Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-01 / 284. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Semmikép ne engedjék feltámasztani a német militarizmustteremtsék meg az európai kollektív biztonsági rendszert Molotov elvtárs nyilatkozata a moszkvai értekezlet első ülésén Az európai események fejlődése ■— mondotta V. M. Molotov — a békét veszélyeztető úton halad, mert egyes nyugati államok, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok, de Anglia és Franciaország is, határozottan irányt vett Nyugat-Németország felfegyverzésére és saját katonai csoportjába való bevonására, amely szemben áll a többi európai állammal. Ez a Londonban és Párizsban kidolgozott egyezmények alapgondolata. Most ezeket az egyezményeket ratifikálás alá bocsátják, hogy azután rátérjenek az egyezmények végrehajtására. Molotov megállapította, hogy teljesen világos az a veszély, amellyel e tervek az európai béke ügyét fenyegetik. Molotov kijelentette, hogy e veszély kiküszöbölése, a német kérdés megoldásának hathatós elősegítése, az európai béke és biztonság biztosítása céljából a Szovjetunió javasolja, mondjanak le ezekről a tervekről és jussanak megegyezésre a következő alaptételek alapján: 1. Semilyen körülmények között ne engedjék meg, hogy feltámasszák a német militarizmust, amely felidézte az első és második világháborút és fogjanak végre hozzá a német kérdés állhatatos és türelmes megoldásához a megegyezésre való törekvés szellemében, elsősorban annak a négy hatalomnak megegyezése alapján, amely különleges felelősséget visel ezért és egyúttal az európai béke és biztonság biztosításáért. 2. Teremtsék meg az európai kollektív biztonsági rendszert a béke megőrzésében és megszilárdításában érdekelt valamennyi európai állam részvételével, függetlenül állami és társadalmi berendezésüktől, ehhez a legteljesebb figyelemmel tanulmányozzák mind az „összeurópai kollektív biztonsági szerződés“ szovjet tervezetét, mind más országok olyan javaslatait, amelyek e kérdésre vonatkoznak. Amint V. M. Molotov a továbbiakban megjegyezte, a Szovjetunió javaslatainak egy közös céljuk van: biztosítani az európai béke fenntartását és megszilárdítását. A párizsi egyezmények alapját viszont másfajta célkitűzések képezik. A párizsi egyezmények abból indulnak ki, hogy egyes európai államokat szembeállítsanak más európai államokkal, kiélezzék a közöttük fennálló ellentéteket és folytassák a fegyverkezési versenyt, amit csak egy újabb agresszió és egy újabb háború előkészítésére irányuló tervek diktálhatnak. V. M. Molotov rámutatott, hogy a Szovjetunió m megegyezésre törekszik Franciaországgal, Angliával és az Egyesült Államokkal a német kérdésben, elsősorban a német állam egysége helyreállításának kérdésében. Ilyen megegyezés elérhető, mind a négy hatalom Kelet- ha és Nyugat-Németország egymáshoz való közelebb hozása irányában fog cselekedni és arra törekszik, hogy az egyesült Németország valóban békeszerető, demokratikus állam legyen. Molotov utalt arra, hogy jelenleg erőltetett ütemű előkészületek folynak a párizsi egyezmények ratifikálására, majd kijelentette, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása és végrehajtása komoly bonyodalmakat okoz az egész nemzetközi helyzetben. A szovjet kormány ebben az évben három ízben javasolta az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányainak, hogy együtt tárgyalják meg az európai kollektív biztonság égető és igen megérlelődött kérdéseit, de ezek a javaslatok egyetlen alkalommal sem találtak támogtásra az említett kormányok részéről. E kormányok nemcsak hogy nem hajlandók megvizsgálni az összeurópai kollektív biztonsági szerződésnek a Szovjetunió által előterjesztett tervezetét, hanem semmiféle saját javaslatot sem terjesztenek elő ebben a kérdésben. V. M. Molotov megjegyezte, hogy ez nem véletlen. Ismeretes, az Egyesült Államok, Anglia Franciaország kormányának jelenéslegi tervei a párizsi egyezményekben öltenek testet, amelyek célja nem az európai kollektív biztonság és béke biztosítása, hanem olyan katonai csoportosulások létrehozása, az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország bevonásával, amelyek Európában a háborús veszély fokozódásához és a nemzetközi feszültség újabb kiéleződéséhez vezetnek. A párizsi egyezmények — hangsúlyozta V. M. Molotov — további, különösen veszélyes szakaszt jelentenek egy újabb európai háború előkészítésében. Kijelentette, hogy a békeszerető európai államoknak saját biztonságuk szilárd biztosítása érdekében tömöríteni és jelentősen fokozni kell erőiket a párizsi egyezmények ratifikálása és végrehajtása esetére. E célból védelmi képességük növelésére irányuló olyan intézkedéseket kell kellő módon előkészíteniük, amelyek megfelelnek a jelenlegi helyzetnek. Ez együttes intézkedéseket követel a jelen értekezleten részvevő államoktól fegyveres erőik és azok parancsnokságának megszervezése terén, de követel más intézkedéseket mégis, hogy megbízhatóan védelmezzék népeink békés munkáját, szavatolják határaink sérthetetlenségét és biztosítsák a védelmet egy esetleges agresszióval szemben. V. M. Molotov kifejezte azt a meggyőződését is, hogy az európai országoknak ez a jelenlegi kezdete kétségtelenül fontos érteszakasz lesz az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének útján, annak a rendszernek, amelyet Európa és az egész világ népei támogatnak és így elsőrendű jelentőséggel bír egy új világháború megakadályozása szempontjából. V. M. Molotov befejezésül kifejezte azt a meggyőződését, hogy az európai országoknak az európai békep és biztonság biztosítása ügyében megtartott moszkvai értekezlete becsülettel megbirkózik majd a reá váró feladatokkal. (Folytatás az 1. oldalról.) hagyomány hálás szeretettel emlékezik meg az 1848—49-es szabadságharcban résztvett pulai hazafiakról, akiket halálukig a »Honvéd« előnévvel hívták. Pl. Honvéd Kiss János. 1850 táján ezt a jellemzést olvashatjuk a falu lakosairól. »Mai lakosai szorgalmas, jámbor s minden tartozásai teljesítésében pontos polgárok; lovaik, s ökreik válogatottak, s számosak; minden polgár egyenlően háromnegyed telket bír. Hogy a kiegyezéstől a felszabadulásig terjedő 80 év alatt miként harcoltak a pulaiak az egymást váltogató népellenes kormányok Uralma ellen, arról a még feltáratlan adatok hiányában eseményszerűen beszámolni nem lehet. Voltak-e nyílt forrongásaik az elnyomó uralom ellen, ma még nem tudjuk. Egyet azonban bizonyosan lehet tudni, hogy a gazdasági halál elől a nemzethalálba igyekeztek menekülni. Az ehhez vezető út volt az egyike. Mikor lépett erre az útra a község? A 34 éve a faluiban működő derék igazgató-tanító, Százajj Jenő szerint a tanulólétszám rohamos csökkenése pontosan a Horthy-korszakkal esik egybe. Az ő egykori elődei még 100—120 gyereket tanítottak, ő már ennél kevesebbet kapott a keze alá. A mostani, alsótagozatú iskolába, tehát az I—IV. osztályokba 1*7 tanuló jár. A többiek az attalai körzeti és dombóvári általános iskolába járnak. De ha mind ide járnának, sem érné el az 50-es létszámot az iskola. A fogyás tehát nem egészen négy évtized alatt több mint 50 százalékos! A hozzá járó 17 tanuló közül csupán három tanulónak van testvére. A többi egyke. Sebtiben összeszedett statisztikai adatok szerint a falu népessége így alakult: 1912-ben az összlakosság 717 fő 1932-ben „ 609 J” 1937-ben „ 632 Születési és halálozási viszonyszámok: 1034-ben született 7, meghalt 13 (ebből 3 gyermek), 1944-ben született 9, meghalt 10 (ebből 2 gyermek), 1954-ben született 18, meghalt 10 (gyermekhalál nincs). Ez a kimutatás akkor volna még ennek újabb szakaszán, az úgy neveinkább megrendítő, ha mind a 20 zet-t júniusi úton tanulta meg. év adatait felsorolnánk, ettől azon| Nem véletlen, hogy éppen az idei ban helyszűke miatt eltekintek. születési statisztika számban is. A kapos-pulai nép, mely az egy, arányban is a kétszerese az előtte elkorú feljegyzés megrendítően kifeje félyt négy évtized arányszámainak? ző fogalmazásában úgy élt, »mint, az Kell-e ennél beszédesebb, világosabb ágon a madarak, minden nyomorú bizonyítéka a júniusi út helyesség és ággal rajtuk«, 1944 őszén a halál nek? Kell-e még több, még más biországútján támolygott. S amikor megzonyíték is, hogy ez az út az élet nyílt előtte a szabadság útja, ame útja, mégpedig a szebb és boldogabb lgen a biztosabb és gyorsabb járási élet útja? 1939-ben „ 610 ,, 1954-ben „ 670 ff Szerda, 1954. december 1. DISZ vezetőségi ülés a Táncsics-gimnáziumban Jelentős esemény volt oskolánk életében az I. negyedévi eredmény kihirdetése. De jelentős volt az a nap is, amikor az iskola DISZ-vezetősége értékelte az eredményeket. Mecseki László, az iskola DISZ-titkára részletesen ismertette az egész iskola és külön minden osztály tanulmányi és fegyelmi helyzetét. Beszélt arról, hogy a II/c. osztály azért ért el jó eredményt, mert mindenki lelkiismeretesen tanult és mindenben segített az osztály DISZ-szervezetének a vezetősége. Beszélt arról, hogy a III/b-ben nem kielégítő fegyelem; ez meglátszik különösen az a orosz nyelv átlagánál. Beszélt arról, hogy a IV/a. osztály, az »örök nyugtalanság« osztálya kezd megkomolyodni, belátja, hogy az érettségire komolyan fel kell készülni. A titkári beszámoló képet adott az egész iskola tanulóifjúságának és a DISZ munkájáról. Külön foglalkozott Mecseki László az iskola két kiemelkedő osztályával. Az iskola legjobb osztálya az I/c. leggyengébb a II/b. Megkérdeztük Gaál Ferencet, az I/c. osztály titkárát, hogyan érték el ezt a jó eredményt? Ő elmondta: jól dolgozott az osztály DISZ-szervezete, de komolyan dolgozott, becsületesen tanult az osztály minden tagja. Az I/c. osztály pontosan betartja a háromnegyed 8-as mozgalmat. Az osztályban a becsengetés előtt negyedórával mindenki a helyién ül és mégegyszer átismétli az aznapi leckét. Óraközi szünetekben láthatunk magános vagy csoportokba tömörült diákokat, könyv, füzet fölé hajolva,ezek az I/c-sek. A DISZ irányításával a tanulók jó otthoni napirendet állítottak össze, ami biztosítja rendszeres munkát. Ezt a napirendet ellenőrizni fogja továbbra is vezetőség, de az osztályfőnök, elva társ is. A DISZ-vezetőség jó agitációs munkáját bizonyítja a mulasztások kis száma is. Az I/c. büszkeségei közé tartozik Klug Gyula és Tormási János kitűnő tanuló. Sajnos, a 11/b-ről nem beszélhetünk ilyen elismerő szavakkal. Ez az osztály egyik fő problémája az iskolának, de a DISZ-nek is. Nagy Illcs tanuló a következőket mondta: “ Nem tettünk meg mindent a tanulás terén, nem készültünk rendszeresen az órákra, nem vontuk felelősségre a fegyelmezetlen, hanyag tanulókat. Ez az egyik oka a gyenge tanulmányi eredménynek. A hanyatlás másik oka a sok iskolán kívüli elfoglaltság és a gyakori átlátszó ürüggyel történő jelentés. Egyik tanuló a következő kijelentést tette: »Nem tudom, hogyan készülök fel holnapra, annyi a munkám, hogy nem érek rá tanulni«. Hát lehet egy diáknak a tanulásnál fontosabb dolga? Nem. Sok tanuló különböző kifogással jelenti, hogy nem tudott készülni. A tanár elvtárs — megbízva a tanuló becsületességében — elfogadja a jelentést. Természetesen az illető nem pótolja az elmulasztott anyagot és gyengén szerepel az ismétlések során. Ezekből születnek aztán olyan »eredmények«, mint Mezei László és Kiss Gyula rovója és a többi intő. Megkérdeztük, hogy tett-e valamit az osztály DISZ-vezetősége a munka megjavítása érdekében. — Igen — volt a válasz. Az osztály vezetősége határozatot hozott, hogy csökkenteni fogják a hiányzások számát és csökkentik, ha kell, az igazgatóságon keresztül, az iskolán kívüli munkát, alaposan megvizsgálják, hogy jelenthet-e és milyen indokokkal jelenthet egy tanuló a tanár elv« társaiknak. Egy héttel a konferencia után mutatkozott is már javulás a H/b-ben. Reméljük, ez tovább fokozódik. A gyűlés jó előkészítéséért dicséret illeti Mecseki László titkárt. Büszkeséggel és jóleső érzéssel hallgattuk Szekeres elvtársnak, a Megyei DISZ Bizottság képviselőjének szavait: »Elvtársak! Ha minden problémát ilyen komolyan fogtok fel, ha minden kérdést ilyen lelkiismeretesen próbáltok megoldani, beváltjátok a hozzátok fűzött reményeket és nagyon jó DISZ-élet alakul ki a Táncsics-gimnáziumiban.Mi azon leszünk, hogy méltók legyünk az iskola DISZ-tagsága, Városi és Megyei DISZ Bizottság éli a ismerésére. Ihász Tibor Táncsács-gimnázium, IV/a. in. AZ ÚJ SZAKASZ politikájának Utján Kapospula határában a fölszabadulás előtt nem volt nagybirtok. A jelenlegi 1186 kh földterület átlagosan 15 holdas darabokra tagozódik, így volt ez 1945 előtt is. Földosztás tehát itt nem volt. A göllei alsóhetényi papi birtokból kapott néhány pulai földigénylő összesen 86 holdat. Tavalyig nyilvántartottak összesen 13 kulákot, akiknek többségét csupán a kataszteri tiszta jövedelem alapján lehetett kulákká miinősíteni. A tévesen kulákká minősített, becsületes középparasztok ismét azok lettek,amik tulajdonképpen mindig is voltak: középparasztok. A júniusi politika itt nyújtott először orvoslást néhány, oktalanul megbántott, derék középparaszt sérelmeire. Ezeknél a régen is birtokos parasztoknál különösebb látnivaló nincsen, gondolná az ember, pedig hát nem így van. Inkább érdekelt bennünket egy olyan embernek a sorsa, aki csak 1945 óta lett a maga gazdája. Ellátogattunk hát Szakács József Rákóczi utca 70. szám alatti lakoshoz. A férfi kint volt a mezőn tengeri szárat hordani haza. Feleségét, anyósát és egy 11 év körüli leánykát találtam otthon. A két asszony házimunkában serénykedett, a leányka — aki akkor jött meg a dombóvári iskolából — ebédelt. Szakácsnő nem kis büszkeséggel meséli el, milyen sokra mentek a felszabadulás óta. — Mi bizony a felszabaduláskor lettünk emberek — mondja komoly szóval. — 8 hold földet kaptunk, azon dolgozunk. — Mi az eredmény? Két ló,két törzskönyvezett tehén, két növendékbika, három hízódisznó (egy beadásra, kettő levágásra), aztán néhány birka, és baromfi. De ez még nem minden. Az udvaron téglarakások, gerendák hevernek. Megtudjuk, hogy a lakóházat bővítik ki egy nyárikonyhával. Mit hozott a felszabadulás a régi gazdáknak? Csak néhány adatot sorolunk fel. Ma van 120 darab törzskönyvezett tehén a faluban, a felszabadulás előtt nem volt egy sem. A fedési átlag azelőtt 4,5 liter volt, ma 11,8 liter. 1945 előtt volt a községben 6 tenyészbika, ma 57 darab van. Az állatállomány magasan 1938 szintje felett mozog. 145 ló, 450 sertés és 500 juh van a gazdáik birtokában. Igaz, hogy olyan gazdák mutatják aó példát a többieknek, mint az állattenyésztésiben kiváló Retek József, Barkóczi Nándor, Bajnóczi Ferenc és Baranyó Ferenc. A szőlő- és gyümölcstermelők példaképei Rónai Bálint, Barkóczi Nándor, Balla Ernő és Gyurkó Viktor. A gabonatermelőket Gyurkó Jenő serkenti a minőségileg is, mennyiségileg is jobb és több gabona termelésére a maga által kitermelt, híres ágasbúzájával. 1951-ben 4 haladó gazda állami segítséggel összesen 220 köbméternyi befogadóképességű silót épített. De nemcsak a pulai parasztok lettek igazán a maguk gazdái a felszabadulás után, a maga gazdája lett az elmúlt 10 év során a község is. Kapospula a tanácsok megalakulásáig az attalai körjegyzőséghez tartozott. Ma mint független testület intézi a saját sorsát. Megtanultak önállóan és jó gazdálkodni. Az új élet útján való bátor meginduláshoz a kommunista párt megalakulása adta meg a lendítő erőt. A párt lett a hajtómotorja a község egyre izmosodó életének, így születtek meg a 10 esztendő alkotásai. Hogy mennyire jól látták a pulaiak, hogy a szabadság útját a kultúra világítja meg, annak egyik bizonysága az,hogy a volt községi kocsmát mindjárt a felszabadulás után kultúrotthonná alakították át, amelyben később helyet kapott DISZ-szervezet, a szépen látogatott a könyvtár és ott fog hajlékot kapni az alakulóban lévő gazdaför is. A felszabadulásig nem volt a faluban telefon, sem posta, most van mind a kettő. hí A másik bizonysága a helyes tájékozódásnak az alábbi kimutatás. Középiskolai tanuló 1945 előtt nem volt egy sem, holott Dombóvár többféle középiskolájával a szomszédban volt. A felszabadulás után 7 tanuló iratkozott középiskolába. Főiskolai és egyetemi hallgató 1945 előtt nem volt egy sem, most öten tanulnak főiskolán és egyetemen. Az 1950-ben 120 kötettel működő községi könyvtár ma 530 kötettel rendelkezik. , ITT AZ ÚT FELFELÉ VEZET! A művelődés lámpásával bevilágított szabadság útja, s ennek legfrissebb szakasza, a júniusi út, elvezette a pulaiakat a gazdasági jólét forrásához is. Azonkívül, hogy több és szebb a jószág, mint valaha is volt, az élet minden területén az egyéni jólét kézzelfogható jeleivel találkozhatunk. Kerékpár volt a községben 1950-ben 37 darab, ma 120 darab van. Motorkerékpár 1950-ben egy sem volt, ma 8 darab van. Rádió 1950-ben 35 darab volt, ma 73 darab van. De ez mind csak az új útszakasz kezdete. Az út felfelé vezet! Érzik és tudják a pulaiak, hogy a felfelé, a még boldogítóbb eredmények felé emelkedő úton a Hazafias Népfront lesz a felhúzó erő. Akadnak ugyan még egyesek, akik kétségeskedve tapogatják ezt az új motort, de azért rábízzák magukat. A tanácstagok jeléisét alaposan megtárgyalták, s hogy nem közömbös számukra a népfront-politika, azt bizonyítja, hogy a most lezajlott tanácsválasztáson már d. e. fél 11-re az egész falu leszavazott. Az új útszakaszon elindult a haladás kocsija, a Hazafias Népfront kocsija. Nézzük csak, mit csomagoltak az »Akcióprogramm« feliratú zsákokba? A tanácsház előtti teret gyermekjátszótér számára parkosítani és fásítani fogják. Az állomás felé vezető utcát járdával, villany világítással látják el és a járdaszegélyt fákkal ültetik be. Az összes járdáikat kijavítják. A legelőn 20 holdnyi területet erdősítenek. A határban idén már 160 darab fát ültettek el, s további 3400 darab fa vár elültetésre, mihelyt, a megrendelt facsemeték megérkeznek. Egymillió forintos beruházással halastavat építenek. Mezőgazdasági és állattenyésztési szakkört szerveznek a kultúrotthon keretében. Jövőre pedig téli mezőgazdasági szaktanfolyamot kívánnak szervezni. Reális, kivihető a Hazafias Népfront első, hároméves akcióprogrammja. Vannak azonban még elintézetlen problémák. A Hazafias Népfront-bizottság tekintse becsületbeli ügyének, hogy Kapospula, mint a megye elsőnek felszabadult községe, s a felszabadulás tényével oly sokat kapott helysége, hálából is, de, tisztesség okából is a nép államának járó tartozását mielőbb lerója. Logikusan következik ez abból a lépésből, amelyet a történelem folyamán annyit szenvedett kapospulai nép 1944 december 1-én megtett, amikor a nyomorúság, a halál, a pusztulás útjáról arra az Útra lépett, amely a szabadság, gazdagság és a boldogabb emberi élet örök birtoklásához vezet! Szabó Gyula.