Somogyi Néplap, 1958. június (15. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-22 / 146. szám

SOMOGYI NÉPLAP 7 A leoszerszám már csaknem egy esztendeje történt, de még mindig nagyon sokszor eszembe jut ez az eset. Ha visszagondolok mozzanataira, értetlenül kezdem vizsgálgatni benne szereplő embereket. Néhány napja megint a község felé jártam, és elkeserítettek, letörtek az 1957 nyarán itt tapasztaltak...• * • Az eset felkavarta nemcsak a környékbeli falvakat, a járást, de az egész megye lakosságát is. Még hetek múlva is mindenfelé lehetett hallani, amint az emberek a bűntényt tárgyalták, és találgatták, vajon a bírósági tárgyaláson mi derül ki, mondanak ki főbűnösnek, kit és milyen büntetést szabnak ki rá. Mások már a részleteket is tudták, és azokat mesélgették, mondván, hogy a lány és az anya épp oly bűnös, mint az öregember, az apa. Később mindenki megnyugodott volna, ha közben nem kerül sor az első bírósági tárgyalásra, majd a többire, ami megint az érdeklődés középpontjába dobta az ügyet. Aki tehette, ezeken a napokon, ha csak egy félórára is, beugrott a bíróság épületébe, hátha meghall valamit, ami új, érdekes. Az igazságtevő szakemberek pedig ezalatt lassan haladtak mind előbbre a való kitudásában. Ehhez azonban helyszíni tárgyalásra is szükség volt, amelyen kihallgattak számos helyi tanút, s a meny elkövetőivel, bűncselekvalamint az anyával és lányával újra lejátszathatták a történteket. Kittetek hát a helyszíni gyalás napját, megkezdték távkészülődést, értesítették a faaluban lévő tanúkat, hol és mikor kell megjelenniük a bíróság előtt. Milyen felbolydulás lett erre a kis hegyközségben! Mindenki várt, mindenki valami nagy izgalomban élt, s mikor végre felvirradt a bíróság érkezésének napja, már mindenki jóval a kitűzött idő előtt a vádlott háza körül beszélgetett, feszengett. Benn a ház konyhájában a két nő, az anya meg a lánya csendesen dolgozott. Őket nyolc napi vizsgálati fogság után hazaeresztették. Most ebédet főznek. Az apának, akit szintén elhoznak a városból, a börtönből ide, erre az alkalomra. A bíró talán megengedi, hogy ha már itthon van, tisztességesen megebédeljen. Csak jönne már! Úgy várja a kisunoka is. Állandóan az ablakihoz szalad, hátha látja már a nagyapát, de mindig csalódottan kell visszafordulnia. Csak a közelebb vagy távolabb lakó szomszéd nénik, bácsik arcát látja mindig, ha elhúzza a függönyt. — Mennyi bámész embert — sóhajt fel az anyja, s elsírja magát. — Te is az oka vagy — mordul fel az öregasszony, és erősebben vágja tovább a metéltet, amely olyan sárga tojástól, mint az ő arca az izadalomtól, félelemtől . V Végre tíz óra körül autóberregés hallatszik. Megérkeztek. A teherautó leponyvázott hátuljáról sorban másznak le a tanácsvezető bíró, az ülnökök, az ügyész, a védők, s legutoljára a börtönőrök között a öregember. Megáll megbilintcsen az udvaron, nem törődik a sokasággal, elsírja magát, amikor unokája szalad felé kiáltozva: -Nagypapa, édes nagypapa!« Aztán engedélyt kér, hogy megnézhesse a ház környékét, az istállót, a jószágokat. Megy az őr kíséretével, és elborul az arca. — Látszik, hogy nincs férfi a háznál, semmi sincs ben — mondja az őrnek, rendez meg cak kurtán vágja vissza rá: — Ühüm. Az öreg egy pillanatra ránéz, »érdekli is őt az én gondom« — gondolja és nem szól többet. Csak magában motyog, csak a szeme húzódik össze egyre elkeseredettebben. Nem jó, semmi sem jó. Itt van ez a nyolc hold föld. Egy része idelátszik, lass róla, hogy elhanyagolt, nem ad jó termést. Pedig kövér, zsíros, nem lehetett rá soha par~. ’ sármányt a szántóról érteni tudott, szép jövedelmet hozott. Elég volt ruhára, más kiadásokra, meg még az istállóépítés költségeire is. S ezt a szép kis gazdaságot, a jól felszerelt házat, a deres szőrű erős lovat meg a többi jószágot is mind itt kellett hagynia. Mire kikerül a börtönből, ki tudja, mi lesz mindebből? — Jaj! — nyilallik fejébe a félelem — csak be ne vigyék a közösbe ezek az asszonyok! Akkor néznénk csak jól ki! Igaz, két gyenge nőnek nagy megerőltetés a szántás, aratás, de akkor se! Nem azért gyűjtögette ő mindezt össze keserves verejtékezéssel, hogy nők így herdálják el. Nem és a nem! Ezt nem engedheti. Az istállóajtó melletti szögön meglátja a lószerszámot. Elcsodálkozik. — Hát ez mi? — kérdezi lányától. — A ... lószerszám ... — Ez? Ez nem a Nem ilyen volt nekünk!miénk! — Nem... De a miénket ellopták, míg senki nem volt itthon. Ezt kölcsön kaptuk. Az öreg összetört. Hát igen. Ilyenek az emberek. Amikor őket elvitték innen, biztosan azt hitték, na, ezek se jönnek többé vissza. Nekiestek hát mindjárt mindenüknek. Ki mit talált, vitte. Valakinek a lószerszámra fájt a foga, azt marta el. De lám, mégiscsak visszajöttek, ha ő csupán egy napra is. az övé, az az övé. Azt És ami nem hagyja. Ezt nevelte az asszonyokba, ezt akarja, hogy megtartsák. Ő nem ad senkinek semmit, amíg él, abból, amit összeszedett. Hiszen tulajdonképpen ezért is ül ma a vádlottak padján. Ezen kezdődött minden. A veje azt mondta, hogy így kellene. Fiatal ember volt, más szemmel nézett mindent, de ő nem. Ő ellenkezett. Hogyne, hiszen akkor a végén egyszer csak arra ébrednének, hogy mindenük hirtelen a tsz-be került. Ezt pedig nem1 akarta. Mit képzelt ez a fiatal jöttment senki? Ezért dolgozott 6 évekig? Ezért hitte már sokszor azt, hogy még egy pillanat és megszakad? Nem. A magántulajdon az ő szemében olyasmi, amit nem szabad odadobni a világ összes kincséért sem. Ő ezt tartja, még ha körülöttük az utolsó fa is már a szövetkezeté lesz. Azt sem tudta, mikor ültették le a bírói asztallal szemben felállított székre. Csak ült egykedvűen, mereven, és gondolatai az ellopott lószerszám, a föld, a magántulajdon körül jártak. Mellette ugyanilyen közömbösen nézett semmibe a két fekete ruhás, a fekete kendős nő: a felesége és a lánya. Ha a bíró, az ügyész vagy a védő kérdezett valamit, kurtán igennel vagy nemmel felettek. Az öreg néha bőbeszédűbb volt: — Úgy van az kérem, ahogy azt a jegyzőkönyv felvételekor elmondtam... — mondta, de ennél többet nem lehetett kicsikarni belőle sem. Egyik tanú a másik után állt elő. Felelgettek a kérdésekre, aztán félreálltak. Helyükbe megint mások jöttek. A nyolcadik, kilencediktizedik. Mind mondott valamit az esetről, s mindegyiküket fásultan hallgatták. — Kérem a következő tanút ... — mondta a tanácsvezető bíró, s a szántásra alacsony, középkorú, sötét ruhás nő lépett elő. — Tessék kérem. .. — kezdte, de többet nem bírt szólni, mert az öreg vádlott lánya hirtelen, mint akibe egy pillanat alatt ezer ördög költözött, s millió voltnyi villamosenergiával töltötte meg. felpattant helyéről: — Ez a szemét, ez az aljas alak, ez a becstelen tolvaj még ide meri tolni azt a ronda képét? — rikácsolta nekivadultan. — Még tan mersze ráadásul tanúnak is jelentkezni? ... — Kérem, rendreutasítom — dörgött bele a szóáradatba a bíró, de hiába. A nőből csa'... úgy pa'a'zott „ átkozódás, a szitok: — A poklok nyeljék el a piszkos fajzatját a ron ’ ’ nak ... Bíró úr, kérem, ez ronda r’ak. ez a beeni személy volt, aki... a/vi m.y be voltunk zárva.i. ellopta .a... a lószerszámot— lihegte. jj az öreg felkapta a fejét. — 3150 forintot gyűjtöttek eddig a Latinka-szoborra Ránézett az asszonyra,j barcsi járás földművesszövet a azután a lányára. Szeme élén f kőzeteinek dolgozói. Ezt az ken csillogott. Ez hát az őlál összeget 198 dolgozó fizette be. nya! Ilyen is tud lenni... I helyen áll a járási én. A lószerszám. A föld ...J*3 ®" Ötvöskónyi község adófl- A magántulajdon... Más nemzetes térén. Első félévi adószámít... Eltűnt minden. A tervüket maradék nélkül telbün, a néhány hónappal előbb jesítették. elkövetett mocskos tett, a cselekmény eddig oly nyomasztó súlya, és a fejsze csapásai nyomán apa nélkül maradt kis unoka, es minden, s mindenki. De előjött más, a régi, évszázadok óta oly sok emberbe belegyökeresedett ösztön, vagy minek nevezhető valami, ami már annyi bajt okozott. A görcsös ragaszkodás a barázdákhoz, a vakondtúrásos kis legelőrészhez, a magántulajdonhoz ... a lószerszámhoz. Az öregember néhány óra múltán szinte könnyű szívvel ült fel újra a teherautóra. Kioltott egy emberéletet, s az övé is tönkremegy a hosszú rabság évei alatt? Mit számít az? A fontos az, hogy nem is kell külön figyelmeztetés az asszonyok mégis vigyázni fognak mindarra, amit ő sem akart odaadni. Hiába. M.nd p megértették egymást az öregasszonnyal, A lány meg az ő vérük ... Még a férje életénél is fontosabb neki... a lószerszám ... WEIDINGER LÁSZLÓ rHÍREK — Színházi hír. A Kaposvári Csiky Gergely Színház a napokban befejezi zalaegerszegi és nagykanizsai vendégszereplését, és visszatér megyénkbe. A Balaton partján szabadtéri színpadokon fog a következő hónapban játszani. Az első bemutató június 25- én, szerdán Balatonföldvárrom lesz Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok című vígjátékával. 26-án Siófok, 27-én Balatonlelle szabadtéri színpadán, 28-án pedig a zamárdi kultúrotthonban tart előadást a Kaposvári Csiky Gergely Színház. — IBUSZ különvonatot indítunk folyó hó 29-én Keszthelyre. Menettérti jegy ára 17,50. Jegyelővétel folyó hó 26-án 12 óráig az IBUSZ menetjegyirodában. (x) — Helyesbítés: Lapunk június 20-i számának második oldalán »Az építőiparban mentesíteni kell a dolgozókat a nehéz fizikai munkától« alcím alatt elírás történt. A szöveg helyesen: Szijjártó Lajos képviselő, volt építésügyi miniszter ... stb. — Gamáson vasárnap délelőtt 11 órakor a mozik helyiségében kezdődő ünnepséggel nyílik a termelőszövetkezeti nap. A részvevők meglátogatják a helyi termelőszövetkezet majorságát, s azután küllönböző műsorok lesznek. — Bírósági hírek. Lapunkban régebben hírt adtunk Horváth Imre söprű- és aprószerfa készítő kisiparos nagyarányú üzérkedő árdrágításáról. A bírósági tárgyaláson kiderült, hogy Horváth kisiparosi igazolványát nem munkára, hanem felhajtásra, felvásárlásra és közvetítő kereskedésre használta fel, s így a csurgói, és a csökölyi fmsz-rtek 2 147 666,42 forint értékű árut adott el. A bíróság Horváth Imrét üzletszerű árdrágító üzérkedés és magánokirathamisítás bűntettében mondotta ki bűnösnek, ezért 3 és fél évi börtönbüntetésre, ötévi jogvesztésre és 2000 forintnyi vagyonelkobzásra ítélte. Ugyanakkor felelősségre vonta a bíróság azokat a volt szövetkezeti dolgozókat is, akik elősegítették Horváth Imre mesterkedését. Szmodics József egyévi, Sótonyi Imre nyolchónapi, Berkes Sándor hathónapi, Nagy István hathónapi, Kubu Géza ugyancsak hathónapi, Borleszka Lajos egyévi börtönbüntetést kapott, de az ő büntetését a bíróság háromévi próbaidőre felfüggesztette. SPORT „ Csatárbetegségben“ szenvedtek a kaposvári honvédek Tatai Honvéd— Kaposvári Honvéd 1:0 (1:0) Kaposvár, S00 néző, V: Dobszai. A hadsereg-bajnokság elődöntőjében találkozott a két csapat, s a mérkőzés előtt általában a fehér mezes kaposváriakat tartották esélyesnek. Pontban fél hat órakor, a meghirdetett időpontban futottak ki a csapatok. Tata: Gáspár — Simon, Trajczár, Szabó — Galbácz, Korán — Tolnai, Nagy, Erdős, Kaszás, Lőrincz. Kaposvár: Horváti — Zomborácz, Lencsés, Torok - Hegyi, Márkus - Paksi, Hering, Trischler (Ungi), Borsos, Mahler. Bár az első támadást a vendégek vezették, de fokozatosan feljöttek a kaposváriak. Gáspár kapus gyakran volt munkában, s hamarosan kitűnt, hogy igen tehetséges kapuvédő. Igaz, hogy Hering meg Borsos két biztos helyzetet is kihagytak. A S3. percbe, egy ártatlan tatai támadás alkalmával Tolnai és Torok csatáztak a kaposvári kapu előtt. A szélső lett a győztes, és a feleslegesen kifutó Horváth mellett megszerezte csapatának a vezetést. 1:0. Szünet után sem változott lényegesen a játék képe. 20 percig élénk volt az iram, aztán a csapatok mintha beletörődtek volna az eredménybe. Pedig a kaposváriak előtt több egyenlítési alkalom nyílt, de Márkus még egy 11-est is csúnyán kapu mellé küldött, így az eredmény nem is változott. A meglepetés azért születhetett meg, mert a kaposvári honvédek csapata csavárbetegségben szenvedett. Ennyi helyzetet természetesen nem is lehet büntetlenül kihagyni. A tatai csapatból Gáspár, Trajczár, Hován és Nagy játéka emelkedett ki. A kaposváriaktól Zomborácz, Lencsés, Márkus és Paksi játéka dicsérhető. A legifjabb labdarúgók rangadóján a babócsai úttörők győztek Babócsai Alt. Iskola—Karádi Alt. Iskola 2:1 (0:1) Ezt a mérkőzést nem hirdették öles plakátok. Mégis rangadónak ígérkezett a javából. A csapatok lelkesen készülődtek a találkozóra, s az sem zavarta a »► játékosokat«, hogy a nézőtéren alig száz néző volt csak. Pedig megérdemelték volna az érdeklődést, talán még azt is, hogy mondjuk valamelyik NB II-es találkozó előmérkőzéseként mutathatták volna be tudásukat. Mert való igaz, hogy a legjobb úttörő-labdarúgók a babócsai és karádi ifjak a megyében. A babócsai csapat a körzeti győzelemsorozat után Berzence, Csurgó, Szülök, majd pedig Kutas csapatát győzte le, s szerzett jogot, hogy részese legyen a döntőnek. A karáciak Felsőmocsoládot, Nagyberényt, a kaposvári bajnokot, Berzsenyi D. iskolát, és Balatonaboglárt terítették kétvállra, így ők is készülődhettek a döntő mérkőzésre. Mit hozott a találkozó? küzdelmet s helyenként szép Nagy és ötletes játékot. A zöld mezes karádi csapat apró termetű balszélsője, Acsbók megkapta a labdát a mezőny legalacsonyabb játékosától, Kovács II-től és hiába rugaszkodott a babócsaiak nyurga kapusa, a labda a hálóba jutott. 0:1. E félidő eseménye volt még egy 30 méterről lőtt olyan kapufa, amely még a legjobbaknak is dicséretére vált volna. Szünet után a karádi csapat fok<~” · ’~szaesett, s feljöttek a b- Olyan nagy volt a ny*arádi kapura, hogy egy ’ a védőt’ csak kézzel ani, a hálóba ne jusson. A megítélt 11-est Hajdu 03y nyugalommal küldte a hába. 1:1. Továbbra is Babócsa romozott, és nem sokkal a befeés előtt. Róla H ’ is a hálón kötött ki. 2:1. Győzött tehát Babócsa, s elnyerte az 1958. évi úttörő megyei labdarúgó bajnoki címet. Tegyük hozzá, hogy megérdemelten, mert hisz Kaposvár, Barcs, Siófok, Nagyatád, Csurgó, Marcali meg a többi járási székhely labdarúgóit megelőzve vívták ki az elsőséget a babócsai gyerekek. írjuk le a két csapat összeállítását is: Babócsa, Vedenyák - Radics I., Luczek I., Kiss - Radics n., Putics - Vukman, Hajdú, Bóla, Luczek n., Takács. Karád: Harangozó - Nagy I., Tscheppen, Kovacsik — Morva, Kovács I. — Somogyi, Nagy n., Karádi, Kovács EL, Acskók. Bizonyos, hogy sokuk nevével találkozunk majd pár év múlva a nagyok közt is. Kovács Sándor Egres (KMTE) 2 hétig nem játszhat A múlt vasárnap Nagykanizsán Egrest tiszteletlen beszédért kiállította a játékvezető. Az MLSZ fegyelmi bizottsága tárgyalta Egres kiállítási ügyét, s elég szigorú határozatot hozott. Egres ugyanis két bajnoki mérkőzésen nem játszhat. Súlyosbította az ítéletet, hogy Egres már korábban is ki volt állítva. A nagykanizsai Bányait, akit Egres előtt állítottak ki, megdobálták. Egres pótlása nem kis gondot okoz a KMTE vezetőinek. — A K. Kinizsi—Szekszárd NB I-es labdarúgó mérkőzés eredménye vasárnap este 8 órakor a Magyar Hirdetőnél megtudható. Yasarnap, 195*. Június 28. Csokonyától Kaliforniáig 100 évvel ezelőtt kezdte meg Kalifornia déli részének topográfiai felmérését megyénk nagy szülötte: Xantus János Megyénk olyan nagy tudós emberrel is megajándékozta már a világot, mint Xantus János, aki 1825-ben született Csokonya községben. Rendkívül tehetséget árult el már fiatal éveiben. 22 éves korában, 111 esztendővel ezelőtt a pesti egyetemen ügyvédi vizsgát tett. Hogy a katonai szógóléitól megmeneküljön, Amerikába utazott, s a New Orleans-i egyetemen a latin, a spanyol és a német nyelvet tanította. Gazdag pályafutása száz évvel ezelőtt kezdődött, amikor az Unió kormánya Kalifornia teljesen ismeretlen déli vizeinek felmérésével bízta meg. a Érmek sikeres befejezése után Csendes-tenger meteorológiai viszonyainak tanulmányozására kapott megbízást. Az ízig-vérig néprajztudós kutató és utazó Xantus János 89 szigetet és zátonyt fedezett fel munkája során. Hazájához a nagy távolságban sem maradt hűtlen: húszezer állatból álló gyűjteményt küldött a Nemzeti Múzeumnak. Hazaérkezésekor több száz kitömött kolibriből álló gyűjteményt hozott magával. Rövid ideig tartózkodott csak itthon. A kutatási vágy, mely a nagy veszteségben szinte határtalan volt, visszaszólította Amerikába, s ekkor Mexikó konzula lett. A honvágy azonban egyre jobban hatalmába kerítette, újra visszatért, 1894-ben érte utol a halál Budapesten Somogy nagy fiát. Hétfőn délután lesz a „Szépség és Erő" tornaünnepély A Berzsenyi Dániel Általános Iskola tornabemutatója a szombati eső és a tornateremben előállt technikai okok miatt elmaradt. A »Szépség és Erő« tornabemutatót az iskola sportköre f. hó 23-án, hétfőn du. 5 órakor tartja meg a Dózsa sporttelepen. (Rossz idő esetén a Berzsenyi Dániel Általános Iskola tornatermében.) A bemutatót minden körülmények között megtartják, melyre szeretettel várjuk a kedves szülőket és érdeklődőket. Árdrágítók a bíróság előtt Az elmúlt évek során elszaporodtak a kereskedelemben a visszaélések. Társadalmunk harcot indított a jogtalan vámszedők ellen, és ebbe a munkába egyre több és több becsületes dolgozó kapcsolódik be. Ennek köszönhető, hogy vásárokon, búcsúkon s egyéb alkalmi tömegmegmozdulásokon már nem folytathatják olyan szabadon tevAenységüket az emberi hiszékenység e fondorlatos »lovagjai«. A közelmúltban tárgyalt néhány bűnös cselekményt a lengyeltóti járásbíróság példát állító ítéletekkel. Nagy Béla pécsi vásározó kiskereskedő bazárárukkal látogatta a vásárokat, és amint fennhangon portékáját dicsérte, már magában lemérte alkudozó vevőjét, mennyire csapja be. A somogyvári vásáron ellenőrzést tartott a tanács egyik dolgozója, akinek áruit ugyancsak drágábban adta, így lepleződött le. A bíróság ártúllépés és üzérkedés bűntettében háromhónapi börtönbüntetéssel és 400 forint pénzbírsággal sújtotta. Hasonló módon spekulált az egyszerű emberek kárára Kende Károly, a népbolt árusa, aki ugyancsak mozgóbazárárukat adott el a megállapított árnál drágábban. A járásbíróság négy hónapi börtönre és 400 forint pénzbüntetésre ítélte. Fábián György volt budapesti lakos az elmúlt évben szerződést kötött az Üdülővendéglátó Vállalattal és bérbe vette a fonyódligeti vendéglőt. Egész nyáron jól ment az üzlet, de úgy látszik, a becsületes haszon kevésnek bizonyult, mert Fábián a bort a megengedett árnál literenként 6 forinttal drágábban hozta forgalomba. A bíróság nyolc hónapi börtönre és 600 forint pénzbüntetésre ítélte. A fenti járásbírósági ítéletek még nem jogerősek, mivel nevezettek fellebbezéssel éltek. Ezek a példás ítéletek osztatlan elismerést váltottak ki a járás becsületes dolgozóiból, egyben intő figyelmeztetésként álljon minden bűnös hajlamú kereskedő előtt JÁNOSI ISTVÁN, a Fonyódi Járási Tanács VB. kereskedelmi felügyelője, Könyvismertetés Traveo: Embervásár (Magyar Helikon). Kb. 384 oldal, fűzve 24,— Ft vászonkötésben 32,— Ft A regényben már nem a jobbágyi sorban lévő indiánok küzdelmes élete, hanem a mexikói »szabad« parasztok sorsa tárul fel előttünk. Érdekes történet keretében mutatja meg a szerző, hogy miközben a diktatúra világ előtt demokráciát, országszabadságot, jogegyenlőséget hirdetett — ezek a szabad parasztok is menthetetlenül rabszolgákká váltak az államilag intézményesített és védett csalások és kegyetlenségek következtében. Illusztráció Traven „Embervásár” című, a Magyar Helikonnál megjelent regényéből.