Siklós és Vidéke, 1909 (22. évfolyam, 31-52. szám)

1909-08-01 / 31. szám

Siklós és Vidéke 3. oldal. 1909. augusztus 1. lette az egyik. A­ki azt felelte a kérdésre, hogy nem tudja hogy van, az volt a nagyobb úr. A nagy urak soha se tudják, hogy vannak ! Aki pedig azt felete : „Vagyok“ , az volt a kisebb úr. Somogy megyeiek voltak mindketten. Nevezzük egyiket „Mágnásnak" , a másikat „Gentrynek.)* * * * (Én a vasúti kocsi sarkában húzódtam meg és a következő beszélgetést jegyeztem le a „Siklós és Vi­déke“ számára.) * * * Mágnás: Olvastad ? Gentry: Mit­­? Mágnás: A „Siklós és Vidékét­“ Gentry: Nem olvastam. Mágnás: Pedig igen érdekes. Az van ben­ne, hogy a baranyai főispán ebédelni ment Sásdra és ... • Gentry: Mi van ezen érdekes. A főispánok­ról azt is megírják vidéken, ha egy nyulat lőnek a vadászaton .... M á g n­á s : . . . és az ebéden alispánnak je­lölt egy urat. Valamelyik Jeszenszkyt. A kereszt ne­vére nem emlékezem. Gentry: Ez már beszéd! — Ki az a Je­szenszky ? ! Mágnás: Kedves úri­ember, régi család ne­mes ivadéka és úgy gondolom elnök is az árvaszéken. Gentry: Nos, Baranyában a főispán jelöl al­ispánt? Nálunk ilyesmi nem megy. A mienk legfel­jebb a megyei hárbizottságba jelöl tagokat. Mágnás: Mi hátra vagyunk maradva a vi­lágtól. — Baranyában mindenkit a főispán jelöl. Min­dig az jelöl, a kié a vármegye. Baranya a főispán­é, ő kormányozza is. Gentry: Hát az autonómia ? ! Az kutya ! Mágnás: Azt Baranyában nem ismerik. Itt állami a közigazgatás ! Itt van, nézd ! (Átadott a gent­rynek egy főispáni kinevezési okmányt.É­len megrohantak, hogy menjek ki a kutyáért Új­pestre. A feleségem is rám parancsolt és én a vég­zetes hetedik nap reggelén fölültem a villamosra, kirobogtam Újpest túlsó végére, megkaptam a ku­tyát és befelé. Az az hogy csak hoztam volna , mert éppen a húzásban volt a bökkenő. A­mint a kutyát ölemben cepelve fölszálltam a villamosra, a kalauz kijelentette, hogy kutyát nem szabad a ko­csin vinni, hogy ereszszem el a kutyát és szálljak le. — Hát kit bánt ez a kutya? — mondom nyá­jasan könyörgő hangon. — Mindegy, nem lehet kutyát vinni a villamo­son, ez nem állatszállító kocsi szólt hivatalos tekin­­télylyel a kalauz. — Akkor csodálom, hogy utazhatik maga rajta — feleltem most már ingerültebben. — Ne vicceljön az úr velem, ordított most már a kalauz. — Bocsánatot kérek, én komolyan beszéltem — mondom és leszálltam, mert fenyegetőzött, hogy különben rendőrrel jöhet le. Nagyon dühös voltam s azon törtem az eszemet, hogy vihetném be a kutyát. Gyalog nem mehetek, gummirádlist meg csak nem fogadok a kutyám számára, a­mikor magam is csak villamoson járok. Hopp ! Megvan ! Túljárok én a villamos társa­ság eszén, mégis csak beviszem a kutyát villamoson. Bementem a kereskedésbe, vásároltam egy nagy skatulyát, abba tettem bele a kutyát. A ska­tulya oldalán fúrtam két lyukat, hogy levegő já­rása legyen, aztán felültem a legközelebbi állomáson Gentry (olvassa): „Mi Baranya vármegye volt, van és lesz főispánja Bok­ross Ignátz közig- gya­kornokot, a „kormányzatunkra“ bizott vármegyénk te­rületére tiszteletbeli szolga­bíróvá kinevezzük . . . stb.“ Mágnás: Ne­m látod ! A főispán kormá­nyoz itt. Gentry: Szép dolog, mondhatom. Nálunk főispán ugyan nem kormányoz , legfeljebb tollszárat, — vagy cigányprímást, ha tud! — Vármegyét?! ~ Azt „mi“ kormányozzuk ! „Mi, a törvényhatósági bizottság.“ — A főispánt csak felügyeleti jog illeti, egyébb semmi ! Mágnás: Elég rossz ! Baranya vármegye sokkal szebben él és egyszerűbben. A főispán itt minden. Ő kormányoz, ő a törvényhatósági és a közig. bizottság; ő állandó választmány ; alispán je­lölő; árvaszéki ülnököt kinevező; alispánt buktató; egy gyermekrendszert megszüntető bizottság ! Ő ad ki rendeletet, ő helyez át szolgabirókat, ő veszi el a jegyzők szavazati jogát a közgyűlésen, egy szóval ő minden e világon ! Igen, ő ! Egyedül és függetlenül. A megyének pedig, — kuss ! Gentry: Szóval ő „dolgozik“ A dolgos fő­ispánok típusa. Mágnás: Hogyan, hát van olyan is, ki mit­ sem tesz ? ! Gentry: Persze ! Van sokféle. Megírta Mik­száth régen, hogy van eszes, dolgos, erőszakos, csi­­bukos, gavallér és mindenféle főispán elég ! Mágnás: Igazad van, ismerjük őket. Tehát a baranyai a „dolgosok“ typusa ? ! Gentry: igen, ő mindig dolgozik. Kormá­nyoz, kinevez, és mindent megfellebez, meg a „he­lyeslést“ is­ Mágnás: Szegény Baranyaiak! Eddig egy főispánjuk volt, most kettő van nekik ! Gentry: Ők hát négyszer örülnek ! Mágnás: Hogy érted ezt ? Gentry: így ! . . Először örültek mikor az a villamosra. Rendben ment minden. Ölemben a kutyával, jobban mondva a skatulyával vigan utaz­tam befelé s már nevettem magamban, hogy rászed­tem a világot. Minden rendben lett volna ha nem kellett volna keresztül menni az újpesti vámon. Ott fölszállt a kocsira egy finánc s vizsga szemmel te­kintett mindenkire, hogy nem csempészik-e valamit a vámon befelé a városba ? Hát nem megakadt en­nek az ördögadta fináncnak a szeme az én skatu­lyámon ? — Mi van ebben a skatulyában ? — kérdezte szigorúan. — Művirág — válaszoltam szemtelenül nyugodt hangon. — Micsoda ? — szólt a finánc és ujját az álta­lam fúrt szerelőlyukon keresztül kémlelődve bele­dugta a skatulyába. A kutya ebben a pillanatban ugatni kezdett. A finánc ijedten visszakapta az ujját és rám ordított. — Ugató művirágja van magának. No isten szép virág, maga egy mákvirág. Tüstént nyissa ki a skatulyát. — Nem nyitom-feleltem remélve, hogy a tekin­télyes föllépés használni fog. De nem használt, bejött a kalauz is és én kénytelen voltam kinyitni a ska­tulyát. Nagyon rösteltem a dolgot, a­mikor kibújt belőle a kutya­ Az összes utasok rajtam nevettek, de a­mikor aztán a finánc meg a kalauz g­rombás­­kodni kezdtek velem, akkor a partomra keltek. Nagy veszekedés támadt, de azalatt szerencsésen beértünk a városba. Ott azt hittem, gyorsan leugorhatok és

Next