Somogyi Néplap, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-15 / 165. szám
■A TANÁCSOK ÉLETÉBŐL Látogatás a „megyeházán“ A fehér ajtók mögött... A megyei tanács épületének udvari jobbszárnyán, annak is második emeletén dolgozik egy osztály, mely »osztálytársai« között észrevétlen Hamupipőke módra végzi munkáját. Az egészségügyi osztályról van szó, a volt tisztiorvosi hivatal utódjáról, mely szélesebb jogkörrel dolgozik, mint előde. Működési területén a dolgozók magaszínvonalú egészségügyi ellátásának biztosítása a fő feladata. Tehát így nevezhetnénk ezt az osztályt »a megye egészségügyi minisztériumá«nak is. Tevékenységét így lehetne summázni: az egészségügyi és szociálpolitikai vonatkozású törvényeknek, törvényerejű rendeleteknek, minisztertanácsi rendeleteknek, és határozatoknak, az egészségügyi miniszter rendeleteinek és határozatainak, valamint a tanács rendeleteinek, zatainak végrehajtása...határaMivel osztályról, a tanács egyik osztályáról van szó, sokakban felmerül az a csúnya gyanú, hogy átlag hivatal az egészségügyi osztály, amolyan aktagyártó szervezet. Akik ezt gondolják, súlyosan tévednek. Itt van talán legkevesebb szerepe a tollnak és papírnak, pecséteknek. Az itt dolgozók jelentős többsége orvos, akiket nehéz lenne gyógyító hivatásuk rovására, bürokratákká nevelni. Elsősorban orvosok, papírnak, tollnak, pecséteknek legfeljebb annyi jelentőséget tulajdonítanak, hogy járásonként felkartonozzák azok egészségügyi ellátottságát, helyzetét. Mivel ennek az osztálynak egyik igen lényeges teendője az irányítás, ellenőrzés, sok esetben, mint most is, előfordul, hogy nehéz megtalálni a legilletékesebbet, arra kérve, hogy nyilatkozzék az munkájáról. Az orvosok osztály legtöbbször a megyét járják, hol itt, hol ott tűnnek fel, hogy egészségügyi ellátottságunk napról napra jobb legyen. Megállapított tény, hogy alig van Európában még egy olyan állam, mely alig egy évtized leforgása alatt oly nagy utat tett meg, akkorát fejlődött, mint hazánk a közegészségügy terén. Rengeteg új kórház, szülőotthon, tüdőgondozó, gyógyüdülő, napközi és szociális otthon létesült a felszabadulás óta, hogy csak a legismertebb egészségügyi intézményeket soroljuk, alig példázza más ékesebben államunk gondoskodását a dolgozó emberről, mint ez. Igaz ugyan, hogy még ma is sokszor hangzik el a következő két szó: nem elég! De ha azt nézzük, hogy a gyógyítás, és a betegségek megelőzése terén kifejtett erőfeszítések mily semmik voltak a múltban, akkor büszkén tekinthetünk eredményeinkre. Egészségügyi intézményeink szaporodása és a szüntelen felvilágosító munka eredményeként megnövekedett az emberek igénye is. Ez a magyarázata a »nem elég«-nek. Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy különösen a parasztemberek, néha leélték úgy az életüket számos kisebb betegséggel megküzdve házi kezeléssel, vagy szerencsés kimenetelű kuruzslással, hogy orvost láttak volna. Nem volt ritka az sem, hogy akkor hívtak orvost, amikor arra már csak az várt, hogy megállapítsa a halál beálltát. Nem kereste az orvost a munkás, mert nem volt pénze rá, a paraszt pedig sajnálta a pénzt, ugyanúgy az igásállatot is, amivel esetleg el kellett fuvarozni a beteget a városi az anya- és csecsemővédelem előadója. Nehéz még vele néhány szót váltani, mert jönis neki mennek az ügyeiket intézni kívánó látogatók. Egyszer gyógyüdülőbe való beutalási javaslatot jönnek aláíratni, másszor gyógyszerügyben keresik. S cseng, szüntelenül cseng a telefon. De nem lehet haragudni a berregő fekete jószágra, mely egyre dühösebben cseng, ha késnek felvenni, mert halaszthatatlan hivatali teendőikről szólnak a beszélgetések. Nehéz lenne az osztály e csoportjának a munkája is, Bell nem találta volna fel ha a telefont. A ritkán beálló munkaszünetben Sára doktornő készségesen beszél az osztály munkórházba, vagy valami közeli káráról. E nyilatkozatból az falu orvosához derül ki, hogy az egészségügyi Manapság más a helyzet, osztály a motorja megyénk biztosítottak ezrei látogatják egészségügyi szervezetének önrendelőintézeteinket. Nem csoda, ha ma mosolygással mesélünk, hallgatunk olyan esetekről konkrétebb formában, mint a fenti,mert van abban a mosolyban sajnálkozás és szemrehányás a múlt, és elégedett büszkeség a jelen iránt. Kissé sok volt a kitérő, ott hagytuk abba, hogy nehéz itthon találni az egészségügyi osztály vezetőit, vidéken vannak ma is. Azért mégsem jöttünk hiába, mert egy fehér ajtó mögött megtaláljuk Sára Lenke doktornőt, aki nen futnak ki a szálak és ide futnak vissza, akár az anya- és csecsemővédelemről, akár szociálpolitikai feladatokról, szociális otthonokról, közsegélyes öregekről, állami gondozott gyermekekről, gazdasági feladatokról esik szó. — A megye valamennyi egészségügyi és szociális intézményét az osztály igazgatja — mondja Sára Lenke dr. — Sokat a mi munkánkról nem lehet beszélni. A szónál többet ér a tett és a tettek gyümölcsét az egészségügyi és szociális ellátottságot élvezheti a dolgozó. Ennél semmi sem meggyőzőbb. Ez tagadhatatlan, hajlunk meg a szerénység diktálta érv előtt, de azért mégis ... Nincs de ... Ismét egy fél érkezik, alig kezdi mondókáját, érkezik a másik. Mindkettő üdülésre beutalt gyermekét hozta. Búcsúznunk kell. — Egy valamit azért megírhatna — mondja mosolyogva a doktornő. — Ez igazán érdekelheti az embereket! Ta-. . . , ha miatt huzavona, látás-futás vagy megyénk egészségügyi költségvetése 52 millió forint akadályozza majd a folyamadóit, az idén felszökött 56 millós munkát. Kóra. Beszédes szám. Még akkor i ----------------is, ha részletes adatok hiányában csak arra tudunk gondolni, mennyivel jobb lesz egészségügyi ellátottságunk! László Ibolya A TANÁCSOK HÍREI Három hét múlva befejezik a járdaépítést Háromfán. Háromezer méter hosszú lesz az új gyalogjáró. A földművesszövetkezeti boltig sima az út. Az északi szakaszon most rakják le a cementlapokat. A két kifeszített zsinór között serényen folyik a munka. Az építkezésnél a gazdák is segítenek. A szükséges homokmennyiséget azok fuvarozzák, akiknek a i tokra fordított költség kereken házuk előtt készül az új járda. 9500 forint. Három és félezret Bolhón 400 mázsa cementet , társadalmi munkával lerónak használnak fel járdaépítésnél. 1 belőle. Jó lesz másra ez az ősz- A községfejlesztési alapból teszeg. Még ebben az évben új remtik elő a pénzt. Addig hullaházat is építenek. 99 Alá kellett volna .Az idén nyolc, jövőre még több utcát íratni velük virágosítanak Kaposvárott Kovács József komlósdi tanácstitkár azon töpreng, menjen-e a csokonyavisontai gépállomásra, vagy várjon még? Pedig már jó volna tudni, mi lesz. Az aratást befejezték, nem sok idő van a cséplésig, s két gép jön a faluba. Azegyiknél nincs meg a munkaerő, négyen hiányoznak. — Férfi? Női? — nem is tudom milyen munkaerőre van szükség. Ezt kellene megbeszélni. Valójában az ő dolguk, nem az enyém, én csak segíteni akarok mondja a titkár. — Dehát elzárkóznak, hiába kérdezgetem őket telefonon. Toborzáskor minden je jelentkezővel és mindjárt alá kellett volna íratni a dést. Most nem fájna a szerző fejünk. Mindegy, kimegyek — s határoz gyorsan —, még lehet segíteni. Nem egyedülálló probléma a komlósdi. Minden faluban föl kell mérni az erőket. nincsenek cséplőmunkára Ahol jelentkezők, ott sem maradhat osztagban a gabona. Végső megoldásként a »kaláka módszer kínálkozik. De ezt itt időben, nehogy szervezési hi* SV 1957 áprilisa óta a városi tanács saját kertészete biztosítja Kaposvár parkjainak és utcáinak díszét, a sok szinti virágokat, a tűzpiros kannavirágot, muskátlit és petúniát. Ez azt jelenti, hogy évente hetven-hetvenötezer forintos megtakarítást érnek el, mivel a virágmagvakért, palántákért, facsemetékért nem kell idegen kertészetnek fizetni. Tavaly ugyanis társadalmi munkában két melegházat építettek, melyek együttesen több mint kilencvenezer virágcserepet fogadnak be. Ez az új létesítmény gazdaságosságánál és méreteinél fogva lehetővé teszi, hogy a jövőben még több utcát virágosíthassanak Kaposvárott. Többek között a Honvéd utcára is kiterjesztik a virágosítást. Általában a jövő tervei elsősorban a külváros, az újonnan épült területek díszítését tartják szem előtt, valamint azt, hogy a már meglévő virágkruppokat újabb virágokkal, színekkel díszítsék. Az eddigi virágosítás elismerését és mértékét igazolja, hogy az ország több nagyobb városából, például Győrből, Székesfehérvárról, Hódmezővásárhelyről, Zalaegerszegről és Szekszárdról jöttek szakemberek, hogy tanulmányozzák a parkosítás és virágosítás módszereit. A jövő tervei között egyébként nagyobb arányú fásítás is szerepel; a kertészetben igen sok facsemetét nevelnek. A két nemrég épült melegház, ahol Kaposvár díszét, a virágokat mesztik. Három falu élén Szeme körül finom szarkalábak. Negyvenen túl, ötvenen innen. Ennyit éveiről.... Mozdulatai határozottak. Kemény hétköznapokban edződött. Cselédek sarja. 1951 augusztusában került a Barcsi Községi Tanács élére. — Négy elemim van, nem vagyok odavaló, talán valaki mást. Miért pont engem? — érvelt, mondogatódott, nem hitt saját magában, ő lett az elnök. — Hát ha már itt vagyok — nem mondta másnak, de erősen eltökélte —, akkor!... És ebbe az »akkor«-ba embereket segítő harcos kiállás, szándék, magát nem kímélés, minden-minden bele volt sűrítve, ami nemes, ami becsülendő. Három év múlt el. Ötvennégyben búcsút mondott falujának — Csokonyavisontára került. Itt is három esztendő. A múlt év márciusában helyezték Babócsára. Ebben faluban sokszor gazadát cserélt az elnöki asztal. Papp István a nyolcadik vezető. Szeretik őt a községbeliek. Ezt mondják: »Hát nem tudtak már előbb ilyen embert küldeni? Van látszatja a munkájának«. Egyszerűek.Módszerei? — Megismerni embereket, érteni az a nyelvükön. Aki ezt meg tudja csinálni, az boldogul. Barcson ilyen probléma nem volt, ott születtem. Új munkahelyemen meg arra törekedtem, hogy minél előbb megtudjam, kivel is van dolgom. Sokáig nem szól, mintha emlékeit rakosgatná, s a gyorsan pergő napok, évek bíbelődnek eseményeivel — Mi volt a legnehezebb, a legmegerőltetőbb munka eddig? összébbhúzza a szemét, s nevet. — Megmondom. A tanulás, pótolni nem az én hibámból a kiesett meddő éveket. Itt van, — s egy fehér, tessék kapoccsal áttűzött karton füzetecskét tesz elém. — Vizsgakérdések vannak benne. Elvégeztem a nyolc általános iskolát. Idős fejt« osrosf nemregén. Ez megnyugvás, biztosíték... De nehéz volt. A hivatalt szeretem — folytatja másra terelve a szót. — Nincs nagyobb öröm számomra, mint amikor látom, hogy a küszködő, elégedetlen ember megnyugvással, s ügyének elintézése tudatában távozik az irodából. Magamra nincs sok gondom. Két lányomat férjhez adtam, feleségem a termelőszövetkezetben dolgozik. Jöhetnek este későn, vagy kora reggel, nem ki senkit, hisz küldök nem ok nélkül keres fel a látogató. Mindenütt ott a keze. Nem beszél sokat, de amit mond, azt megszívlelik az emberek. Betartja, s betartatja a törvényt. »Én így látom, jónak ezt mondjanak javaslom... véleményt.« Nem pedig: »így lesz, én döntök« — nem, nem ilyen a hangnem. A tények, a lehetőségek sembevételével figyeés közösen a szervek és vállalatok hatása után meghallszületik s csak döntés a falut érintő dolgokban. Nem lehet fürödni Babócsán. Eldugult a forrás. 300 000 forint kiesés eddig, vetőlegesen 92 Hozzáezerért hozzák rendbe. Felborul a terv. Kiút? Nyolc helyett 10 százalék a községfejlesztési alapra, öt évre előremenően, így nem kell módosítani, óvoda, minden, amit vásártér, csak terveztek elkészül, felépül. A maguké, a falué lesz, gazdagodik, Babócsa szépül, nem egyes személyek zsebébe vándorol a pénz, így érvelt az elnök a tanácsülésen. — Igaz — mondták a kezdetben még ellenkezők s aztán szavaztak a 10 százalék mellett... Lassan nyolc év. Tapasztalatot, szakmai tudást, emberismeretet gazdagító nyolc esztendő. Telek, tavaszok — céllal és tartalommal telítetten múltak el. Papp István az újakat, a soronkövetkezőket kutatja. S korán ébredő szemében pajkos fény villan, amikor a jövőről, Babócsa sorsáról esik szó. Gőbölös Sándor Eredmények, gondok és tervek Kéthelyen Alacsony, kopaszodó ember Németh István, a kéthelyi tanácselnök. Négy éve van községben, azóta viseli a tisztaséget is. Ez idő alatt meg isnyújtózkodnak, ameddig a ta merte a falut, és ahogy elkarójuk ér. Az 1400 méter mondták róla, minden percét hosszú útszakaszt — ennyit lakóinak felemelkedésére szentelveztek — hamarosan átadtek, ják a forgalomnak. Ha maradt vele beszélgetek a 3600-as még pénz — a társadalmi lélekszámú község fejlődésémunka komoly megtakarítást ról, terveiről, gondjairól jelent —, nem engedik szélnek ! — Mindenek előtt előre bea kőműveseket. csátom, nagy a megvalósított Bővítik a tűzoltó szertárat középítkezések nem csupán a Drávaszentesen. A munkálat tanácstestületi érdeme. A helyi pártszervezet, Hazafias Népfront, KISZ és egyéb tömegszervezetek segítsége nélkül nehezen valósíthattuk volna meg elgondolásainkat. — Ha a község fejlődéséről beszélünk, elsősorban kell említenünk a legszembetűnőbb eredményt: az 1950 óta épült 170 új családi házat, amelyek nagy részében előszoba és fürdőszoba is található.E szám azt jelenti, hogy mintegy 700 ember költözött új lakásba az elmúlt nyolc év alatt. 1953-ban a falu villamosítása, 1955- ben a gyógyszertár átadása, következő évben pedig a jórészt társadalmi munkával épült művelődési otthon felavatása jelentett eseményt a község életében. Ugyancsak 1956- ban nyílt meg a földművesszövetkezet cukrászdája is. Két éve került sor a vásártér új helyre költöztetésére, mivel a sportpálya erre a egészségügyi szempontból célra alkalmatlan volt. Tavaly két utcát nyitottunk, az idén pedig egyet. Az iskola fejlődéséről érdeklődöm. — 1950-ben 10 nevelője volt a falunak, jelenleg 17 a tantestület létszáma. 1954- ben négy új tantermet kaptak a volt zárda-épületben. Szertáruk tele a legkülönbözőbb szemléltető eszközökkel. — Továbbtanulás? — 1951 óta 108 iskolát végzett fiatal ■ általános ment középiskolába. De ha már az iskolánál tartunk, hadd említsek meg a kulturális fejlődésre ugyancsak jellemző adatokat, 1951-ben mindössze 20 rádió volt a községben. E szám az elmúlt hét év alatt 399-re ugrott fel. Ez nem csupán a villany bevezetésének köszönhető, hisz 91 telepes készülék is működik a falu külterületén. — Terveik? — Az idei községfejlesztésből 120 ezer forintot a falu főterének rendbehozására, parkosítására fordítunk. ■ A község különböző részein 8 átjáró hidat építünk. Nem feledkezünk meg a művelődési otthonról sem: berendezésének gyarapítására ötezer forintot szánunk. — Távolabbi, minden valószínűség szerint 1959-ben megvalósuló terveink: a villany elvezetése a vasútállomásig, és ezenkívül utcába. Szeretnénk már három valamit csinálni a főteret elcsúfító volt is. Ez az Hunyady kastéllyal egyik legnagyobb gondunk. Az idő vasfoga ugyanis évről évre nehezebben rendbehozhatóvá ezt a régóta elhanyagolt, teszi hatalmas, emeletes épületet. Ablakdeszkái elkorhadn'’1’ tetején becsorog az eső. Többféle tervünk volt már felhasználására, de felettes szerveink mindmáig nem járultak hozzá a kezelésünkben lévő épület átalakításához. Pedig mennyivel egészségesebb lenne áttelepíteni a mozit az iskola tornaterméből, és milyen nagyszerű helyiségek lennének az emeleten a tömegszervezetek számára! Ezenkívül még lakás is kerülne belőle. Tudom, nem kevés összeget kellene rendbehozására fordítani, de ha így marad, értéke évről évre jelentősen csökken, biztosan halad a romosodás felé. — Másik, ugyancsak nagy súllyal vállunkra nehezedő gondunk az úgynevezett cigánykérdés. Nem vagyok fajgyűlölő, és én szeretném legjobban, ha a községünkhöz tartozó település lakói tisztességes életet élnének, gyermekeik iskolába járnának. Sajnos, eddig minden igyekezetünk hiába Miónak bizonyult. Próbálkoztunk szép szóval, aztán igénybe vettük a rendőrséget is, de eredmény nélkül pedig nem lehet mondani, hogy elviselhetetlenül módban élnek: a telepen rossz öt rádió van, és a csirkétől kezdve a birkán keresztül egészen a lóig minden háziállat megtalálható. Mit gondol, honnan veszik számukra az eleséget? Ezt legjobban a környékbeli földek gazdái tudnák megmondani, akik szinte naponta emelnek panaszt. Vagy például a telep mellett van a községnek a kanadai nyárfás erdeje. Ha látná a megcsonkított fákat, biztos, hogy magának is fájna a szíve értük. — Miért nem jelenti az észrevételeit? — Már meguntam. Hiába közöltem a rendőrséggel, járási tanáccsal, semmi változás nem történt. Az egyik tanácstagunk meg is jegyezte: »Ha én, vagy akármelyik paraszttársam csak egy gallyat is törne le, biztos megbüntetnének. De ők szabadon garázdálkodhatnak!« Megértem a méltatlankodását, és csak annyit teszek hozzá: meddig tűrik még az illetékesek a telep lakóinak törvényenkívüliségét? Eredmények, tervek, dok. .. Az utóbbiról egy genkicsit hosszabban írtunk, de hisz érthető: az eredmények megvalósult tények, a tervek megoldása is csupán a falu lakóin áll, de az említett gondokat nem lehet elűzni külső segítség nélkül. PAÁL LÁSZLÓ