Siklós és Vidéke, 1912 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

2. oldal. Siklós és Vidéke 1912. január 7. jogászt kineveznek polgári birónak, jóllehet polgári ügyekkel soha életé­ben nem foglalkozott. Lehetetlen állapot az is, hogy a bí­róság vezetője a rangidősbbség, gyak­ran a szimpátia, vagy a momentán szükség szerint osztja be a bírákat, ő jelöli ki, igen gyakran rövid időnként, évenként csereberéli a polgári, a som­más a büntető referádákat. Lehet valaki nagyon jó büntető­­bíró­, vagy ügyész, de nincs képessé­ge arra, hogy polgári vagy sommás bíró legyen. Minden bírót oly szak­mába kell beosztani, amire képessége, hivatása van. Az új perrendtartás é­­letbeléptetésénél mindenesetre elsősor­ban a jogkerps a közönség ,­­­erre kell fig­yalni, hogy a leg­szegényebb ember legkisebb pere ép oly alapos elbírálásban részesüljön, pártatlan hozzáértő bíró által, mint az ezrekre menő nagy per. Ezt az igaz­ság, a törvény előtti egyenlőség kö­veteli. H I B E K. a pinty. És akkor tényleg felebbezhetnénk a m. kir. sóhivatalhoz. — Halálozás. An­tál Pál, a siklósi járásnak sok éven át volt főszolgabirája és országgyűlé­si képviselője 82 éves korában folyó hó­b án Budapesten elhunyt. Antal Pál neve sokkal in­kább összeforrott Siklós történetével semhogy valaki is akadhatna, a­ki őt ne ismerte volna. Évek hosszú során volt ő Siklós főszol­gabirája és az ő idejében híres volt a siklósi járás az itt uralkodó rendről. (Igen, most sincs okunk panaszkodni.) Vaskézzel vezette járása ügyeit és ezt az érdemet még ellenfelei sem vitatják el tőle. Antal Pál volt az, aki Per­cel Bénit második képviselőjelöltségekor meg­buktatta. Antal mintegy öt éven át képviselte a siklósi járást az országgyűlésen. Hosszas be­tegség után következett be Antal Pál halála, a­kit széles körű rokonsága gyászol. Antal Gyula siklósi gyógyszerész nagybátyját gyászolja az elhunytban. — Belicsek Gyula végrendelete. Az elmúlt héten hirdette ki a siklósi kir. járásbíróság Be­licsek Gyula végrendeletét. A­ végrendeletben Belicsek Gyula úgy intézkedik, hogy neje ha­lála után ?­ fennmaradó vagyon — mintegy 66 000 korona hagyomány levonásával — egy jótékony alapítvány létesítésére fordíttassák, a­mely Belicsek Gyula és neje nevét viselje. Az alapítvány nagyon szép,­ bár egészen proble­matikus, mert semmi biztosíték sincs arra néz­ve, hogy a vagyonból minimum mennyit kell az özvegynek e célra megőriznie Belicsek Gyu­la intenziója szép és nemes, a­melyért feltét­lenül megérdemli Siklós nagyközség háláját és köszönetét. — Siklósi művész sikere. Kremsier Ernő, Kremzier Mór helybeli gabonakereskedő fia, ki mint ifjú festőművész ezidőszerint Budapes­ten végzi tanulmányait a festészeti akadémián, máris szép sikert értt el. A budapesti Nemzeti Sa­lon a fiatal művész két képét elfogadta kiállításra. Ez után is gratulálunk az ifjú művésznek első jelentős sikeréhez és reméljük, hogy ezzel csak a sikerek hosszú sorozatát nyitotta meg. — Betörés. Múlt évi december hó 31-én ismeretlen tettesek betörtek Singer Géza szől­ősgazda pincéjébe. A betörők a tetőzeten ke­resztül hatoltak be a pincébe, a­hol azonban semmit meg nem rongáltak és egyáltalán nem volt megállapítható, hogy valamit elvittek volna. Alighanem inkább duhajkodó részegek garáz­dálkodásáról van szó. — Nőegyleti mulatság. Még csak néhány nap választ el bennünket a nőegylet teaesté­lyétől, amely iránt városszerte óriási az érdek­lődés. A meghívók már szét küldettek és most már tudjuk, hogy a rendezőség Eleven újság­gal fogja szórakoztatni a publikumot. Az újság szerkesztésében részt vesznek Siklós összes vi­haredzett tehetségei s igy a legszebb remények­kel nézhetünk az Eleven újság ünnepi száma két bocsátott be az imént és kik azok, akik e pillanatban távoztak. — Erdei Sándor felügyelő úr, — válaszol­ta a kapus, — aki bennn maradt az épületben, azokat az urakat, akiket bebocsátottam­, nem ismerem nevükről, csak annyit mondhatok, hogy a bank tisztviselői, íme, az első pozitív nyom. Kétségtelen, hogy a Kereskedelmi Bank ügye foglalkoztatja a rendőrséget s hogy a detektívek a pénzintézet egyik tisztviselőjét tartják szemmel. Csakhamar utolérem a társaságot a Gizella-téren levő föld­alatti villamosvasút lejárójánál vannak mind­annyian. Röviddel utóbb már helyet foglaltunk a villamos kocsiban, ahol a két tisztviselő egy­más mellé telepszik. Püspöky detektív szorosan közelségükben választja meg helyét, felgyűri kabátja gallérját, lezárja szemeit és minket is megtévesztő módon, ügyesen, alvást színlel. A lovag dühösködik, hogy figyeljük őket és oda­szól hozzánk: — Mit akartok ? Menjetek a fenébe ! Úgy sem tudhattok meg semmit, magunk sem tud­juk, miről van szó. — Te, nedves lovag, csak figyelj válaszolom — mi meg titeket tartunk szemmel. Ezúttal mi is detektívek, ellenőrző detektívek vagyunk. Amikor az Izabella­ utca sarkán lévő meg­állóhoz érünk, az egyik hivatalnok — magas, szikár, szemüveges, galambősz ember — feláll, kezet szerít társával és elhagyja a kocsit. Én követem. Kovács utazik tovább a detektívekkel. Fenn, az utcán, a megálló ajtaja előtt nő fo­gadja az érkezőt, akire — amint láttam — már türelmetlenül várakozott. Megérkeztekor, ott elé. Az egyes rovatokat a szerkesztőség tagjain , kívül bájos leánykák fogják feltálalni. Az Iro­­­­dalmi rovatot Gojkovits Verica, a színház ro­­­­vatot Kürschner Bözsike. A zene rovat kereté­­­­ben aktuális kuplékat Dimitrovics Milena,­a szer­kesztői üzenetek rovatát Paunz Bözsike­, a távi­rat és telefon rovatot Pick Lila és a közgazda­­sági rovatot Kohn Margitka fogják előadni. A többi rovatot a szerkesztőség férfi tagjai látják el. — Gyanús haláleset. Kiss István gyüdi la­kos e hó 2-án több társával a szőlőben mula­tott. A társaság tagjai és különösen Kiss nagy­­menyiségü bort ittak úgy, hogy fel sem tűnt, a mikor Kiss István végig vágódott a földön.Csak a mikor hosszabb ideig mozdulatlanul feküdt, kezdték társai élesztgetni s ekkor látták, hogy Kiss meghalt. A siklósi kir. járásbíróság részé­ről Frey Tivadar vizsgálóbíró szükségesnek lát­ta a hulla felboncolását, a­mit e hó 4-én esz­közöltek Dr. Kregczy Ottó tb. főorvos járásor­vos és Dr. Márkus Miksa községi orvos. Az or­vosok megállapították, hogy erőszakos halálról szó nincs, mert Kiss Istvánt — a­ki különben is igen erős testalkatú ember volt— a nagyfokú részegség következtében beállott szívbénulás öl­te meg. — Elmentek a színészek. Halász­ Alfréd színigazgató társulata e hó 3-án­ távozott Sik­lósról, a­hol egy teljes hónapig működött. A publikum a színtársulattal, a társulat pedig a publikummal volt minden tekintetben megelé­gedve és igy bizton remélhetjük, hogy Hadász Alfréd a jövő színi saisonban is felkeres ben­nünket.­­— Elöljáróink az alispánnál. Lapunk múlt­kori számában is jeleztük, hogy nagyközségünk bírája Istókovits Gyula és Henfner Lajos főjegy­ző a vármegyei ut­ átvételének ügyében megjelen­tek Stenge Ferenc, Baranya vármegye alispán­jánál, hogy ezen ügyben — melyet részletesen múltkori számunkban fejtegettünk — az alis­pán úr jóindulatú támogatását részünkre kikér­jék. Szenge Ferenc alispán, mint mindig, úgy ezúttal is tanujelét adta Siklós iránti jóindula­tának és megígérte, hogy a kérdés elbírálásá­nál Siklós jogos kérelmét lehetőleg méltányolni fogják. — A dolog most lényegében úgy áll, hogy az úttestet — illetve annak Siklóson ke­resztül vonuló részét feltétlenül át kell vennünk s köszönettel kell elfogadnunk a vármegyétől a 4100 koronán felül akkora hozzájárulási össze­get, a mekkorát éppen a vármegye nekünk meg­adni hajlandó. Szenge Ferenc alispán jóindula­tának tudatában nyugodtan várhatjuk az ügy végleges eldöntését- A képviselőtestület meg­tanulhatta ebből az esetből, hogy egy közgyű­lési határozatot nem lehet ma meghozni és holnap megint visszaszívni és főleg azt, hogy a­mi egyszer mint határozat a közgyűlésről fel­vett jegyzőkönyvbe belekerül és ott hitelesítte­tik, az olyan, mint a szentirás. No mert ha az alispán úr nem volna irántunk jóindulattal, ha­nem ragaszkodnék a betűhöz, hát úgy a nya­kunkba sózhatná a tekintetes vármegye ezt az utunkat — 4100 korona hozzájárulással — mint vág Bialoszgursky, Püspöky és Harmath de­tektívek nyomon követik az egyik csoportot, amelyben hárman lépkedtek egymás mellett. Bavolyár István detektív kocsiba ugrik, mert az az ember, akit követnie kell, konflisan sietett — amint megügyeltük — a Bethlen­ ut­­cába. Matskássy József, a P. H. és Lévay Mi­hály az F. M. riportere, lábtörés veszélyével kapnak fel a robogó villamoskocsira, amelyben a bank egyik főtisztviselője igyekezett haza Lipót­ körúton lévő lakására. Egyszerre ugra­nak föl az Akadémia palotája előtt és amikor meglapulnak a kocsi lépcsőjén, eláll a szívve­résünk, úgy látjuk, mintha a következő pilla­natban a kerekek alá kerülnének. De Matskássy erősen fogja a rézrudat, Lévai pedig a kollégá­ja derekát és amikor a kocsi bekanyarodik a Rudolf-rakpartra, látjuk, hogy sikeresen meg­­küzdöttek a lezuhanás veszedelmével. Én és Kovács Arnold Bialoszgorszkyékat követjük. De csakhamar állomást tartunk, a három úr bekanyarodik a Fürdő utcába és el­tűnik a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ha­talmas, üvp£-os Áapití mögött. A detektívek a munl­­i közhelyisége alatt lévő oszlopos tor­nác mélyedéseiben helyezkednek el és­­ vár­nak. Ezt cselekedjük mi is. Néha^ m­ccel későbbiéii'—' a 1 bankpAdla két úr körül árosan egymás mellett haladnak, a JDo­onya utcán bekanyarodnak és a Gizella-tér felé tartanak. A detektívek disz­kréten, észrevétlenül követik őket. Kovács Arnold nyomukban, én pedig id­­e jöngetem a bank portását és megkérdezem, ki­az utcán, megöleli és megcsókolja az embert, aki németül, halkan referálni kezd mindarról, a­z a főkapitányságon történt. Noha feltűnően kö­­ze­lükbe férközöm, nem értem az ember szavát. Csoszogva haladnak karba öltöttem Az Izabel­­la­ utca sarkán lévő kávéház előtt magára hagyja az asszonyt, bemegy és egy siheder diákfiúval kerül ki a kávéházról..Azután hárman haladnak benn az Izabella­ utcában,­egészen az Aradi­ utca sarkáig, ahol becsöngetnek. Amikor bezárul mögöttük a kapu, jelt adok­­ a házmesternek, akitől megtudom, hogy az az ,ar, akit felesé­gével és fiával bebocsátott, Kores Dávid, a Ke­reskedelmi Bank váltóosztályának főnöke. Kovács Arnold kollégám megfigyelése is eredménynyel járt, az az ur, aki a­­ következő megállóhelynél távozott a kocsiból és akinek nyomában volt a három detektív, antant hason­ló körülmények között megtudta, Kürti József, a váltóosztály helyettes főnöke v­olt. Tizenegy óra után mindannyian összekerültünk hadi­­szállásunkon, Matskássy és Lévai jelentették, hogy ők Fehér Miksát, a pénzintézet főtiszt­viselőjét követték, Balla Jenő, a Budapest je­les riportere pedig, akire az a feladat várt, hogy dr. Sándor László rendőrkapitánytól tud­jon meg valamit, ha lehet, azzal tért vissza, hogy az ügy referense megragadott minden föl­­világosítást. Mindazt, amit megtudtunk, közöl­tük Fröhlich János kollégánkkal, aki csakha­mar hozzávarta a gombhoz— a kabátot. Várjatok fiuk, — mondotta — felhívom telefonon egyik ismerősömet, aki igazgatója a banknak és aki bizonyára tudni fogja, ha tör­tént valami a pénzintézetben. WWWWWWW9V w vm m-m m C S A R N OK; A lőcsei vésztörvényszék. Törvényt hozott Lőcse város, rettenetes szigorút. Belesápadt még a nap is, s vele az ég beborult. „Eltiltva a szeretkezés. Aki tetten érezik, Annak feje véretik. Csak a hitves ölelheti — az is csak a hitvesét. Szülőket a gyermekei, apa,, anya kisdedét. Minden egyéb paráznaság.Igy hangzik a törvény és Szigorú a büntetés. És a tisztelt törvényhozók nem ismernek ke­gyelmet. Megcsontosult kebelükben kő lakozik szív helyett. Ragadozó keselyűként lesnek a vér szagára, S lecsapnak a prédára. Hiába a kesergés itt. Könyörgés mind hiába Nem mozdul meg csak egy húr is ezer annyi „­sírásra. Hasztalan itt minden sóhaj. Amit várhat itt a könny, Gyűlölet csak, vagy közöny.

Next