Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-19 / 247. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Iharosberényben, Csurgón és Somogycsicsón járt pénteken Dögei Imre elvtárs Dögei Imre elvtárs, föld­művelésügyi ken délelőtt miniszter pénte­Iharosberényben kezdte meg néhány napos so­mogyi látogatását, melynek egyetlen célja, hogy közvetle­nül elbeszélgessen az embe­rekkel életükről,­­ gondjaikról, bajaikról. Iharosberényben körülbelül ötvenen gyűltek egybe a gép­állomás ebédlőjében, hogy ré­szesei lehessenek a beszélge­tésnek. Dögei elvtárs múltról, jelenről, a jelenlévők a munkájáról érdeklődött. Bence József hajdani cseléd elmondta, hogy az uraságtól 16 q gabonát, 20 pengőt, méter tűzifát, egy kis krump­­­lit és kukoricát kapott egész évi munkája után. Boncz Fe­renc 12 holdas gazda a mai életről beszélt, s így summáz­ta életszínvonalának emelke­dését­ :-Az emberek igénye, a parasztság igénye is egyre nő. Ma már megkívánja az ember, hogy ha évente egy­szer is, de elmenjen Hévízre­. Németh Béla igazgató elmond­ta, hogy 30 éve tanít a köz­ségben, így pontosan le tudja mérni a fejlődését a gyerme­kek öltözködésén, étkezésén. Kismihák István traktoros Dö­gei elvtárs kérésére megpró­bálta átszámítani évi jövedel­mét búzába. Mintegy száz mázsában egyeztek meg végül a traktorosok. Dögei elvtárs Bence József egykori keresetét összehason­lítva a mai keresettel, azt következtetést vonta le, hogy a az itteni tények szerint is emelkednie kellett az emberek életszínvonalának. A továb­biakban a gépállomás, terme­lőszövetkezet munkájáról ér­deklődött. Jászberényi a gépállomás igazgatója Géza, is­mertette, milyen körülmények nehezítik meg munkájukat. Helytelenítette, hogy a gép­állomásnak nincs műtrágya­szóró gépe, silókombájnja, ke­vés a vetőgépe. Előadta Dögei elvtársnak legnagyobb fájdal­mukat is, hogy nincs vize a gépállomásnak, és a felettes szervek még mindig nem ad­ták meg a kért összeget kútfúrásra. Dögei elvtárs ígé­­­retet tett Jászberényi elvtárs­nak, hogy utánanéz az ügy­nek. Majd Zámbó Lajostól, az Úttörő Tsz elnökétől azt kérdezte, miért nem szervezik meg rendesen a munkát, miért engedik, hogy amíg a tagok háztáji gazdaságukban dolgoznak, a szövetkezet gaz­dag almatermése a fán rohad. Dögei Imre elvtárs a sok kérdés és felelet után a pa­rasztság megváltozott életé­ről beszélt, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségszerűségét fejtegette. Iharosberényből — a terme­lőszövetkezet gesztenyésének megtekintése után — Csurgó­ra ment a földművelésügyi mi­niszter, ahol meglátogatta a Napsugár Ktsz-t. Megnézte a gyönyörű, új üzemházat, a modern ebédlőhelyiséget, a műhelyeket és a készítményeit, majd szövetkezet hosszan elbeszélgetett a dolgozókkal. Délután Somogycsicsón ta­lálkozott a kultúrházban egy­begyűlt parasztokkal és más dolgozókkal. Közvetlen, ú­ beszélgetés alakult ki bará­ti község lakói és Dögei elvtárs között, aki aprólékosan kikér­dezgette az egyéni parasztokat, szövetkezetieket mostani éle­tükről, a község fejlődéséről. Az emberek nyíltan elmond­ták, bármilyen kérésük, pana­szuk volt. Lippai Sándor, a Kertészeti Tsz elnöke szóvá tette, mennyire megnehezíti munkájukat, hogy a gépállo­más nem tudja igényeiket ki­elégíteni. Koczor József, a Ró­zsa Tsz elnöke arról beszélt, hogy sok az idős ember a szö­vetkezetben, a tagok meg kissé befelé fordultak, akarnak újakat felvenni,nem A találkozó után a somogy­­csicsóiak halászlével és rántott hallal vendégelték meg a kedves látogatót. A baráti beszélgetés a késő esti órákig folytatódott. Feszülten hallgatják Dögei Imre elvtársat az iharosperev­­i találkozó résztvevői. . aj a torkom — válaszolja Szőke Istvánná, a csurgói Nap­sugár Ktsz dolgozója Dögei elvtársnak. Az új üzemház egyik építője munkájáról beszél. A som­ogycsicsói tanácselnöknő a község fejlődéséről mond­ja el véleményét. utasítására cselekedtem. keresztény jelöltet kellett tá­­­mogatnom a reformátussal szemben. — No, jó, majd én is meg­támogatom magát. Azt nem köszöni meg. Elmehet, maga vörös agitátor! — ordította magánkívül a főispán, és ki­fordított tenyérrel az ajtó felé legyintett. A kántor az utolsó akkor­dokat nem kontrázta meg, sarkon fordult, és az előszo­bába lépett. Ott a jegyző és az orvos mosolya cirógatta végig kipirult arcát. Nem is nézett rájuk, szótlanul kifordult a megyeház folyosójára. A szeptemberi fizetési jegy­zéken a kántor neve már nem szerepelt, államsegélyét három esztendőre törölték. A pártonnkívüli birtokos­ ban­kár nem segített. A püspök is hallgatott. A­z államsegély folyósítá­sa 1940. január 1-én indult meg. A tanító, jegyző és orvos közti viszony dűlt, a régi eseményekre egy­új események hasaltak, a régi el­lentétek eltűntek, de a barát­ság szálai végleg elszakadoz­tak. A kántor saját gerincére volt büszke, hiszen nem ijedt meg a főispántól sem, s állami fizetés nélkül is megélt három és fél esztendeig, de szigorú ellenzéki elveit sem adta fel. Akkor még úgy gondolta, hogy a pártonkívüliség egyúttal el­lenzékiséget is jelent. A jegy­ző és az orvos továbbra is a hatalom enyhe árnyékában sütkéreztek, ők meg arra vol­tak büszkék, hogy megtanítot­tak egy engedetlen, rakoncát­lan embert. Szóval, így vala­hogy kiegyeztek magyarázga­­tás nélkül is. A tanító azon­ban feltette magában, hogy az ellenzékiséget nem adja fel, de a választásokba többet nem avatkozik bele. Jött azonban az 1940-es vá­lasztás. A kerületben fellépett egy Csorba nevű földbirtokos és egy nyilaskeresztes jelölt. A régi, harminchatos pártonkívü­­li birtokos-bankár akkor már a nem élt. Az ő járási mecénása, bőrnagykereskedő pótolni akarta őt, hogy bankügyletei­hez segítséget kapjon. Egy ka­tolikus felekezeti tanítót lépte­tett fel szintén pártonnkívüli programmal, ez vált be legin­kább a választók szédítéséhez. A kauciót is előlegezte neki. A választási küzdelem meg­kezdődött. A jegyző a faluban ismét a kormányjelölt mellett korteskedett. Teljesen szaba­don, a győzelem reményében nem is gondolt ellenagitációra, hiszen a régi vetélytársnak — úgy gondolta — használt a ki­­éheztetés. A tanító nem is agitált, de feltette magában, hogy a pártonkívüli tanító plakátját felragasztja a lakása előtti gesztenyefára, hiszen el­lenzéki jelöltnek gondolta, és hát ezzel nem is agitál, csend­ben marad. A plakátot kifüg­gesztette. Együtt ült a tarokkparti, amikor a körorvos Opel-Kadet kocsija megállt az iskola előtt. Az ablakon át látták, hogy az orvos a járási főszolgabírót hozza. A fiatal tanítók feláll­tak az asztaltól, amikor a ma­gas vendégek beléptek a kán­tor lakásába. Látszólag cél nélkül mentek oda. A főbíró jól tarokkozott, s leült kibicel­­ni az egyik fiatal tanító mel­lé. A kántor igen jól megérez­te, hogy a nem várt látogatás a választások ügyében törté­nik, ezért igen szorgalmasan legyen példamutató a közért­­ végzett munkában éppúgy,­­ mint magánéletében. Az egyik kontrázgatta meg a játékokat­­ nap reggelre vegye le, illetve a kerületben például azért nem és a pagátultimókat is. Este­­­ ragassza rá Csorba plakátját.? jelölték újra a régi tanácsra­­felé járt már az idő, a kör or­ ! Meg fogom figyeltetni. Rémé­­­get, mert — mint mondták vos többször is sürgette a fe­­lem, elég volt három évig. Re­­ két év alatt, jó, ha egyszer el­őírat az indulásra, mert re­­mélem, három évig elég volt...­ ment a tanácsülésre, márpedig ciha és Bozsóka valószínűleg hm... hat esztendő még hosz-­­ nekik nem kell olyan ember,­­ 1 szabb idő. Remélem, érti a ta­ fa^i csak tiszteletbeli megbíza­­n­ító úr. Kell a kenyér... kell­ lásnak tekinti a tanácstagsá­­bizony, de mennyire... gondol­­­­got. Helyette asszonyt jelöltek, ja meg. Viszontlátásra.­­ ugyan még nem volt tax­ Csak a két tanító maradt f nácstag, »de jó nyelves, és a szobában, amikor az Opsi-f nem restelli cipőjét koptatni a Kadét elrobogott a fő utcán az } közért«. Persze, akadt jelölő­­orvos lakása felé. A gyűlés, ahol a volt tanácstagot — Látod, öcsém­­ szólt a­z olyan miatt _ marasztalták­­ _ el, kántor az osztálytanítóhoz —, mindig ellenzéki érzelmű vol­tam. Nem tetszett nekem ez a világ. Azt hittem, a pártonk­ nyugtalankodtak már. A főbíró azonban nyugodtan kibicelt, amíg a tanítók eltávoztak a partiról. Csak az osztálytanító maradt vissza a kántornál. — Hogy állunk a választás­sal, tanító úr? — kérdezi a ta­nítótól az orvos. — Köszönöm, én jól — fe­leli a kistanító — mert nincs szavazati jogom. — Hogy, hogy? — Még csak másfél éve la­kom a faluban. — Ja... ja... értem, értem... igen... igen, kétéves helyben­­lakás kell, igen, igen... hm. Na, majd a következő választás­nál, reméljük — mosolyog az orvos, és magasról megvere­geti a kistanító vállát — re­méljük. De azért támogassa a kormánypártit... igen derék ember,megérdemli. — Tudom, tudom — vála­szolta a tanító, de akinek nincs szavazati nincs beleszólása joga, annak a választá­sokba. Én tehát nem támoga­tom egyiket sem. — Kemény gerinc... kemény gerinc... jól van, jól van... kis barátom... jól van... csak így tovább... majd meglátjuk... no, jó. — És a mester úr hogy áll a választással? — kérdezi a főbíró a kántortanítótól. — Az a plakát — mutat ki az abla­kon — nagyon feltűnő helyen van ott a vadgesztenyefán. — Főbíró úr, én nem akarok beleavatkozni a választásba, nekem elég volt. — Tudom... hm... tudom. Azt a plakátot azonban hol­világ kell! ^ A folyóirat a választásokra való Hajnalban a csendőrök jár-) tekintettel kettős számban jelent tak a kántor lakásán. Jamuárban*iker-novemberi szám Kanászhajtatkor már ott dr­t szirmai ’ István; Választások szelgett a kormánypárti jelölt­­ előtt.­­ Apró Antal: A szocialista de­plakátja a vadgesztenyefán, a másik­­ ilyen, de senki sem tudta, hogy ki ragasztotta oda. A kántor sem mondta el so­ha senkinek, csak a kistanító­­nak. A bal kezét azonban so­káig olyan sután tartotta... SZOLGA TAMÁS Vasárnap, 1958 október 19. Ka­rád-----------A a nagy munka közben• Négyen ülünk a karádi ta­nácsháza egyik szobájában. Visnyei Lajos tanácsel­­nökhelyettesen kívül itt van Árvai Márton, a községi népfront-bizottság elnöke és Kiss Károly, a gépállo­más igazgatója is. Beszédté­mánk — mi más lehetne mos­tanában — a választási előké­születek eddigi tapasztalatai­nak megvitatása. Azt mondja Visnyei elvtárs — aki egyben a falusi pártalapszervezet titká­ra is —, nagy tanulságokkal szolgál ez a munka. Az egyik tanulság és örvendetes tapasz­talat, hogy a választási előké­születek eddig is igen sok em­bert, köztük olyanokat is fel­ráztak, akiket azelőtt még »kö­téllel sem« lehetett volna va­lamilyen társadalmi munkába bevonni. Máskor megesett, hogy nem találtak elég embert a külön­böző társadalmi megbízatások­ra, most meg egy szóra, húzódozás, vonakodás nélkül vállaltak részt a munkában. A választási elnökségben, a választókerületi bizottságok­ban majd másfélszáz ember dolgozik, s nemcsak tessék­­lássék módra, hanem szíves­­lélekke­l. S mint népnevelők is látogatják a kerületükbe tar­tozó családokat, beszélgetnek velük, megtudakolják, kiket szeretnének kerületük jelölt­jeként, az így szerzett véle­mény biztos támpont volt a jelölőgyűléseken is. Ezek az összejövetelek nem­csak meghitt, őszinte beszél­getésekre adtak módot, de mindenütt megnyilvánult a nagy felelősségérzet is. Olyan gonddal, körültekintéssel vá­lasztották ki jelöltjeiket a ke­rületek lakói, hogy abban szin­te érződött: nem mindegy, ki képvisel bennünket. A gyűlé­seket általában a körzet vala­melyik választópolgárának házában tartották, s ez még csak bátorította az embereket: beszéljenek őszintén, hiszen otthon, egymás között vannak. Ami szintén dicséretes, a je­löltek elé elég magas követelményt állítottak: örvendetes, hogy a legtöbb esetben így bírálták el kiválasztottakat a jelölők. Amikor például a község me­gyei tanácstag jelöltjévé Hor­váth Valéria védőnőt ja­vasolták, a férfiak közül töb­ben is zsongtak, nem ismer­jük. Bezzeg lett felhörkenés az asszonyok részéről: »mi meg nagyon is jól ismerjük, mi tud­juk, mit dolgozik ez a lány, mi bízunk benne«. Talán monda­ni sem kell, hogy az asszonyok, az édesanyák győztek: Hor­váth Valéria jelölését egyhan­gúlag szavazták meg. Ugyanígy volt a községi ta­nácstagok jelölésekor is. Vis­nyei Lajost a tanács elnökhe­lyettesét a 10-es körzetben je­lölték. »Ismerjük Visnyeit, nemcsak a cselédsorban értett velünk, azóta sem lett hűtlen hozzánk, képviseljen csak ő bennünket« — mondták, még ott mindjárt megegyez­­­tek: a nemrég épített salakjár­dát meg kell védeni a fogato­­soktól. Két nap múlva már az egész Damjanich és Zrínyi ut­cában álltak a kerékvetők a járda szélén. Az Újtelepre Kiss Károly elvtársat, a gépállomás igaz­gatóját küldték a gyűlés leve­zetésére. Viharosnak ígérke­zett a gyűlés. A községnek ez a legfiatalabb része. 32 ház épült ott a legutóbbi évtized­ben, de mindenhova, csak ide nem juthatott el még a vil­lany. Pedig a belső szerelést már négy évvel ezelőtt elké­szítették, de a tanács még nem tudta kiharcolni, hogy a vezetéket hozzájuk is kiépít­sék. Kiss elvtárs is ezzel kezd­te mondókáját. Kertelés nélkül megmondta: jogos az újtelepiek sérelme és kifogása, ő is azon lesz, hogy orvosol­ják a bajukat. Nem is alap nélkül mondta ezt, mert a ta­nács már 93 000 forintot befi­zetett erre a községfejlesztés­­ből, s mint az áramszolgálta­tó vállalat napokban kint járt képviselői megígérték: kará­csonyra kigyúl az újtelepiek házában is a villanyfény. Maguk közül jelöltek a jelölők Karádon befejeződtek a je­lölőgyűlések. 45 községi, 4 já­rási és 1 megyei tanácstagot választottak ki ötven forró hangulatú gyűlésen. Ez a vá­lasztás nemcsak abban külön­bözik a negyvenöt előttiektől, hogy most valóban a nép jelöl, de azt is érdemes megtekinte­ni: kiket. Saját maguk közül valókat. Árvai Márton nép­front-elnök sorolja, kik voltak régen az esküdtek (elöljárók), és kik alkották a képviselő­testületet. Posza Imre 62 holdas kulák (ő volt hosszú ideig a bíró is). Még ma is be­szélnek arról, hogy a csizmá­ját is a kisbíróval tisztította. Párkányi István főjegy­ző 48 holdas jegyzői javada­lommal, Herkovits György 32 holdas, V­u­c­s­­kó József 76, Vucskó Já­nos 45 holdas kulák meg a többi nagygaz­da. Középpa­rasztot csak szemfényvesztés­nek vettek­­ be maguk közé: a legszegényebb köztük Hege­dűs Lajos 7 holdas kispa­­raszt volt, őt is csak azért vá­lasztották be, mert jól tudott énekelni, s így volt, aki szó­rakoztatta az esküdt urakat. A mostani jelöltek között nincs egyetlen kulák sem, de ott vannak a középparasztok, a kisparasztok, a gépállomási dolgozók, a tsz-tagok, munká­sok, pedagógusok — Kórád község lakosságának igazi kép­viselői. Varga József , amiért voltaképpen nem is ő , a hibás. Az történt ugyanis,­­ hogy az egyik választókerület­­i­ben a régi kerekes kutat át­vüli mind ellenzéki is. Har- i szerelték szivattyúsra ám , a mind­atban a pártonkívüli­­ kút ettől kezdve hol mu­­ mellett ezért korteskedtem.időst, hei nem, de eg­­. Csak utóbb jöttem rá, hopp 5 nem adott vizet Efoloth bosz­­egy földbirtokos bankvezért­­ szalagukban a kerület lakói támogattam. Most egy tan­ítót # ácstagot ^tek akartam támogatni, csak sze­ # jóllehet, ha más lett felelossé rencse, hogy nem tettem sem­­ tanácstag, akkor sem­­­mit. Az én tanító barátom a# vohla vizet a kút. Ez egyúttal bőrnagykereskedő embere lett­ arra is int hogy s­em szabad a volna. Szörnyű! Hol kell házi tanácstagot sem csupán annak keresni a helyes utat? A kor­t alapjan ítélni, mi volt rossz mánypártit nem támogatom. A­­ körzetben; tárgyilagosan mer­­nyilast sem. De hát kit akkor? J tegre kell tenni a jót is, k Szörnyű. Más világ kell itt. J Jönben sebet ittunk az embe- Rájöttem, hogy rosszul csinál­­j szivében, s az elkedvetle­­tem eddig. Nagyon rosszul! | > n^dést eredményezhet masok-Nem! Hát nem ragasztom át­_na^ is­ __ a plakátot. Ragassza át az.|. ■hűim Higtelert a Belpolitikai Szemle legújabb száma mokrácia és a népjólét növelésé­nek útján. Fock Jenő: Népgazdaságunk fej­lődése és a KGST, Révai József: 40 év távlatából. jai.Sánta Ilona: Mindszenty és párt­Buda István: Számvetés a bér­­trendszer és a munkaerőgazdálko­­dás alakulásáról, Mónus Gábor: Az üzemi demok­ráciáról. A tények és adatok rovat a töb­bi között: Kovács Sándor: Az életszínvonal emelkedése a hároméves terv ide­jén; dr. Csendes Béla: árak egykor és most;Felvásárlási Hajdú György­né: A nők gazda­sági és kulturális felemelkedése; Fecske Mihály: A fiatalok isko­láztatása és foglalkoztatása; dr. Zafír Mihály: Élelmiszerfo­­gyasztás Magyarországon; Kádas István: Ápoljuk a munkás sportkörök hagyományát című ta­nulmányokat tartalmazza»

Next