Siklós, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-02 / 1. szám

III. év. Siklós, 1915 január 2. 1. szám. Előfizetési ár: Egész évre ... 8 korona. Fél évre ..........4 korona. Ne gyed évre . . 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Nyiltter soronként 50 fillér. Hirdetések dija: 1 oldal .... 40 korona. V* oldal .... 15 korona. Ve oldal .... 8 korona. Vi2 oldal.... 4 korona. Állandó hirdetésnél kedvezmény. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI 'ÉS. SZÉPIRODALMI HETI ÚJSÁG. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. y Szerkesztőség : Siklós, Pécsi-utca 80. Telefon: 36. Trr?: j Wj&j JÉLJIl s szerkesztő: 0‘V FEJES JÁNOS. Főmunkatárs : SZOHNER SÁNDOR. Kiadóhivatal: Siklós, Hosszu-utca 19. szám, a Siklós-Drávavölgyi Könyvnyomda. Olvasóinkhoz. Az 1915. évi januáriul hó 1-ével lapunk harmadik évfolyamába lépett. Fönnállásunk ideje alatt igyekeztünk adott programmunkat betartani, igyekez­tünk a vidéki lap szerény keretei között, ,, pnnak szerény eszközeivel, meggy özödé- ''^fyfifaikhöz híven szolgálni a közönség, a f . r, érdekeit. ^ / Lapunk megindulása óta független- ét></égének teljes átérzésével mindig megen- n^gedte magának azt a luxust, hogy köz­érdekben a saját, becsületes nézetét fej­tette ki s ebben a szférában megmarad­va, személyi érdekeket soha előtérbe nem tolt. És éppen ezért emelt fővel hivatko­zunk és mutatunk rá lapunk hasábjaira, amelyekben nem hisszük, hogy volna vé­letlenül csak egy sor is, amely ettől a szempotunktól eltérő volna. Azok leszünk a jövőben is, akik a múltban voltunk. A szellők nem kaphat­nak belénk, mert nádszálak nem vagyunk. Minden jó, becsületes és igaz ügyet támogatni fogunk. Szenzáció hajhnszá- sára kaphatók nem vagyunk. Értelmi és érzelmi erőinket magunkból vesszük. A mindig kényelmes, de sokszor az erkölcs magasabb kívánalmainak meg nem felelő népszerűség után nem futunk. Szerényen, nyugodtan dolgozunk a magunk nézete szerint. Fölszóllalásainkban a léha tülkö­lést, az üres nagyképűsködést a közön­ség nem fogja megtalálni. Azt gondoljuk, hogy ilyen magatar­tással lehetünk legjobb szolgái a köznek és hathatunk kibékitőleg, sőt nevelöleg a közélet harcaiban. Társadalom haladási kérdésében a nemzeti demokratizmus alapelvén állva, a szabadságnak, az egyenlőségnek és a kultúra emelkedésének leszünk lelkes hí­vei. Gazdasági kérdésekben a liberál- szociál irányzatnak hódolunk. A vonal alatti részben pedig a szépséget, nemes­séget és az eleganciát tartjuk szem előtt, mert ezek nélkül szépirodalomról beszélni sem lehet. A magyar nemzet egészét illetőleg az a mindennapi imádságunk, hogy a magyar nagy, hatalmas és boldog legyen. S ha szükebb hazánkban, városunkban, járásunkban, vármegyénkben gyenge e- rönkkel ennek az óhajnak a teljesítésére irányíthatjuk munkánkat s itthon kicsiny­ben betölthetjük a magyar nemzet hatal­mas kulturéletének egy kis keretét, bol­dognak fogjuk magunkat érezni, mert szolgálni tudtuk becsülettel, lelkesültség- gel az eszmét, amely lelkünket hevitette.. Olvasóinkat kérjük, hogy lapunkat támogatni sziveshf; °k. Siklós; téio ^evt jánuárius 1. A szerkesztő. Uj év. Irta : Fejes János dr. Az uj esztendőt a magyarok Istene a világ események telítettségével bocsáj- totta ránk. A kulturéletnek nyugalmas viszonyok közötti ezerféle változatát és ujjongását, a népélet csendes egyszerű megnyilvánulását nem hozta most nekünk az uj esztendő, mert a hadisten a nem­zet energiáit a harctérre vezényelte. Ott fejlődik ki a nemzeti lélek minden ereje, minden képessége. Itthon csak az érdek­lődés, a lelkes hozzásegités ösztöne ma­radt. Ez is erő, csak a formája más. Kisegítése a harctéren működő nagyszerű erőknek. A bellum omnium contra omnes ős­állapotát a szervezett, a kulturális ma­gaslaton álló hatalmas nagyságban kifej­lődött bellum helyettesíti. Áz ököl ököl ellen, ember ember ellen, szomszéd szom­széd ellen helyzetét, mint elsődleges jel­lemvonását a küzdésnek, a nemzetté szerveződött emberi társadalomban nem látjuk többé. De ott látjuk a nemzeti lét- fenntartás ösztöne által is elmélyedt em­beri képességeknek, és tehetségeknek bámulatos koncepcióit, amelyek mind mind arra irányulnak, hogy a nemzeti energiák összesítve, az isteni erő nagysá­gához mérten nagyszerüsitve, az ellenfe­let ledöntő gépekbe átalakítva lépjenek föl. Azután a nemzet fizikai egyedei is, mint lelkes, erős hadseregek, a harcászati tudomány elveinek keresztülvihetésére szervezetten állnak elébe a nemzeti létet fenyegető támadásnak. A fejlődés során kulturális állapotba jutott az emberiség a béke korszakában is. De nem lehet tagadni, hogy a harc ősállapotát összehasonlítva a harc mos­tani állapotával, az embereknek, a nem­zeteknek egymás elleni küzdelmében is működött a miveltség ereje, s a háború­nak — mint úgy látszik szükséges TÁRCA. A magyar-török barátság napjaiból. Visszaemlékezés. Irta: Szatmári Mór. A „Siklós“ eredeti tárcája. Folytatás. II. Január négytől kezdve az egész ország a legfeszültebb érdeklődéssel kisérte a magyar ifjak útját. Mohón olvasta az „ Egyetértés“-t, melybe Lukács Gyula irta a tudósításokat. Ezen­kívül a „Függetlenség“-et Tóth Béla, a deputá- ció legfiatalabb tagja, a „Pester Lloyd“-ot meg Staurm Albert látták el tudósításokkal. A többi lapnak csak alkalmi tudósítói voltak. A déli vasút mentén Martonvásáron, Szé­kesfehérváron, a Muraközben Kraljevicsnél vol­tak nagyobb ünneplések. Triesztben azonban, mig a németség na­gyon rokonszenvesen viselkedett a magyar ifjak- kal szemben, a szlávság tüntetéseket rendezett ellenük. Mikorra Lloyd „Ceres“ nevű hajójára vonultak, a tömeg zajosan tüntetett, meg is ha- jigálták őket. A magyar ifjak nyugodtan visel­ték magukat és a hajó födélzetéről csak gúnyos mosollyal fogadták a partról feléjük szórt hara­gos és csufolódó kiáltásokat. A magyar közvéleményt a deputáció eluta­zása után még jobban feltüzelte a török barát­ság mellé Kossuth Lajos levele, mely január 12-én jelent meg az „Egyetértésiben. Kossuth e levelét Cegléd város közönségéhez intézte, mely 1876 december 27-én Kossuthot válasz­totta egyhangúlag országgyűlési képviselővé. Ez­zel a választással Cegléd tüntetni akart egyfelől Kossuthnak a keleti kérdésben elfoglalt politi­kája mellett, másfelől az akkor aktulális kiegye­zési kérdésben a kormány politikája ellen. Kos­suth levele is ezzel a két kérdéssel foglalkozott és a magyar közvéleményt a törökök mellett való állásfoglalásra buzdította. A Kossuth levelének megjelenésével össze­esett a magyar deputáció Konstantinápolyba való megérkezéséről szóló első perai távirat. Ez a távirat tudatta, hogy a „Ceres“ napkeltekor ér­kezett a márványtengerbe, de már a Dardanel­lákban török gőzösök jöttek eléje, telve török előkelőségekkel, akik „jasasin madsarlar“ üdv­kiáltásokkal fogadták a magyarokat. A magyarok fogadtatására kivonult török előkelőségek sorá­ban ott volt a török kormány képviseletében Szava pasa, az Abdul Kérimet képviselő Szken- der bej, Széchenyi pasa és sok polgári és ka­tonai kitűnőség. Szava pasa igen lelkes beszéd­del üdvözölte a magyarokat, mire Lukács Gyula, Szemere Miklós és Koós válaszoltak. A magyar ifjak beszédeit az öreg Szilágyi tolmácsolta tö­rökül. Szilágyi, ez a nagy magyar tudós, állan­dóan Konstantinápolyban lakott és ott nagy tisz­tességben, szinte példátlan nagyrabecsülésben részesült. A Boszporuszon a szultán palotája előtt a hajók megállották s a szultán a palota egyik Bblakából üdvözölte a magyarokat. A partról díszkocsin vitték az ifjakat a •Galatában levő szerályba, az ott levő katonai intézetbe. Itt játszódtak le az újabb fogadtatás nagyszerű jelenetei, telve igazi melegséggel és nagy pompa mellett lángoló lelkesedéssel. A konstantinápolyi urak mondogatták is, hogy ilyen fogadtatást még nem láttak Konstantinápolyban. Január 13-án délután ment végbe a disz- kard átadásának nagyszerű aktusa a szerazkie- rátusban. Pera utcái, amelyeken át ifjaink a sze- raszkierátusba vonultak, gazdagon fel voltak díszítve s a nagy tömegek lelkesen tüntettek a magyarok mellett. A szeraszkierátusban az őrség fegyverrel tisztelgett nekik ; Szava pasa és Széc­henyi pasa vezették be őket a nagy terembe, ahol az öreg Abdul Kérim a „djunisi győző“, a táborkar főnöke, a táborkar tagjai által alko­tott félkör előtt állott. Ott voltak Mahmud Da- mad, a szultán sógora, Hussein pasa és az ál­lami haditanács összes tagjai. A diszkard átadásánál Szűcs Gyula inté­zett beszédet (persze magyarul) Abdul Kérimhez, hangsúlyozva, hogy „ez a kard két nemzet ba­rátságának örök záloga“. Abdul Kérim török nyelven válaszolt, Szava pasa pedig franciául tolmácsolta a beszédet, mely után a nagy terem­ben felhangzottak „jasasin“ és „Éljen“ kiáltá­sok azután folytatódtak a szeraszkierátus udva­rán meg az utcákon. Katonák és polgárok egy­forma közben fogadtak örökké hűséges barát­ságot a magyarokat. SIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék