Siklós és Vidéke, 1910 (23. évfolyam, 26-48. szám)
1910-01-26 / 26. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kossuth L. tér 7. sz. Kéziratokat vissza nem küldünk. Előfizetési díj: Vidékre vagy helyben házhoz hordva. Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 16 fillér. 29.szám TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI, SZÉPIRODALMI HETILAP. FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. MIKES ALFRÉD ügyvéd. Huszonharmadik évfolyam. MEGJELENIK VASÁRNAPONKÉNT. A lapmegrendelések és hirdetések Harangozó József könyvnyomdájában is bevetetnek. Egyes példányok a nyomdában kaphatók. Válasz. A „Pécsi Napló“ f. hó 14-iki száma lapunk legutóbbi vezércikkével foglalkozván, a siklósi ügyek iránt tőle megszokott „jóindulattal“ tárgyalja — illetve letárgyalja — a polgári iskolának általunk óhajtott középiskolai államosítását .... „Hangsúlyozza — úgymond — a vezércikk, hogy a háromszázezer koronát meghaladó vagyon olyan összeg, amivel könnyen, sőt szívesen átveheti az iskolát az állam. Ez helyes.“ — Pardon ! ez nem helyes ! Mert a vezércikk ezt nem hangsúlyozta. Sőt! a többi felhozott érvek mellett, melyet a vezércikk „hangsúlyozott“ épen ez az egy volt, melyről cikkünk teljes reservációval így emlékezet meg : ............... van olyan összeg, amely még az államnál is mérlegelés tárgyát képezheti . . .“ És furcsa színben tűnik fel a „P. N.“-nak „ .... a csökönyös elfordulás a polgári iskolától és a görcsös ragaszkodás a gimnáziumhoz vagy reáliskolához .... mely könnyen olyan színben tüntetheti fel a siklósiakat, mintha csupán a gimnázium vagy reáliskola imponálóbb neve útra vágyódnék . . . “ Hogy miért az a görcsös ragaszkodás a gimnáziumhoz vagy a reáliskolához, amely a „P. N.“-nak“ „érthetetlen“ ? Épen ez az amit a legnagyobb jóindulattal kívánunk, e helyütt újból megmagyarázni. Vezércikkünkben megemlékezés történt a Siklós és a siklósi járás kiválóan intelligens közönségéről is a — mi ellen a „P. N.“ bizonyára nem fog tiltakozni — s erről az intelligens közönségről hihetőleg nem fogja senki feltételezni, hogy csakis a gimnázium vagy reáliskola imponálóbb neve után vágyódnék! Szó sincs róla! De nem látjuk azokat az „életre nevelt“ embereket akiket a siklósi polgári iskola produkált, hanem igenis látjuk és keservesen tapasztaljuk azokat a kínos botrányokat, a fegyelmi vizsgálatok végnélküli sorozatát amelyek a siklósi közönséget folyton izgalomban tartják és fájó szívvel nézzük azt a szánalmas tanulmányi eredményt, amelyet az idei értesítő mutat fel, s amelynek megkritizálásához a polgári iskola tantestületének eleddig egy szava sem volt! És főképen nem látunk semmi oldalról sem, jóindulatot arra nézve, hogy ezeken a túr ihatatlan állapotokon segítve lenne. Pedig kell segíteni, mégpedig sürgősen ! Nem fog beletelni — talán egy hét sem — s megint a siklósi polgári iskola dolgaitól lesznek hangosak az illetékes hivatalok csarnokai, a közönség és a tanuló ifjúság épülésére és nagyobb gyönyörűségére ! Hogy pedig nem akarunk állami polgári iskolát, hanem középiskolát, azt a limit heti vezércikkünkben bőven kifejtett okokon kivül csak természetesnek fogja mindenki találni; de még azért is, mert hiszen a természetben megállás nincs s ha semmi másért, a fejlődés örök törvényeinél lógva is jogunk van a jobbhoz, amelyért harcolni és küzdeni fogunk még akkor is, ha a „P. N.“ ebben a kérdésben — legnagyobb sajnálatunkra — ellenünk fordul. Megszoktuk már mi siklósiak régtőlfogva, hogy segítő kéz nélkül magunk küzdjünk ki minden talpalatnyi tért ahol megvethetjük lábunkat, hogy egy lépéssel tovább haladhassunk kitűzött célunk felé. És ha nem tartja a „P. N.“ utópisztikus álomnak, hogy tengeri hajók szállítják majdan a hallgatókat a pécsi egyetemre (adja Isten, hogy úgy legyen !) nekünk épenséggel nincs okunk kételkedni abban, hogy kifogjuk küzdeni igazunkat, ha még olyan „furcsa“ is a tiszteletreméltó „P. N.“nak a mi „görcsös ragaszkodásunk“ az állami középiskolához !! Tá r c z a.Eg . Üresség. A nagyvelőm most kiszáradt tikkad, Belé csak tévelyegni jár, Már a gondolat . . . . Hiába erőltetem hiába, Zavaros semmik tanyája, Bolondul hiába . . . Oly régen elhagyták mind az álmok, És hagytak helyet néki Sok pusztaságot. Hűtlenek lettek hozzá az eszmék, És midnent ledöntve benne, Romokká tették . . . Valaki ... ki az éltet hozta Előbb neki, minden tartalmát Most elkobozta............... M. Török Mariska. Körséta. „A malac nép sirri, borjú, bárány béget,, Szent Kleofás ! micsoda zaj és rivalkodás a piac téren ! ? Meggyorsítom körlépteimet abban a biztos feltevésben, hogy egy sereg kóbor cigányra fogok bukkanni, akik egymás hajába kapaszkodva kéjesen ringanak a langy nyári szellőben. Ámde tévedek feltevésemben, mert amint kiérek a piactérre, nyomát sem látom a kóbor cigánynak, csak egy-két polgári iskolai tanár tárgyalja kissé hangosan az iskola szent belügyeit. Az egyik azt mondja, hogy agyon kell ütni a másikat, mert az egy stréber, egy akarnok sőt egy legakarnokabb, a másik pedig egyre a büntetőtörvénykönyvnek azt a szakaszát emlegeti egyik kollegájával kapcsolatban, amelyik szakaszban oly szépen van körülírva a sikkasztás fogalma. Hát én megállok és megbotránkozom. Sőt annyira összebotránkozom magam, hogy meg kell állnom ennél az ügynél egy kicsit. Mert igazán csodálatos jelenség, hogy egy iskolának a tanárai sokkal kevésbbé férnek össze, mint egy színház A nyári időszakot a nagy munkaidőt még a megyei közgyűlések is megszokták érezni. A bizottsági tagok egy része el van foglalva a mezei munkálatokkal, másik része fürdőkön és üdülőhelyeken piheni ki az elmúlt közgyűlések fáradalmait s a rendes képe a nyári közgyűlésnek olyan, mint egy utolsó előadása a fővárosi színházakban. Annál meglepőbb képet nyújtott tehát a július 11 iki közgyűlés, amelyen impozáns számban jelentek meg a megyeatyák. Persze ennek is meg volt az oka. Minden politikai gyűlésen, — ahol a közérdekekről van szó — a közérdek képviselői csak akkor szánják rá magukat arra, hogy egy egy gyűlésen megjelennek, ha kilátás van arra, hogy lesz egy kis hecc. Itt is úgy sejtették a jóságos megye atyák, hogy lesz paprikás interpelláció és büntetés a választások miatt. Ámde csalódtak a vérmes remények és az ebbeli várakozásoknak éppen nem felelt meg a közgyüprimadonnái. Folyton ütik-verik egymást és boldogok, ha a piac közepén végig húzhatnak egyet a másiknak a hátán. Ez a leghatározottabban elítélendő ! Ha egyik vagy másik tanárnak valami kifogása van az igazgató ellen, tessék azokat a kifogásokat szépen papírra vetni és az illetékes fórumhoz a vizsgálat elrendelése végett benyújtani. Pláne ha az illető ellen olyan vádakkal áll elő valaki, amelyek dehonestálók ! De az már csak mégsem helyes eljárás, hogy a piacon diskurálva állítsanak oly dolgokat egy távollévő emberről, amelyek miatt annak a távollevőnek a nyakát kell kitömi — ha t. i. valónak bizonyulnak — úgy, hogy minden ember beszél arról ! Csak éppen a váddal illetettnek nincs sejtelme arról, hogy az ő collegéi egy kicsit rámásztak a becsületére. Nem szeretném, ha félreértenének. Ha bűnös az az igazgató egy és más dologban tessék őt feljelenteni — de ne a piacon, hanem az iskolaszéknél és tessék vele elbánni a törvény szigora szerint. Ott majd megfelel a vádaknak a vádlott. De ne tessék alkalmat adni arra, hogy Vármegyei közgyűlés.