Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-01 / 103. szám
Marx, Engels, Lenin, Sztálin diadalmas zászlaja alatt előre a szocialista Magyarországért! Y. M. Molotov a genfi értekezlet csütörtöki ülésén kifejtette a Szovjetunió álláspontját a koreai kérdéssel kapcsolatban Genf. Az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Iljicsov, a szovjet küldöttség szóvivője csütörtökön este sajtóértekezleten számolt be a genfi értekezlet negyedik üléséről, amelyen ausztráliai és Molotov szovjet Casey külügyminiszter mondott beszédet a napirend első pontjaként szereplő koreai kérdésről. Casey kijelentette: nem mindenben ért egyet Nam írnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének a genfi értekezleten előterjesztett javaslatával, de úgy véli, Namír javaslata feltétlenül megérdemli, hogy a konferencia részvevői komolyan és érdemlegesen foglalkozzanak vele. A genfi értekezlet csütörtöki ülésén Casey után Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere emelkedett szólásra. V. M. Molotov a többi között a következőket mondotta: A mostani genfi értekezleten kérdést kell megvitatni: először két a koreai kérdés békés rendezésének kérdését, másodszor az indokínai béke helyreállításának kérdését. El lehet mondani, hogy a genfi értekezlet ázsiai kérdésekkel foglalkozik. Mind a koreai, mind az indokínai kérdés a legidőszerűbb ázsiai kérdések közé tartozik. Ezzel kapcsolatban feltétlenül figyelembe kell venni, hogy ezen az értekezleten csak néhány ázsiai ország vesz részt. Ugyanakkor nem lehet eléggé felbecsülni azt a tényt, hogy ezen az értekezleten az utóbbi évek során most először vesz részt minden nagyhatalom: Franciaország, Nagy- Britannia, az Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság, a Szovjetunió. Ezzel kapcsolatban különösen hangsúlyozni kell, hogy Ázsia nagyhatalma, a Kínai Népköztársaság hozzájárulhat a jelenlegi értekezlet munkájához az ázsiai helyzet fent említett időszerű kérdéseivel kapcsolatban. Az értekezlet mai összetételében a Koreára vonatkozó kérdésekkel kezdte meg munkáját. Az a feladat áll előttünk, hogy békés úton megteremtsük az egységes és független Koreát. Természetesen a koreai kérdés megoldása mindenekelőtt maguknak a koreaiaknak, magának a népnek a dolga. Semmiféle koreai olyan megoldás, amelyet más országok kényszerítenek rá a koreai népre, nem elégítheti ki a koreai népet, nem szolgálhatja a koreai probléma tartós rendezését. Feltétlenül számolni kell Korea történelmével és különösen a koreai nép függetlenségi harcának történetével. V. M. Molotov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a genfi értekezlet legfontosabb feladata, hogy segítséget nyújtson a koreai népnek Korea egységének helyreállításában. Minden erőnket latba kell vetnünk annak érdekében — mondotta — hogy a koreai nép békés eszközökkel megtalálja a módot egységes, független, demokratikus államának megteremtésére. A koreai kérdés békés rendezésében minden olyan állam érdekelve van, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére és az egyetemes béke megszilárdítására törekszik. Másfelől feltétlenül számolni kell azzal, hogy az ENSZ, egyes államok nyomása egyoldalú álláspontja következtében helyezkedett és képtelennek bizonyult a koreai kérdés rendezésére. A koreai kérdés megvizsgálása során nekünk számolnunk kell azokkal a gyökeres változásokkal, amelyek az ázsiai országok politikai fejlődésében az utóbbi időben, különösen a második világháború befejezése óta mentek végbe. Az ázsiai országok népei komoly sikereket értek el a függetlenségükért, az idegen uralom alóli felszabadulásukért vívott harcukban. Ma már lehetetlen figyelmen kívül hagyni ezt. A földkerekség lakossága körülbelül 2 milliárd 400 millió emberből áll. A föld lakosságának több mint a fele Ázsia területén él. Ázsia lakosságának túlnyomó többsége azonban még a XX. század elején vagy gyarmati helyzetben, vagy félig gyarmati és függő helyzetben volt. Azóta gyökeres változások történtek Ázsiában. Ebben a vonatkozásban döntő fordulat történt az Oroszországban 1917- ben végbement szocialista forradalom óta, azóta, hogy megalakult a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, amely szakított a cárizmus imperialista politikájával és a más országokkal való kapcsolatait ezen országok nemzeti szabadságának és függetlenségének elismerése alapján alakította ki. Az Ázsiában lefolyt alapvető politikai változások mindenekelőtt leginkább a több mint 500 millió lakosságú Kínában tükröződnek vissza. Amióta megalakult a Kínai Népköztársaság, itt is létrejöttek a népi demokratikus rendszer szilárd alapjai. Ki tagadhatja továbbá, hogy a történelem porondjára lépett egy olyan ország is, mint India, amelynek lakossága több mint 300 millió. Különösen foglalkozni kell Kína kérdésével, amely különleges helyzetet tölt be a nemzetközi ügyek terén — hangsúlyozta V. M. Molotov. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között szilárd baráti kapcsolatok jöttek létre. Az is ismeretes, hogy sok más állam csak azért nem létesített normális kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal, mert ezt kívülről minden eszközzel akadályozzák. Ami az Amerikai Egyesült Államokat illeti, ennek az országnak a kormánya nyílt agresszív politikát folytat a Kínai Népköztársasággal szemben. Ez az Egyesült Államok részéről folytatott agresszív politika egyúttal rányomja bélyegét az egész mai ázsiai helyzetre is. Amióta a kínai nép elűzte országa területéről Csang Kaj-sek csődbe került klikkjét, amely nem a kínai nép szükségleteit tartotta szem előtt, hanem a külföldi tőke egyszerű kiszolgálója volt és amióta megalakult a Kínai Népköztársaság, az egyik agressziós lépést a másik után követik el a Kínai Népköztársaság ellen. A fő felelősség ezért az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreit terheli. Az utóbbi időben az indokínai bábkormányok védelmének ürügyével terveket szőnek egy délkeletázsiai katonai szövetség megteremtésére, jóllehet ebben a katonai szövetségben nem szándékozik részt venni egyetlen olyan ázsiai állam sem, amely ad magára. Mialatt igen nagy események történtek, amelyek az ázsiai országok és mindenekelőtt Kína nemzeti és szociális újjászületésének kezdetét jelentik új, demokratikus alapokon, amelyek összhangban állnak a haladás és a demokrácia fejlődésének jelenlegi szakaszával, bizonyos amerikai körök görcsösen ragaszkodnak a régihez, a gyarmati és félgyarmati rendszer fenntartásához. Az Egyesült Államok ellenséges politikája a Kínai Népköztársasággal szemben a legnegatívabb módon hat ki az időszerű ázsiai problémák megoldására. Az Egyesült Államok külügyminiszterének az ázsiai helyzet kérdésével kapcsolatos legutóbbi kijelentései arról tanúskodnak, milyen erős még bizonyos körökben a hajlam a régi iránt, ami már túlélte magát, milyen erős még mindig a vonzódás az imperializmus idejétmúlta gyarmati politikájához. Április 16-án az amerikai lapok közölték az amerikai külügyminiszter egyik nyilatkozatát, amelyben a Kínai Népköztársaság megalakulását — ami, mint ismeretes, a kínai nép önkéntes akarata alapján történt — »nagy katasztrófának« mondja, amely »a kínai szárazföld elvesztését jelenti«. Az amerikai államférfi idézett nyilatkozata egyetlen szót sem tartalmaz Kína, Délkelet-Ázsia és a csendesóceáni szigetek népeinek nemzeti érdekeiről és jogairól. Ehelyett az a nyilatkozat világosan kifejezésre juttatja azt a törekvést, hogy minden eszközzel megakadályozzák a nagy kínai nép és a többi ázsiai nép áttérését a régi gyarmati és félgyarmati életről egy új, szabad életre, új, demokratikus rendszerre. A genfi értekezlet lehetővé teszi — hangsúlyozta ezután V. M. Molotov — hogy minden oldalról kedjünk azokkal az ázsiai megismermákkal, amelyeket jelenleg a problélegidőszerűbbnek tartanak. Itt most lehetőségünk van arra, hogy meghallgassuk a különböző nézeteket és eszmecsere alapján olyan megoldást találjunk a felmerülő kérdésekre, mely megfelel az érintett országok érdekeinek és egyúttal a haladás és a béke megszilárdítása érdekeinek. Ha így kezeljük például a koreai kérdést, ez sokban elősegítheti az egységes és független, demokratikus Korea megteremtése kérdésének békés úton való megoldását, elősegítheti a koreai kérdés valóban békés rendezését. A genfi értekezlet el fogja ezt érni, ha abból az elvből indul ki, hogy az ázsiai népeknek megvan a teljes joguk arra, hogy maguk döntsék el ügyeiket s hogy ez mindenekelőtt saját dolguk. A jelenlegi értekezlet feladatainak ilyen értelmezése a legnagyobb mértékben összhangban állna az ázsiai népek szabadságának és nemzeti felemelkedésének érdekeivel és egyúttal az ázsiai béke megszilárdításának és az egyetemes békének érdekeivel is. Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság küldöttségének vezetője kifejezésre juttatta itt azt a gondolatot, hogy kívánatos az ázsiai országok egyesült erőfeszítése az ázsiai béke biztosítása szempontjából. A szovjet küldöttség teljes mértékben osztja ezt a véleményt. A szovjet küldöttségnek az a véleménye — mondotta végül V. M. Molotov — hogy azok a javaslatok, amelyeket Namír, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere terjesztett elő, alapul szolgálhatnak ahhoz, hogy megfelelő határozatokat hozhassunk Korea kérdésében. Ezek a javaslatok megfelelnek a koreai nép nemzeti törekvésének, hogy helyreálljon hazájának egysége és összhangban vannak népek közötti béke megszilárdításával. CSOU EN-LAJ ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA NEHRUHOZ Peking (Új-Kína). A Kína-Tibet körzete és India közötti kereskedelem és kapcsolatok tárgyában kötött kínai-indiai egyezmény aláírása alkalmából Csou En-laj csütörtökön üdvözlő táviratot intézett Nehru indiai miniszterelnökhöz. A távirat hangsúlyozza: Ez az egyezmény — amely egymás területi integritásának és szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása, a kölcsönös megnemtámadás, az egymás belügyeibe való kölcsönös benem avatkozás, az egyenlőség és a kölcsönös előnyök, valamint a békés egymás mellett élés elvein nyugszik — új alapokra helyezte országaink kapcsolatait Kína Tibet körzetében. Ennek az egyezménynek megkötése ékesszólóan bizonyítja azt a tényt is, hogy méltányosan rendezni lehet bármilyen nemzetközi kérdést mindaddig, amíg a nemzetek a fent említett elvekhez tartják magukat és a tárgyalások útját járják, Tibetre vonatkozó egyezményt írtak alá Pekingben Peking (Új-Kína). 1953 december 31 és 1954 április 29 között a Kínai Népköztársaság kormányának küldöttsége és az Indiai Köztársaság kormányának küldöttsége tárgyalásokat Pekingben a két ország folytatott közötti kapcsolatokról Kína-Tibet körzetének kérdésében. A tárgyalásokról Pekingben kiadott közlemény a többi között hangsúlyozza: A Kínai Népköztársaság Központi Népi Kormánya és az Indiai Köztársaság kormánya — attól az óhajtól vezéreltetve, hogy előmozdítsák a Kína-Tibet körzete és India közötti kereskedelmet és kulturális kapcsolatokat, valamint, hogy megkönnyítsék a két ország népei közötti zarándokolást és utazást — elhatározta, hogy egyezményt köt az alábbi elvek alapján: Egymás területi integritásának és szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása; kölcsönös megnemtámadás; kölcsönös benem avatkozás egymás belügyeibe; egyenlőség és kölcsönös előnyök; békés egymás mellett élés. A fenti elvek alapján a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság egyezményt kötött Kína- Tibet körzete és India közötti kereskedelemről és kapcsolatokról. A hatodik cikkely kimondja: Az egyezmény aláírásával egyidejűleg az alábbi tartalmú jegyzékváltás történt Csang Han-fu külügyminiszterhelyettes és N. Raghavan nagykövet között. India kormánya örömest visszavonja Kína Tibet körzetében lévő katonai kísérő alakulatait és teljes felszerelésükkel átadja Kína kormányának az összes pihenőházakat, posta, távirda és távbeszélő szolgálatokat, amelyek Kína Tibet körzetében India kormányának birtokában vannak. A két fél Pekingben további tárgyalásokat folytat az ezzel kapcsolatos gyakorlati intézkedésekről, valamint más kérdésekről, mint a két fél kereskedelmi ügynökségeinek és kereskedőinek elszállásolása, állandó jellegű kereskedelmi ügynökségek létesítése a két kormány által, a kereskedők és zarándokok utazásának és normális kereskedelem folytatásának kérdései. 1 nyugi" sajtó főtémája a genfi értekezlet Imai napja után: Csou En-laj beszéde és a nyugati tábor ellentétei (MTI). Csütörtökön reggel a nyugati lapok első helyen Csou En-laj-nak, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének felszólalásával foglalkoztak. Jean Allary, az AFP genfi tudósítója azt írta, hogy,, a szerdai nap legfeltűnőbb eseménye Csou En-laj megjelenése volt a nemzetközi politika színterén“, majd később annak beismerésére kényszerült, hogy „a tervek szerint a harmadik ülés legfontosabb szónoka John Foster Dulles lett volna, de a kiemelkedő esemény Csou En-laj felszólalása volt.“ Az angol lapok nem hallgathatták el afölötti aggodalmukat, hogy a Kínai Népköztársaság reális nagyhatalom és az ázsiai népek előtt hatalmas vonzóereje van, sőt hivatalos ázsiai kormánykörök is vezető távolkeleti tényezőnek tekintik. Ez érződik a Chronicle“ cikkéből, amely „News utal Csou En-laj "nak azokra a szavaira, hogy „az ázsiai országoknak tanácskoznak kell egymással, kölcsönös kötelezettségeket kell vállalniok és kölcsönös erőfeszítéseket kell tenniök a béke megszilárdítása és az ázsiai biztonság fenntartása érdekében“. A másik kérdés a harmadik nap után, ami különösen behatóan foglalkoztatja nemcsak a sajtót, hanem a nyugati politikai köröket is, az Egyesült Államok és nyugat- európai partnerei között tapasztalható ellentét. Jellemző erre a nyugati hírügynökségnek az a híre, amely beszámol Radford tengernagynak Eisenhower elnöknél tett szerdai látogatásáról. Radford az elmúlt napokban váratlanul tanácskozott francia és angol kormány-, valamint katonai körökkel. E tárgyalások témája a „távolkeleti NATO“ megteremtése volt. Mint ismeretes, Radford Londonban negatív választ kapott. Az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke európai megbeszéléseiről számolt be szerdán az Egyesült Államok elnökének, de — mint a hírügynökségek megjegyzik — „mellékbejáraton érkezett a Fehér Házba és ugyanott távozott is, hogy ne találkozzék az újságírókkal és ne kelljen válaszolnia esetleg kellemetlen kérdéseikre. A nyugati hatalmak közötti nézeteltérésre jellemző az is, hogy amióta csak Genfben tartózkodnak, küldöttségeik minden nap tartanak tanácskozást az „egység megszilárdításáról ”. Igen jellemző a nyugati kapcsolatokra Maurice Duvergernek a „Le Monde“-ban megjelent cikke. Duverger azt írja: „szükséges lenne, hogy a nyugati hatalmak a genfi értekezleten a távolkeleti kérdésekben egységes politikát követnének. Természetes csak akkor, ha észszerű politikáról van szó, mert még mindig jobb a nézeteltérés, mintha egyetértés van, de bolondságokat követnek el.“ Duverger kiemeli, hogy „az Egyesült Államok diplomáciájához való igazodás rosszabb lenne, mint a jelenlegi nézeteltérés.“ Ned Russel, a „New York Herald Tribune“ cikkírója azt írja egy cikkében, hogy „a genfi értekezleten legalább négy olyan fontos vitás kérdés van, amelyben a nyugati hatalmak nem értenek egyet.“ Russel szerint az első ellentét akörül van, hogy „milyen széles legyen az indokínai tüzetszüntessre vagy politikai rendezésre irányuló tárgyalások tere. A másik három ellentét „a kommunista Kína kormánya elismerésének kérdése, a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem kérdése, valamint a hidrogénbombával kapcsolatos szövetségi politika kérdése.“ Russel egy másik cikkében azt a gondolatot fejti ki, hogy „Európában mindinkább kételkednek az Egyesült Államok vezetőképességében.“ A Bao-Daj-rendszernek adott „függetlenség" Párizs (TASZSZ). Párizsban április 29-én nyilatkozatot írtak alá, amely rendezi Franciaország és a Bao-Dajféle bábállam viszonyát. A nyilatkozat kimondja, hogy a felek elhatározták: »két alapvető szerződés keretében rendezik kapcsolataikat«. Az egyik szerződés elismeri a baodajista Vietnam »függetlenségét« és »szuverenitását«. A másik szerződés értelmében Bao-Daj Vietnamja a Francia Unió tagállama marad. Párizsi újságíró körökben a nyilatkozat közzétételét azzal hozzák összefüggésbe, hogy az amerikaiak kísérleteket tesznek az indokínai háború kiszélesítésére. Az utóbbi időben, azokkal a hírekkel kapcsolatban, hogy Franciaország az indokínai expedíciós hadtestnek nyújtott katonai segítség fokozását kérte az Egyesült Államoktól, rámutattak, hogy az Egyesült Államok a »segítség« feltételéül a baodafista és a többi bábrendszer »függetlenségének kinyilatkoztatását« kötötte ki.