Somogyi Néplap, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-18 / 219. szám

Kossuth életére törtek a szabadságharc ellenségei A dicső emlékű magyar szabad­ságharc emigráltjainak élete bővel­kedik az izgalmas, szomorú és meg­rázó eseményekben. A szabadság­­harcot vér­befojtó császári önkény nem érezte magát biztonságban mindaddig, amíg a szabadságharc hős bajnokait életben tudta. A ké­mek, provokátorok és bérgyilkosok szolgahadát uszította a most már csak a puszta életükkel rendelkező szabadságharcosok után. Kossuth Lajos emigrációs iratai­nak egyik kötetében megírta, hogy az osztrák kormány Számkivetésé­­ben többizben orgyilkos módon akarta őt láb alól eltenni. Kossuth birtokaiban konstantinápolyi diplo­maták bizonyító iratai voltak és ebben az időben egész Európát be­járta az ellene megkísérelt merény­letek híre. A sötét emlékű Bach miniszter 1849 tavaszától kezdve minisztériu­mának kebelében­­ egy titkos politi­kai rendőri osztályt szervezett. En­­nek az osztálynak a feladata volt a külföldön tartózkodó emigránsok megfigyelése. E titkosrendőrség le­véltárának adataiból kitűnik, hogy a menekülő Kossuth nyomába kül­dött ügynökök vezetője egy Vas­­maghy Gábor­ nevű dalmát mérnök volt. Jasmaghy ekkor már tíz éve kóborolt a Keleten és Kelet minden nyelvét beszélte, a szabadságharcot­­ Belgrádiból figyelte és innen írta magyargyűlölő tudósításait Bécsbe. Ez a kalandor sok bajt okozott a törökországi emigrációnak, társá­val, Kovács Pállal együtt. Minde­nütt ott ólálkodtak és akadályozták az emigránsokat szabad mozgásuk­ban Kossuth panaszkodva kiáltott fel többször, hogy alig van titka, amit az osztrák kormány ne ismer­ne. Jasmaghy­ék feladata volt, hogy az emigránsok vezéreit török földön kerítsék hatalmukba és szállítsák haza, a „törvény” elé. Jasmaghy és Kovács levelezései igazolják, hogy már az első napoktól kezdve na­gyon törték fejüket különböző ter­veken. Megegyeztek a viddini gőz­hajó kapitányával, hogyha a mene­külteket ő szállítaná, nem lefele, hanem felfelé viszi őket a Dunán, Viddioben azonban nem­ tudtak c­élt érni és az emigráció Bundába köl­tözött. ,,Szerencse. — írja Jas­maghy.­­— hogy Ismail bej lesz a felügyelő ott is és így nem kell változtatni tervünkön. Legalább Egy emigránst kézrel­eríthetünk.” Sumlába beköltözve oszladozott Kossuthnak a hontalansága miatt érzett apátiája és a még nagyobb el­nyomatásban szenvedő magyar nép­re gondolva, megkezdi erőfeszíté­seit, hogy a hatalmak súrlódásait a magyar ügy, a magyar szabadság számára kihsználja.­­Tevékenyebb lett és életmódjában mozgalmasabb. Bizalmas baráti kör képződött kö­­rülötte, amelyben napi munkája után felfrissült. Bizalmasa volt egy-k­ét hű tisztje és állandó tagja volt a társaságnak a fiatal gróf Dembinszky-háza-pár. Dembinszky őrnagy, a hasonnevű tábornok ro­kona, a szabadságharc májusában vette feleségül Hogel Emíliát, egy temesvári kereskedő tizennyolc éves lányát. A bizalmas baráti kör összejövetelein Dembinszkyné félig­­meddig a háziasszony szerepét töl­tötte be. Kossuth gyakran kikocsi­­zott vele és látszólag jelenléte,meg­­válto­tta őt töprengéseitől. Az em­­­­lített titkosrendőrség aktáiból kitű­nik, hogy Jasmaghy Kossuth elrab­lását Dembinszkyné segítségével tervezte. Úgy történhetett a dolog, hogy Dembinszkyné elvakulva a sze­reptől, amit a nagy magyar szám­űzött környezetében játszott és egyúttal megunva az emigráció ké­tes sorsát, elhitte a hozzáférkőző Jasmagh­ynak valami badar mesá-Hálöfc, Konyhák, Festett bsilorok nagy választékban kaphatók sót. Elvállalta, hogy Kossuthot rá­bírja egy sétakocsizásra, kíséret nélkül. Innen van az, hogy Jasmag­­hy saját magát is elégnek tartotta a csíny elkövetésére. Lefogta volna Kossuthot, Várnába szökött volna vele, onnan hajó vitte volna őket a tengeren, föl a Dunán, szörnyű sorsa felé. De az utolsó pillanatban Kossuth figyelmeztetést­­ kapott Konstantinápolyból. A bécsi föl­jegyzések azt mondják, hogy a me­rénylet azért hiúsult meg teljesen, mert Kossuth felesége megérkezett s az így beállott változás miatt a kitervelt merénylet nem volt vég­rehajtható. Tény, hogy a merénylet meghiúsulása után a Dembinszky házaspár Amerikába utazott. A sumlai merénylet hírét nagy felhá­borodás követte egész Európában. Az angol kormányt vádolták, hogy közömbösségük miatt Kossuthékat, előbb-utóbb ,,elteszik lóó alól”. De a kísérletek még most sem szűntek meg. Brassóban egy horvát kereskedő bárkáján akarták elra­bolni Kossuthot. A horvát valami­kor az ottani angol konzul felesé­gének inasa volt és a konzulné is­mételten hívta, hogy álljon újra szolgálatába. Jasmaghy nagy pénz­összeggel rá is vette a kereskedőt, hogy fogadja el a meghívást és fér­kőzzék Kossuthoz. De a horvát még úton volt, amikor Kossuthékat tovább szállították Kiatábiába. Itt Kossuthot már honvéd őr­i ítekből ál­ló testőrség vette körül és minden nap más tiszt teljesített mellette szolgálatot. Mégis mindenki újabb kísérlettől tartott. Jasmaghy meg­jelenésekor az emigránsok követel­ték eltávolíttatását és mérgezéstől tartottak. Kossuth magyar szaká­csa. Brassóban hirtelen meghalt, állítólag méregtől. Ezután mindig egy honvédtiszt főzött Kossuthék számára. Bem tábornok hirtelen meghalt Aleppóban. Ott is járt Jasmaghy. 1851 áprilisában, mikor nyilvánvaló volt, hogy a törökök Kossuthot hamarosan szabadon bo­­csátják. a khtalim emigráció tag­­jai közül többen meghaltak egy cukrozott ételtől Amikor az osztrák kormány kénytelen volt belenyugodni abba, hogy a menekült magyarok kiada­tását megtagadták, nem törhetett már nyíltan Kossuth kézrekenté­­sére. Három évvel később Jasmaghy ismét Konstantinápolyban járt és­­ a horvátok ismét felajánlották szolgálataikat. Jasmaghyt megha­totta hűségük és Bécsbe kitünte­tésre­­ ajánlotta őket. A császárhoz a rendőri osztály hosszú felterjesz­tést intézett, amelyben részletesen beszá­molt a horvátok érdemeiről. Főleg arról szól a fölterjesztés, hogy a horvátok milyen elszántság­gal vettek részt a veszélyes sumlai vállalkozásban, amelynél Kossuth elfogadása­­ csak azért nem sikerült,­­mert Dembinszkynének­ hirtelen tá­voznia kellett. Ezért a fölterjesztés­ kitüntetésre ajánlotta a horvátok két főnökét. A fölterjesztés mellett egy papírlapon fekszik a legfelsőbb­­ elhatározás a császár aláírásával. A két vezér az ezüst érdemkeresz­tet kapta a koronával... A magyar szabadságharcot vér­­b­efojtó, fiatal osztrák császár hiá­ba tombolt a gyűlölettől, hiába várta hosszú napokon át bécsi szo­báiban a híreket Sumlából, Kos­suth elfogatásiról. Ádáz dühét a szabadságharc nagy férfiénak ár­tatlanul kiontandó vérével nem csil­lapíthatta. Nem vehette el Kossuth életét, mint ahogyan nem fojthatta el örökre a szabadság tüzének láng­ját sem. Jöhetett az önkényuralom, az embertelen­ elnyomatás korszaka, a szabadság fáklyája magasan lobo­­gott a száműzött Kossuth­­ kezében s az elnyomott magyar nép bízó hittel tekintett a sötét évtizedek távolában a turini fáklyafény felé. És a fasizmus őrjöngésének évei alatt is ennek a fáklyafénynek az útmutatása mellett vártuk bizalom­mal az ő nevére figyelve, annak a szabadságnak az eljövetelét, ame­lyért ő és vele együtt sok derék harcostársa annyit küzdött, szen­vedett és amelyet Kossuth Lajos a magyar nép számára száz évvel ezelőtt megálmodott. Szabó Gyula leánygimn. tanár. sutorertékesitg Elvini Kaposvár, Május l­ ulca I. szám OTP. beváltóhely SOMOGYI NÉPLAP Tanuljanak a példákból gépállomásaink A mezőgazdaság szocialista át­szervezésében nagy szerepük van a gépállomásoknak, mert a nagy­üzemi gazdálkodást és tö­­bterme­­lést elsősorban a traktorok és más mezőgazdasági gépek, a Szov­jetunió agrotechnikájának alkal­mazásával lehet elérni.’ Mindehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy a gépállomás ve­­zetősége éberen őrködjön,­nehogy az ellenség beférkőzzön és ott romboló munkát végezzen. Tanul­janak a gépállomások vezetői és dolgozói a példákból. A pusztakovácsi gépállomásra a vezetőség hanyagságának követ­keztében Kókai József megbízha­tatlan ember férkőzött a vezetőség bizalmába, majd amikor már biz­tosnak érezte a lába alatt a talajt, romboló munkához fogott. A gép­állomás vezetősége elküldte Oszto­­pánba, hogy ott, hozzon üzemképes állapotba egy cséplőgépet. Egy-két órai munkát félnapokig végzett, így hátráltatta a gépállomást, mely a csépléssel az elsők között volt. Munka helyett több esetben a kocsmában részegeskedett, szidal­mazta a népi­ demokráci­át, mely a megélhetést biztosította neki. Az iharosberényi gépállomáson hónapokon keresztül nagyon laza volt a munkafegyelem. Itt is meg­találtuk az ellenség kezét. Sok gépállás volt, a csapágyak egymás után olvadtak ki. Előfordult, hogy egy nap alatt 5—6 traktor állt cs­a­­págyolvadás miatt. A cséplőgépe­ket rosszul javították­­ ki, ezáltal a cséplőcsapatok, a felelős vezetők nem tudták teljesíteni tervüket, nem is tudtak keresni. Még­­ a gép­állomás vezetője is eltűrte az el­lenség érvelését, ő maga is azt mondta, hogy gyenge a csapágy­­fém és nincs tartása, azért olvad­­tak ki a csapágyak. A Gépállo­mások Megyei Központja kivizs­gálta az ügyet és megállapította, hogy Bognár Gyula főgépész a volt nyilas szerelővel egyetem­ben tudatosan akadályozták a terv teljesítését. Bognár azt hangoz­tatta, hogy — „nem érdemes dol­gozni, úgysem lesz több, megha­lunk éhen“. — Ezen a hangon nem csodálkozhattunk, amikor megtud­tuk, hogy a nyilas barát­­ mellett a község papja volt Bognár­­ hangadó­ja. A karádi gépállomás megalakulása után szép eredmé­nyeket értek el, sőt tavaly tavas­­­szal elsők voltak a megyében terv teljesítésével. Később fokoz­­a­tosan esett vissza a gépállomás. A vezetőség arra hivatkozott, hogy szakemberhiány van, s hogy ezt a nehézséget leküzdje, olyan em­­bereket alkalmazott, mint Szipo­­la János szerelő, Klausz Béla asz­talos, akik a jobboldali szociálde­mokrata magatartásukkal hátrál­tatták a munkát. Mindent elkövet­tek, hogy­ a látszatmunka mellett rosszul végezhessék el feladatu­kat. A gépeket nem javították ki megfelelően határidőre. A hanyag­ságot a gépállomás vezetősége­­nem látta meg, amiért lapunk, a ,,Somogyi Néplap“ is megbírálta, őket. Ennek ellenére a vezetőség­­a traktorosokban látta a tervtel­jesítés lemaradásának az okát. Nem vette észre, hogy az ellenség az orra előtt végzi a romboló mun­kát. Szipola és Klapsz pedig, hogy ők „jófiúk“ maradjanak, a paksi bri­gádvezetőt bujtogatták fel arra, hogy rágalmazza sikkasztással az igazgatót és gyűjtsön aláírásokat az igazgató leváltására vonatko­zóan. A megyeközpont felfigyelt erre a hibára is, kivizsgálta az ügyet és megállapította, hogy az igaz­gatóról terjesztett hírek nem fedik a valóságot, a rágalmak. A két jobboldali szociáldemokratát, Szi­­polát és Klapszot azonnali hatál­­­lyal eltávolították, a gépállomás vezetőségének pedig felhívták a fi­gyelmét újólag arra, hogy alaposam tanulmányozzák Horváth Márton elvtárs a Központi Vezetőség ülé­sén elmondott beszédét, hogy a jövőben az ellenség ne tudja „be­kötni a szemüket“. Vincze Sándor, MT. gépállomási csop. (^(llitipúg nálunk Faliújságunkat felelevenítettük, s a nevelő eszközt. Ma a következő beláttuk, hogy helytelen volt bősz ! cikkeket találjuk rajta: szó heteken keresztül m­ellőzni ezt* licitért tartalék&U — Ma két hete, hogy a közgyű­lés kizárta a tagok sorából Varga Menyhért és Kiss József tagokat, mert többszöri figyelmeztetés elle­nére is máshová járt családjuk dol­­gozni. Azóta a munkafegyelem ál­talában javult, de különösen a Dó­zsa brigádnál, ahol olyan családta­gok is dolgoznak, akikről eddig azt sem tudtuk, hogy a világon vannak. Ezek voltak a tsz rejtett tartalékai.. tkz\/a$-v,dé& — Kemény a föld, még az ú­ c se járja — hangzik a régi nóta. De a traktor járná, ha a darányi gépállomás­ traktorekéinek éle nem lenne vastagabb mint maga a vas, így azonban az eke farkereke a le­­­vegőben himbálódzik, mert a gépál­lomás nem­ biztosít elég élvasat, mondva, hogy ..nincs rá idejük.” Pe­dig van elég vasuk is, csak ki kel­lene fúrni és kikalapálni, majd' A “ tsz-ek építkezzenek a saját erejükből!' — hangzik a felhívás. Mi is építkezünk. Van egy 15 tag­ból álló építőbrigádunk. Ez a bri­­­gád már három­­ hónapja épít egy lakóházat. Erre a házra már több mint 1000 munkaegység ment Az a véleményünk, hogy a régi fá­raók­ márványpalotáit építő rabszol­gákat ki lehetne tüntetni jó munká­­jukért, ha életben lennének, ha összehasonlítjuk­ a mi építőink mun­kájával. Mi az oka annak, hogy nálunk is előfordulhat ilyen munka. Az, hogy az építési brigád vezetője, Balogh János­ maga is állandóan lóg, nem a teljesítmény szériát ér­tékeli a munkákat­, mert ezt nem is tudhatja a kocsmáiból megálla­pítani, ahol a legtöbb idejét tölti. Annak az elvnek az alapján írja be a teljesítményeket, hogy a szakmunkás többet érdemel, mint a mezőn dolgozók. Biztosítani kell minden hónapra többet, mint a me­zőn dolgozóknak, akkor könnyebben és többet lehetne szántani. Előbb teljesíthették volna a tervüket több kész ekéjük is lenne, ha­ azoknak jórészét nem „vetették volna el”, ők azonban alá­­szántották, s most várják, hogy a kedvező időjárásban kikeljenek a földből. Tanulság: a kiadott felszerelést jobban ellenőrizze a gépállomás a trak­torosoknál.­­ Az épület homlokzatán az 1952-es szám hirdeti, ho­gy mikor épült az épület. Ez a négy szám egy egész nap kés­zült, de azért beírtak másfél munka­egységet.. Er­­re a munkára a munkaegység­­rá, a könyvben nincs munkaegység meg­­­­állapítva, de ezt mindenki nem­ is tudná elvégezni. A mafterkeverő segédmunkások már egy hónapja teljesítik napi normájukat azzal­ a ■ mennyiségű habarccsal, amit erre a házra készítettek, pedig a norma teljesítéséből 15 ilyen házat kellett volna bevakolni. De így is beírták a munkaegységüket, minek dolgoz­tak volna többet? Persze a vezető­­ség nem hagyta jóvá a­ beírt mun­kaegységüket, hanem­­ felkérte az ellenőrző bizottságot, az ügy kivizs­gálására és a közgyűlés elé való terjesztésére.* •* * így néz ki ma a faliújságunk és ígérjük, hogy többet nem­ hanya­goljuk el. Lossonczi Pál levelező barcsi Vörös Csillag ■ tsz. It­ty is teU&t thie&írni a hm mát ? Másol­ik Békekölcsön 3. nyertHRépy sorsolása a Zeneművészeti Főiskolán szeptember 18-án d. u. 5 órakor ünnepélyes megnyitó és sorsolás szeptember 19-én d. u. 5 órától sorsolás, szabad belépés szeptember 20-án d. u. 3 órától „ „ „ szeptember 21-én d. e. 10 órától ,, „ „ Csütörtök, 1952 szeptember 18, Megjavítanák a kultúrmunkát a Kisbajomi DISZ-ben Alig múlott egy hónapja, hogy jártam a kisbajomi DISZ szervezet­ben. Akkor nagyon lassan ment náluk o­ munka, nehézkes kultúráiét. Előadást akartak voln­a ren­dezni, amihez 12 szereplőre volt szükség, s a falui 15 tagú DISZ szervezetéből alig lehetett előterem­teni 12 szereplőt. Azok azonban, akik egyszer el­kezdik a kultúr­munkát, meg is sze­retik azt. A napokban ismét kint jártam a kisbajomi DISZ szervezet­ben, amikor már Tóth DISZ titkár örömmel és Jolán, a jogosan újságolta, hogy megváltozott a munkájuk. Komoly kultúráiét fo­­­lyik a DISZ­-ben amiről meggyő­ződhettem magam is. , Pfeiffer János levelező Nagyatád. APRÓHIRDETÉS SZÍNHÁZ: Ma este fél 8 órakor:­ Orfeusz. ------------------------------------------­Egy-, kettő-, háromszobás laká­a­sokat vásárolunk, ilyen lakásokért SÍK útján kártérítést fize­tünk. Tárgyalni lehet vállalatunk központjánál, 3. sz. Mélyépítő Vál­lalat Kaposvár, Kossuth Lajos­ u.­ 22. sz. nal keresünk megvételre egy azon­beköltözhető, különbejáratú fires -szobát. Megyevill, Deák­ tér 3. sz. — Városi Tanács VB, munkerő­­gazdálkodási csoportja értesíti a város lakosságát, hogy 1952 szep­tember hó 18-tól kezdve mind­azok, akik az első munkakönyvet igénylik, az eddigi okmányok be­mutatásával egyidejűleg kötelesek 10 forintos okmány­bélyeget ma­gukkal hozni, mert csak így kap­hatnak munkakönyvet. Azok a munkavállalóik, akik a második mun­­kakönyvet igénylik, az eddigi 25 forint helyett 50 forintot köte­lesek fizetni. Továbbá azok a mun­kavállalók, akik a harmadik mun­kakönyvet igénylik, 100 fo­rintot kötelesek fizetni. Akik a munkakönyv igénylésekor valót­lan adatokat közölnek a munka­könyv kiállítójával, a következmé­nyekért­­ felelősséget vállalni tar­toznak. SOMOGY­I NÉPLAP Felelős szerkesztő: Zsurakovszki Mihály Felelős kiadó: Gábri Mihály Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor­ u. ? Telefon: 901. Kiadóhivatal: Kaposvár, Május 1­ u. 16. • Telefon : 999. Somogym­egyei Nyomdaipari Vállalat Kaposvár, Latinka Sándor­ u. 6. Telefon 828. Nyomdáért felel: Hidas János

Next