Siklós és Vidéke, 1913 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-05 / 1. szám
2. oldal Siklósti Vidéke. I Á R C Z A. T 0 P S Y. Irta : Vladimir Pelcseff. Fagausztine Dávid, vezérügynök, zálogháztulajdonos stb. fel alá járkált kimberley-i irodájában. Élénken gesztikulált. Komoly ráncok voltak az arcán, intenzív gondolatmunkát végzett. Az ajtó mellett állott Lung-Tsing a khinai és alattomos mosollyal figyelte mr. Fagausztine izgatottságát. Nem csekélységről volt szó : Lung-Tsing olyan ajánlatot tett az ügynöknek, amely sok pénzt jövedelmezhetett neki, de amely egyúttal az állami ügyésznek szolgáltathatta ki őt. „Illicit Diamant Buying“ tiltott gyémántkereskedésről, azaz lopott csiszolatlan, a bányamunkások által titokban elcsent gyémántok eladásáról volt szó. Ez mindenkor virágzó üzlet Kimberleyben. Akit tetten érnek, annak néhány évi fegyház jut. Annál raffináltabb cselekkel igyekeznek megtéveszteni a felügyelőket. A kínai egy kiválóan ravasz teljesen új trükköt eszelt ki. — Hogyan történik hát a dolog ? — Egészen egyszerűen Sir. Nézze meg azt a kutyát — egy kínai agárra mutatott — Topsynak hívják és parókát visel. A kunai egy bőrt húzott a kutyára, a meztelen agár dús bundája kafferkutyává változott. Ebbe a parójkába kis zsebeket varrtunk a kövek elrejtése céljából. Jimmy a kaffer, magával viszi Topsyt a De Beers bányákba, ott dolgozik egy hónapon át és újra kijön onnan. Senki se fogja megmotozni a kutyát. — És mennyibe kerül ez ? — Adjon nekem ötven fontot a kutyáért és a haszon felét. — Kövekben ? — Készpénzben Alkudoztak, végre megegyeztek. A De Beers bányák, egy elzárt, erősen őrzött lakóhelyet tartanak a gyémántbányászok részére, amelyet egy ember sem hagyhat el a munkaidő szerződés lefolyása előtt. Ezt a lakóhelyet Comprundnak nevezték el. Másnap egy ügynök egy kaffert hozott oda, aki munkát keresett. A kaffernek volt egy kis borzasszőrű kutyája, mint amilyet a kafferek rendszerint tartani szoktak. Rögtön felfogadták , munkásra mindig van szükség. A mélységből kék földet emeltek ki a tartályokkal, amelyet leszórtak a földre. Jimmy kotorni kezdett benne. Nagy butának tette magát. A nyersgyémántot nehéz felismerni, olyan mint az apró kavics. Jimmy minden pillanat-ban egy értéktelen darab kővel futott a felülgyelőhöz, megkérdeni nem-e gyémánt. A felü ,gyelő bosszart buta kafferen és nem ügyelt reá, ez amúgy se talál életében soha egy gyémántkövet. A borzas Topsyt szörnyen zsenírozta a dupla szőrzete. Odadörgölődzött Jimmy meztelen lábszáraihoz és amikor a felügyelő egyszer elég messze járt tőle, úgy tett, mintha keresgélne a kutya szőrében — mi lehet, ami bántja ? Egészen feltűnés nélkül csinálta. De a kutya szőre egy pillanat alatt húsz fonttal lett értékesebb. Amikor a Ging és a felügyelő hangos kiáltása „Tsaile“ (kafferül : oszolj) a déli szünetet jelezte, Fagausztine és társa meg lehettek elégedve az eredménynyel. Persze naponta nem volt oly szerepesés Jimmy. Néhány követ át kellett adni a felügyelőnek, nehogy elcsapják. Egy hónap leforgása után szép csomó gyémántot gyűjtöt és a felügyelőnek felmondta a szolgálatot. Elkülönített helyiségbe vitték, ricinuszolajat kellett innia — azután elbocsátották. Jimmy és Topsy szabadok voltak. Első útjük Lurrg-Tsing-hez vezetett. A kínai megfizette a kafsert és a kutyát a szerződésnek megelelően Fagausztinehez vitte. Az ügynök minden oldalról megtapogatta a kutya bőrét és mindenütt megérezte a kemény köveket benne. Elégedetten mosolygott. Egyetlen gondolata az volt, hogyan csalhatná meg a kínait a nyeremény felének kifizetésével. Lehúzta a kutyáról avendégbőrt, kiürítette annak zsebeit, gondosan megmért minden követ We kesztőségünkhöz. Ebben mi nem látunk egyebet, mint a nagyközönség iránti rendkívüli előzékenységet. A postafőigazgató úr hivatásának teljes magaslatán áll, amikor minden panasz, minden felszólalás és kérelem nála nyitott fülekre talál. Ez feltétlenül megnyugtatólag hat a nagyközönségre. A postafőigazgató úr pedig arról értesíti szerkesztőségünk útján a nagyközönséget, hogy a postaküldemények kézbesítése azért szenvedett késedelmet, mert a vonatok késése miatt a postajárat rendes közlekedésében is zavarok állottak be. Ezek elhárítása azonban — és ez nagyon természetes — nem áll a postafőigazgató úr módjában. Egyébként azonban intézkedés történt az iránt, hogy a postai küldemények a közönségnek mindenkor lehetőleg gyorsan kikézbesítessenek. A postafőigazgató úr eme kijelentése bizonyára tökéletesen kielégíti a nagyközönséget. Mert ha a késedelem oka a vonatok késedelmes közlekedésében rejlik, akkor valószínű, hogy a normális viszonyok bekövetkeztével e késedelem is meg fog szűnni. De különösen megnyugtatóig hat a nagyközönségre a mellett a rendkívül előzékeny figyelem, mit a postafőigazgató úr vele szemben tanúsít, aki ezért bizton számíthat a nagyközönség legőszintébb hálájára. * * * X A m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter 800 koronára emelte fel a siklósi polgári leányiskola államsegélyét. A miniszter eszerint meg van győződve arról, hogy a polgári leányiskola Siklóson kulturmissiót teljesít, sőt anynyira át van hatva ettől a meggyőződéstől, hogy az eddigi segélyt majdnem a kétszeresére emelte. De hát csakis államérdeket lehet a polgári leányiskola existálásában felismerni ? Másnak nincs ebben semmi érdeke, mint éppen a'Vs. Sohy Jánosnak ? Nekünk siklósiaknak igaz készen mindegy, hogy ez az iskola jól Vusc abban imudik-e . Ha egész Magyarországom közérdeket képez is az, hogy valahol egy iskola jól működjék, ott, ahol az az iskola van — ott tágabb értelemben a községbeliek magánérdekéről van szó. Így nem bennünket siklósiakat érdekel-e leginkább, hogy gyermekeinket jó vagy rossz iskolában oktatják ? Úgylátszik nem. Mert Siklóson senki sem törődik azzal, hogy a leányiskola fenntartása minő súlyos terheket ró az iskola fenntartóra. Peti , jó tanerőket csak jó fizetésért lehet megszer. .. S ha megköveteljük az iskolafenntartójául, hogy jó tanerőkkel oktassa gyermekeinket, akkor viszont ne kívánjuk azt, hogy minden áldozatot ő hozzon meg egyedül. Mert ennek sok elkedvetlenedés lehet a következménye. S ha a siklósiaknak oly különös érzékük van a marhatenyésztés és fejlesztés, a sertésnevelés és egyéb állatfajok felvirágoztatása iránt, miért idegenkednek éppen a gyermeknevelés istápolásától ? Pedig hát ez is csak valami ! Ha annyi pénzt tud áldozni a nagyközség legelőkre, miért ne tudna áldozni valamit a leányiskolára is ? Hiszen azt csak beláthatja Siklós nagyközség, hogy a nőnevelés fontos kérdését mégsem lehet a közlegelőn megoldani ! Aztán meg" a városatyák is érdekelve lehetnek e kérdésben, hiszen ő közöttük is akadnak olyanok, akiknek a gyermekeik is vannak. Hát hozzunk már egyszer olyan áldozatot is, aminek a hasznát ha nem is lehet azonnal aprópénzre felváltani, de annál inkább lehet majd értékelni később — * amikor azt fogjuk látni, hogy műveit és fennnkölt lelkű nőket juttattunk a társadalomnak ! * * ! * * A vicinális vasutaz olyan mint a vén kisasszony , aki meglátja, rögtön egy rossz viccet gyárt rája. Pedig a vicinális vasutak igazán nem érdemlik meg, hogy élcelődjenek felettük. Mert ha nem is lehet megérni azt, hogy az ember elérje vele célját, ha nem is lehet bevárni, amíg egy állomásra beérkezik, s ha megőszül is az ember bele amig egyik állomásról elindul, oly kedves lomhasággal, oly bájos tökéletlenséggel teljesíti hivatását, hogy minden utasnak meg kell előbb-utóbb szeretnie a vicinálist. Úgy vagyunk vele, mint a falusi kávéházzal, amely kicsiny is, szennyes is, büdös is, de mégis szívesen megyünk beléje. Mert nincs másik. Hanem a dolnjimiholjác— harkány—siklósi vicinális csecsemő azt mondja : Nincsen szabály kivétel nélkül ! Majd ő megmutatja, hogy lesz olyan vicinális is, amelyiktől minden ember irtózni fog. Aki már utazott ezen a jeles vasutacskán, az egy különös jelenséget figyelhetett meg. Le is írom, hogyan. Harkányból Siklósra kiván- t tam jönnni és vártam a vonatot. Természetes a nagyobb hidegre való tekintettel — a szabad ban kellett várnom, mert a várótermet nem fújtik s kint a szabadban mégis valamivel melejebb van. (Egyébként már tárgyal a vasúttársaság az uradalommal, hogy a harkányi fölös vizet a várótermen keresztül vezessék tovább, s igy ennek természetes melegét járulékaival együtt díjmentesen élvezheti majd az utazó közönség.) Alig 70 perczet késett a vonat, de meglátszott már messziről rajta, hogy ő semminek sem az oka, mert direkte minden kerülő nélkül jött Harkányba. Most kezdődött, csak az érdekes megfigyelés. Amint beszálltam a kupéba, csodálkozva veszem észre az állomásbeli lámpák gyér világítása mellett, hogy az összes utasok körsétát végeznek a fülkéikben. Egyetlen egy utast sem láttam, aki a helyén ült volna. Mind szaladgált fel és alá. Első pillanatra azt hittem, hogy a Drávánál valami nagy és váratlan ijedség megzavarta kissé a pasasok agyveléjét — és bizonyos sajnálkozással ültem le a helyemre. Három perc múlva egyszerre csak úgy éreztem, hogy valami emel fel engem is és arra kényszerít, hogy a többiekkel rohanjak én is. És tetszik tudni, hogy mi emelt fel engem is. A hideg. A szörnyű, skandalozus hideg, amilyen csak egy állami kezelésben lévő vicinálison uralkodhatik. Ha nem eszük Iván az államiaknak, annyi bizonyos ! Hogy az utasok ne vegyék észre a nagy hideget, hát egyetlenegy lámpát sem gyújtanak meg az egész vonaton. Olyan sötét az, mint egy tömlöcz, csak éppen hogy valamivel barátságtalanabb. Nem tudom, hogy ki intézi ennek a jeles vasútnak a dolgait. De annyi bizonyos, hogy ha én rajtam isdulnék ennek a gyalázatos állapotnak az orvoslása, hát én nem tennék egyebet, mint azt, hogy az igen tisztelt intéző urat beültetném egy ilyen jól gondozott fülkébe s ott utaztatnám addig, amíg lelke egészen puhára nem fagynék ! És lehetséges, hogy az így preparált lelkecskéjét még meg is világosítaná az az ostoba sötétség, amivel az utasoknak kedveskednek. És ezek után szinte bizonyosra vesszük azt, hogy’ha a képviselőtestület egy-kétszer utazni fog ezen a jeles vasúton, hát okvetlenül megszavazzák pótlólag azt a bizonyos 200 000 koronát- Okvetlenül! — (M.) , 1913. január 5. HÍREK. — Szabadtanitás. A „Siklósi Szabad Iskola“ folyó hó 5-én délután 5 órakor a városháza nagytermében tartja legközelebbi előadását, molyon apé-t. ok-tr ffgym-nfea -tudós tanára , Hang Dániel fog „A nap és életjelenségei“-ről , igen érdekesnek ígérkező előadást tartani. — Vármegyei közgyűlés. E hó 13-án tartja Bárány avármegye közönsége évnegyedes rendes I közgyűlést Pécsett a vármegyeházán. A közgyűlés rendkívül terjedelmes napirendje 159 tárgyból áll ,melyek közt igen fontos kérdések kerülnek szőnyegre. Ezek között legelsősorban kell megemlítenünk a különböző vármegyei alapok és a gyámpénztár pénzkészletéből 500.000 koronának az 1913- évben a vidéki pénzintézeteknél leendő elhelyezésű céljából az egyes pénzintézetek kijelölése. Reméljük, hogy a siklósi járás megyebizottsági tagjai jelen lesznek e fontos kérdés eldöntésénél és képviselni fogják a járás érdekeit. A pénz vidéki elhelyezésének éppen az a célja, hogy a vármegye közönsége élvezhesse a megye pénzét. Minél