Siklós és Vidéke, 1909 (22. évfolyam, 31-52. szám)

1909-08-01 / 31. szám

Siklós és Vidéke 3. oldal. lelte az egyik. A ki azt felelte a kérdésre, hogy nem tudja hogy van, nz volt a nagyobb úr. A nagy urak soha se tudják, hogy vannak ! Aki pétiig azt lelete; „Vagyok“ ; az volt a kisebb úr. Somogy megyeiek voltak mindketten. Nevezzük egyiket „Mágnásnak" ; a másikat „Gentrynek.) * , * * (Én a vasutikocsi sarkában húzódtam meg és a következő beszélgetést jegyeztem le a „Siklós és Vi­déke“ számára.) * * * Mágnás: Olvastad ? Gent r y : Mit 1 ? Mágnás: A „Siklós és Vidékét-“ Gentry: Nem olvastam. Mágnás: Pedig igen érdekes. Az van ben­ne, hogy a baranyai főispán ebédelni ment Sásdra és ... • Gentry: Mi van ezen érdekes. A főispánok­ról azt is megírják vidéken, ha egy nyulat lőnek a vadászaton .... M á g n á s : . . . és az ebéden alispánnak je­lölt egy urat. Valamelyik Jeszenszky!. A kereszt ne­vére nem emlékezem. Gentry: Ez már beszédI — Ki az a Je­szenszky ? ! Mágnás: Kedves úri ember; régi család ne­mes ivadéka és úgy gondolom elnök is az árvaszéken. Gentry: Nos, Baranyában a főispán jelöl al­ispánt? Nálunk ilyesmi nem megy. A mienk legfel­jebb a megyei báíbizottságba jelöl tagokat. Mágnás: Mi hátra vagyunk maradva a vi­lágtól. — Baranyában mindenkit a főispán jelöl. Min­dig az jelöl, a kié a vármegye. Baranya a főispán-é ; ő kormányozza is. Gentry: Hát az autonómia ? ! Az kutya 1 Mágnás: Azt Bárányában nem ismerik. Itt állami a közigazgatás 1 Itt van, nézd! (Átadott a gent­rynek egy főispáni kinevezési okmányt.) len megrohantak, hogy menjek ki a kutyáért Új­pestre. A feleségem is rám parancsolt és én a vég­zetes hetedik nap reggelén fölültem a villamosra, kirobogtam Újpest túlsó végére, megkaptam a ku­tyát és befelé. Az az hogy csak hoztam volna ; mert éppen a hozásban volt a bökkenő. A mint a kutyát ölemben cepelve fölszálltam a villamosra, a kalauz kijelentette, hogy kutyát nem szabad a ko­csin vinni, hogy ereszszem el a kutyát és szálljak le. — Hát kit bánt ez a kutya ? — mondám nyá­jasan könyörgő hangon. — Mindegy, nem lehet kutyát vinni a villamo­son, ez nem állatszállító kocsi szólt hivatalos tekin- télylyel a kalauz. — Akkor csodálom, hogy utazhatik maga rajta — feleltem most már ingerültebben. — Ne viccöljön az ur velem, ordított most már a kalauz. — Bocsánatot kérek, én komolyan beszéltem — mondám és leszálltam, mert fenyegetőzött, hogy különben rendőrrel löket le. Nagyon dühös voltam s azon törtem az eszemet, hogy vihetném be a kutyát. Gyalog nem mehetek, gummirádlist meg csak nem fogadok a kutyám számára, a mikor magam is csak villamoson járok. Hopp! Megvan I Túljárok én a villamos társa­ság eszén, mégis csak beviszem a kutyát villamoson. Bementem a kereskedésbe, vásároltam egy nagy skatulyát, abba tettem bele a kutyát. A ska­tulya oldalán fúrtam két lyukat, hogy levegő já­rása legyen, aztán felültem a legközelebbi állomáson 1909. augusztus 1. Gentry (olvassa) : „Mi Baranya vármegye volt, van és lesz főispánja Bök ross Ignátz közig-gya­kornokot, a „kormányzatunkra“ bízott vármegyénk te­rületére tiszteletbeli szolgabiróvá kinevezzük . . . slb.“ Mágnás: No -- látod ! A főispán kormá­nyoz itt. Gentry: Szép dolog, mondhatom. Nálunk főispán ugyan nem kormányoz ; legfeljebb tollszárat, — vagy cigányprímást. ha tud! — Vármegyét?! — Azt „mi“ kormányozzuk! „Mi, a törvényhatósági bizottság.“ — A főispánt csak felügyeleti jog illeti, egyébb semmi ! Mágnás: Elég rossz ! Baranya vármegye sokkal szebben él és egyszerűbben. A főispán itt minden. O kormányoz, ő a törvényhatósági és a közig, bizottság; ő állandó választmány; alispán je­lölő ; árvaszéki ülnököt kinevező ; alispánt buktató ; egygyermekrendszert megszüntető bizottság 1 Ő ad ki rendeletet, ő helyez át szolgabirókat, ő veszi el a jegyzők szavazati jogát a közgyűlésen, egy szóval ö minden e világon ! Igen, ő ! Egyedül és függetlenül. A megyének pedig, — kuss ! Gentry: Szóval ő „dolgozik“ A dolgos fő­ispánok tvpusa. Mágnás: Hogyan, hát van olyan is, ki mit sem tesz ? ! Gentry: Persze ! Van sokféle. Megírta Mik­száth régen, hogy van eszes, dolgos, erőszakos, csi- bukos, gavallér és mindenféle főispán elég 1 Mágnás: Igazad van; ismerjük őket. Tehát a baranyai a „dolgosok“ typusa ? ! Gentry: igen, ő mindig dolgozik. Kormá­nyoz, kinevez, és mindent megfellebez; még a „he- j lyeslést“ is­Mágnás: Szegény Baranyaiak! Eddig egy főispánjuk volt, most kettő van nekik ! Gentry: ük hát négyszer örülnek I Mágnás : Hogy érted ezt ? Gentry: így ! . . Először örültek mikor az a villamosra. Rendben ment minden. Ölemben a kutyával, jobban mondva a skatulyával vígan utaz­tam b.'felé s már nevettem magamban, hogy rászed­tem a világot. Minden rendben lett volna ha nem kellett volna keresztül menni az újpesti vámon. Ott fölszállt a kocsira egy finánc s vizsga szernmei te- ! kintett mindenkire, hogy nem csempészik-e valamit a vámon befelé a városba ? Hát nem megakadt en­nek az ördögadta fináncnak a szeme az én skatu­lyámon ? — Mi van ebben a skatályában ? — kérdezte szigorúan. — Művirág — válaszoltam szemtelenül nyugodt hangon. — Micsoda ? — szólt a finánc és ujját az álta­lam fúrt szelelőlyukon keresztül kémlelődve bele dugta a skatulyába. A kutya ebben a pillanatban ugatni kezdett. A finánc ijedten visszakapta az ujját és rám ordított. — Ugató müvirágja van magának. No iszen szép virág, maga egy mákvirág. Tüstént nyissa ki a skatulyát. — Nem nyitom-feleltem remélve; hogy a tekin­télyes föllépés használni fog. De nem használt; bejött a kalauz is és én kénytelen voltam kinyitni a ska­tulyát. Nagyon rösteltem a dolgot, a mikor kibújt belőle a kutya- Az összes utasok rajtam nevettek, de a mikor aztán a finánc meg a kalauz g ombás- kodni kezdtek velem, akkor a pártomra keltek. Nagy veszekedés támadt, de azalatt szerencsésen beértünk a városba. Ott azt hittem, gyorsan leugorhatok és

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék