Siklós és Vidéke, 1910 (23. évfolyam, 26-48. szám)

1910-01-26 / 26. szám

2. oldal Siklós és Vidéke 1910. június 26. emberiségnek sok baja és átka fog végkép körünkből eltűnni, az együtt­élés embertársainkkal pedig igazabb, boldogabb lesz. Ne akarjuk az életben a hazugságot, akkor nem is lesz. Mert mundus vult de cipi,ergo decipiatur ! (A világ megakarja magát csalatni, tehát megcsalják.) Körséta. Valahányszor egy hetilap újabb száma napvilágot lát, az olvasó azzal a kérdéssel veszi kezébe a lapot, hogy van-e benne valami érde­kes cikk avagy újdonság. Nekünk tehát, a­kik a lapot szerkesztjük ügyelnünk kell arra, hogy olvasó közönségünk e kegyes óhaja némileg ki­­elégíttessék. Azért mondom „némileg“, mert ha az ember évi 8 koronáért 52 jó cikket szállít, akkor egy cikkre esik 15,4 fillér , ezért a pénz­ért pedig csak némileg jó cikket lehet literálni. — De még ezeknek a némileg jó cikkeknek az összeállítása is sok ügygyel bajjal jár. Nekünk mindent látnunk és hallanunk kell, mindenütt ott kell lennünk, hogy kiválogathassuk azokat a dolgokat, a­melyek némi érdeklődést tudnak kelteni­­. olvasóinknál Azért elhatározta a szer­kesztőségünk, hogy a lap érdekében hetenkint egy körsétát rendez a városban és a járásban, összeszedi az említésre méltó eseményeket és tudatja azokat­­. olvasóinkkal. Természetesen ezeket a körsétákat per pe­des apostoli­­urt végezzük, mert 15,4 fillérért nem fogadhatunk Sakkért. Nincs kizárva azon­ban, hogy éppen a körséták érdekében egy kér­vényt fogunk benyújtani az uradalomhoz az omnibusz közlekedés újbóli behozatala­­végett. Azonban még így is­­némi befektetést kellett eszközölnünk a körséták miatt, mert a szer­­kesztőségnek be kellett szereznie egy pár kör­cipőt, a­mit sétára induló munkatárs vesz fel, mert azt már igazán nem lehet kívánni egyi­künktől sem hogy a körsétákul a saját cipész budgetjét terhelje meg vadakig leszereztünk te­­hát, egy pár 46-os számú körcipők azért, hogy . cipő terjedelme miatt a körsétákban fonnak a­ítus ne legyen. , * * * máris megragadta figyelmünket a sok ünneplős ruhába öltözött gyermek. — Egyik erre, másik arra sietett nagy bokrétákkal és kérdőjeles áb­­rázattal felszerelve. Természetesen utánuk ve­tettük magunkat és nem csalódtunk feltevé­sünkben : vizsgára mentek valamenyen. Végig jártunk úgy 5-6 iskolát és örömmel konstatál­tuk, hogy városunk közönsége melegen érdek­lődik községünk tanügye iránt. — Spárta meg­pukkadna az irigységtől, ha látná, hogy meny­nyi büszke anya van Siklóson ! Sőt azt hiszem, hogy a siklósi anyákban még egyéb spártai vo­nás is van, mert aligha­nem azzal a spártai szó­zattal bocsájtják gyermekeket a vizsgára hogy : Ha nincs elég tudományod, vagy el szomszédod­tól ! Súgnak is egymásnak gyönyörűen a her­cig kis gyerekek ! S a szülők nagyon boldogok. Kivétel nélkül. Mert vagy tud felelni a család szemefénye, s ez esetben boldogok a szülők, hogy ily csekély pénzért mennyi tudományt szív magába a gyerek, vagy nem tud felelni a kicsike, s ez esetben megint csak boldogok a szülők, hogy ez a nem tudás aránylag elég ke­vésbe kerül. Szóval a legnagyobb gyönyörűség az, ha valakinek 12 gyereke jár iskolába és e­­zek közül hat tud felelni, hat meg nem­* * A vizsgáról lejövet egy meglepő kép tárul szemeink elé. Hölgyeket látunk járni­kelni, bol­dog mosolylyal ajkaikon, s urakat látunk járni­­kelni, lehorgasztott fővel, fanyar ábrázattal Bár mi igen természetesnek találjuk, hogy az urak fanyar képet vágnak akkor, a­mikor az asszo­nyok boldog mosolyokat produkálnak, mégis ki­váncsiak voltunk ez ellentétes kedélytünetek okaira. Jövel szemtelen tolakodás ! Megszólítottuk először a hölgyeket, s a kedves asszonyok a legnagyobb szívélyességgel adták meg a felvilágosítást: Boldogok vagyunk, mert egy szép dolgot vittünk keresztül. A rabbi úr megnősült s várjuk haza a fiatal menyees­­s­két s meglepetésül "''berendeztük neki az élés kamráját. Erre gyűjtöttünk s most örülünk a gyűjtés sikerének. Az adakozók oly bőkezűek voltak, hogy egy fejedelmi éléskamrát fogunk berendezni a kedves kis menyecskének.“ Utána jártunk a dolognak s tényleg igazuk volt a szép asszonyoknak. A rabbi­­ak éléskamrájáról levették az „éléskamra“ felírást és helyébe tet­ték, — teljes joggal : „Kánaán országa.“ * * * Innen kijövet megint c­sak utunkba botlik egy bánatos úr. „Ugyan kérem mi fáj Önnek !“ szólok a modern kesergő Mariushoz, s mivel azonnal nem felelt, sőt másodszor sem, hát megkérdeztem harmadszor is. Végre nagy szo­morúsággal megsúgta nekem, hogy most fizet­te be a Centrál-részvények utolsó részletét — és ez fáj szegény szivének. S ez igen könnyen érthető. Mert más kávéházakban az ember eszik­­iszik — mulat és soha sem fizet egy vasat sem, itt pedig az emb­r hónapok óta nem tesz egye­bet, mint fizet és fizet, de még csak egy . . . kimustrált széket sem kap kéz alatt a pénzéért. * * * Mire elmondta ez az úr szive bánatát — már este is lett és hangos zeneszó hívta fel fi­gyelmünket az újonnan érkezett cirkuszra Per­sze bementünk ide is. De sajnálattal kell kons­tatálnunk, hogy a siklósi publikum nem nagy műbarát. Hamar elég neki a cirkuszból. Úgy­­látszik legalább, hogy a publikum teljesen meg­elégelte a cirkuszi látványosságokat a képviselő választások idején, mert ebben a cirkuszban már sokkal kisebb volt a néző­közönség mint az előbb említettben. Persze­ persze, nem szabad elfeledni, hogy ennél a cirkusznál a publikum­nak kell fizetnie az entréet, amannál meg a rendezők fizetik a publikumot. A kérdés csak az, hogy melyiknél nagyobb a műélvezet ? Az előadás is véget ér, a stallmaister úr harsány hangja riaszt fel bennünket csendes szendergésünkből és köszöni a szíves pártfogást. * A kellő járó — író — és tolakodó eszkö­zökkel felszerelve elindultunk tehát az első kör­sétára. Mert tolakodás és szemtelenség nélkül egy riporter akár a világra se jöjjön. A­mi egyébként abszurdum, mert egy riporternek a világra jönnie is már szemtelenség. — Ketten indultunk el a nagy útra , azért ketten, mert tekintettel szerkesztőségünk mostohául vékony donga viszonyaira, nem nagyon tanácsos egye­dül szemtelenkednünk. Még jóformán ki sem értünk az utcára, ki műélveztük magunkat, belép a terembe Sza­bó Endre — a „szanin“ kitűnő fordítója, — vagy ha úgy tetszik a kitűnő „szanin“ fordí­tója. Az öreg kozák aztán már hoz közénk egy kis humort, ami még lemaradt az üstökösből, ugyanis Szabó az Üstökös munkatársa is. Újságolja, hogy most igazi orosz disznó­­ságot fordít; a „Szanin“ hozzá képest fehér ru­hás lányoknak való misés könyv. — Kértem Szabót, hogy mondja el az új orosz regényé­nek tartalmát, ígértem, hogy csinálok neki rek­lámot. De nem mondott el belőle egy betűt se. Avval rázott le a nyakáról, hogy nem akar en­gem lecsukatni. Mert ha fordításomnak csak tar­talmát írná is meg — mondotta — bedutyiz­­nák érte. Hosszas faggatás után annyit kinyö­gött, hogy a regény címe ez: „Romanov, a be­teg szerelmes“. — Felnőtteknek már előre is ajánlom a „Szanin“ méltó utódját. Mivel a felhők eloszlottak és kellemes ki­rándulásra indulok — levelemet legközelebb akkor folytatom — ha újra beborul és szobába leszek kényszerülve. — Ne idej meg azonban Szerkesztő uram — itt ritkábban borul be — mint nálatok ! Szívélyes üdvözlettel barátod Dr. Berki Gyula, fia! Mi pedig haza megyünk tovább aludni, mert a hosszú körséta kissé elfárasztott bennünket. — No majd a jövő héten ismét folytatjuk. M. HÍREK. — Személyi hírek. Krasznay Mihály járási főszolgabíró egy heti tartózkodásra Budapestre utazott. — Schmidt Vilmos r. kath. néptanító a rajztanfolyam II. felére 8 heti curzusra Győr­be utazott. — Jávor István r. kath. néptanító az általános iparos tanáciskolai tanfolyam 4 heti curzusára Aradra, Toók Gyula ref.­­néptanító pedig ugyanezen curzus 4 heti tanfolyamára Szegedre fog utazni. Dicséretes jele a buzga­lomnak tanítóink részéről, hogy a nehéz év­­munka után kijáró szünidőt továbbképzésük­re használják fel, a­mivel csak is a mi tanu­lóink javát mozdítják elő. Megérdemlik méltán, hogy dicséretes ambitiójuk úgy hitközségeik, mint a község részéről is kellő támogatásban­­ részesüljön. — Esküvő. Folyó hó 19-én volt az eskü­vője Komáromi Ferenc leányának — Lenkének, a ki Lipsch Árminnak esküdött örök hűséget a siklósi izr. templomban. Az ünnepi beszédet Dr. Junger Mózes főrabbi tartotta, a ki szép szavakban fejtette ki az ifjú pár előtt a házas­ság szentségét. Az esküvő után vacsora követ­kezett, a mely kedélyes mulatsággá nőtte ki magát s csak a hajnali órákban végződött. Az ifjú pár lakóhelyére — Pécsre utazott. — Katonák aratási szabadsága. A honvé­delmi miniszter 4483. sz. a. körrendeletet bo­­csájtott ki a közös hadsereg tényleges állomá­nyú legénységének a gazdasági munkák idejé­re való szabadságolása ügyében. A körrendelet értelmében szabadságot kérni jogosultak azok a kiknek az aratási munkákban való részvé­tük a család érdekében kívánatos. A szabadsá­got a lovassághoz, tábori tüzérséghez, (a nehéz hadosztálykat kivéve) a műszaki, vonat és e­­gészségügyi csapatokhoz, testületekhez és intéze­tekhez beosztott legénység általánosságban nem kaphatja meg. Egyesek azonban, a­mennyiben ezt a kiképzés folytonossága és a szolgálati ügymenet fenntartása lehetővé teszi, a három heti szabadságot e csapattesteknél is megkap­hatják. A rendelet a községi elöljáróságoknak és a csendőrségnek szigorú kötelességévé teszi annak ellenőrzését, hogy a szabadságot nyert katonák az aratási vagy más mezei munkákat tényleg végzik-e ? A szabadság elnyeréséért pe­dig nem a katona hozzátartozóinak kell kér­vényt benyujtaniok, hanem azt maga a szabad­ságolandó katona rapporton kéri s ez által annak elnyerése teljesen költség­mentes. — Tízéves találkozó. Csikes Sándor czeg­­lédi református s. lelkész felhívja mindazokat, kik vele a siklósi polg. fiúiskola IV. osztályát 1900-ban végezték, hogy vele címeiket tudas­­sák, s a f. évi julius 25 én tartandó tízéves ta­lálkozón jelenjenek meg. A Pécsi tanuló internátusban (Pécs, Ma­lom­ utca 11. sz.) az előjegyzések a jövő tanév­re már most folynak. Fel­kéretnek az érdekelt szülők, hogy gyermekeiket minél előbb beíratni szíveskedjenek, mivel csak korlátolt számú (50) növendékek vétetnek fel. Az internátus súlyt fektet a növendékek kényelmes elhelyezésére, egészséges tápláló ellátására és a tanulmányok pontos és lelkiismeretes ellenőrzésére. A tan­­ügy érdekében szívességből helybeli középisko­lai igazgatóságok gyakorolják a főfelügyeletet. Prospektust küld ingyen és bérmentve. A pécsi tanuló internátus gondnoka Pécs, Malom­ utca 11. szám. — Péter és Pál koszorúcska. Harkányban f. hó 29-én fog megtartatni a szokás­os évi Pé­ter és Pál napi koszorúcska, melyre — tudomá­sunk szerint —■ a fürdőigazgatóság már nagy­ban megteszi előkészületeit. Mi a magunk ré­széről reméljük, hogy a siklósi közönség élén­­kebb érdeklődést fog tanúsítani az idei koszo­rúcska iránt, mert valóban csak hálátlanságnak

Next