Siklós és Vidéke, 1914 (27. évfolyam, 3-52. szám)

1914-01-18 / 3. szám

Sikls, 1914. január 18. 3. szám. Huszonhetedik évfolyam. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kossuth L. tér 7. sz- Felelős szerkesztő : v ^ Kéziratokat vissza nem küldünk. L)r. MIKES ALFRÉÓ fígyvéd Előfizetési díj: Vidékre vagy helyben házhoz hordva. Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyed Laptulajdonos: évre 2 kor. Egyes számifi fillér. | HARANGOZÓ JÓZSEF. MEGJELENIK VASÁRNAPONKÉNT. A lapmegrendelések és hirdetések Hara izó Józsei könyvnyomdájában is felvétetnek. Egyes példányok a nyomdában kaphatók. Az uj büntető jog. i Másfél hónapja, hogy a készülő büntetőtörvénykönyv általános rendel kezéseit a jogászközönségnek bemu­tatták. A napi sajtó csekély kivétellel, csak néhány sorban emlékezett meg erről az eseményről. Azóta a nemzet­közi Büntetőjogi Egyesület magyar csoportja több előadás keretében fog­lalkozott a tervezetek alapvető elvei­vel és rendelkezéseivel. Ä vitákról a sajtó ismét csak néhány soros kom­münikékben számolt be. íme, a bün­tetőjognak korszakot alkotó átalaku­lása a kulisszák mögött, szinte észre­vétlenül folyik le s a nagyközönség nem is í milyen hatalmas lépést igyekszik .oiini jogrendünk az ő vé­delme, biztonsága érdekében. A ma­gyar sajtónak kétségtelenül nagy hi­bája, hogy a jogi reformok iránt nem eléggé kelti fel és tartja ébren a kö­zönségérdeklődését. Ez annál nagyobb hiba, mert a jogalkotás eltévelyedé­seit — mint az esküdtszékről és saj "Torol szóló legujjabb korcsalkotásokat is — a pártpolitika szenvedélyébe mártott tollal kiszínezve ismerteti és és teli torokkal ócsárolja s a jogszol­gáltatás tévedéseit, a Justizinordokat is a szenzáció görögtüzével megvilá­gítva tálalja fel. Ezáltal a közönség­ben a jog, jogrend és jogszolgáltatás iránt téves, mert egyoldalú ítéletet tá­maszt. A nagyközönség a jogrend áldá- j sail észrevétlenül élvezi Öntudatlanul, ' amint a levegőt is öntudatlanul szív­ja. Csak a fonákságait veszi észre, mert csak arra figyelmezteti a köz­véleményt gyártó papiros : az újság Ezért aztán az egész intézményt fer­dének, fonáknak látja. Megismétlődik ez az ügyvó Idei szemben is. Az újság csak a sikkasztó ügyvédről ir. Erről is hangsúlyozottan mint ügyvédről A közönség ennélfogva minden ügy­védet sikkasztónak tekint — kivéve a magáét (mert az — kivételesen-rende- sen igen derék ember.) Egy Vázsonyi ékesszólásának kell azután a parla­ment nyílt színe előtt kinyilatkoztat­ni, hogy az ügyvédek a jogrend leg­hatalmasabb pillérei. A jogalkotás és jogfejlesztés legkiválóbb munkásai. Pedig ha valaha, úgy most érdem­li meg a magyar jogalkotás, hogy a nagyközönség figyelme feléje irányul­jon. A magyar jogalkotás vizein a Balogh-féle tervezetek piszkos fodrai alatt nagy reformok erős és frissítő áramlatai sodródnak keresztül. A Plósz-féle perjogi kodex-szel a ma­gyar porjog az európai jogok között első helyre küzdötte fel magát. Ma­gánjogi törvénykönyvünk tervezete hatalmas és modern alkotás Bünte­tőjogunk — a tervezetekből következ­tetve — hivatva van a vezető szere­pet vinni a modern kontinentális jo­gok között. A modern büntetőjogok lassan- kint- kezdik elveszteni büntető jelle güket. A XIX. század büntető kódexe és ezek nyomán a közfelfogás is, két­féle embert ismer. Bűnöst ős nem bű­nöst. Bűnös az, aki a törvényben bűn­cselekménynek minősített cselekményt szándékkal, vagy gondatlanul végre­hajt. Ezt aztán telni kell. Kant jogbölcseletének ik alaptélele, hogy az emberben parancsoló ösztön köve­teli, hogy a bűnös elvegye büntetését, A régi büntetőjog csak arra tekintett, hogy valamely tetteti elkövettek-e vagy sem. A tettes egyéniségére nem volt figyelemmel Az elkövetés körül­ményeit is csak mint enyhítő, vagy súlyosító körülményeket korlátozott mértékben vehette figyelembe a biró A modern büntetőjogi felfogás ezzel a merev nézettel szakit s azt i- gazságtalannak, célra nem vezetőnek tekinti. Igazságtalanok vagyunk — ez az alapvető gondolata — ha a tet­tes egyéniségét figyelmen kívül hagy­juk. Az emberek nem egyformák és egyenlőtlenekkel egyformán bánni a legnagyobb igazságtalanság. Erre az alaptételre tőként az által jutott a módéin büntetőjogi elmélet, hogy szó ros vizsgálat alá vette azt a kérdést : mi is a tulajdonképpeni bűncselek­mény oka. A régi elmélet ezzel a kér­déssel egyátalában nem foglalkozott, vagy pedig megelégedett olyanfajta, vallásos színezetű magyarázatokkal, hogy a bűncselekmény az eredendő bűnnek a megnyilatkozása. Ezzel a meddő nézettel szemben egy — ké­sőbb tévedésnek bizonyult - elmélet indította meg a tudományos vizsgáló­dást. Lombroso Cézár turini tanár 1876 -ban Uomo delinquenle (a bűnös) ci mü munkájában azt a téléit állítja fel, hogy a bűnös az emberiség egy sajá­tos típusa, melyet felismerhető — testi elváltozásai determinálnak a bűnre. Ez a született bűntettes elmélete. Ezt az elméletet a későbbi vizsgálatok megdöntötték ugyan, de ennek a nagy szerii tévedésnek aa a messzeható kö­vetkezménye volt, hogy felkeltette a figyelmet a bűntettes egyéniségének és a bűncselekmények okainak vizs­gálata iránt. A vizsgálódások egy uj tudomány — a kriminológia — kiala­kulásához vezettek. A kriminológia a bűncselekmények okait két nagy csoportba osztja. Olyanokra, melyek az egyénben, s olyanokra, melyek a külső, társadalmi és gazdasági körül­ményekben rejlenek. A bűncselekmé­nyek okai részben a bűntettesben rej­lenek. A bűntettesek nagy része nem bűnös, hanem beteg. A régi büntető­jogi elmélet csak beszámítható és be­számíthatatlan embert ismert Az or­vostudomány vizsgálódásai megálla­pították, hogy a két véglet között igen gazdag skálája van a csökkent szel­lemi értéküeknek vagy korlátozott beszámithatóságuaknak s hogy ezek­nek egyes osztályai igen hajlamosak a bűnözésre. A morálstatisztika egyéb személyi tulajdonságoknak — gyer­mekkor, aggkor, meutruatio, stb. — a befolyását is megállapította, a bű­nözésre. A bűncselekmény okainak másik — és nagyobb — csoportja a társadalmi körülmények és különö­sen a nyomor. Statisztikai felvételek például félre nem magyarázható össze­függést mutattak ki a gabonaárak és bűncselekmények emelkedése között. A városi élet ezernyi alkalma, az al­kohol, a szegén , ség a bűnözés leg­nagyobb keritői. Ezek a vizsgálód sok meggyőzték a büntetőjogászokat arról, hogy a bün­tetőjog merev büntető jellege nem célravezető. A bűnösök nagy részét nem büntetni, hanem gyógyítani, vagy nevelni kell. Gyógyításra a csökkent szellemi értékűek szorulnak. Nevelés­re pedig elsősorban a fiatalkorúak, a kiket ezáltal hasznos és dolgos pol­gárokká nevelhetünk, inig a büntetés esetleg a bűn karjaiba hajtaná őket. De a bűntettesek vizsgálata arra is megtanított, hogy különböztetni kell azok között, akik megrögzöttségből, hajlamból, gyengeségből bűnösek, vagy esetleg eltévelyedés folytán ke­rültek összeütközésbe a törvénnyel : alkalmi bűnözők. A büntetésre, gyó­gyításra és nevelésre szorulók mellett igen sokan vannak olyanok is, akik­kel szemben leghelyesebben akkor járunk el, ha a cselekményüket, meg­tel üő intelem után büntetlenül hagy­juk. íme, a büntetőjog számára a bün­tetésen kivül hány uj feladat nyílt meg. A modern büntetőjog a büntetést — eredeti célját - teljesen alárendelt feladatnak tekinti. Eszménye és célja hogy a büntetést teljesen el kerülhető.- vé tegye és a társadalom védelmét meg

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék