Siklós és Vidéke, 1910 (23. évfolyam, 26-48. szám)

1910-01-26 / 26. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kossuth L. tér 7. sz. Kéziratokat vissza nem küldünk. Előfizetési díj: Vidékre vagy helyben házhoz hordva. Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyed­évre 2 kor. Egyes szám 16 fillér. 29.szám­ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI, SZÉPIRODALMI HETILAP. FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. MIKES ALFRÉD ügyvéd. Huszonharmadik évfolyam. MEGJELENIK VASÁRNAPONKÉNT. A lapmegrendelések és hirdetések Harangozó József könyvnyomdájában is bevetetnek. Egyes példányok a nyomdában kaphatók. Válasz. A „Pécsi Napló“ f. hó 14-iki szá­ma lapunk legutóbbi vezércikkével foglalkozván, a siklósi ügyek iránt tőle megszokott „jóindulattal“ tárgyal­ja — illetve letárgyalja — a polgári iskolának általunk óhajtott középis­kolai államosítását .... „Hangsú­lyozza — úgymond — a vezércikk, hogy a háromszázezer koronát meg­haladó vagyon olyan összeg, a­mivel könnyen, sőt szívesen átveheti az is­kolát az állam. Ez helyes.“ — Pardon ! ez nem helyes ! Mert a vezércikk ezt nem hangsúlyozta. Sőt! a többi fel­hozott érvek mellett, melyet a vezér­cikk „hangsúlyozott“ épen ez az egy volt, melyről cikkünk teljes reservá­cióval így emlékezet meg : ............... van olyan összeg, a­mely még az ál­lamnál is mérlegelés tárgyát képez­heti . . .“ És furcsa színben tűnik fel a „P. N.“-nak „ .... a csökönyös el­fordulás a polgári iskolától és a gör­csös ragaszkodás a gimnáziumhoz vagy reáliskolához .... mely könnyen o­­lyan színben tüntetheti fel a siklósia­kat, mintha csupán a gimnázium vagy reáliskola imponálóbb neve útra vá­gyódnék . . . “ Hogy miért az a görcsös ragasz­kodás a gimnáziumhoz vagy a reál­iskolához, a­mely a „P. N.“-nak“ „ért­hetetlen“ ? Épen ez az a­mit a legna­gyobb jóindulattal kívánunk, e helyütt újból megmagyarázni. Vezércikkünk­ben megemlékezés történt a Siklós és a siklósi járás kiválóan intelligens kö­zönségéről is a — mi ellen a „P. N.“ bi­zonyára nem fog tiltakozni — s erről az intelligens közönségről hihetőleg nem fogja senki feltételezni, hogy csakis a gimnázium vagy reáliskola imponá­­lóbb neve után vágyódnék! Szó sincs róla! De nem látjuk azokat az „élet­­re nevelt“ embereket a­kiket a siklósi polgári iskola produkált, hanem igen­is látjuk és keservesen tapasztaljuk azokat a kínos botrányokat, a fegyel­mi vizsgálatok végnélküli sorozatát a­melyek a siklósi közönséget folyton izgalomban tartják és fájó szívvel néz­zük azt a szánalmas tanulmányi ered­ményt, a­melyet az idei értesítő mu­tat fel, s a­melynek megkritizálásához a polgári iskola tantestületének eled­dig egy szava sem volt! És főképen nem látunk semmi ol­dalról sem, jóindulatot arra nézve, hogy ezeken a túr ihatatlan állapoto­kon segítve lenne. Pedig kell segíteni, még­pedig sürgősen ! Nem fog bele­telni — talán egy hét sem — s me­gint a siklósi polgári iskola dolgaitól lesznek hangosak az illetékes hivata­lok csarnokai, a közönség és a tanu­ló ifjúság épülésére és nagyobb gyö­nyörűségére ! Hogy pedig nem aka­runk állami polgári iskolát, hanem középiskolát, azt a limit heti vezér­cikkünkben bőven kifejtett okokon ki­vül csak természetesnek fogja min­denki találni; de még azért is, mert hiszen a természetben megállás nincs s ha semmi másért, a fejlődés örök törvényeinél lógva is jogunk van a­­ jobbhoz, a­melyért harcolni és küzde­­­­ni fogunk még akkor is, ha a „P. N.“­­ ebben a kérdésben — legnagyobb saj­nálatunkra — ellenünk fordul. Meg­szoktuk már mi siklósiak régtőlfogva, hogy segítő kéz nélkül magunk küzd­­jünk ki minden talpalatnyi tért a­hol megvethetjük lábunkat, hogy egy lé­péssel tovább haladhassunk kitűzött célunk felé. És ha nem tartja a „P. N.“ utópisztikus álomnak, hogy tengeri ha­jók szállítják majdan a hallgatókat a pécsi egyetemre (adja Isten, hogy úgy legyen !) nekünk épenséggel nincs o­­kunk kételkedni abban, hogy kifog­juk küzdeni igazunkat, ha még olyan „furcsa“ is a tiszteletreméltó „P. N.“­­nak a mi „görcsös ragaszkodásunk“ az állami középiskolához !! T­á r c z a.E­g . Üresség. A n­­agyvelőm most kiszáradt tikkad, Belé csak tévelyegni jár, Már a gondolat . . . . Hiába erőltetem hiába, Zavaros semmik tanyája, Bolondul hiába . . . Oly régen elhagyták mind az álmok, És hagytak helyet néki Sok pusztaságot. Hűtlenek lettek hozzá az eszmék, És midnent ledöntve benne, Romokká tették . . . Valaki ... ki az éltet hozta Előbb neki, minden tartalmát Most elkobozta............... M. Török Mariska.­­ Körséta. „A malac nép sir­ri, borjú, bárány béget,, Szent Kleofás ! micsoda zaj és rivalkodás a piac téren ! ? Meggyorsítom körlépteimet abban a biztos feltevésben, hogy egy sereg kóbor ci­gányra fogok bukkanni, a­kik egymás hajá­ba kapaszkodva kéjesen ringanak a langy nyári szellőben. Ámde tévedek feltevésemben, mert amint kiérek a piactérre, nyomát sem lá­tom a kóbor cigánynak, csak egy-két polgári iskolai tanár tárgyalja kissé hangosan az isko­la szent belügyeit. Az egyik azt mondja, hogy agyon kell ütni a másikat, mert az egy stré­ber, egy akarnok sőt egy legakarnokabb, a má­sik pedig egyre a büntetőtörvénykönyvnek azt a szakaszát emlegeti egyik kollegájával kapcso­latban, a­melyik szakaszban oly szépen van körülírva a sikkasztás fogalma. Hát én meg­állok és megbotránkozom. Sőt annyira össze­­botránkozom magam, hogy meg kell állnom ennél az ügynél egy kicsit. Mert igazán csodá­latos jelenség, hogy egy iskolának a tanárai sokkal kevésbbé férnek össze, mint egy színház A nyári időszakot a nagy munka­időt még a megyei közgyűlések is megszokták érez­ni. A bizottsági tagok egy része el van foglalva a mezei munkálatokkal, másik része fürdőkön és üdülőhelyeken piheni ki­­ az elmúlt köz­gyűlések fáradalmait s a rendes képe a nyári közgyűlésnek olyan, m­int egy utolsó előadás­a a fővárosi színházakban. Annál meglepőbb ké­pet nyújtott tehát a július 11 iki közgyűlés, a­melyen impozáns számban jelentek meg a me­gyeatyák. Persze ennek is meg volt az oka. Minden politikai gyűlésen, — a­hol a közér­dekekről van szó — a közérdek képviselői csak akkor szánják rá magukat arra, hogy egy egy gyűlésen megjelennek, ha kilátás van arra, hogy lesz egy kis hecc. Itt is úgy sejtették a jóságos megye atyák, hogy lesz paprikás inter­­pelláció és büntetés a választások miatt. Ámde csalódtak a vérmes remények és az ebbeli vá­rakozásoknak éppen nem felelt meg a közgyü­primadonnái. Folyton ütik-verik­ egymást és bol­dogok, ha a piac közepén végig húzhatnak egyet a másiknak a hátán. Ez a leghatározottabban elítélendő ! Ha egyik vagy másik tanárnak va­lami kifogása van az igazgató ellen, tessék a­­zokat a kifogásokat szépen papírra vetni és az illetékes fórumhoz a vizsgálat elrendelése vé­gett benyújtani. Pláne ha az illető ellen olyan vádakkal áll elő valaki, a­melyek dehonestá­­lók ! De az már csak még­sem helyes eljárás, hogy a piacon diskurálva állítsanak oly dolgo­kat egy távollévő emberről, a­melyek miatt an­nak a távollevőnek a nyakát kell kitömi — ha t. i. valónak bizonyulnak — úgy, hogy min­den ember beszél arról ! Csak éppen a váddal illetettnek nincs sejtelme arról, hogy az ő col­legéi egy kicsit rámásztak a becsületére. Nem szeretném, ha félre­értenének. Ha bűnös az az igazgató egy és más dologban tessék őt felje­lenteni — de ne a piacon, hanem az iskola­széknél és tessék vele elbánni a törvény szigo­ra szerint. Ott majd megfelel a vádaknak a­­ vádlott. De ne tessék alkalmat adni arra, hogy Vármegyei közgyűlés.

Next