Siklós és Vidéke, 1916 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-02 / 1. szám
I. oldal, népek kereskedés útján gazdagságra, ez által pedig tekintélyre tettek szert, mint pl. föniciai, újabb korban pedig a velencei köztársaság. Görögök békében szorgalommal, háborúban pedig vitézséggel tündököltek s a műveltség eddig nem látott magaslatára emelkedtek És hol vannak most a csodált nemzetek ? Hová lett a boldogságuk ? Most szegénység, nyomor, pusztaság tanyázik ott, hol egykor boldogságot megkötve hitték. Nagyra vagyunk az újkor találmányaival. És be kell ismerni, hogy bámulatra gerjesztő haladásunk. A megmérhetetlen tenger habjait óriási hajók szelik át, azt az utat, mi néhány évtizeddel hónapokba került, most néhány óra alatt tesszük meg. Egyszóval annyi mindent találtak ki az emberek, hogy úgy látszik, már csak az hiányzik, hogy az emberek repülni is tudjanak. Mindezeket nem azért mondom, hogy kárhoztassam a haladást, nevetségessé tegyem az eredményeket, melyeket az emberi ész oly fárasztó munka után létesített. Távol legyen tőlem ! Minden ember örülni fog az igazi haladásnak, de tiltakozik az ellen, hogy az ész a maga erejéből létesítette azt. Ki adta neked ember a gondolkozó lelket ? Senki más mint az Isten lehelte beléd, tehát őt illeti meg elsősorban a dicsőség és hála. Egy francia író szépen nyilatkozik a tárgyról, mikor írja : „Igaz hogy felfedeztük a természet erőit, kiszámíthatatlan és titkos hatásait. Lenyűgöztük és szolgálatunkba kényszerü s tettük azokat, de csak azon feltétel alatt fogadnak szót, ha először mi engedelmeskedünk nekik. Oh ember! szép vagy tűzszekeretlen. Gőzhajtotta roppant gépeid kellemét és öszevágó erejét bámulom. De eszedbe ne jusson s természetnek csak egy alaptörvényét is megbolygatni, a kazán forgácsokra szakadna és te is vele. Szegény király te, saját károdon tanulnád meg, hogy csak azalatt a föltétel alatt vagy a természetnek ura, ha engedelmeskedel alkotója törvényeinek.* — Az ész csak annyiban isteni, a mennyiben az isten adta, s az ész és lelkünk tulajdonai által hasonlítunk hozzá. S mi kell ahhoz, hogy az isten megalázza a láng észt, midőn alkotójékozást akartam szerezni magamnak a kisaszszony érzelmei felől és cipőmmel az asztal alatt kerestem érintkezést a kisasszonnyal. De szerencsétlenségemre lábam a mama cipőjébe botlott, és leálcázva kénytelen valék azonnal elhagyni a házat. Feltettem magamban, hogy máskor óvatosabb leszek, és újabb ismeretséget igyekeztem kötni egy hölggyel, kinek hozománya van. A taliga-utca egyik kételemetes házából egy szőke női fejet láttam kihajolni az ablakon. A hölgy megtetszett, és miután a nehéz csipkefüggönyök, melyek a fényes ablakokat körülfolyták, jómódról suttogtak, én erős köhögéssel igyekeztem magamra venni a dáma figyelmét. " Kiám is nézett, mosolygott és mosolyában any- nyi szendeség és szemérem nyilvánult, hogy én csak Amor isten elllenálhatatlan sugalmazását láttam benne, semmi egyebet. Ettől a naptól kezdve én minden délután pontosan megjelentem a ház előtt, hogy az imádott nő ablakai előtt addig sétáljak, míg az kitartó szerelmemet egy megigéző mosollyal meg nem hálálja És a jószivü hölgy minden napja iránt fellázad? Egy csep vsz az agyba, egy parányi nyomás reá és bámulatod tárgya egy szánalomra méltó — őrült. Mindebből könnyen láthatjuk, hogy a vallás nem ellensége az igazi haladásnak, sem pedig a boldogságnak, melyet a népek haladásukban lelik, sőt inkább előmozdítója, haladás és az egy igaz Istenbe való hit igen szépen megtérnek egymás mellett. A vallás az, amely az ember elérhetetlen vágyával szemben a megnyugvást állítja fel az élet küzdelmeiben pedig újabb és újabb reményt csepegtet a csüggedő szívbe és az élet fájdalom sebeire enyhítő balzsamot nyújt. Azt találhatná valaki mondani, mi köze mindennek az új évhez , hiszen másról kellene gondolkodnunk, nem pedig a fentiekről elmélkedni. No de én csak a mondó vagyok, hogy igazán boldog népet és országot ott találhatunk, ahol Istent, hitet és a vallást nem küszöbölték ki, mert a vallás az, ami a népeket Isten, király s haza iránti kötelességeikre serkenti és buzdítja, s ezt teljesítve boldog az ország, boldog a nemzet. Az uj év küszöbén a midőn után útfélen mindenhol az emberek egymásnak boldog uj évet kívánnak, nem azt az eszközök felől boldogságnak forrásával gondolkodni. Adja is a magyarok Istene, hogy a mai napon kívánt boldogság teljesedésbe mennjen Boldog újévet kívánunk. Valami a boldogságról, minek lélektani előidéző okai viszont jellembeli tulajdonságok, és az ezekből eredő indulatok és vágyak, melyek a kedély mozgalmakat hozzák létre. Ha ezek olyan természetűek, hogy nem hozzák az egyént legyőzhetetlen ellentétté a külső világgal, mely akaratától ,független léttel bír, akkor benső világa és a külső között természetes összhangzás áll elő. Ez az összhangzás. — Kedélyi dispozitió a boldogságra : alap, melyen a boldogság felépül Függ másodsorban az egészséges képzelő tehetségtől, mely a jelent a múlt kellemeivel és a jövő reményeivel helyesen kapcsolja össze. A kinek lelkületében ez a dispozitis meg van és képzelőtehetsége egészséges, az boldog lesz a kunyhó fedelei alatt is, mig elleneseiben a fényes palotában sem. Midőn arra az eredményre jutunk,azon jogosult kérdés támad: hatalmaban van e az egyénnek a kedélyi dis-pozitiót a boldogságra megszerezni vagy nem ? Ha a phisikai organizationális hibáiból eredő vagy átöröklött kedélyi bajokat számításba nem vesszük s az ember szövevényes mikrokosmusába a lélektan világánál egy pillantást vetünk a felelet a kérdésre igenlő mert ' a jellembeli tulajdonságok, melyektől a kedélyi mozgalmak függenek, oly ' természetűek, hogy nevelés és önnevelés által szerezhetők és módosíthatók , a képzelő tehetségen pedig — mely a boldogság érzelmének éltető eleme, — uralkodni hatalmukban van. Tekintsük közelebbről a jellembeli tulajdonságokat, mint a boldogság tényezőjét. Az ember nem maga van a világon, hanem társadalomban sok milliókkal és milliókkal osztozik a létben. Egyéniségének érvényesítésével és vágynak irányításánál tehát nem csak természet jogait és az „én“-jének kellemes vagy kellemetlen érzéseit kell tekintetbe vennie — következőleg ideáját a boldogságról csak ezeknek tekintetbe vételével hanem a fennálló erkölcsi rendet is, a mely a többség és az egyén egymáshozi viszonyát kiszabja alkotnia meg. Ellenkező esetben az egyén össszeütközésbe jó eme világrenddel, a mi pedig okvetlen bukássát okozza. Ebben van pedig az — A kisasszony, — folytasd a házmesternő gúnyolódó hangon — anya lett— Elég — kiállok magamon kívül és szaladtam, meg sem állva lakásomig. De itt még nagyobb meglepetés várt reám. Egy iratot kezeltettek nekem, melyből az tünt ki, hogy apasági keresetet indított ellenem a taliga utcai kisasszony, hivatkozva számos szomszédra, kiknek tudomásuk van róla, hogy nekem a kisaszszonnyal viszonyom volt, és hogy minden délután ott láttak őgyelegni ablakai alatt. Szép újévi meglepetés — gondolom — és siettem Józsi barátomhoz, a kinek szemrehányást akartam tenni, hogy előzékenységre és hízelgésre tanított. Józsi barátom őszinte részvéttel hallgatta meg előadásomat és mikor a végére jutottam egy névjegyet vett ellő, melyre epár szót irtak „Hízelegj és légy előzékeny, de ne vakon És újabban ezt a tanácsát adta át nekem mondván , ennél jobb, értékesebb újévi ajándékot nem adhatok. Siklós és Vidéke. Az embert a létjog tudata, vágyainak teljesedése vagy teljesedésük valószínűsége egy jól eső érzelemmel tölti el, ezen érzelem a boldogság. Közvetlen vagy közvetett utakon, tudatosan vagy nem, de minden ember célért küzd, ezt keresi, öntudatában idea keletkezik a boldogságról, idea képezi benső világának — érzelmi és értelmi életének — középpontját , ezen idea hatása alatt alakul meg nézete a rajta kívül eső dolgokról, melyek összeségében véve reá nézve a külső világot képezik. A boldogság érzelme az egyén benső világának színezésétől , kedélyi dispositiójától függ elsősorban, a mosolygott reám és én boldogan távoztam a taliga utca kétemeletes házától. Újév felé végre elérkezettnek láttam az időt arra, hogy végre személyesen tegyem tiszteletem nála és feltárjam szívem érzelmeit. Emlékezetembe varázsoltam vissza Józsi barátom jó tanácsait, és az óvatossabbá tett. Előbb a házmesternél tudakozódom a kisasszony körülményei felől és kérdem, hogy ki van-e zárva a becsületes szándékú közeledő. • A hásmesternő széles szája már első kérdésemre is rettenetesen kitágult. Én azt hittem, hogy ez nála csodálkozást jelent, pedig több volt ennél : — kinevetett. — Mit — kérdő két kezét csípőjére téve — ön még nem is tudná ? — Ugyan kérem ne kínozzon, mondja meg a valót. — Hát tessék, itt az asztal, fogja meg jól, hogy attól amit mondok, el ne essék. Én mintegy önkénytelenül megragadtam ! ■ az asztal szólót, és mondom : I — No hát beszéljen i ee 1916. január 2.