Siklós, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-01 / 1. szám
2 ágyutüzünkben. Az oroszok vesztesége nagy. Burkanovtól keletre erősebb orosz csapatok elől néhány biztosító osztagot főállásunkhoz közelebb vontak vissza. Volhyniában helyenként ágyuharc volt. Olasz hadszíntér: A déli és délkeleti tiroli fronton tegnap is tartott az olaszok élénkebb tevékenysége. A Lugana szakaszon, a Monte Garboline ellen (Barcától délkeletre) egy ellenséges támadást visszautasítottunk. Ugyancsak meghiúsultak az ellenségnek éjjeli vállalkozásai a Col di Lana vidékén. A tengermelléki harcvonalon több helyen ágyú, kézigránát és aknavető harcok voltak. Délkeleti hadszíntér: A helyzet változatlan. Különös esemény nem volt. Höfer, altábornagy. Német főhadiszállás jelentése. Berlin, december 29. A nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér: Az ellenséges monitorok ismét bombázták Westendet. Ez alkalommal minden eredmény nélkül. A tegnap jelentett ellenséges előretörés Hirzsteinen már tüzünkben összeomlott. Este a franciák kétszer megtámadták az általunk visszahódított állásokat. A Hartmannsweilerkopfon helyenkint benyomultak árkainkba. Az első támadás után az ellenséget mindenütt azonnal ismét elűztük. A második támadás után egyes árokrészekért megindult harc még folyik. Hadifoglyokban a franciák eddig 5 tisztet és több mint 200 főnyi legénységet vesztettek. Az angolok tegnap két repülőgépet vesztettek. Az egyiket Lenstől északkeletre ágyúink tüze leszállásra kényszerítette, a másikat egy nagy harci repülőgépet, Hámtól északra légi harcban lőttünk le. December 27-ikén még egy angol repülőgép égett el Lillétől nyugatra. Keleti hadszíntér: A tengerpart mentén Raggasunnél, Turkantól északkeletre egy erős orosz osztag előretörése meghiúsult. Pinsktól délre rajtaütöttünk egy orosz tábori őrsön és megsemmisítettük. Balkáni hadszíntér: Nincs újság. Miniszterelnökségi sajtóosztály. Meghiúsult olasz támadások. Budapestre jelenti a főhadiszállás december 30-án. A Tiroli harcvonalon az ellenség támadásai kísérleteit a Torbolenel és a Monte Carbovile ellen tüzérségünk meghiúsította. A Tonale szorostól északra levő lejtőn megkísérelték az olaszok, hogy a genfi lobogóval visszaélve megépítsék drótakadályaikat mire tüzeltünk rájuk. A Doberdói fensikon élénk akavető harcok voltak, amelyek az éjszakába is benyúltak. Véresen visszavert orosz támadások. Budapestre jelenti a főhadiszállás december 30-án. Keletgaliciában a harcok terjedelme és hevessége növekedőben van. Az ellenség tegnap nemcsak a Besszarábiai harcvonalon, hanem a Stripa alsó és középső folyásától keletre levő állásaink ellen is intézte támadásait. Előnyomulása többnyire már ütegeink tüzében meghiúsult, ahol nem így történt, ott az orosz rohamoszlopok gyalogsági és gépfegyvertüzünkcsak keletkezőben léve fordultam volna. Három nap is betellik vala, mig a válasz megérkezett volna. Már-már elérkezett a lapzárás ideje, a többi szerkesztőségek sem kaptak semmiféle értesitást és igy nem is adhattak. Ekkor nekiálltam és ex abrupto, hasból irtam egy részletes tudósítást. Leírtam a szobának a berendezését, a boldogult utolsó beszélgetését a házvezetőnővel, leírtam, miként rendezte iratait, az íróasztal melyik fiókjába helyezte végrenedeletét, végre hogyan vánszorgott kimerülten a pamlaghoz, mily meghatottsággal búcsúzott el az e fölött lógó női arcképtől s mily gyorsan, miféle revolverrel végzett magával stb. A hasábos tudósítás óriási szenzációt keltett, a világ valamennyi lapjának megtelegrafálták. A főszerkesztő nagyon meg volt elégedve. Egy hét múlva megjelent egy hír ugyancsak a Pesti Hírlap esti lapjában. Azt akarta a világgal elhitetni, hogy Rajner Pál a kertben, a körtefa alatt lőtte magát agyon. Persze senki se hederitett rá. El se hitték. Hiszen akkor ez az ügy már le volt trágyálva s az én tudósításom alapján véglegesen elintve ... Kossuth híre turini beszéde. Az 1889. párisi világkiállítás alkalmából a régi írók és művészek kara testületi kirándulást tervezett, melynek Paris csak mellékcélja volt. A fő cél Kossuth Lajos meglátogatása Turinban. Természetes, hogy erre a kirándulásra tömegesen jelentkeztek a magyarok. Nyolcszáznegyvenöt emberrel indultunk útnak, két hosszúhosszú vonaton. Utunk diadalútt volt. Turinban ünnepélyesen fogadott bennünket a város, de a magyarokat mindez csak mellékesen érdekelte. Mindenki lázas türelmetlenkedéssel várta a Kossuthnál való látogatást. Hiszen alig voltunk öten-hatan, akik szerencsések voltunk a via dei mille-i házban már többé más alkalommal is tiszteleghetni. Másnap a Pó partján elterülő óriási kiállítási csarnokban nagy bankett volt Kossuth tiszteletére. Ismétlődött a magyarok lelkesedése, rajongása, amellyel a „szent öreget“ körülvették. És a hivatalos fölköszöntő után felállott Kossuth és tartott egy közel másfél óráig terjedő fenomenális beszédet. Mi újságírók körülfogtuk, hogy egy szavát se veszítsük el. Mindnyájan megcsináltuk a magunk jegyzeteit. Mikor a beszédnek vége volt, én, aki az Egyetértést képviseltem a kirándulásban, rohantam a szállodámba és nekifogtam a nagyszabású beszéd leírásának. Az első részt németül küldtem a táviró hivatalba, de küldöncöm azzal hozta vissza, hogy a távirótisztek nem tudnak németül, szívesebben veszik, ha magyar nyelven küldöm a szöveget, mert így legalább a szerkesztőségben sokban megkönynyebbül a munka. Délután 4 órától este fél 9- ig szakadatlan figyelmes munkával feldolgoztam Kossuth beszédét közel ezer líra költséggel. Fel is adtam a táviróhivatalba, ahol különös kérelmemre sietve továbbították az öt telegrammra felosztott nagy beszédet. Sietnem kellett ezzel a munkával, mert este 9 órára volt kitűzve a turini Cavour-páholy díszmunkája a magyar „testvérek“ tiszteletére, melyen nekem is részt kellett vennem. Hajnali 4 órakor erős zörgetés vert föl álmomból a Duano-szállodában. A távíróból jött egy sürgős üzenet, hogy egyik táviratnál egy lila és néhány centesimóval kevesebbet fizettem, tehát tessék pótolni. Oda voltam és azt hittem, hogy fáradságos munkám kárbaveszett, távirataim egy része ittmaradt és újságíró kollégáim lefőztek. Paksig nem láttam magyar lapot. Ott tudtam meg, hogy mind az öt táviratom, az akkori nagy Egyetértésben közel két kolumnányi terjedelemben megjelent. És hogy milyen szenzáció volt a Kossuth beszéde, annak igazolásául csak azt említem, hogy a már délelőtt külön kiadást rendezett, amelyben nem volt egyéb, mint az Egyetértésben megjelent távirati tudósításom szószerinti lenyomata, persze a forrás megnevezésével. Mert a többi nagy lap tudósítói nem adtak aznap híradást lapjaikban. Fölkérték ugyanis Günther Antal akkori kedves kollégánkat a beszéd sztenografálására és elhatározták, hogy lapjaiknak csak a kész sztenografált beszédet fogják megküldeni. Engem azonban erről elfeledtek értesíteni. A bankett után pedig kollégáim elmentek a Pó melletti szép parkba, lefényképeztették magukat a nevezetes kirándulás emlékére a 845 magyarral együtt. Így történt, hogy kollégáim abban a ritka szerencsében részesültek, hogy Kossuthtal egy képen lettek megörökítve. Én fájdalom, lemaradtam a történelmi emlékű fotográfiáról és lapomnak ily képpel nem kedveskedhettem, de szolgáltam a momentuózus beszédről oly tudósítással, mely csakhamar bejárta a világ összes nagy lapjait és melyet viszont a többi ott képviselt magyar lap nélkülözni volt kénytelen, „SIKLÓS“ ben omlottak össze. Az ellenség annak a helynek a legészakibb részén, ahol tegnap támadott, a bukovinai hídfő előtt 900 halotatt és súlyos sebesültet hagyott hátra. Itt 3 zászlós és 870 főnyi legénység adta meg magát. Keleti Galiciában tegnap beszállított foglyok összes száma meghaladja az 1200-at. Az Ikva és a Putilovka mellett helyeinket tüzérségi harcokra került a sor. A Kormin pataknál és a Styer mellett osztrák-magyar és német csapatok az oroszok előretörését visszaverték. Nincs esemény. Budapestre jelenti a főhadiszállás december 30-án. Lényeges esemény nem történt. Höfer altábornagy. Visszautasított orosz támadások. Berlinbe jelenti a nagy főhadiszállás december 30-án. Schochtól délre valamint Linsingen tábornok hadcsoportjának több pontján orosz vadászkülönítmények előretöréseit visszavisszavertük. Bathmer gróf tábornok hadseregének osztrák-magyar csapatai jelentékeny orosz erőknek a burkanowi hídfő ellen (a Stripa mellett) intézett támadásait visszaverték. Az ellenség súlyos véres vereségen kívül mintegy 900 foglyot vesztett. Változatlan helyzet. Berlinbe jelenti a német nagy főhadiszállás december 30-án: A helyzet változatlan. Sikeres német támadások. Berlinbe jelenti a nagy főhadiszállás december 30-án : Az angolok kísérletei, hogy Lilétől északnyugatra meglepetésszerűen benyomuljanak állásainkba a december 29-re viradó éjjel meghiúsultak. Csapataink kisebb éjszakai vállalkozásai Alberttől délkeletre sikerrel járt és néhány tucat angol elfogatásával végződött. Hartmannsweilerkopfon tegnap visszafoglalták a francia kézen maradt árokrészeket. 1916 január 1. Egyébként az arcvonal több pontján kedvező megfigyelési viszonyok mellett időnként élénk tűzharcok folytak. A repülők tevékenysége is mindkét részről igen élénk volt. Egy ellenséges repülőraj megtámadta Werwigii és Menin helységeket és az ottani vasúti épületeket. Katonai kár nem esett azonban 6 lakó megsebesült és egy gyermek meghalt. Cambreytől északnyugatra légi harcban lelőttünk egy angol repülőgépet. Legfőbb hadvezetőség. HÍREK. A dárdai főszolgabírói állás. A januári törvényhatósági bizottsági gyűlés előtt ismételten fölszóllalunk egy a közérdeket és a vármegyei tisztviselői kar érdekeit sértő kérdésben. A dárdai főszolgabírói állás most már egy év óta nincs betöltve. Már előző fölszóllalásunkban kifejtettük, hogy miért kell az állást betölteni. Az 1913. évi 53. t.-c., amely a vármegyei választott tisztviselők megbízatásának meghosszabbításáról szól, határozottan gondol ilyen esetre. Azt mondja a törvény miniszteri indokolása, hogy „...az időközben megürülő állások ... véglegesen ... töltessenek be. Azután ... a tisztviselői kar érdekében áll, hogy az átmeneti intézkedés a tisztviselők előhalaadását hátrányosan ne érintse, vagyis hogy a megüresedő állások véglegesen töltessenek be és igy az időközben megválasztott tisztviselőket az újjászervezés új állásukban találja. A rendelkezés kizárólag a tisztviselők érdekében vétetett föl." A tisztviselői megbízatásnak újabb meghoszszabbitásáról szóló 1914. évi 49. t.-c. indokolása pedig azt mondja a többi között, hogy „... ismétlések elkerülése végett annak a megjegyzésére szorítkozom — t. i. a miniszter — hogy az üresedésben álló vagy utóbb megüresedő állásoknak ... választással való betöltését a tisztviselők előhaladása érdekében kell lehetővé tenni. Kiváncsiak vagyunk, hogy az 1886: XXI.-c.-nek azon rendelkezését, hogy a megüresedett állások a következő közgyűlésen betöltendők a törvényhatósági bizottság egyeteme miért nem tartja be? Ebben a kérdésben a közgyűlés in