Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-04 / 234. szám

t« tCC/Vi ■y. VILÁG PROLETÁRJAI* EGYESÜLJETEK! 'fypQS^ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPOA XV. évfolyam, 234. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1958. október 4. „Minden igyekezetemmel, erőmmel, becsülettel szolgálom a munkásosztály, egész népünk ügyét“ Szirmai Jenő elvtársat megyei tanácstagnak és országgyűlési képviselőnek jelölték a Vaskombinát dolgozói Mintegy kétszáz választópolgár gyűlt össze­­ tegnap délután a Vaskombinát kultúrtermé­ben. A jelölőgyűlés bevezetőjeként a Kapos­vári Csíky Gergely Színház művészei adtak rövid, hangulatos műsort, majd a megválasz­tott elnökség elfoglalta helyét a színpadon. Zelenka Béla, a Vaskombinát párttitkára megnyitó szavai után Kardos Ferenc, az üzem munkása szólott az egybegyűltekhez. Párhuzamot vont a múlt és jelen választása között, s a november 16-án sorra kerülő or­szággyűlési képviselő- és tanácsválasztások je­lentőségéről beszélt. Az üzem fejlődéséről szólva megállapította Kardos elvtárs, hogy tíz évvel ezelőtt még csak 30—40 embert foglalkoztatott az üzem, s ma 360 dolgozónak ad munkalehetőséget, ke­nyeret. Most építkezések előtt állnak, új öntö­dét kapnak, s újabb munkáskezek dolgozhat­nak ott a szocializmus építéséért. A gyűlés előadója beszélt a lakáshelyzetről, a párt és a kormány célkitűzéseiről, mely szerint a dolgozók bevonásával napról napra enyhíteni igyekszik a lakáshiányt. Szó esett az ellenség várható aktivitásáról, s Kardos elvtárs hangsúlyozta: jól nézzük meg, kiket jelölünk, mert nem akarjuk, nem hagyjuk ma­gunkat még egyszer úgy félrevezetni, mint 1956 őszén... Befejezésül javasolta, hogy Szirmai Jenő elvtársat jelöljék megyei tanácstagnak és or­szággyűlési képviselőnek. A vitában régi harcostársak és a Vaskom­­binát, a Faipari Vállalat dolgozói szólaltak fel. Tapasztalataikat mondták el a múltról, a je­lenről, a párt ígéreteiről szóltak, melyeket mindenkor tett követett, s javasolták Szirmai elvtárs jelölőlistára való felvételét. A javaslatok, hozzászólások után szava­zásra került sor. Megható volt a pillanat: egy­szerre emelkedtek magasba a munkáskezek, majd felcsattant a taps. Szirmai Jenő elvtár­sat egyhangúlag jelölték megyei tanácstagnak és országgyűlési képviselőnek. Szirmai elvtárs megköszönte az üzem mun­kásainak bizalmát, s hangsúlyozta: »A képvi­selőválasztásokon mindig ígérni szoktak. Én csak annyit ígérhetek, hogy — ha megválasz­tanak — minden igyekezetemmel, erőmmel, becsülettel szolgálom a munkásosztály, egész »népünk ügyét«. Ezután Zelenka Béla a jelölőgyűlést bezárta. Élni másokért, küzdeni az eszme végső diadaláért — kommunista hitvallás ez, olyan, ember sajátja, aki ké­pes áldozni, tanulni, lemonda­ni, s felőrölni energiáját a jövőért. Nem ilyennek született. Böl­csőjénél 1921 nyomora, kilá­­tástalanság­a nyújtotta felé marcangoló karjait. Görnyedő édesanyjának mosóteknője mellett tanulta az első sebet, s később — ahogy lépé­ér­telme csiszolódott — észre­venni az élet szegény ember­re mért csapásait. Apja tessegéd volt, s ő 10—12 hen­éves korában már kifutóskodott vagy napszámba ment, hogy fillérei valamicskét segítsenek a családi gondokon. A tizennégy éves Szirmai Jenő lassan megtanult lát­ni, érezni és küzdeni. Futott a tanoncévek keserűsége, ezer­nyi megaláztatása elől, me­nekült valami emberi környe­zetbe, ahol ő is szólhat, szó­rakozhat, tanulhat, ahol nem számkivetett többé a mosónő gyermeke. Nem tudatosan kereste ezt az új környezetet, úgy vető­dött oda, mint minden mun­kás, minden kisemmizett, aki saját bőrén érzi a társadalmi igazságtalanság okat. Itt szüle­tett, itt élt Kaposvárott, s a Munkásotthon szárnyai alá vonta a jóképességű gyerme­ket. 1935-öt írtak akkor,, és Szir­mai Jenő elindult a kommu­nistává érlelődés rögös út­ján. A Munkásotthon szerve­zett élete, a beszélgetések, a szombat esti rádióhallgatások mély nyomot hagytak benne, s egyre szívesebben járt oda, egyre jobban széttárta szívét, értelmét a szocialista eszmék befogadására. Megismerkedett Molnár J­ánossal, a sejt vezető­jével, Vamberszki Gyu­lával, tőlük tanult állhata­tosságot, eszme Hánti hűséget, a nép őszinte szeretetét. És 1937-ben küldötté választották az Országos Ifjúmunkás Bi­zottság ülésére. S­ág­v­ár­i Endre beszélt, nyomukban volt a rendőrség. S ez a tudat még jobban megacélozta el­szántságukat. .. Lépésről lépésre fejlődött vezetővé. Molnár Jánossal való kapcsolata állandóan munkásságára, s egész hatott élet­útját meghatározta. Pécsre került, aztán Buda­pestre a munkásmozgalom if­jú harcosa, s a háború alatt 1944-ben megszökött a szovjet hadsereghez. Felszabadultunk, folyt már a harc a legálisan megnyo­morított milliók felemeléséért, de ez a küzdelem még adóbb munkára kötelezte oda­­a párt vezetőit. Szirmai elvtárs a megválto­zott körülmények között kü­lönböző mozgalmi területeken dolgozott. De szíve mindig visszahúzta Somogyba, szülő­földjére. 1945 tavaszán a KIMSZ, majd a MAD­ISZ titkára­ volt, később földosztó kormánybiz­tos a szigetvári járásban. Bá­nyász pártiskolai vezető Pi­­lisvörösvárott, járási titkár Marcaliban, megyei pártbizott­sági munkatárs, s az évek repültek, tudással, tapasztalat­tal tömve meg tarsolyát. Moz­galmas életút ez, de bíztató, felemelő, mert az szeretete, megbecsülése emberek kö­vette mindenütt, s a tudat morzsányi változása is köze­lebb vitt a célhoz. A Komlói Szénbányászati Tröszt igazgatóhelyettese, majd az ottani pártbizottság má­­sodtitkára lett, széles látókörű, határozott vezető. Vérgőzös ellenforradalom után hívta haza a szülőföld, s ő örömmel vállalta a nehéz megbízatást. Az MSZMP inté­ző bizottságának vezetője, majd a megyei pártbizottság első titkára lett. A dolgozó emberek segítsé­gével vált lehetővé, hogy megyei pártbizottság az ellen­ a forradalom után képes volt a politikai, gazdasági, kulturális célkitűzések végrehajtására. És ebben vagy része Szirmai Jenő elvtársnak, van aki hű maradt Somogyhoz, s Ha­tározottan, biztos kézzel vezet a felfelé ívelő úton. Ismerik itt Somogyban, az emberek bíznak benne, szere­tik, hisz ott jár nap mint nap közöttük az üzemekben, a föl­deken, ott él, dolgozik, szóra­kozik azok között, akik méltó­nak találták a vezetésre. SZIRMAI JENŐ Komszomol-küldöttség a nagyatádi járásban Pénteken délelőtt öttagú Komszomol-kül­döttség látogatott el a nagyatádi járásba. A küldöttséget Nimahotenko elvtárs, sztavropoli határterület Kom­szomol bizottsá­­­gának első titkára vezette. A szovjet komszo­­molistákat elkísérte útjukra Bogó László elvtárs, a KISZ megyei bizottság első titkára és Suri György, a Nagyatádi járási Párt­­bizottság osztályvezetője. Első útjuk a fonalgyárba vezetett, ahol út­törők, KISZ-fiatalok, valamint az üzem párt­szervezete fogadta őket. Megtekintették az üzemet, és hosszasan beszélgettek a KISZ-fia­­talokkal. Onnan a konzervgyárba hajtattak, ahol ugyancsak szívélyesen köszöntötték őket. Délben a területi alapszervezet vendégei vol­tak. Tóth János járási KISZ-titkár mon­dott pohárköszöntőt, majd ebéd után a Nagy­baráti Állami Gazdaságot tekintették meg. Este pedig a járási művelődési ház klubter­mében barátkoztak a nagyatádi KISZ-fiata­­lokkal. 25000 Ft-os békekölcsön - nyeremény Csurgón­­ Az Országos Takarékpénztár ♦ csurgói fiókjában folyó hó­­ 3-án megjelent Horváth ♦ Gyula, hogy megnézze a ♦ békekölcsön-kötvények leg­­­­utóbbi sorsolásának nyere­­­­mény­jegyzékét. Nem felesle­­­­gesen fáradozott, mert az egyik ♦ Hatodik Békekölcsön-kötvé­ X­nyét 25 000 Ft nyereménnyel­­ húzták ki. Még fel sem ocsá­ X­dott kellemes meglepetéséből, X a csurgói takarék pénztárosa X máris leszámolta kezébe a­­ ropogós százasokat. A szerencsés nyertes a csur­ ♦­gói Zrínyi Tsz dolgozója. ♦ Nagy az öröm Horváthék né­pes családjában, mert a nye­remény — mint mindig — most is jókor és jó helyre jött, 25 000 Ft felhasználásával gyor­­­san befejezhetik folyamatban lévő építkezésüket. »Nagy ez az alma, de azért megbirkózom vele...« A TASZSZ nyilatkozata a szovjet atomfegyverkísérletek folytatásáról Moszkva (TASZSZ). A szov­jet kormány határozata értel­mében újra végeznek atom­fegyver-kísérleteiket a Szov­jetunió területén. Ezzel kap­csolatban a TASZSZ felhatal­mazást kapott az alábbiak ki­jelentésére: Mint ismeretes, a Szovjet­unió a háború befejezése óta állhatatosan és következetesen küzd az atom- és hidrogén­fegyver teljes megtiltásáért,­ ehhez első lépésnek tekin­ti az atomfegyver-kísérletek haladéktalan és teljes meg­szüntetését. A Szovjetuniónak ezt a harcát nem koronázta si­ker, mert az Egyesült Nagy-Britannia Államok és egyre újabb akadályokat állított a megegyezés útjába, és ez­zel elgáncsolta a megegye­zést. A Szovjetunió ez év március 31-én elhatározta, hogy meg­szüntet mindenféle atom- és hidrogénfegyver-kísérletet a Szovjetunió területén. Ebben az a törekvés vezette, hogy ala­pot szolgáltasson a kísérletek , sen megkíméljék az emberisé­­­­get a pusztító atomháború ve­­­­szélyétől. A szovjet kormány­­ egyúttal figyelmeztetett, hogy­­ ha más atomfegyverrel rendel­­­­kező hatalmak folytatják a kí­­­­sérteteiket, a Szovjetunió fenn­tartja cselekvési szabadságát, hogy a Szovjetunió biztonsá­­­­gi követelményeivel számolva , újból folytasson atomfegyver-­­ kísérleteket. A TASZSZ nyilatkozata rá­ i­s mutat: amikor a szovjet kor­­­­mány határozatát meghozta, s remélte, hogy az Egyesült Ál­­­­lamok és Nagy-Britannia kö­­­­veti majd a szovjet példát.­­ Sajnos, a Szovjetuniónak ez a­ reménye meghiúsult.­­ Az Egyesült Államok és­­ Anglia azonban — mit­­­ sem törődve a népek aka­­­­ratával — arra használta­­ fel a Szovjetunió határoza­­­­tát, hogy a lehető legna­­­­gyobb katonai előnyökre­­ tegyen szert. Erről tanúskodik az a tény­­leteket, s megfelelő egyez­ményt köt a Szovjetunióval. Ehelyett a két kormány még a genfi értekezlet után is hi­vatalosan kijelentette, hogy folytatja az atomrobbantáso­kat. Az Egyesült Államok kor­mánya augusztus végén kije­lentette: a csendes-óceáni kí­sérletsorozatának befejezése után újabb kísérletsorozatba kezd az Egyesült Államok te­rületén. Ez a­­ kísérletsorozat je­lenleg is folyik Nevada ál­lamban. Az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormányának ez az eljárása tanúsítja, hogy a két kormány, csupán készségét hangoztatja a kísérletek meg­szüntetésére, valójában fegyverkezési hajszát fokozza, a Háborús fenyegetésekre ala­pított politikájának szolgála­tában katonai előnyökre igyek­szik szert tenni. Ilyen körülmények között a szovjet kormány nem en­gedheti meg, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia eljárásának kö­vetkeztében a szovjet ál­lam biztonsági érdeke sé­relmet szenvedjen. Ezért a szovjet kormány már augusztus 30-án kijelen­tette: az Egyesült Államok és Nagy-Britannia eljárása fel­menti a Szovjetuniót egyolda­lú kötelezettsége alól, amelyet azért vállalt magára, mert nyugati kormányok jóakaratá­a­ra számított az atomfegyver­­kísérletek haladéktalan és ál­talános megszüntetését ille­tően. A TASZSZ-irodát felhatal­mazták annak kijelentésére is, hogy bár az Egyesült Álla­­­mok és Nagy-Britannia eljá­rása rákényszerítette a Szov­jetuniót az atomfegyverkísér­letek újrakezdéséire, a Szov­jetunió ezután is következete­sen harcolt e kísérletek hala­déktalan, és­­ általános, örök időkre szóló megszüntetéséért. E cél elérése hatalmasan hoz­zájárulna a béke megóvásához és az általános béke biztosítá­sához, haladéktalan és általános meg­f ----------------------------------------------—- ■ . . . . szüntetéséhez. Az első lépés a­ Megkezdődött esz _urkerszok" ) volt afelé, hogy végérvénye­­s ~ 11 ' Egyéves a szputnyik Ma, október 4-én van egy esztendeje, hogy a Szovjet­unióban felröppentették földünk első műholdját, a szput­­n­y­kot. Ebből az alkalomból Nagy István György mérnök, a Magyar Űrhajózási Bizottság tagja, aki a műholdak műszerberendezéseivel foglalkozik, kijelentette: Ma már elmondhatjuk, hogy megkezdődött az »űr­korszak«. Az ember most teszi első lépéseit a világ­űrbe, bár maga még nem szállt fel a kozmikus tér­ségbe. A műholdak bebizonyították, hogy nemsokára en­nek is elérkezik az ideje. Az első szputnyik felröpítése óta eltelt egy évre visszatekintve megállapíthatjuk, hogy a szputnyikok a szovjet rakétatechnika hatalmas fölényét tükrözik. szovjet mesterséges holdak méreteihez k­épest az ameri­­­kaiaké valósággal eltörpül, így például a harmadik szput­­nyik tömege 1327 kilogramm, ezzel szemben az amerikai Explorer holdak 14—18 kilósak, a Vanguard-hold pedig alig másfél kiló. A szovjet műholdak felrepítése gyakorlati szem­pontból is gazdag eredményeket hozott. Az ember műsze­rei segítségével megtette az első lépést az eddig ismeret­len világmindenségbe, s minden remény megvan arra, hogy a további kísérletek megalapozzák az ember meg­jelenését is a világűrbe, hogy az Egyesült Államok kor­ 1! Szedov szovjet akadémikus az ű­rhsjézás kilátásaitól mánya a szovjet kísérletek ! Moszkva­­ (TASZSZ): Nincs mánya a szovjet kísérletek megszüntetésétől kezdve min­den addiginál nagyobb mére­t­t messze az idő, amikor emberi­­ utassal a fedélzetükön rakétá­in a, I hajók indulnak a világűrbe és kísérletsorozatot végzett. Csu­jfelerúette^k^L­e­o?ny­i^Ts­ze­pán az Egyesült Államok mint­­ akadémikus a TASZSZ egy 40 atomrobbantást hajtott*tudósítója előtt az első szovjet végre ebben az időszakban. * műhold felbocsátásának első A Szovjetunió elvárta, hogy 1 évfordulója alkalmából, miután a genfi atomszakértői­­ _ Kétségtelen — folytatta értekezlet határozatilag lehet-­­ Szedov akadémikus —, hogy­ségesnek nyilvánította a­ f ezt megelőzően automatikusan atom- és hidrogénfeg­yver-kí­­t működő kutató laboratóriumc­­sérletek tilalmának ellenőrző­ o­kát bocsátunk fel a világűrbe, sőt, az Egyesült Államok és j A laboratóriumok bonyolult Nagy-Britannia kormán­ya • rádió- és televíziós készülékek ugyancsak abbahagyja a kísérő i segítségével sugározzák majd a föld felé a Holdra, a Marsra és a Vénuszra vonatkozó ku­tatások eredményeit. Szedov akadémikus hangsú­lyozta, hogy csak a béke fenn­tartása esetén érhetünk el to­vábbi sikereket az űrhajózás terén, és az erre vonatkozó ter­vek gyors megvalósításához nemzetközi együttműködésre van­ szükség. Ez az együttmű­ködés remélhetőleg megvaló­sítható, és elősegíti majd, hogy a haditechnika területén jelen­leg folyó erőfeszítések helyé­be a világmindenség békés ku­tatására irányuló erőfeszítések lépjenek

Next