Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-26 / 253. szám
Szombat, 1958. október 25. r Adom, nem adom... így is lehet? Egy kerek esztendő elég hosszú idő ahhoz, hogy felháborodjék az ember, ha kevésnek bizonyul egy alapjában rendkívül egyszerű ügy lebonyolításához. Kiváltképp, ha csak jóindulaton múlik az egész, s éppen ez a jóindulat hiányzik. Ha két magánember között történne, ami történik, még hagyján, talán meg is értenék. De ezúttal egy községi tanács és az erdőgazdaság áll szemben egymással. Az előbbi a kérő, a megszorult helyzetben lévő, a másik, »aki« nyeregben van, s napról napra halogatja a dolgot... A vitás helyzet középpontja: Pogányszentpéter. Még 1997-ben történt, hogy a tanácsháza — régi épület lévén — összeomlott, s vele együtt a kultúrotthon is. A tanács — meg kell jegyezni, túlságosan tehetetlen, belenyugvó dolognak tartjuk — beköltözött egy szűk, sötét helyiségbe, és azóta sem tud, képtelen kiszabadulni az odúból. Pedig ott a kínálkozó alkalom. A Dél-Somogyi Erdőgazdaság magáénak vall Pogányszentpéteren egy nagy, megközelítően jó állapotban levő — és tegyük hozzá, kihasználatlan — épületet. A házban két világos helyiséget kaphatna a tanács folyosóval, egy két helyiségből álló lakást a tanítónő, ezenkívül kisebb átépítéssel gyönyörű kultúrterem alakítható ki a raktárak helyén, ahol most szénpor és néhány gerenda árválkodik. Az épület egyik részében Kedmenecz István nyugdíjas erdész lakik, de ő szíves-örömest elmenne. A tanács is, az erdőgazdaság is tudna másik lakást biztosítani. De nem mehet, mert nem adják át az épületet, azaz csak ígérgetik ... Először a faluban levő ugyancsak kihasználatlan, de raktározás céljaira megfelelő malmot ajánlották fel csereképpen. Nem kellett. Az igények sokkalta nagyobbak, s minthogy mindig az az »úr«, akitől kérnek, ugyan mit tehet a tanács? Kiderült, hogy az erdőgazdaság vezetői — okos emberek és előrelátók lévén — lakásokat kérnek cserébe, méghozzá nem is Pogányszentpéteren, hanem Csurgón. Igaz, hogy ezt a megoldási módot nem a kölcsönös előnyök, mondhatnék egyenjogúság alapján ötlötték ki, de hát mit lehet tenni? A járási tanács megígérte, hogy Csurgón állami házból ad öröklakásokat cserébe. Igen ám, de hova költöztessék onnét az embereket? S amíg országgyűlési képviselő, járási és megyei vezetők fáradoznak, hogy megkapja Pogányszentpéter a kért házat, addig újabb és újabb kifogásokkal, időtologatással múlik az idő. (Hogy ne mondjunk mást, legutóbb elhalasztottuk e cikk megjelentetését is, mert úgy látszott, most már végleg pont kerül a csere végére. Nem intézték el, hát írnunk kellett ...) Pogányszentpéteren azóta nincs mozi, nincs vetítés, mert hol is lenne? A pártszervezetnek nincs helyisége, a kultúrotthon hiánya gátolja az ifjúsági szervezet munkájának, életének kibontakozását. És — nem akarunk ismétlésbe bocsátkozni — bár községi tanács elhelyezése, a munkakörülmények felháborítók! Nem értjük, és nem látjuk be, miért kell ilyen szívtelenséggel, makacssággal ölni az idegeket, s nem túlozunk megrendíteni Fogányszentpéter lakóinak a helyi tanács vezetőibe vetett bizalmát. Miért kell teljesen indokolatlanul gátat vetni egy falu fejlődésének, megakadályozni, hogy ott mozit láthassanak az emberek, hogy művelődhessenek, s emberi környezetbe kerüljenek a parasztok, amikor ügyeik intézésére mennek a tanácshoz. Nem értünk egyet a túlzott követelményekkel sem, miszerint csurgói lakásokat kér cserébe az erdőgazdaság, még akkor sem, ha a főigazgatóság így rendelkezett (természetesen somogyi javaslatra). De nem szólnánk erről, ha egy kis jóindulatot, megértést, segíteni akarást tapasztalhatnánk. Nincs értelme a huzavonának, a mosoly ki Az Alma-Ata-i időjárás- és vízállás figyelő obszervatóriumban új rádiószondát helyeztek el, amely abban kísérte legyintéseknek! Intézkedni kell, még . k ° z,’fc,az előzőktől, hogy a rwu, d'irarvcan , I hőmérséklet és légnyomás iránti érzékenysége háromszor pedig sürgősen, hogy a községi tanács még a tél beállta előtt tatarozhasson, s beköltözhessek új helyiségébe ... J. ß Hány határozat kell egyetlen cselekedethez? A hivatalos szervek előtt nem hat újdonságnak, amit most papírra vetünk a donneri patika dolgában. Legutóbb a február 21-én kelt jegyzőkönyv tárja fel ebbéli ismereteiket. A Zrínyi utcai Kígyó patikában nincsenek meg az egészségügyi intézményeknek járó minimális feltételek sem: r“frász a padlózat, nincs szekrénye a dolgozóknak, a robbanóanyagok tárolására hiányzik a megfelelő helyiség, nincs vízöblítéses illemhely, rossz a laboratórium. Mindez nem újság, hiszen évek óta, a donneri árvíz óta így van, mely után a gyógyszertár jó néhány helyiségét leválasztották lakás céljára. Azóta van ez az áldatlan állapot, azóta kínlódnak a dolgozók, mert csak annak lehet nevezni az egerek ellen és a piszok ellen folytatott harcukat. Már számtalanszor be is akarták záratni a felsőbb szervek a Kígyó patikát, de tekintettel kellett lenni arra is, hogy a Donnerban két orvosi rendelő működik, de több gyógyszertár nincs. Az ügy végeredményben lakáskérdés. Ha megfelelő lakást biztosítanak a leválasztott helyiségben lakó részére, az visszaalakítható gyógyszertárrá, s egyből megoldódik a vécé, a laboratórium, a raktár, valamint az inspekciós szoba kérdése. Határozat határozat után született a Kígyó helyreállítására. Valahányat felsorolni szinte lehetetlen. Március 14-én a Somogy megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomás hozott határozatot, s tűzött ki utasításában határidőket a hiányosságok megszüntetésére. Eredmény nélkül. Június 25-én az Egészségügyi és Szociálpolitikai Állandó Bizottság fordult javaslattal a megyei tanácshoz. Teljesen sikertelenül. Július 1-én a megyei tanács végrehajtó bizottsága határozatában foglalkozott a kérdéssel. Minden maradt a régiben. A Kaposvári városi Tanács határozatában ígéretet tett arra nézve, hogy 1959. január 1-ig rendezi a patika körülményeit. Mindeddig nem történt semmi. Nem kétséges és nem is vitatható, hogy városunkban nehezek a lakásviszonyok. Viszont az is kétségtelen, hogy a donneriaknak szükségük van a patikára, és ez a gyógyszertár siralmas van, tulajdonképpen állapotban nem is működhetne ilyen körülmények között. Közösségi érdekről van tehát szó, ha a széles nyilvánosság elé hozzuk a kérdést. Talán ez ösztönzést ad a megoldáshoz. A Gyógyszertár Vállalatnak rendelkezésére áll az a keretösszeg, mellyel a Kígyó patikát helyre lehet állítani, sőt modernizálni is mód van. Kár volna nagyon tovább halasztani a szükséges intézkedéseket, hiszen a tapasztalatok szerint a határozatok egymagukban édeskevésnek bizonyulnak a cselekedethez. (Fehér) Az É. M. 4. sz. Mélyépítő Vállalat balatonfűzfői, balatonalmádi, balatonfüredi és badacsonyi munkahelyeire res azonnali belépésre kőmunkásokat, kubikosokat és kőmunkában jártas kőműveseket. Jelentkezés a fenti munkahelyeken._____________ MINDENKI IRJON MINDENKINEK! Megkezdődött a levelező hét Október 26-án országszerte megkezdődik a levelező hét. Ebben az időben felhívjuk egymás figyelmét a rendszeresebb, sűrűbb levelezésre. A levelező hét az utóbbi években vált a levélírás ünnepévé. Eleinte csupán országhatárokon belül dívott, majd fokról fokra áttörte a határokat, és vált nemzetközi jellegűvé. A levélíró mozgalom szervezői arra hívtak embereket, hogy többet fel az gondoljanak távolira, ismerőseikre, családtagjaik rokonaikra, tájékoztassák őket hogylétükről, mondják el híreiket. Ilyenkor még a félre- vagy asztalfiókba dobott levelekre is írják meg a válaszokat. Miért? A levél nemcsak a hírközlés eszköze, hanem különös varázsánál fogva a távollevőket egészen közel hozza egymáshoz, elmélyíti köztük a kulturális kapcsolatot.baráti és A levelező mozgalom szervezői kezdetben abban állapodtak meg, hogy a levelező hét első napja minden évben október 9-e legyen. Ez egyébként az Egyetemes Postaegyesület megalakulásának az időpontja. Az idén Magyarországon ez a dátum későbbre, október 26-ra tolódott el, de ez semmiképpen sem kisebbítheti a levelező hét jelentőségét. HABÜVEG — A JÖVŐ NYERSANYAGA 1962-ig Taubenbachban (Suhl kerület) felépítik az NDK első habüveg-gyárát. A habüvegnek - laboratóriumi vizsgálatok után — a a szakemberek igen nagy jövőt jósolnak. Az új nyersanyag, amely igen sokban hasonlít a habgumira, nagyon könnyű, lehet fűrészelni, fúrni, szegeni!. JELMEZKÖLCSÖfZ ÖBÖL NYLON, MADEIRA ÉS SELYEM MENYASSZONYI ÉS KOSZORÚSLÁNY RUHÁKAT, VŐLEGÉNYI ÉS EGYÉB ALKALMI RUHÁKAT, KULTÚRCSOPORTOKNAK KORHŰ JELMEZEKET, GYERMEKKOSZTÜMÖKET. BŐ VÁLASZTÉK! Pécs, Rákóczi út 66. Telefon érdeklődés: 37-12 2 Automata gépsor gyárt műanyagcsöveket Ukrán mérnökök készítették el a Szovjetunióban az első automata gépsort műanyagcsövek gyártásához. A végtelen csövek gyártása percenként 10 méteres sebességgel folyik. Az új termékek elsősorban a helyi gyárak számára készülnek, ahol eddig rozsdamentes acélból vagy más drága ötvözetekből készült csöveket használtak. SZALMATÉGLÁK Bolgár tudósok vizsgálatai bebizonyították, hogy szalmából remek, jó minőségű házak építhetők. Az új, olcsó építőanyagot úgy készítik, hogy a szalmát különleges anyagokkal keverve feldolgozzák, a masszát pedig azbeszttel és szilikátokkal együtt táblává préselik. Ezeket a táblákat használják fel az építkezésnél tégla és beton helyett. Az így készült szalmaház nem ég, igen tartós, falai erős megterhelést kibírnak. Az új építőanyag - amelynek nem árt a nedvesség, s a betonnál sokkal gyorsabban kiszárad — alkalmazásával negyed-heted részére csökkentik az építkezés költségeit. Új rádiószonda akkora. Módosították a rádiószonda jelzések vételét is. A jelzéseket most a földön veszik félautomata regisztrátorokkal, amelyek kész időjárásjelentést adnak ki. Ennek az Újításnak a bevezetése kizárja az esetleges pontatlanságot a jelzések egyéni feldolgozásánál, s lehetővé teszi, hogy sokkal több helyes adatot szerezzenek a 25—27 kilométeres magasság légkörének állapotáról. SOMOGYI NÉPLAP Készülnek a műbőrkabátok a csurgói Napsugár Ktsz-ben. Tegnap avatták fel az új üzemrészt, ahol a közeljövőben tágas, egészséges helyiségben állítják elő a közkedvelt termékeket. UDVARIADIG - fő választék Amikor betoppanunk, éppen i Fordul a kulcs a zárban. Egyvéget ért a kiskereskedelmi másnak adja a kilincset az az boltok vezetői részvételével az ebédközi szünetben megtartott vásártechnikai értekezlet, a »vidékiek áruházában« — ahogy most már a Szivárványt emlegetik. Az erőket jól kell összpontosítani ezekben a hetekben, nemcsak azért, mert a itt az őszi vásár, hanem mert kereskedelemre ráköszöntött az őszi-téli nagy forgalom ideje. Szabó Lászlóné, az áruház vezetője szerint az előző nap megtartott tanácskozáson éppen ennek a nagyobb forgalomnak a sikeres lebonyolításáról esett szó, és az udvarias kiszolgálás volt a megbeszélés »fő tárnája«. Valamennyien érezték, amikor a választások tiszteletére, az őszi forgalom sikeréért szinte versenyjellegű udvariassági mozgalmat hívtak életre, hogy ez az út vezet leggyorsabban célhoz, a vásárlók megnyeréséhez. És az is igaz, hogy a forgalom közepette tapasztalható idegességgel, kapkodással fenyegeti a legtöbb veszély s, udvarias kiszolgálást. Tíz perc múlva három óra ebédről jövő tizennégy eladó, akinek vállára nehezedik a forgalom minden fáradalma, és akik vállalkoztak arra, hogy nem szegik meg kedvesség és a kereskedői ildomosság szabályait. Az idősebb, régi kereskedőknek ez nem is okoz különösebb gondot. Megtanulták, hogy az udvariasság a kereskedés egyik kulcsa. De akadnék itt fiatalok is, akiket elsősorban a kedves köszönésre napokig taníthattak. A vevő, már a belépéskor érezte, hogy igazán kedves vendég. Herbert Jóska, a cipőosztály fiatal eladója ugyan ötösre vizsgázott a tanulóiskolában, időnként azonban még el-elfeledkezik magáról. De Nárai Lajos és Szenyu Ernőné régi eladóktól nem marad el ilyenkor a gyors jó tanács. Figyelmeztetik az illendőségre. A másik két fiatal tanulóval együtt ő is hamar eljut majd az udvariasságnak arra a fokára, ahol a harminchat esztendeje pénztáros Papp Magda és a nem olyan régen betanított eladó, Háromfai Imráné és a nagyon szépen csomagoló Novák Lajosné áll. A vevők többsége nem hálátlan a kedvességért. Erről Pete Ferencné tudna igazán sokat beszélni, akitől udvariasságáért a vidéki (női) vevő ismerősök nemegyszer csókkal búcsúznak el. Fejtörést okozna olyan árut keresni itt, a megtömött polcok körül, amelyre azt mondanák, hogy hiánycikk. Hiszen a bőségesen ellátott vidéki szövetkezeti boltokkal nem is könnyű tartani . Úgy kell »teríteni«, versenyt, megválasztani az áruk összetételét, hogy mindenkinek kedvére legyen. Jönnek is a falusiak! Tegnap volt itt egy család harmadmagával, és 5109 forint értékű árut vásároltak egyszerre. Megjött már az első őszi lottónyertes is. Nyitják az ajtót, három óra. 30—40 vevő siet be, ők jönnek, akik mér tíz perce várták az ajtónyitást, akiket úgy látszik, ide hozott a bő választék, és biztos, hogy kicsit a kedves kiszolgálás is. A gépek megrozsdásodtak - a felelősük fegyelmit kaptak Csupa ellentmondással teli jegyzőkönyv van a megyei tanács ipari osztályának kában. A »jelen vannak« birtorovatban olvasható a két vádlottnak, Horváth Lajosnak, a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés műszaki vezetőjének és Hantal Józsefnek, a szervestrágya üzem telepvezetőjének neve. A kérdés, amelyre felelniük kellett, így hangzott: — Miért engedték, hogy a szervestrágya üzem telepén sok élő gépek és motorok három esztendőn át rozsdásodjanak, rongálódjanak? A felelet, mint az a kusza és elfogadhatatlan válaszokból kiderül, nemcsak hogy nem lehetett könnyű a hanyagsággal vádoltaknak, hanem ebben az esetben nyilvánvalóan kitűnik belőle, hogy mulasztást követtek el. Erről szólnak a tények: 1955-ben kezdődött meg a szervestrágya üzem építése, 56- ban már a gépi berendezéseket is megkapták. Az ellenforradalom miatt azonban megszakadt a munka, és később sem jutott beruházás az építkezés folytatására. Időközben itt járt a Helyiipari Minisztérium főmérnöke, és kifogásolta, hogy a gépek az udvaron hevernek. Felszólította Hanta Józsefet, gondoskodjék a gépek megóvásáról. Hantal válaszlevelében közölte a minisztériummal, hogy intézkedett. Ez valójában azt jelentette, hogy egykét gépet fedél alá vittek, a többit az udvaron hagyták, mígnem egészen ellepte az embermagasságú gaz. A hanyagságért azonban előbb-utóbb felelősségrevonás jár. Sajnos, itt ez az »előbbutóbb« három esztendő elteltét jelentette, mert se a telepvezető, se Horváth Lajos műszaki vezető nem tették szóvá feletteseiknek a gépek rongálódását. A felelősségrevonáskor azt hozták fel mentségükre, nem tudtak arról, hogy a vállalaté a hanyagul kezelt gépek. Persze — enyhén szólva — furcsa, hogy a telepvezető igen minisztériumi válaszlevél ellenére sem tudja három évig, hogy neki kell felelnie a telepen tárolt gépek állapotáért. És ugyan miért kap 2300 forint fizetést, 1700 forint prémiumot Horváth Lajos műszaki vezető, ha ő sem tudta ezt, és három év alatt megtudni se igyekezett?! De vajon nem lett volna-e kötelességük akkor is szólni a gépek védelméért, ha történetesen nem az ő vállalatuk tulajdona? Ugyan ki ne értene egyet a felelősségrevonással, ki ne helyeselné, hogy Hantal József telepvezető és Horváth Lajos műszaki vezető hanyagságukért fegyelmit kaptak, és megfizettetik velük a gépek rendbehozatalára fordított összeget? De jogos büntetés az is, ha Horváth Lajos műszaki vezetőt immár második fegyelmije után alacsonyabb beosztásba helyezi a megyei tanács ipari osztálya. Sz. N. Villan a vaku, katlan a fényképezőgép. Készül a felvétel a lap számára. Igaz, hogy a lefényképezettteknek halvány sejtelmük sincs egyelőre arról, melyik laptól jöttek arcukon a fotósok, de széles mosoly húzódik, szemük csillog, mellüket kihúzzák, hisz újságba kerül a képük. Már elfelelődnek, amikor kész,odamegy az egyik fiatalasszony (lehetnek-e mások kíváncsiak, mint a nők?), s óvatosan, kicsit tétován megkérdi: — Aztán melyik lapban jelenik meg a kép? — A Somogyiban — hangzik a rövid válasz. . — Hol? — Mi?! — Te jó ég! Kiabálnak egyszerre a Arcok megörökítettek, megnyúlik, mint a foszlós kalács tésztája, szemük vérben forog a dühtől, szájukat úgy tátogatják, mintha szél ütötte volna meg őket. A fotósok megmerevednek a meglepetéstől. Ilyen embereket se rémült láttak mostanában. — Árulják már el, mi van abban borzalmas? — Mert hogy Mikszátth-novella lesz belőlünk — szólal meg az egyik jelenlevő pedagógus. — Hogy-hogy? — értetlenkednek. — »Az a fekete folt!«2. Nagy a tömeg postán. Fél öt felé jár a az idő, mindenki igyekszik feladni táviratot, pénzt, ajánlott levelet, mielőtt hazamegy. Tizennyolc év körüli, egyszerűen öltözött lány forgatja idegesen az egyik asztalnál a táskáját, nem talál írószerszámot, s nincs mivel kitöltenie a távirati blankettát. — Tessék... meg nem sértem!ha Édenfekete hajú, kreolbőrű fiú nyújt a lánynak egy golyóstollat. — Köszönöm ... nagyon figyelmes! — motyogja a lány elpirosodva. A postáról együtt mennek el. Először nagyokat hallgatva lépkednek, majd megered a szó szájukból. — Látta már a Tetőt? — kezdi a fiú. — Még nem. a — Van két jegyem délutáni előadásra... Ha eljönne velem ... — Hát... Mozi után már karonfogva sétáltak végig a korzón. Hogy milyen előre nem látott bonyodalmakat okoz ez az udvariasság! ua. Pillanatfelvétel