Siklós, 1913 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1913-07-06 / 1. szám

_____________________________________ vetés. Majd megérett. Az erő, az isteni energia érésre hajtotta benne az életet. — A madár csak dalolt fönn a napsu­garas magasban s nem tudta, nem vette észre, hogy ugyanaz a napsugár nem­csak játszik az ő tollával, de kifejti és sárgára szívja a zöld vetés kalászát is. A munka a második tényező. A természet maga nem gazdaságos s ha a munka és az értelem nem működnék közre a termelésnél, óriási pazarlás állana elő. A természet erejét el kell rendezni, szabályozni. Elő kell készíteni a talajt, kipusztítani a vetélytársakat, a talaj hi­ányzó kémiai alkatrészeit pótolni kell, így uralkodik az ember a természet fölött, alakítja át a környezetet; az elért eredmény az elme és a munka diadala a természet fizikai erőin. Az aratás tehát egy nagy természeti és emberi igazságot jelez: a mindig alkotó erőnek és a munkának átformáló teremtő igazságát. ... Ma vasárnap van, a gazda is megpihen hat napi fáradságos munkája után. A kaszák pengése nem hallatszik a mezőn. Ünneplőt ölt a nép. Minden kis faluban fehérre meszelik mára a háza­kat. És a templomokban ma mindenütt fölcsendül a zsoltár a buzgó ajkakon. Oh, csak lelkesedjenek a lelkek és örvendezzenek a szivek az aratás bősé­ges áldásából fakadó örömtől. Özvegy Tisza Kálmánná. Fölséges erényü, igazi nagy magyar asz­­szony szállott a­­rba az elmúlt héten. Tisza Kálmánnak özneapja, Tisza., lovánnak. .és.„tes­­­téből kisugárzott mindörökre az élet; megsza­kadt a nagy nemes szívnek melegséges dobo­gása; elhalványult a jóságos léleknek minden földi ragyogása. A nagy férfiú nemes, kiváló képességekkel bíró hitvesének, rendkívüli utódok — köztük nemzetünk legnagyobb fia — édes­anyjának a halála méltán borította gyászba azt a szélesebb kört is, amely — jóllehet nem a közvtlen isme­retség, hanem Gróf Tisza István révén - tisz­telettel övezte körül­e nagyférfiú anyját, a kegyel­mes matrónát­­nali órákban vetődött haza munkától kifáradva. Ilyenkor gyakran valami itókától is gőzölgött, amint a felesége szokta megjegyezni, holmi fűszeresebb kifejezések kíséretében. Ilyen körül­mények között kénytelen volt fiának nevelteté­sét egészen a feleségére hagyni. Ami az anyját illeti, bizony ő csak annyi­ban hasonlított egy boldogtalan szerelmes gróf­nőhöz, hogy sokat sirt. Lehet, hogy ennek a sok sírásnak köze volt a szerelemhez is, de ő maga efféle szavakkal szokta panaszait fiának elrebegni, velük egyúttal nevelő hatást is gya­korolni : „Tudd meg, hogy az apád egy részeg disznó, aki nem törődik semmit a családjával! ha tudnám, hogy te is ilyen semmirekelő leszel, már most kitekerném a nyakadat!!“ Ezek a családi jelenetek csöppet sem voltak ínyére Lázárnak és azért a nap nagy részét távol töltötte a szülői háztól. Kinn kóbo­rolt a paraszt gyermekekkel az erdőn, a mezőn. Velük együtt kiszedte a madárfészkeket és futott a csősz elől, mikor az megkergette őket dinnye, vagy más gyümölcs érés idején. Egy szóval csak úgy szedte magára az első éveit, akár más közönséges emberfia és nem is gondolt rá, hogy ő valamikor regényhős legyen. Ha volt is talán egyetlen gondolata a jövőre nézve, ez nem lehetett más, mint amit az édes­anyja vert a fejébe (és ezt lehet szó szerint is venni) hogy ő nem lesz részeg disznó és ha meghá­zasodik, akkor a családjának fog élni. Mint mondani szokás, a természet élén nevelkedett. Egész 8 éves koráig így nőtte ki, helyesei, s­­fia es szerencsétlen fára mászás és m­l­hosszítt­ esetek alkalmával az apja nad­rágjából átalakított ruháit és koptatta volna el cipőit, ha nem járt volna állandóan mezítláb. A harmadik iskolába iratkozott be, ami­kor a lányok új tanítókisasszonyt kaptak. Az új tanítónéni nem volt már egészen fiatal, de hisz minden ember olyan idős, amilyennek érzi magát. Ha ez igaz, akkor a kisasszony való­színűleg még egy 16 éves, ábrándos bakfis volt, aki nagyon szeretett esténkint harangozás után, ha már a hold aranyozta be a falu fehér házi­kóit, szerelmes nótákat zongorázni. Elég csinos hangja volt és néha-néha el is énekelte azokat a levélhullásról, csillagtalan éjről és boldogta­lanságban megrepedt szívekről szóló dalokat. Természetesen a legkevesebb köze volt mindezekhez Lázárnak és magától értetődik, hogy az a kisasszony magánügye maradt volna, ha nem hagyta volna olyankor mindig nyitva az ablakát. Miért is kellett neki olyankor nyi­tott ablak mellett érzelegnie? Ha pedig már neki ez volt a rossz szokása, miért is ment Lázár azokon a nótás estéken oda az ablak alá hallgatózni ? Azok a nóták, azok a nóták, azok voltak Lázár életének megrontói! A kisasszony, mikor uracskái belefáradtak a játékba, ki-ki hajolt az ablakon szívni a friss levegőt, az akácillatot, amelyről azok a költők olyan szép verseket, nótákat komponál­nak. Valahányszor így kitekintett az ablakon, ott talált egy szöszke kis fiúcskát, aki elmarad­­hatatlanul megjelent, mint hallgató, hódoló tisztelője az ő művészetének. Megszerette az ő kis, néma trubadúrját, aki odajárt az ablaka alá, de akinek ő adott szerenádot kifelé. Később beszédbe elegyedett vele, megkérdezte, kinek a fia, vajon szeretné-e, ha ő is tudna úgy nótázni a zongorán? „Hogy szeretne-e nótázni? Hát hogyne szeretne, — felelte a kis legény, majd hozzá­tette, — hogy nem lehet az.“ — „Már miért ne lehetne?“ — érdeklő­dött Margit kisasszony. — „Bizony hát már csak azér se, no meg az édes­apám se tudom, hogy mit mon­dana, mert ő csak a komoly embereket szereti.“ „Azt ugyan nem értette a kisasszony, hogy mi az a „mán csak azér­te“, de ami a komoly apát illeti, igyekezett eloszlatni a Lázár aggodalmait. Abban állapodtak meg, hogy a kisasszony majd engedélyt kér az öregtől és azután megtanítja nótázni Lázárt. Másnap meg volt lepve a jegyző, mikor az új tanítókisasszony felkereste és arra kérte, engedje a fiát, akiben úgy látszik, hajlandóság van a zeneművészet iránt, nála zongorázni ta­nulni. Mindjárt sietett előrelátólag azt is ki­jelenteni, hogy a fáradságáért, amely neki élvezet lesz, nem kíván semmi fizetést. Ő meg­szerette a fiút és igazán számára is mulatság lesz, ha taníthatja. (Folytatása következik.) „SIKLÓS“­ ­ 1913 július 6. Az ilyen nagy erkölcsi és szellemi tulaj­donságokkal rendelkező asszonyoknak minden­esetre van akkora hatásuk a közéletre, mint bár­mely nagy írónak vagy művésznek. S ha az elhunyt nagy asszony nem volna, Tisza István­nak, egyházkerületünk tanácsbírájának édes­anyja, haláláról akkor is meg kellene emlékez­nünk. A nagy asszony hűlt tetemeit Kocsordról szállították Gesztre s ott helyezték el a Tiszák családi sírboltjába f. hó 3-án. A vasúti állomásról hosszú kocsisor vitte az érkezőket. A mintegy hatszáz kocsi élén, nagy fekete lobogó lengett. A Tisza-kastély parkjában gyülekezett a gyászoló közönség, amelynek soraiban volt a község polgársága is. Nemso­kára megérkezett a halottaskocsi, amelyet Tisza István és a család tagjai kisértek. A templomban megkondultak a harangok s a halottat ezrekre menő közönség kíséreté­ben kivitték a temetőbe. A koporsót rengeteg koszorú és virág díszítette. A koporsó után a gyászoló­ család haladt. A sírboltnál a koporsót Tisza István, Tisza Kálmán, Tisza Lajos, ifj. Tisza István, Tisza György, Tisza Imre, Károlyi Gyula grófok emelték le a kocsiról, és vitték a kriptába.­­ A környékbeli református lelkészek kara gyászdalokat énekelt, Antal Gábor püs­pök, majd Szabó István geszti lelkész imában búcsúztatta a legnemesebb magyar asszonyt, ki megtért pihenni, férje mellé. A részvét mélységes érzése könnyeket fakasztott sok magyar szemből! H­ÍREK. — Gróf Tisza István doktor üdvöz­lése. A siklósi nemzeti munkapárt m. hó 29-én a következő táviratot intézte a miniszterelnökhöz: Nagyméltóságu Gróf Tisza István magy. kir. miniszterelnök urnak Budapest. Fogadja Nagyméltóságod az aradi fényes győzelem alkalmából a siklósi nemzeti munka­párt lelkes üdvözletét, hódoló tiszteletét és tán­­torithatan ragaszod igának biztosítását. , Dr. Tolnay Géza pártelnök. Dr. Fejes János Schwarz Ottó Henfner Lajos Spitzer Ede Hischfeld Ödön Spitzer Sándor Dr. Kregczy Ottó Spitzer Zsiga Paunz Géza Vadnay Jenő Pakuszi Gyula Weisz La,v~ Pick Lipót Weis­z­ La — Szily Tamás, Bast­yavármegye főis­pánja f. hó 2, 3, 4 és 5 napjain Pécsett tar­tózkodott, elnökölt ?, jegyzői vizsgálatokon. — Képviselőnk itthon. Gróf Benyovszky Móritz képviselő a mai napon a délutáni vonat­tal Siklósra érkezett s nehány hetet itt fog tölteni. — Szabadság. Dr. Kregczy Ottó járási, vármegyei tb. tiszti főorvos részére f. hó 7-től kezdődőleg a vármegye alispánja 2 heti sza­badságot engedélyezett. Szabadságát a járás­orvos Budapesten fogja tölteni. — Péter napja. Pammer Péter segélyző­­egyleti igazgató a múlt vasárnap tartotta név­napját. Ez alkalomból a siklósi társadalom igen sok tagja kereste föl őt és gratulált neki. A gratulánsok seregét az ünnepelt és neje sok szeretettel fogadták, s szívesen megvendégelték. — Siklósi és járásbeli ifjak előhala­­dása az elmúlt tanévben. Kálmán Farkas és Nagy Ákos theologusok a III. évfolyamot végez­ték a budapesti református theológián. Káldor Béla orvostanhallgató pedig a III. évfolyamot a budapesti egyetem orvosi fakultásán. Deptner Tibor és Várdai István joghallgatók a pécsi püsp. joglyceumban a II. jogi alapvizs­gát tették le. Skultéti János technikus a II. évfolyamát végezte a budapesti műegyetemen. Zeke Lajos theologus pedig az I. évfolyamot a budapesti református theologián. Darázsy Lajos a pécsi főgimnáziumban, Gertig Béla és Zeke Gyula a halasi főgimnáziumban, Blum József a nagykanizsai kereskedelmi és Kremsier Elemér a pécsi felső kereskedelmi iskolában jó sikerrel tették le az érettségi vizsgálatot. — Baranyavármegye nyári közgyű­lése. A vármegye törvényhatósága e hó 14-én tartja évnegyedes rendes, úgynevezett nyári közgyűlését, melyre a meghívókat és a főtárgy­sorozatot az alispán szombaton bocsájtotta ki. A 213 számból álló főtárgysorozat tartalmazza a kormány bemutatkozó leiratait, az idei költ­ségvetést jóváhagyó belügyminiszteri leiratot, az új és megüresedő állások betöltését két nyug­díjaztatás iránt beadott kérelmet, a tisztviselők és hivatalszolgák, valamint ezek özvegyeinek átdol­gozott nyugdíjszabályzatát, a közúti zárszáma­dást, Hajduvármegyénak a címek, rangok és kitüntetések eltörlése iránt a kormányhoz és a törvényhozáshoz fölterjesztett föliratának pártp­iáséj­­a -K­alitoxi a*álv~5^-h­uV öLMUZal lu-HVOnió része kisebb jelentőségű törvényhatósági és községi ügy, mint rendesen, melyet igazán nem érdemes a vármegye közönsége elé vinni. Bábafizetés, kisbirói állás, bikaistáló építése s több efféle jelentéktelen ügy. Ideje volna már a közigazgatási törvényt reformálni, hogy az ilyen kisebb ügyekkel ne molesztálják a köz­gyűlést. — Pécs—Harkányi vasúti vonal. A pécs—dolnyimiholjáczi helyi érdekű vasút Pécs— Harkányi szakaszának átadás céljából való felülvizsgálatát a járásunk határában levő Har­

Next