Sokféle, 1834 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1834-02-25 / 16. szám

formáltatású fiszvetett hangokat nem tudván kimon­dani, azokat, a' természet vezérlése után, éppen a’ bennek lappangó fő egyszerű hangokkal tserélik fel a’ kimondásban. Minden öszvetett hang t. i. két egy­szerű hangoknak a’ szájban egy új hangra való öszve­­olvasztásából, vagy azoknak kimondása módjának egyesítéséből származik; de a’ két alkotó hangok köz­zel az egyik mindenkor fő hang, mellynek nagyobb befolyása van az új öszvetett hang formálására, a’má­sik pedig tsak mellék hang, melly kevesebb befolyás­sal bír. A’ selypek immár az öszvetett hangok helyett rendesen tsak azoknak fő alkotó hangját tudják és szokták kimondani. Ekképen felelnek pedig meg egy­másnak a’ fő egyszerű hangok, és az azoktól szárma­zott öszvetett hangok, mellyek meglágyított hangok­nak (soni emolliti) is szoktak neveztetni. Fő egyszerű hangok: l, n, t, d, s, zs, sz, z. Öszvetett hangok: ly, ny, ty, gy, ts, dzs, tz , dz. Sok kis gyermekeknek erőtelen és gyakorlatlan nyelve önként amaz egyszeri­ hangokra megyen, mi­kor ők ezen öszvetett hangokat akarják kimondani. Az illyenek ezen mondást: Mihály bátyám a’ tanyá­ra megyen , így ejtik : Mihál bátám a’ tanára meden. E’ mondást : a’ nagy anyám kutyája eltévelyedett, így hangoztatják: a' nad anám hutája elté­veledett. E’ mon­dás pedig: e’ magyar gulyás gatyája szennyes, így hallik szájokból: a’ madar gulás gatája szennes. To­vábbá sok selyp gyermekek ha ezt akarják kimonda­ni: megeddzett atze­lból tsinálnak dzsidát a’ kovátsok, így ejtik a’ beszédet, meg ezzel asze'lból sinálnak zsi­­dát a kovátok. E’ helyett: cD portzellán findzsában van cd boddzathea, tsak ízűkor nintsen még benne, így szóljanak: ad porszellán finzsában van c’ bozzathea, sok szokor ninsen még benne. Hogy tehát a’ selyp

Next