Simon Géza Gábor: Magyar jazztörténet (Budapest, 1999)
A magyar jazz aranykorszaka (1945-1950)
A magyar jazz aranykorszaka (1945-1950) Az ország demokratikus átalakulásának időszakában, 1944. vége és 1948. között a fő feladat az újjáépítés, az intézmények demokratikus átalakítása volt, amelynek vezetője az 1944. december 2-án Szegeden megalakult Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (MNFF) elnevezésű pártkoalíció volt, amelyben a Magyar Kommunista Párt (MKP), a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (SZDP), a Nemzeti Parasztpárt (NPP), a Független Kisgazdapárt (FgKP) , a Polgári Demokrata Párt (PDP) és a Szabad Szakszervezetek képviselői vettek részt. Ez az egység csak rövid időre jöhetett létre, mégpedig nem stratégiai, hanem taktikai szövetségként. A baloldali erők (az MKP, az SZDP, valamint az FgKP és az NPP baloldali értelmisége) erőteljes harcot indítottak, hogy politikai tömegbefolyásukat a szellemi-művészeti élet minden területén érvényesíthessék. Ez a baloldal a politikai köntösben az egész társadalom, valamennyi réteg, az egész nép kulturális felemelkedésének nagyszerű programját ígérte. A kulturális szféra kitüntetett helye a politikai hatalomért folyó harc időszakában a legtermészetesebb volt. A különböző műfajokat és a műveket is elsősorban politikai szempontok alapján ítélték meg. Az értékelés azonban természetszerűen igen szubjektív volt, hiszen a különböző pártállású emberek nagyon heterogén alapokkal érkeztek a pártokba és saját, egyedi értékítéletük teljesen gyakorlatilag sohasem egyezett a „hivatalos” pártállásponttal. 1945 új távlatokat nyitott a magyarországi jazzélet részére is. A szovjet csapatok vezetői és a hamarosan megjelenő szövetséges ellenőrző tisztek (amerikaiak, angolok, franciák) sok mindenben nem értettek egyet. Teljes nézetazonosság igen ritkán alakult ki közöttük. Ez történt a jazz esetében is. Az addig jobbára féllegálisan éppenhogy csak megtűrten működő, jazzre is orientált zenekarok teljesen szabad kezet kaptak jazzrepertoárjuk felépítésére. Míg amerikai részről a már-már amerikai nemzeti zenének deklarált jazz támogatása teljesen egyértelmű volt, addig ugyanezt a támogatást kevesen várták el a nagyhatalmú szovjet parancsnokoktól. Ez utóbbi azonban csak az információk hiányának tudható be. A harctéri tudósításokban nem jutott hely az olyan „kulturális apróságokénak, hogy a II. világháborúban a szovjet fronton rendszeresen vendégszerepeltek a különböző színházi és zenei együttesek, amelyeket a legkiválóbb erőkből szerveztek. Jazztörténeti tény, hogy ezek között vezető szerepe volt a Leonyid Atyeszov vezette jazz big bandnek, amellyel rendszeresen készültek lemezfelvételek is. Ezeket a számokat a rádióadók is sűrűn műsorra tűzték, élőben pedig a katonai táborokban játszották őket. Néhány évtizeddel később a szovjet Melogyija cég újra kiadta ezeket a lemezeket. Egy 1944-ben készült fotón, egy hatalmas tablón a zenészek hangszereikkel együtt a híres dobtáras géppisztolyos katonák társaságában láthatók Itt említjük meg a Szovjetunióba emigrált Oláh Lászlót, aki Laci Oláh néven kisebb formációkkal, így a Rapoport- Hohlov zongorakettőssel készített jazzfelvételeket 1939- ben, majd a következő öt esztendőben Alexandr Csaszman jazz-zenekarának dobosa volt. Az első angol nyelvű szovjet jazztörténetet író S. Frederick Starrt testes és zseniális dobosnak tartja Oláhot, aki 1945-ben saját big bandje élén a moszkvai Művész Színházban játszott. Oláh Laci és Alexandr Shulman swingzenekara alapvetően a nagy amerikai swingzenekarok ___ d.«. 11-kor ROT» MV* VRMItaOI CHEPPT IMCZEHHUm W •!UPS* CHAPPY HOT JOE Upp Klem #i «myude»« IttMNCYPM. DIANA CLAYTON FÉNYES NATO CHARI KURZ VÍG GYÖRGY •* eaytttt*»* tabanyi m. LATABAR KALMAN «LATABAR ARPAD ÓVÁRI TIBOR IBILYH ?3 FOKKE SONJA»SZÓBÉI CHAPPY BABAI SZÓBÉL HAHOIVERSENYIRODA RENDEZESE 1 Alexej Batasev: Szovjetszkij Dzsaz, 1972, Izdatyelsztvo Muzika, p.96, újabb közlések: S. Frederick Starr: Red & Hot. The Fate of Jazz in The Soviet Union. New York - Oxford, 1983, Oxford University Press, p. 192; S. Frederick Starr: Red & Hot. Jazz in Russland 1917-1990. Aus dem amerikanischen übersetzt von Wolfram Knauer, Erweitert und ergänzt bis 1990 by Robert Alderball. Wien, 1990, Hannibal-Verlag, p. 168 (a német kiadásnál a negatívot tévedésből megfordították) 2 Vö. Simon Géza Gábor: Magyar Jazzdiszkográfia 1905-1994/Hungarian Jazz Discography 1905-1994. Budapest, 1994, Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, p.200-2013 S. Frederick Starr: Red & Hot. The Fate of Jazz in The Soviet Union. New York - Oxford, 1983, Oxford University Press, p.206. Németül: S. Frederick Starr: Red & Hot. Jazz in Russland 1917-1990. Aus dem amerikanischen übersetzt von Wolfram Knauer, Erweitert und ergänzt bis 1990 by Robert Alderball. Wien, 1990, Hannibal-Verlag, p. 172-173 123