Siklós és Vidéke, 1912 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

2. oldal. Siklós és Vidéke. 1912. január 7. jogászt kineveznek polgári bírónak, jóllehet polgári ügyekkel soha életé­ben nem foglalkozott. Lehetetlen állapot az is, hogy a bí­róság vezetője a rangidősbbség, gyak­ran a szimpátia, vagy a momentán szükség szerint osztja be a bírákat, ő jelöli ki, igen gyakran rövid időnként, évenként csereberéli a polgári, a som­más a büntető referádákat. Lehet valaki nagyon jó büntető- biró, vagy ügyész, de nincs képessé­ge arra, hogy polgári vagy sommás biró legyen. Minden bírót oly szak­mába kell beosztani, amire képessége, hivatása van. Az uj perrendtartás é- letbeléptetésénél mindenesetre elsősor­ban a jogkpr-pső közönség icL.eire kell fig „mn, hogy a leg­szegényebb ember legkisebb pere ép oly alapos elbírálásban részesüljön, pártatlan hozzáértő biró által, mint az ezrekre menő nagy per. Ezt az igaz­ság, a törvény előtti egyenlőség kö­veteli. HÍREK. — Elöljáróink az alispánnál. Lapunk múlt­kori számában is jeleztük, hogy nagyközségünk bírája Istókovits Gyula és Henfner Lajos főjegy­ző a vármegyei ut.átvételének ügyében megjelen­tek Stenge Ferenc, Baranyavármegye alispán­jánál, hogy ezen ügyben — melyet részletesen múltkori számunkban fejtegettünk — az alis­pán ur jóindulatú támogatását részünkre kikér­jék. Stenge Ferenc alispán, mint mindig, úgy ezúttal is tanujelét adta Siklós iránti jóindula­tának és megígérte, hogy a kérdés elbírálásá­nál Siklós jogos kérelmét lehetőleg méltányolni fogják, — A dolog most lényegében úgy áll, hogy az úttestet — illetve annak Siklóson ke­resztül vonuló részét feltétlenül át kell vennünk s köszönettel kell elfogadnunk a vármegyétől a 4100 koronán felül akkora hozzájárulási össze­get, a mekkorát éppen a vármegye nekünk meg­adni hajlandó. Stenge Ferenc alispán jóindula­tának tudatában nyugodtan várhatjuk az ügy végleges eldöntését. A képviselőtestület meg­tanulhatta ebből az esetből, hogy egy közgyű­lési határozatot nem lehet ma meghozni és holnap megint vlsszaszivni és főleg azt, hogy a mi egyszer mint határozat a közgyűlésről fel­vett jegyzőkönyvbe belekerül és ott hitelesítte­tik, az olyan, mint a szentirás. No mert ha az alispán ur nem volna irántunk jóindulattal, ha­nem ragaszkodnék a betűhöz, hát úgy a nya­kunkba sózhatná a tekintetes vármegye ezt az utunkat — 4100 korona hozzájárulással — mint vág Bialoszgursky, Püspöky és Harmath de­tektívek nyomon követik az egyik csoportot, amelyben hárman lépkedtek egymás mellett. Bavolyár István detektív kocsiba ugrik; mert az az ember, akit követnie kell, konflison sietett — amint megfigyeltük — a Bethlen-ut- cába. Matskássy József, a P. H. és Lévay Mi­hály az F. M. riportere, lábtörés veszélyével kapnak fel a robogó villamoskocsira, amelyben a bank egyik főtisztviselője igyekezett haza Lipót-köruton lévő lakására. Egyszerre ugra­nak föl az Akadémia palotája előtt és amikor meglapulnak a kocsi lépcsőjén, eláll a szívve­résünk, úgy látjuk, mintha a következő pilla­natban a kerekek alá kerülnének. De Matskássy erősen fogja a rézrudat, Lévai pedig a kollégá­ja derekát és amikor a kocsi bekanyarodik a Rudolf-rakparlra, látjuk, hogy sikeresen meg- küzdöttek a lezuhanás veszedelmével. Én és Kovács Arnold Bialoszgurszkyékat követjük. De csakhamar állomást faltunk, a három ur bekanyarodik a Fürdő utcába és el­tűnik a Pesti Magyar Kereskedtumi Bank ha­talmas, iivpí/ps kapu, mögött. Á detektívek a műnk x„rc körhelyisége alatt lévő oszlopostor nác mélyedéseiben helyezkednek el és — vár­nak. Ezt cselekedjük mi is. NélDnv u-ccel később felnv ;i hank p-Jola két ur kerül jzniosan egymás mellett haladnak, a Dorouya utcán bekanyarodnak és a Gizella-tér felé tartanak. A detektívek disz­kréten, észrevétlenül követik őket. Kovács Arnold nyomukban, én pedig ki- fsöngetem a bank portását és megkérdezem, ki­a pinty. És akkor tényleg felebbezhetnénk a m. kir. sóhivatalhoz. —- Halálozás. ADtal Pál, a siklósi járásnak sok éven át volt főszolgabirája és országgyűlé­si képviselője 82 éves korában folyó hó 3 án Budapesten elhunyt. Antal Pál neve sokkal in­kább összeforrott Siklós történetével semhogy valaki is akadhatna, a ki őt ne ismerte volna. Évek hosszú során volt ő Siklós főszol­gabirája és az ő idejében hires volt a siklósi járás az itt uralkodó rendről. (Igen, most sincs okunk panaszkodni.) Vaskézzel vezette járása ügyeit és ezt az érdemet meg ellenfelei sem vitatják el tőle. Antal Pál volt az, aki Per­cei Bénit második képviselőjelöltségekor meg­buktatta. Antal mintegy öt éven át képviselte a siklósi járást az országgyűlésen. Hosszas be tegség után következett be Antal Pál halála, a kit széles körű rokonsága gyászol. Antal Gyula siklósi gyógyszerész nagybátyját gyászolja az elhunytban. — Belicsek Gyula végrendelete. Az elmúlt héten hirdette ki a siklósi kir. járásbíróság Be­licsek Gyula végrendeletét. A. végrendeletben Belicsek Gyula úgy intézkedik, hogy neje ha­lála után ?. fennmaradó vagyon — mintegy 66 000 korona hagyomány levonásával — egy jótékony alapítvány létesítésére fordittassék, a mely Belicsek Gyula és neje nevét viselje. Az alapítvány nagyon szép.. bár egészen proble­matikus, mert semmi biztosíték sincs arra néz­ve, hogy a vagyonból minimum mennyit kell az özvegynek e célra megőriznie Belicsek Gyu­la intentiója szép és nemes, a melyért feltét­lenül megérdemli Siklós nagyközség háláját és köszönetét. — Siklósi művész sikere. Kremsier Ernő, Kremzier Mór helybeli gabonakereskedő fia, ki mint ifjú festőművész ezidőszerint Budapes­ten végzi tanulmányait a festészeti akadémián, máris szép sikert ért.el. A budapesti Nemzeti Sa­lon a fiatal művész két képét elfogadta kiállításra. Ez utón is gratulálunk az ifjú művésznek első jelentős sikeréhez és reméljük, hogy ezzel csak a sikerek hosszú sprozatát nyitotta meg. — Betörés. Múlt évi december hó 31-én ismeretlen tettesék betörtek Singer Géza szől­ősgazda pincéjébe. A betörők a tetőzeten ke­resztül hatoltak be a pincébe, a hol azonban semmit meg nem rongáltak és egyáltalán nem volt megállapítható, hogy valamit elvittek volna. Alighanem inkább duhajkodó részegek garáz­dálkodásáról van szó. — Nöegyieti mulatság. Még csak néhány nap választ el bennünket a nőegylet teaesté­lyétől, amely iránt városszerte óriási az érdek­lődés. A megbivók már szét küldetlek ős most már tudjuk, hogy a rendezőség Eleven újság­gal fogja szórakoztatni a publikumot. Áz újság szerkesztésében részt vesznek Siklós összes vi­haredzett tehetségei s igy a legszebb remények­kel nézhetünk az Eleven újság ünnepi száma két bocsátott be az imént és kik azok, akik e pillanatban távoztak. — Erdei Sándor felügyelő ur, — válaszol­ta a kapus, — aki benn maradt az épületben, azokat az urakat, akiket beboesátoltain, nem ismerem nevükről, csak annyit mondhatok, hogy a bank tisztviselői. íme, az első po.itiv nyom. Kétségtelen, hogy a Kereskedelmi Bank ügye foglalkoztatja a rendőrséget s hogy a detektívek a pénzintézet egyik tisztviselőjét tartják szemmel. Csakhamar utolérem a társaságot a Gizella-téren levő föld­alatti villamosvasút lejárójánál vannak mind­annyian. Röviddel utóbb már helyet foglaltunk a villamos kocsiban, ahol a két tisztviselő egy­más mellé telepszik, Püspöky detektív szorosan közelségükben választja meg helyét, felgyüri kabátja gallérját, lezárja szemeit és minket is megtévesztő módon, ügyesen, alvást színlel. A lovag dühösködik, hogy figyeljük őket és oda­szól hozzánk : — Mit akartok ? Menjetek a fenébe I Úgy sem tudhattok meg semmit, magunk sem tud­juk, miről van szó. — Te, aedves lovag, csak figyelj válaszolom — mi meg titeket tartuuk szemmel. Ezúttal mi is detektívek, ellenőrző detektívek vagyunk. Amikor az Izabella-utca sarkán lévő meg­állóhoz érünk, az egyik hivatalnok — magas, szikár, szemüveges, galambősz ember — feláll, kezet szőrit társával és elhagyja a kocsit. Én követem. Kovács utazik tovább a detektivekkel. Fenn, az utcán, a megálló ajtaja előtt nő fo­gadja az érkezőt, akire — amint láttam — már ! türelmetlenül várakozott. Megérkeztekor, ott ' elé. Az egyes rovatokat a szerkesztőség tagjain I kivül bájos leánykák fogják feltálalni. Az Iro- ' dalmi rovatot Gojkovits Verica. a szinház ro- j vatot Kürschner Bözsike. A zene rovat kereté- I ben aktuális kuplékat Dimitrovies Milena,'a szer­kesztői üzenetek rovatát Paunz Bözsike", a távi rat és telefon rovatot Pick Lila és a közgazda- sági rovatot Kohn Margitka fogják előadni. A többi rovatot a szerkesztőség férfi tagjai látják el. — Gyanús haláleset. Kiss István gyüdi la­kos e hó 2-án több társával a szőlőben mula­tott, A társaság tagjai és különösen Kiss nagy- menyiségü bort ittak úgy, hogy fel sem tűnt, a mikor Kiss István végig vágódott a földe n, Csak a mikor hosszabb ideig mozdulatlanul feküdt, kezdték társai élesztgetni s okkor látták, hogy Kiss meghalt. A siklósi kir. járásbíróság részé­ről Prey Tivadar vizsgálóbíró szükségesnek lát­ta a hulla felboncolását, a mit e hó 4-ón esz­közölték Dr. Krogczy Ottó tb. főorvos járásor­vos és Dr. Márkus Miksa községi orvos. Az or­vosok megállapították, hogy erőszakos halálról szó nincs, mert Kiss Istvánt — a ki külömben is igen erős testalkatú ember volt— a nagyfoka részegség következtóoen beadott szivbénulás öl­te meg. — Elmentek a színészek. Halász--Alfréd szinigazgató társulata e hó 3-án’távozott Sik­lósról, a hol egy teljes hónapig működött. A publikum a színtársulattal, a társulat pedig a publikummal volt minden tekintetben megelé­gedve és igy bizton remélhetjük, hogy Harasz Alfréd a jövő szini saisonban is felkeres ben­nünket. C S A R N OK. ■ A lőcsei vésztörvényszék. Törvényt hozott Lőcse város, rettenetes szigorút. Belesápadt még a nap is, s vele az ég beborull. „Eltiltva a szeretkezés. Aki tetten éretik, Annak feje vétetik. Csak a hitves ölelheti — az is csak a hitvesét. Szülőket a gyermekei, apa,, anya kisdedét. Mindenegyébparáznaság.Igyhangzik átörvényes Szigorú a büntetés; És a tisztelt törvényhozók nem ismernek ke­gyelmet. Megcsontosult kebelükben kő lakozik szivhelyett. Ragadozó keselyűként lesnek a vén szagára, S lecsapnak á prédára. Hiába a kesergés itt. Könyörgés mind hiába Nem mozdul meg csak egy húr is ezer annyi , pirásra. Hasztalan itt minden sóhaj. Amit várhat itta könny, Gyülöletcsak, vagy közöny, az utcán, megöleli és megcsókolja az embert, aki németül, halkan referálni kezd mindarról, a m a főkapitányságon történt. Noha feltűnően kö- zcilükbe férkőzöm, nem értem az ember szavát. Csoszogva haladnak tarba öltöttem Az Izabel­la-utca sarkán lévő káiióház előtt magára hagyja az asszonyt, bemegy és egy siheder diákfiuval kerül ki a kávéházból..Azután hárman haladnak benn az Izabella-utcában,,egészen az Aradi-utca sarkáig, ahol becsöngetnek. Amikor bezárul mögöttük a kapu, jelt adok L a .házmesternek, akitől megtudom, hogy az az ,ur, akit felesé­gével és fiával bebocsátótt, Koref Dávid, a Ke­reskedelmi Bank váltóosztályának főnöke. Kovács Arnold kollégám megfigyelése is eredménynyel járt, az az ur, aki a "-következő megállóhelynél távozott a kocsiból és akinek nyomában volt a három detektív, amint hason­ló körülmények között megtudta, Kürti József, a váltóosztály helyettes főnöke völt, • Tizenegy óra után mindannyian összekerültünk hadi- szállásunkon, Matskássy és Lévai jelentették, hogy ők Fehér Miksát, a pénzintézet főtiszt­viselőjét követték, Bállá Jenő, a Budapest je­les riportere pedig, akire az a föladat várt, hogy dr. Sándor László rendőrkapitánytól tud­jon meg valamit, ha lehet, azzal tért vissza, hogy az ügy referense megragadott minden föl- világositágt. Mindazt, amit megtudtunk, közöl­tük Fröhlich János kollégánkkal, aki csakha­mar hozzávarta a gombhoz— a kabátot. r— Várjatok fiuk, — mondotta — felhívom telefonon egyik ismerősömet, aki igazgatója a banknak és aki bizonyára tudni fogja, ha tör­tént valami a pénzintézetben.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék