Siklós, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-02 / 1. szám
III. év. Siklós, 1915 január 2.1. szám. Előfizetési ár: Egész évre ... 8 korona. Fél évre..........4 korona. Negyed évre . . 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Nyiltter soronként 50 fillér. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGIÉS SZÉPIRODALMI HETI ÚJSÁG. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. SIKLÓS Szerkesztőség : Siklós, Pécsi utca 80. Telefon: 36. Trr?: Wj&j JELJII y Hirdetések díja: 1 oldal .... 40 korona. V* oldal .... 15 korona. Ve oldal .... 8 korona. Vi2 oldal.... 4 korona. Állandó hirdetésnél kedvezményes szerkesztő: DÉ V FEJES JÁNOS. Főmunkatárs : SZOHNER SÁNDOR. Kiadóhivatal: Siklós, Hosszu-utca 19. szám, a Siklós-Drávavölgyi Könyvnyomda. Olvasóinkhoz. Az 1915. évi januárius hó 1-ével lapunk harmadik évfolyamába lépett. Fönnállásunk ideje alatt igyekeztünk adott programmunkat betartani, igyekeztünk a vidéki lap szerény keretei között, ,, annak szerény eszközeivel, meggyőzödé''^fufijaikhoz híven szolgálni a közönség, a f . r. érdekeit. ^ / Lapunk megindulása óta függetlenéttségének teljes átérzésével mindig megenn^gedte magának azt a luxust, hogy közérdekben a saját, becsületes nézetét fejtette ki s ebben a szférában megmaradva, személyi érdekeket soha előtérbe nem tölt. És éppen ezért emelt fővel hivatkozunk és mutatunk rá lapunk hasábjaira, amelyekben nem hisszük, hogy volna véletlenül csak egy sor is, amely ettől a szempotunktól eltérő volna. Azok leszünk a jövőben is, akik a múltban voltunk. A szellők nem kaphatnak belénk, mert nádszálak nem vagyunk. Minden jó, becsületes és igaz ügyet támogatni fogunk. Szenzáció hajhászására kaphatók nem vagyunk. Értelmi és érzelmi erőinket magunkból vesszük. A mindig kényelmes, de sokszor az erkölcs magasabb kívánalmainak meg nem felelő népszerűség után nem futunk. Szerényen, nyugodtan dolgozunk a magunk nézete szerint. Fölszóllalásainkban a léha tülkölést, az üres nagyképűsködést a közönség nem fogja megtalálni. Azt gondoljuk, hogy ilyen magatartással lehetünk legjobb szolgái a köznek és hathatunk kibékítőleg, sőt nevelőleg a közélet harcaiban. Társadalom haladási kérdésében a nemzeti demokratizmus alapelvén állva, a szabadságnak, az egyenlőségnek és a kultúra emelkedésének leszünk lelkes hívei. Gazdasági kérdésekben a liberálszociál irányzatnak hódolunk. A vonal alatti részben pedig a szépséget, nemességet és az eleganciát tartjuk szem előtt, mert ezek nélkül szépirodalomról beszélni sem lehet. A magyar nemzet egészét illetőleg az a mindennapi imádságunk, hogy a magyar nagy, hatalmas és boldog legyen. S ha szűkebb hazánkban, városunkban, járásunkban, vármegyénkben gyenge erőnkkel ennek az óhajnak a teljesítésére irányíthatjuk munkánkat s itthon kicsinyben betölthetjük a magyar nemzet hatalmas kulturéletének egy kis keretét, boldognak fogjuk magunkat érezni, mert szolgálni tudtuk becsülettel, lelkesültséggel az eszmét, amely lelkünket bevitette.. Olvasóinkat kérjük, hogy lapunkat támogatni szives hívek. Siklós, téréert januárius 1. A szerkesztő. TÁRCA. A magyar-török barátság napjaiból. Visszaemlékezés. Irta: Szatmári Mór. A „Siklós“ eredeti tárcája. Folytatás. II. Január négytől kezdve az egész ország a legfeszültebb érdeklődéssel kisérte a magyar ifjak útját. Mohón olvasta az „ Egyetértés“-t, melybe Lukács Gyula írta a tudósításokat. Ezenkívül a „Függetlenség“-et Tóth Béla, a deputáció legfiatalabb tagja, a „Pester Lloyd“-ot meg Staurm Albert látták el tudósításokkal. A többi lapnak csak alkalmi tudósítói voltak. A déli vasút mentén Martonvásáron, Székesfehérváron, a Muraközben Kraljevicsnél voltak nagyobb ünneplések. Triesztben azonban, míg a németség nagyon rokonszenvesen viselkedett a magyar ifjakkal szemben, a szlávság tüntetéseket rendezett ellenük. Mikorra Lloyd „Ceres“ nevű hajójára vonultak, a tömeg zajosan tüntetett, meg is hajigálták őket. A magyar ifjak nyugodtan viselték magukat és a hajó fedélzetéről csak gúnyos mosollyal fogadták a partról feléjük szórt haragos és csúfolódó kiáltásokat. A magyar közvéleményt a deputáció elutazása után még jobban feltüzelte a török barátság mellé Kossuth Lajos levele, mely január 12-én jelent meg az „Egyetértésiben. Kossuth e levelét Cegléd város közönségéhez intézte, mely 1876 december 27-én Kossuthot választotta egyhangúlag országgyűlési képviselővé. Ezzel a választással Cegléd tüntetni akart egyfelől Kossuthnak a keleti kérdésben elfoglalt politikája mellett, másfelől az akkor aktulális kiegyezési kérdésben a kormány politikája ellen. Kossuth levele is ezzel a két kérdéssel foglalkozott és a magyar közvéleményt a törökök mellett való állásfoglalásra buzdította. A Kossuth levelének megjelenésével összeesett a magyar deputáció Konstantinápolyba való megérkezéséről szóló első perui távirat. Ez a távirat tudatta, hogy a „Ceres“ napkeltekor érkezett a márványtengerbe, de már a Dardanellákban török gőzösök jöttek eléje, telve török előkelőségekkel, akik „jasasin madsarlar“ üdvkiáltásokkal fogadták a magyarokat. A magyarok fogadtatására kivonult török előkelőségek sorában ott volt a török kormány képviseletében Szava pasa, az Abdul Kerimet képviselő Szkender bej, Széchenyi pasa és sok polgári és katonai kitűnőség. Szava pasa igen lelkes beszéddel üdvözölte a magyarokat, mire Lukács Gyula, Szemere Miklós és Koós válaszoltak. A magyar ifjak beszédeit az öreg Szilágyi tolmácsolta törökül. Szilágyi, ez a nagy magyar tudós, állandóan Konstantinápolyban lakott és ott nagy tisztességben, szinte példátlan nagyrabecsülésben részesült. A Boszporuszon a szultán palotája előtt a hajók megállották s a szultán a palota egyik ablakából üdvözölte a magyarokat. A partról díszkocsin vitték az ifjakat aGalatában levő szerályba, az ott levő katonai intézetbe. Itt játszódtak le az újabb fogadtatás nagyszerű jelenetei, telve igazi melegséggel és nagy pompa mellett lángoló lelkesedéssel. A konstantinápolyi urak mondogatták is, hogy ilyen fogadtatást még nem láttak Konstantinápolyban. Január 13-án délután ment végbe a diszkard átadásának nagyszerű aktusa a szerazkierátusban. Pera utcái, amelyeken át ifjaink a szeraszkierátusba vonultak, gazdagon fel voltak díszítve s a nagy tömegek lelkesen tüntettek a magyarok mellett. A szeraszkierátusban az őrség fegyverrel tisztelgett nekik . Szava pasa és Széchenyi pasa vezették be őket a nagy terembe, ahol az öreg Abdul Kerim a „djunisi győző“, a táborkar főnöke, a táborkar tagjai által alkotott félkör előtt állott. Ott voltak Mahmud Damad, a szultán sógora, Hussein pasa és az állami haditanács összes tagjai. A diszkard átadásánál Szűcs Gyula intézett beszédet (persze magyarul) Abdul Kérimhez, hangsúlyozva, hogy „ez a kard két nemzet barátságának örök záloga“. Abdul Kérim török nyelven válaszolt, Szava pasa pedig franciául tolmácsolta a beszédet, mely után a nagy teremben felhangzottak „jasasin“ és „Éljen“ kiáltások azután folytatódtak a szeraszkierátus udvarán meg az utcákon. Katonák és polgárok egyforma közben fogadtak örökké hűséges barátságot a magyarokat. Uj év. Irta : Fejes János dr. Az uj esztendőt a magyarok Istene a világ események telítettségével bocsájtotta ránk. A kulturéletnek nyugalmas viszonyok közötti ezerféle változatát és ujjongását, a népélet csendes egyszerű megnyilvánulását nem hozta most nekünk az új esztendő, mert a hadisten a nemzet energiáit a harctérre vezényelte. Ott fejlődik ki a nemzeti lélek minden ereje, minden képessége. Itthon csak az érdeklődés, a lelkes hozzásegítés ösztöne maradt. Ez is erő, csak a formája más. Kisegítése a harctéren működő nagyszerű erőknek. A bellum omnium contra omnes ősállapotát a szervezett, a kulturális magaslaton álló hatalmas nagyságban kifejlődött bellum helyettesíti. Az ököl ököl ellen, ember ember ellen, szomszéd szomszéd ellen helyzetét, mint elsődleges jellemvonását a küzdésnek, a nemzetté szerveződött emberi társadalomban nem látjuk többé. De ott látjuk a nemzeti létfenntartás ösztöne által is elmélyedt emberi képességeknek, és tehetségeknek bámulatos koncepcióit, amelyek mind mind arra irányulnak, hogy a nemzeti energiák összesítve, az isteni erő nagyságához mérten nagyszerűsítve, az ellenfelet ledöntő gépekbe átalakítva lépjenek föl. Azután a nemzet fizikai egyedei is, mint lelkes, erős hadseregek, a harcászati tudomány elveinek keresztülvihetésére szervezetten állnak elébe a nemzeti létet fenyegető támadásnak. A fejlődés során kulturális állapotba jutott az emberiség a béke korszakában is. De nem lehet tagadni, hogy a harc ősállapotát összehasonlítva a harc mostani állapotával, az embereknek, a nemzeteknek egymás elleni küzdelmében is működött a műveltség ereje, s a háborúnak — mint úgy látszik szükséges