Siklós, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-01 / 1. szám

2 ágyutüzünkben. Az oroszok vesztesége nagy. Burkanovtól keletre erősebb orosz csapatok elől néhány biztosító osztagot főállásunkhoz közelebb vontak vissza. Volhyniában helyenként ágyu­­harc volt. Olasz hadszíntér: A déli és délkeleti tiroli fronton tegnap is tartott az olaszok élénkebb tevékenysége. A Lugana szakaszon, a Monte Garboline ellen (Barcától délkeletre) egy ellen­séges támadást visszautasítottunk. Ugyancsak meghiúsultak az ellenségnek éjjeli vállalkozásai a Col di Lana vidékén. A tengermelléki harc­vonalon több helyen ágyú, kézigránát és akna­vető harcok voltak. Délkeleti hadszíntér: A helyzet változatlan. Különös esemény nem volt. Höfer, altábornagy. Német főhadiszállás jelentése. Berlin, december 29. A nagy főhadiszál­lás jelenti. Nyugati hadszíntér: Az ellenséges monitorok ismét bombázták Westendet. Ez al­kalommal minden eredmény nélkül. A tegnap jelentett ellenséges előretörés Hirzsteinen már tüzünkben összeomlott. Este a franciák kétszer megtámadták az általunk visszahódított álláso­kat. A Hartmannsweilerkopfon helyenkint benyo­multak árkainkba. Az első támadás után az ellenséget mindenütt azonnal ismét elűztük. A második támadás után egyes árokrészekért meg­indult harc még folyik. Hadifoglyokban a fran­ciák eddig 5 tisztet és több mint 200 főnyi legénységet vesztettek. Az angolok tegnap két repülőgépet vesztettek. Az egyiket Lenstől észak­keletre ágyúink tüze leszállásra kényszerítette, a másikat egy nagy harci repülőgépet, Hámtól északra légi harcban lőttünk le. December 27-ikén még egy angol repülőgép égett el Lillétől nyugatra. Keleti hadszíntér: A tengerpart­ mentén Raggasunnél, Turkantól északkeletre egy erős orosz osztag előretörése meghiúsult. Pinsktól délre rajtaütöttünk egy orosz tábori őrsön és megsemmisítettük. Balkáni hadszíntér: Nincs újság. Miniszterelnökségi sajtóosztály. Meghiúsult olasz támadások. Budapestre jelenti a főhadiszállás decem­ber 30-án. A Tiroli harcvonalon az ellenség támadásai kísérleteit a Torbolenel és a Monte Carbovile ellen tüzérségünk meghiúsította. A Tonale szorostól északra levő lejtőn megkísérelték az olaszok, hogy a genfi lobogó­val visszaélve megépítsék drótakadályaikat mire tüzeltünk rájuk. A Doberdói fensikon élénk akavető har­cok voltak, amelyek az éjszakába is benyúltak. Véresen visszavert orosz támadások. Budapestre jelenti a főhadiszállás decem­ber 30-án. Keletgaliciában a harcok terjedelme és hevessége növekedőben van. Az ellenség tegnap nemcsak a Besszarábiai harcvonalon, hanem a Stripa alsó és középső folyásától ke­letre levő állásaink ellen is intézte támadásait. Előnyomulása többnyire már ütegeink tüzében meghiúsult, ahol nem így történt, ott az orosz rohamoszlopok gyalogsági és gépfegyvertüzünk­csak keletkezőben léve fordultam volna. Három nap is betellik vala, mig a válasz megérkezett volna. Már-már elérkezett a lapzárás ideje, a töb­bi szerkesztőségek sem kaptak semmiféle érte­­sitást és igy nem is adhattak. Ekkor nekiáll­tam és ex abrupto, hasból irtam­ egy részletes tudósítást. Leírtam a szobának a berendezését, a boldogult utolsó beszélgetését a házvezetőnő­vel, leírtam, miként rendezte iratait, az íróasz­tal melyik fiókjába helyezte végrenedeletét, vég­re hogyan vánszorgott kimerülten a pamlaghoz, mily meghatottsággal búcsúzott el az e fölött lógó női arcképtől s mily gyorsan, miféle revol­verrel végzett magával stb. A hasábos tudósítás óriási szenzációt kel­tett, a világ valamennyi lapjának megtelegrafál­­ták. A főszerkesztő nagyon meg volt elégedve. Egy hét múlva megjelent egy hír ugyan­csak a Pesti Hírlap esti lapjában. Azt akarta a világgal elhitetni, hogy Rajner Pál a kertben, a körtefa alatt lőtte magát agyon. Persze senki se hederitett rá. El se hitték. Hiszen akkor ez az ügy már le volt trágyálva s az én tudósí­tásom alapján véglegesen elintve ... Kossuth híre turini beszéde. Az 1889. párisi világkiállítás alkalmából a régi írók és művészek kara testületi kirándulást tervezett, melynek Paris csak mellékcélja volt. A fő cél Kossuth Lajos meglátogatása Turinban. Természetes, hogy erre a kirándulásra töme­gesen jelentkeztek a magyarok. Nyolcszáznegy­­venöt emberrel indultunk útnak, két hosszú­­hosszú vonaton. Utunk diadalútt volt. Turinban ünnepélyesen fogadott bennünket a város, de a magyarokat mindez csak mellékesen érdekel­te. Mindenki lázas türelmetlenkedéssel várta a Kossuthnál való látogatást. Hiszen alig voltunk öten-hatan, akik szerencsések voltunk a via dei mille-i házban már többé más alkalommal is tiszteleghetni. Másnap a Pó partján elterülő óriási kiállí­tási csarnokban nagy bankett volt Kossuth tisz­teletére. Ismétlődött a magyarok lelkesedése, ra­jongása, amellyel a „szent öreget“ körülvették. És a hivatalos fölköszöntő után felállott Kossuth és tartott egy közel másfél óráig terjedő feno­menális beszédet. Mi újságírók körülfogtuk, hogy egy szavát se veszítsük el. Mindnyájan megcsi­náltuk a magunk jegyzeteit. Mikor a beszédnek vége volt, én, aki az Egyetértést képviseltem a kirándulásban, rohantam a szállodámba és ne­kifogtam a nagyszabású beszéd leírásának. Az első részt németül küldtem a táviró hivatalba, de küldöncöm azzal hozta vissza, hogy a táviró­­tisztek nem tudnak németül, szívesebben veszik, ha magyar nyelven küldöm a szöveget, mert így legalább a szerkesztőségben sokban megköny­­nyebbül a munka. Délután 4 órától este fél 9- ig szakadatlan figyelmes munkával feldolgoztam Kossuth beszédét közel ezer líra költséggel. Fel is adtam a táviróhivatalba, ahol különös kérel­memre sietve továbbították az öt telegrammra felosztott nagy beszédet. Sietnem kellett ezzel a munkával, mert este 9 órára volt kitűzve a turini Cavour-páholy díszmunkája a magyar „testvérek“ tiszteletére, melyen nekem is részt kellett vennem. Hajnali 4 órakor erős zörgetés vert föl ál­momból a Duano-szállodában. A távíróból jött egy sürgős üzenet, hogy egyik táviratnál egy lila és néhány centesimóval kevesebbet fizettem, tehát tessék pótolni. Oda voltam és azt hittem, hogy fáradságos munkám kárbaveszett, távira­taim egy része ittmaradt és újságíró kollégáim lefőztek. Pak­sig nem láttam magyar lapot. Ott tudtam meg, hogy mind az öt táviratom, az akkori nagy Egyetértésben közel két kolumnányi terjedelem­ben megjelent. És hogy milyen szenzáció volt a Kossuth beszéde, annak igazolásául csak azt említem, hogy a már délelőtt külön kiadást rendezett, amelyben nem volt egyéb, mint az Egyetértésben megjelent távirati tudósításom szó­szerinti lenyomata, persze a forrás megneve­zésével. Mert a többi nagy lap tudósítói nem adtak aznap híradást lapjaikban. Fölkérték ugyanis Günther Antal akkori kedves kollégánkat a beszéd sztenografálására és elhatározták, hogy lapjaiknak csak a kész sztenografált beszédet fogják megküldeni. En­gem azonban erről elfeledtek értesíteni. A ban­kett után pedig kollégáim elmentek a Pó mel­letti szép parkba, lefényképeztették magukat a nevezetes kirándulás emlékére a 845 magyar­ral együtt. Így történt, hogy kollégáim abban a ritka szerencsében részesültek, hogy Kossuthtal egy képen lettek megörökítve. Én fájdalom, lema­radtam a történelmi emlékű fotográfiáról és la­pomnak ily képpel nem kedveskedhettem, de szolgáltam a momentuózus beszédről oly tudó­sítással, mely csakhamar bejárta a világ összes nagy lapjait és melyet viszont a többi ott kép­viselt magyar lap nélkülözni volt kénytelen, „SIKLÓS“ ben omlottak össze. Az ellenség annak a hely­nek a legészakibb részén, ahol tegnap támadott,­­ a bukovinai hídfő előtt 900 halotatt és súlyos sebesültet hagyott hátra. Itt 3 zászlós és 870 fő­nyi legénység adta meg magát. Keleti Galiciá­­ban tegnap beszállított foglyok összes száma meghaladja az 1200-at. Az Ikva és a Putilovka mellett helyein­ket tüzérségi harcokra került a sor. A Kormin pataknál és a Styer mellett osztrák-magyar és német csapatok az oroszok előretörését visszaverték. Nincs esemény. Budapestre jelenti a főhadiszállás decem­ber 30-án. Lényeges esemény nem történt. Höfer altábornagy. Visszautasított orosz támadások. Berlinbe jelenti a nagy főhadiszállás de­cember 30-án. Schochtól délre valamint Lin­­singen tábornok hadcsoportjának több pontján orosz vadászkülönítmények előretöréseit vissza­visszavertük. Bathmer gróf tábornok hadseregének osz­trák-magyar csapatai jelentékeny orosz erőknek a burkanowi hídfő ellen (a Stripa mellett) inté­zett támadásait visszaverték. Az ellenség súlyos véres vereségen kívül mintegy 900 foglyot vesztett. Változatlan helyzet. Berlinbe­ jelenti a német nagy főhadiszál­lás december 30-án: A helyzet változatlan. Sikeres német támadások. Berlinbe jelenti a nagy főhadiszállás de­cember 30-án : Az angolok kísérletei, hogy Li­létől északnyugatra meglepetésszerűen benyo­muljanak állásainkba a december 29-re viradó éjjel meghiúsultak. Csapataink kisebb éjszakai vállalkozásai Alberttől délkeletre sikerrel járt és néhány tucat angol elfogatásával végződött. Hartmannsweilerkopfon tegnap vissza­fog­lalták a francia kézen maradt árokrészeket. 1916 január 1. Egyébként az arcvonal több pontján ked­vező megfigyelési viszonyok mellett időn­ként élénk tűzharcok folytak. A repülők tevékenysége is mindkét részről igen élénk volt. Egy ellenséges repülőraj meg­támadta Werwigii és Menin helységeket és az ottani vasúti épületeket. Katonai kár nem esett azonban 6 lakó megsebesült és egy gyermek meghalt. Cambreytől északnyugatra légi harcban lelőttünk egy angol repülőgépet. Legfőbb hadvezetőség. H­ÍREK. A dárdai főszolgabírói állás. A januári törvényhatósági bizottsági gyűlés előtt ismételten fölszóllalunk egy a közérdeket és a vármegyei tisztviselői kar érdekeit sértő kérdésben. A dárdai főszolgabírói állás most már egy év óta nincs betöltve. Már előző fölszólla­­lásunkban kifejtettük, hogy miért kell az állást betölteni. Az 1913. évi 53. t.-c., amely a vár­megyei választott tisztviselők megbízatásának meghosszabbításáról szól, határozottan gondol ilyen esetre. Azt mondja a törvény miniszteri indokolása, hogy „...az időközben megürülő állások ... véglegesen ... töltessenek be. Az­­után ... a tisztviselői kar érdekében áll, hogy az átmeneti intézkedés a tisztviselők előhalaadását hátrányosan ne érintse, vagyis hogy a megüre­sedő állások véglegesen töltessenek be és igy az időközben megválasztott tisztviselőket az új­jászervezés új állásukban találja. A rendelkezés kizárólag a tisztviselők érdekében vétetett föl."­­ A tisztviselői megbízatásnak újabb meghosz­­szabbitásáról szóló 1914. évi 49. t.-c. indoko­lása pedig azt mondja a többi között, hogy „... ismétlések elkerülése végett annak a meg­jegyzésére szorítkozom — t. i. a miniszter — hogy az üresedésben álló vagy utóbb megüre­sedő állásoknak ... választással való betöltését a tisztviselők előhaladása érdekében kell lehető­vé tenni. Kiváncsiak vagyunk, hogy az 1886: XXI­­.-c.-nek azon rendelkezését, hogy a megürese­dett állások a következő közgyűlésen betöltendők a törvényhatósági bizottság egyeteme miért nem tartja be? Ebben a kérdésben a közgyűlés in­

Next