélkül Baranya vármegye összes polgárai azzal emeli poharát, hogy tegye a­­magyarok istene boldoggá e hazát. (Óriási éljen.) Egy pillanat e beszéd után fel­ugorva ülőhelyeikről mindannyian egy szívvel lélekkel állva elénekelték a magyar imádságot : „Isten áld meg a magyart“. Méltóságos megható jelenet volt ez. Benyovszk­y Móritz gróf kedves kötelességet, teljesít azzal, hogy két képviselőtársa nevében, akik aka­dályozva voltak a szíves meghívás dacára az eljövetelben V­a­j­a­y Ist­ván és F­e­r­d­i­n­á­n­d­y Béla arra kérte fel őt, hogy tolmácsolja köszö­­netü­ket, szívvel s lélekkel üdvözlik a siklósi választó­kerület összes pol­gárait.­Sági Ernő dr. hivatkozik Kos­suth Ferenc üzenetére, melyet Egry Béla képviselő úr hozott részünkre, ő válaszol. Történeti időket él a nem­zet jelenben. A magyar függetlenségi eszme megtestesülése előtt állunk. A nemzet ítéletére történt hivatkozás, döntött és a nemzet. A nemzetnek kí­vánt szájkosarat visszautasította a nem­zet és eszméink diadalt ülnek. Majd Kossuth Lajos szavaira hivatkozik : látom gyöngének a törvényt, de látom a gyengék erőszakát. El nemzet e hazán. Ez csoda. Volt egy eszme, mely éltette a nemzetet, ez a függet­lenség eszméje volt. Ez adott diadalt vármegyéinkbM -3 képviselőnek. Bol­dog, hogy üdvözölheti a képviselőket. Erőt, kitartást, buzgalmat kíván, hogy a végleges diadalt elérjék a haza ja­vára. Egyben pedig indítványozza, hogy Kossuth Ferenc országos párt­elnökünket és mint az egyesült ellen­zék vezérét a megjelent képviselők és a választó polgárság nevében üdvö­zöljük. Nagy éljenzései elfogadták az indítványt. Dr. K­e­r­e­s­e György sásdi kép­viselő a hölgyekre mint lelkes hon­leányokra ürítette poharát. Gróf Be­nyovszky Móritz előtte szóló szavait folytatva s nagy elismeréssel szól a a siklósi hölgyekről, mint akiknek az ő megválasztásában nagy részük volt. C­s­á­n­y­i Sá­ndor dárdai képvi­selő alig jutott szóhoz a nagy éljen­zésről, midőn felállott szólásra. A hon­atyák sorába szólította őt polgártár­sainak bizalma, s e réven jutott el Siklósra e fényes társ°ságba. Van ter­mő és terméketlen fája a természet­nek. A siklósi választókerület termő­­fáját jó kertész gondozza, legyen is olyan zöld mint átéli zöld, állandóan gondozza a kerületben a függetlenség eszméjét. De van a magyar nemzet, a haza határán egy terméketlen lombo­zatú fa, mely beárnyékolja a magyar földet. E fa gyökere Ausztriában van. A fa lombja árnyékot vetva a magyar­ra, senyvesztőleg reánk. Essünk e lom­bos fa gyökerének, hogy sárguljon el, vesszen el a lombja. A jó kertész a terméketlen fát gyökerestül i­r­t­j­a. A siklósi, választókerület de­rék polgársága megtalálta a kertészt, Benyovszky Móritz gróf képviselőtár­sába, akire büszkék lehetnek e kerü­letnek polgárai.­ midőn a csutai domb­ról régen nézte a siklósi történeti ne­vezetességű várat, melyben Zsigmond király is volt fogva, bámulta. Most hogy benn járt a vár falain belül, s tudta, hogy 1848-óta itt nem lengett a magyar három színű zászló egész m­os­­tanig, dicsőség érte a vár urának, de ő azt kívánja, hogy a nemzeti zászló mellé tűzzék a fehér lobogót is, je­lezve azt, hogy a várban lakodalom van, s ekkor majd­nem leend oly eres a történeti vár. Poharát emelve leéri a magyarok Istenét, hogy a vár urát Benyovszky Móric gróf orsz. képviselőt sokáig él­tesse a haza javára. (Óriási éljenzés.) Beny­o­vszky Móritz gróf kép­viselőnk a magyar sajtó munkásaira emeli poharát, mint akik szakadatla­nul a közügyért, a közjóért fáradoz­nak, dolgoznak. A helyi sajtó kép­viselői is itt vannak köztünk, akik a közönségért munkában állanak, őket éltetve üríti poharát a jelenlévő újság­írókra. Dr. H­­­r­­­ing Károly lapunk főszerkesztője válaszában kifejezi, hogy megtisztelve érezzük magunkat, mi­dőn ő méltósága szeretett képviselőnk a sajtó munkásait élteti, s mint egyik legilletékesebb hálásan fogadja társai nevében a kitüntetést. A sajtó mun­kásai boldogítanak utjain mindenkit azért hogy mások boldoguljanak, még mi sötétségben maradtunk. Mi egy gyémántot hoztunk a felszínre, gróf Benyovszky Móritz gróf őméltóságát, akinek működésén isten áldása legyen a haza és a választókerület büszkes­­ségére sokáig éljen. Benyovszky Móritz képvi­selőnk kijelenti, hogy ő a független­ségi férfiak erős elvszilárdságának kö­szönheti megválasztását. Legyünk to­vábbra is erősek. Felhívja a siklósi kerület választó­polgárait, hogy egyet­értve Baranya vármegye többi polgá­raival a függetlenségi párt megyei szervezetét alakítsuk meg, mert a mos­tani viszonyok között nem tudhatjuk mi vár édes hazánkra. Az egyetértés és egyesülésben van az erő. Egyhangú lelkesedéssel fogadták el az indítványt. R­é­d­e­i Károly lapunk­bél mun­katársa emelkedett szólásra. Kifejezést adott annak, hogy végtelen öröm és bol­dogság tölti el kebelét a mai ünnepen, midőn a polgárság szeretett képvise­lője iránt nyíltan, és szabadon meg­nyithatja szívét. Örömét ebben találja, boldogságát pedig abban, hogy ő volt a szerencsés újév napján az „Ellen­zéki kör“ közgyűlése alkalmából a nagy pártértekezleten képviselőjelöltül ajánlani a már megválasztott szeretett képviselőnket, ő mondotta ki először is éljen gróf Benyovszky Móritz kép­viselőjelölt. E tisztelt név futó­tűzként hatott a választópolgárok közt, s lel­kesedésünk diadalra is vitte a zászlót. Ami szeretve tisztelt képviselőnk in­dítványát illeti, hogy vármegyeiig is szervezzük a függetlenségi pártot, a siklósi választókerület polgárságának és a hazaszeretet szent nevében kije­lenti, hogy egy szívvel lélekkel egyet­értünk vele, támogatni fogjuk minden erőnkkel, s a sors bárhova vezérelje szeretett képviselőnket, biztosítjuk őt, hogy mint vezérférfiút követni fogjuk. Élteti az ünnepelt képviselőt. Siklós és Vidéke, 1905. március 5.

Next