Siklós és Vidéke, 1907 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

lehet engem arra bírni, hogy a dolog megol­dását elsiessem és a kellő megfontolásra, meg­­érlelésre magamnak időt ne vegyek. Ez ne­m jelenti azonban az ügynek elhúzódását. Én ugyanígy találtam megoldatlanul a néptanítói fizetésrendezésnek fontos ügy­ét. Ott is érvek helyett elkeseredetséggel jöttek elémbe. Én a­­zokról tudomást nem vettem. Ha tudomást vettem volna róluk, az egy indok lett volna arra, hogy az az ügygyel ne foglalkozzam azzal a jóakarattá, melylyel vele foglalkoztam. Meg­mondottam, annyi időt kell magamnak vennem, amennyire szükségem van, hogy a kérdést minden méltányos érdek és minden szempont mérlegelésével megoldjam legjobb tudomásom, legjobb lelkiismeretem szerint. (Lelkes éljenzés.) Nem tartott sokáig. Önöknek is csak azt m­on­dtám uraim, hogy e kérdéseket is legjobb lel­­kiismeretem és legjobb tudásom szerint meg fogom oldani annyi idő alatt, amenyi szükséges nekem arra, hogy egy érett megoldást létesít­sek legjobb mnyasom szerint. (Éljenzés.) Az ed­digi előzmények talán meggyőzhetik önöket arról, hogy mi nem henyélünk (Éljenzés és taps.), hogy mi a kérdések tanulmányozását nem úgy értjük, hog ez azoknak elaltatása, ha­nem úgy értjük, hogy ezeknek érett megoldása a lehető legrövidebb idő alatt de nem a lehe­tőnél rövidebb idő alatt történjék. (Éljenzés.) Legyenek meggyőződve, hogy ügyük fontossá­gától teljesen át vagyok hatva és midőn a kér­dés tanulmányozását kilátásba helyezem, önöket csak arra kérem, hogy ezt a kérdést ne elke­seredéssel tárgyalják, hanem férfiúi higgadtság­gal és a nemzeti kultúra munkásaihoz méltó szellemben fáradozzanak az ügyért. A küldöttég a miniszter válaszát éljenzés­sel vette tudomásul. ..Mint oldott kéve szét­hull nemzetünk.“ Tinta : Dömén­y Zoltán. Fájó érzés fogja el szivünket, ha nemze­tünk koszorús dalnoka Tompa Mihály eme prófétaszerü sóhaját kell ajkunkra venni, mi­dőn naponta látjuk, hogy mint özönlik a ma­gyar nép óriási áradata Amerikába, s mint pusztul a kiszipolyozás és kivetkőztetés folytán a magyar nemzet fáinak gyökere. És nem le­het semmi kétségünk az iránt, hogy nemzetünk­nek egyik legsúlyosabb bajával állunk szemben, s hogy ennek az elharapódzott bajnak határt alig szabhatunk. A tiszta színmagyar lakosság, amely ezer éven át jó és balsorsban ezer csapás között sem mozdult erről az édes anyaföldről, a­melyen a­­páink vére folyt, ma vándorbotot vesz kezébe, s megy más hazát, jobb hazát keresni. Ha ol­vassa­ az ember a hivatalos kimutatást 1904 év jú­lius 1-től 190­5 június 30-ig kivándorolt ösz­­szesen 163.691 magyarországi honos és pedig szin­tiszta magyar 45. 300 óriási szám ! És a magyar kormány tehetetlenül áll ez óriási szá­mokkal szemben. Mikor 1903 évben megalkot­ták a kivándorlási törvényt, Tisza István gróf akkori miniszterelnökre ugyancsak zúdították a kárhoztatás nyilait, amikor megkötötte a Cu­­nard Line hajós társasággal ismeretes szerző­dést. És ma az uj nemzeti kormány uralkodá­sa alatt, illetékes helyen új kivándorlási hajós társaság létesítésén fáradoznak, mely hajós tár­saság azután szállítja hajóm a munka­biró fér­fiakat és nőket, hogy pusztuljon a magyar ! Szomorú karikatúrája a sorsnak, midőn a többi európai nemzetek év­századokai ezelőtt kezdet­ték meg rajaikat kibocsájtani, melyre példát nyújtott hazánkba a bevándorolt német, cseh, sváb stb. akkor a magyar, — daczára, hogy tönkre tette a tatár török, német l­álhatato­san megmaradt vérével szerzett és védett hazá­ja földjén. És most, midőn kezd az ország fel­lendülni, a műveltség és kereskedelem fellen­dülni , most kezd a színmagyar ország kiván­dorolni. Mi ennek az oka? Könnyű rá a felelet ! Első­sorban az, hogy a magyar földmivelő u­­gyanazon földdarabban, ugyanazon gazdálko­dási móddal tud csak megélni, mint ez előtt akár 500 esztendővel. Igen ám, csakhogy azóta nagyot változott a világsora.­­ Közbe jött a nagy­­ átalkulás minden a világon megdrágult, drágább a csiz­ma, drágább a ruha, drága a hús, a dohány, az ital. Megnőttek az ország kiadásai, meg nőtt az adó. És az átkos bélyeg monopolium mint rák­fene a magyar nemzet testén. És a magyar gaz­da ember csak úgy szánt vett, mint azelőtt, pe­ Siklós és Vidéke. 3. oldal. 1906. január 6. dig több búzája nem terem mint az előtt ter­mett. Természetes, hogy megingott a gazdasági mérlege. Minden gazda ember jól tudja, hogy akinek csak egynegyed rész lelke van, még ha adósság nincs is rajta ezen negyedrész telek terméséből, ha kifizeti minden köteleségeit: papját, tanítóját, egyházát, iskoláját, állami a­­dóját, vármegyei és községi adóját, körorvost, mezőőrt, és ha elveti a jövő évi termőföldjeit nem marad annyira, hogy karácsonyig kenyere legyen családjának. Hát még ha adósága van ? És mi van a zsellérekkel és gazdasági munkásokkal? Ezek nyáron ugyan szépen keresnek, de egész télen nincs hol dolgozniok, még ha akarnának is. Egy gazdasági munkás vessen össze éjt napot nyáron, feleségestül együtt, hogy annyit tudjon keresni, hogy télben ne éhezzen, arról meg szó sincs, hogy valamit félre tehessen. Mi van a kis iparossal, suszterral, aszta­lossal, szabóval stb. Ezeket pedig a gyári ipar tette tönkre. Ma ugyanis a szuszter képtelen jóravaló cipőt elkészíteni 8—9 koronán alul. És ez a 8—9 koronás cipő a legrosszab anyag­ból van. Ugyanezt a c­ipőt a gyárból vásároló kereskedő adhatja 4 - 5 koronáért, így van ez minden kisiparossal. Tönkre is mentek legna­gyobbrészt, és csak a tizedrésze ha tud dol­­gulni. Régente a kis­iparosok mind jó módú emberek voltak. Ma szegényebbek a napszámos­nál is. Éhez járul a magyar ember utálata és ellenszenve a kereskedéssel szemben. Alig lát­ni egy egy városban egyet, hogy tőzsgyökeres magyar embernek üzlete legyen. A közvetítő kereskedelmet sem szereti. Hol látunk csak e­­gyetlen gabona ügynököt a magyar gazda em­berek közül ? !Sehol. (Folyt. köv.) 607. száza. 1906. végre. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Alulirótt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX­­.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a bécsi belvárosi cs. és kir. járásbi­­róságnak 1906. évi CNI 738 b. számú végzése következtében Dr. Móricz Zwegenthal bécsi la­kos ügyvéd által képviselt Heinrich Hirsch bé­csi kereskedő Horn Janka siklósi lakosné ellen 427 kor. tőke s jár. erejéig 1906. évi julius 27-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 1535 koronára becsült követke­ző ingóságok, u. m. szobabútorok, női ruhák, különféle posztók és összes belti állványok nyil­vános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a sikósi kir. járásbíróság 1906-ik évi VI., 152/40 számú végzése folytán 427 kor. tőkekövetelés, ennek öszszes járulékai erejéig Siklós községben alperesné lakásán le­endő eszközlésére 1907. évi január hó 9-ik nap­jának d. u. 1 órája és folytatólag Klein Károly házában levő bolti helyiségében határidőül ki­­tüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érin­tett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni Amennyiben az elárverezendő ingós­ágokat mások is le és fdülfoglaltatták és azokra ki­elégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi L.X. t­c. 20. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Siklóson, 1906. évi december 27-én. Sch­reyer János kir. kir. végrehajtó. N y i­­­t-t é r. Az e rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk.) Jn szerencsém tisztelettel értesí­teni a nagyérdemű közönséget, hogy a „Pelikán“ nagy vendéglő bérletét új­évkor átvettem. Úgy szállodámat mint vendéglőmet a nagyérdemű közönség becses párt­fogásába tisztelettel ajánlom. Jó ételek és italokról gondoskod­va van. Siklós, 1907. janur hóban. STANITS FERENCZ nagy vendéglős. 0­7 e g h i v ó. Az Alsó-Szent-Mártoni Népbank Szövetkezet 1907. évi január hó hó 20-án délután 2 órakor az intézet hivatalos helyiségében tartandó XI. évi rendes közgyűlésére. T­Á­R­GYSOROZAT: 1. A közgyűlési jegyzőkönyv hitelesitésére 2 tag választása. 2. Elnök üzleti jelentése. 3. A felügyelő bizottság jelentése. 4. Az 1906. évi számadások és mérleg megvizsgálása, a nyereség felosztása, úgy az igazgatóság és felügyelő bizottság felmentése. 5. A lejárt 1904./1906 évi társulat vagyonának mikénti fel­osztása iránti határozat kimondása. 6. Az elnök, alelnök, pénztárnok, ellenőr, 3 választmányi és 3 felügyelő bizottsági tag megválasztása. 7. A tagok részéről teendő indítványok tárgyalása. Ha tagok a közgyűlésen kellő számban meg nem jelenné­nek, az alapszabályok 24. §-a értelmében 14 napra új közgyű­lés fog kitűzetni, amely közgyűlés tekintet nélkül a megjelent tagok számára jogosítva lesz mindenben érvényesen eljárni és intézkedni. Alsó-Szent-Mártonben, 1907. január 1. Az igazgatóság.

Next