Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-08 / 33. szám

Vasárnap, 1359. február 8. Mire beköszönt a tavasz, áll a híd A január 4-i tanácsülés nagy fel­adat elé állította a lakócsai tanács­tagokat és a község lakosságát. Építeni kellene egy 13 méter hosszú, 4 méter széles fahidat — mondták többen is. A jelenlegi hí­don életveszélyes a közlekedés. Pénz azonban nincs. A tanács te­hát kiadta a jelszót: »Társadalmi úton építsünk új hidat.­« Hídépítő bizottság alakult. Tag­jai: Vancsik Ferenc, Gaál Pál, Petrinovics József, Fenyvesi József és Mohá­csi Pál tanácstagok szervezték meg a munkát. Az erdőbirtokosság díjtalanul adott 10 köbméter fát. A gazdák azon nyomban kocsira rak­ták, és elszállították Tótújfaluba f elf­űrészeltetni. Már dolgos kezek állítják össze a hidat. A tanácsház udvara lelkes munka zajától hangos. Gaál Pál, Veriga Vince, Borbás András, Fenyvesi József a­ padlókat készítik elő, Iliasics Vince és Veriga József pedig a 17 méteres korlátnak va­lót faragják. Stécz János, Farkas Gyula asztalosok is segítenek. Tanácstagok és nem tanácstagok egy akarattal igyekez­nek, hogy mire megjön a tavasz, a szántás-vetés ideje, a híd a he­lyén álljon, és hirdesse a község­­ dolgozóinak összefogását. PUSZTAI IMRE Lakócsa. I A Kefeanyag Kikészítő Vállalat LÉTÉBŐLE & Kaposvári Kefegyárban feldolgozott sértőből és szőrből készítik Budapesten, Szegeden, Debrecenben a meszelőket, a padló- és fényesítő keféket, Mosonmagyaróváron a jó minő­ségű fogkeféket. A vállalat múlt évi tervét 108 százalékra teljesítette. Ezért a terven fe­lüli nyeresége eléri a 185 000 forintot Évközben anyaghiánnyal kisebb-nagyobb küzdött az üzem. A nehezen beszerezhető serte többször termelési zava­rokat okozott. Ezért a vállalat hozzálátott a textil-lószer gyár­tásához is, s ez kedvezően be­folyásolta az üzem nyereségét. Az új gyártmányból eddig 32 mázsát készítettek. Kurucz Erzsébet sörényt fésül. Munkában a keverőgép, amely a különböző színű sértőket egyenletesen keveri. A gépnél Fülöp József­né, Laduver Ferencné és Galambos Istvánné hosszúság szem­­­osztályozza a szálakat. A leárazott szalonna nyomában Feledékeny boltosok — Rendetlen raktárak — Csalafinta mérlegek Kormányhatározat módosí­totta több szalon­na árát Le­het hogy éppen a leárazott szalonna hiányzik a kiraka­tokból és a boltokból? A don­­meri 22-es hentesf­olt vezetője szerint a leárazott, főként 30 forintos szalonna a rendelet a megjelenése után több hétig is hiányzott Most a 30 és 40 fo­rintosból kapott valamennyit, úgy tudja, nem Kaposvárott készítették. Üzletének válasz­nagy port vert fel a rendetlen­ség. A leárazott szalonnát nem teszik a pultra. 10 órakor takarítanak a nyitott tejesbög­rék és cukorkás üvegek fölött. Ujjunkkal a porlepte pultra ír­hatnánk, hogy öt hónap óta most van itt először rendszeres takarítónő, ahogy a dolgozók mondják. A mérlegsúlyokat vastagon fedi a piszok, ráadá­sul nem is hitelesek, régen ki­ték a belsőségből szegényes. A hentesek szerint a húsüzem a belsőség többségét a saját ke­zelésében levő belsőség­bolt­nak juttatja — ott nagy a sor­baállás. Jó lenne, ha több hen­tesboltnak adnának, hogy vevő is könnyebben hozzájut­a­hasson. Még akkor is, ha a húsüzem így könnyebben dol­gozhatja fel újra az el ne fogyott belsőségeket. Néhány lépéssel odébb kellett volna őket cserélni. A kereskedelmi felügyelő négy darab, egyenként egy kilo­grammos «­előre csomagolt« cukros zacskót tesz a raktári mérlegre. Kilenc-tíz deka­gramm hiányzik a négy adag­nál. A boltvezető tapasztalt szakember, mégis a rossz mérlegre hivatkozik, amelyet «nem tud« rendesen beállíta­ni. (?!) Nem akarunk összefüg­gést keresni, dehát vajon ki állította be úgy a mérlegeket, hogy a külső annyival mutas­son többet, amennyivel keve­sebbet mér a raktári? A kül­ső ugyanis egy dekával előbb­re áll. Ezek után nem reméltük, hogy nagy rendet találunk az áruraktárban. Pedig jólesett volna azt tapasztalni, hogy a nyáron elhangzott bírálat után rendet teremtettek itt. A kinti áruraktárban azonban a meg­döbbentő rendetlenségen kí­vül az áruk raktározása kime­ríti a társadalmi tulajdon ha­nyag kezelésének bűntettét is. A Május 1 utcai 223-as és 120-as csemegeboltban ellenkező a helyzet. Nemcsak, hogy az összes le­árazott szalonnát megtaláljuk, bennük, hanem az is bebizo­nyosodik, hogy jól beállíthatók a mérlegek, pontosan lehet ve­lük mérni. Az előre csomagolt áruknál jelentéktelen az elté­rés. Úgy látszik, néh­a az is előfordul — mint ezt a Berzse­nyi utcai 5-ös számú boltban láttuk —, hogy nem a vásárló, hanem a bolt károsodik. Több volt az inkognitóban vett ke­nyér, sokszor feltűnően több az előre csomagolt cukorka súlya is. A raktárban nem boltban látható BERKEL-mér­­­­leget használják. Pontatlanabb, nehezebb mérni rajta. Rend­szerint mindig több az áru sú­lya. — De hát mi ez a néhány deka többlet? — mondják a boltosok. A kérdésre a 2000 fo­rint hiánnyal zárt legutóbbi leltár adja meg a választ. Könnyű a hiba forrására kö­vetkeztetni, ha figyelembe vesszük, hogy a raktári «be­­mérőt« is leltárhiány miatt váltották le az egyik boltból. A vállalat ellenőre is ott-tar­­tózkodott. (A donneri boltban is előző nap járt az egyik el­lenőr, «rendben találva min­dent«.) Vajon mit és ellenőriznek a vállalati hogyan ellen­őrök, ha nem veszik észre eze­ket a hibákat? A Május 1 utcai nagy hen­tesbolt vezetőjének nyilatkoza­ta egybevág a donneriéval. A leárazott szalonnákból most már itt is lehet találni, de nem így pl. disznósajtot. Pestről kapták a szalonnát. Ugyanis a megyében járt Pestről vala­ki, és kifogásolta, miért nem lehet látni a kaposvári boltok­ban a leárazott szalonnákból. Erre a kaposvári kereskedelem szétnézett is és van most szalonna! Megy a dolog, csak meg kell «piszkálni«. Valószínű, hogy a «piszkálgatásra« sem sor, ha az Élelmiszer kerülne Kiske­reskedelmi Vállalat és a hús­üzem között szorosabb volna az együttműködés. Úgy vél­jük, hogy semmiféle szempont sem csökkentheti a szalonna választékát. Nem hittük, hogy nincs le­árazott szalonna olyan bolt­ban a pulton, ahol van a rak­tárban. Az Ady Endre utcai nagy csemegeboltban azonban ezt tapasztaltuk: a boltvezető jó üzletember lévén« úgy «okoskodott«, hogy addig nem hozza ki a raktárból a 30 fo­rintos szalonnát, míg a drá­gább, kevésbé tetszetős és ke­resett másik fajta el nem fo­gyott. Az ilyen boltoknak hely­telen elképzelése van a vá­lasztékról és a vásárlóközönség megnyeréséről. Több helyütt nem tüntetik fel az árakat, nem jelölik meg, mitől mennyire szállt le a sza­lonna ára. Elhihető a Mártírok téri hentesbol­t vezetőjének, hogy nem azért nem tette ki az új árat a szalonnára, mert csalni akart... A szabályokat azonban be kell tartania. Elég későn tehát, de lassan megjelenik a leárazott szalon­na a kaposvári boltokban. Mi történik, ha elfogy a pesti szál­lítmány? Nem vagyunk ború­látók, ezért azt hisszük, hogy az utánpótlást idejében beszer­zi a kereskedelem anélkül, hogy ezért valaki «piszkálgat­ná«. Szegedi Nándor a donneri csemegeboltban SOMOGYI NÉPLAP Jegyzetek a tárgyalóteremből Lakásüzérkedésért a bíróság előtt Eegre épülnek az állami erő­ből és a magánosok által, OTP-kC­rt őnnel letette­tő házak. Mind több azoknak a boldog családo­nak a «W, akik elfoglalhatják sok éve várt új lakásukat De­m, sokan vannak olyanok is, akik bár jogosan kémek le^t de­mn nem kaphatnak. Megoldjuk ezt a problémát is, de idő kell hozz Éppen ezért erkölcsileg sokkal súlyosabban kell eltérni azok, akik embertársaik szorult lakáshelyzetével visszaélve jogtalan anya­gi előnyökre akarnak szert tenni. Szerződést kötöttek Vargáék­kat, melynek értelmében­ Stamfelék kiköltöznek, akko­r Vargáéké­ a lakás. A kiköltö­zés, beköltözés meg is történ de amikor fizetésre került sor, Vargáék kijelentették: eg vasat sem adnak. Erre novem­­ber 10-én Stamfel József Var­gáék távollétében benyomta lakás ajtaját, a bútort kipa­kolta az utcára, ott napoki­ázott, míg a rendőrség vissz nem helyezte Vargáékat a la­kásba. ... — A hétezer forintot azér kértem — hangoztatta Stam­felné vallomásában —, mer már 1500 forintot ráköl­töttünk a lakásra, és megígértük Var­gáéknak, hogy megcsináltatjuk a rossz tetőt, a mennyezetes téglából vécét építtetünk, kí­vül-belül vakoltatjuk a la­kást... Erre megbízást is ad­tunk egy kőműves kisiparos­nak ... Mindez hihető lenne, ha ... Stamfelék 1953—54-ben ve­zettették be a lakásba 1500 fo­rintért a villanyt. Ezt az ös­­­szeget kérhették volna a házi­gazdától, vagy levonhatták volna a lakbérből. Nem tették. Erkölcsösebbnek tartották négy-ötévi használat után — eddig ők élvezték a villany ad­ta kényelmet — attól a lakó­tól kérni a költségeiket, aki 1958-ban költözött a lakásba Ezt az eljárást nagyon erkölcs­telennek tartjuk. Évekig nem sok pénzt áldoztak a lakás rendbentartására, csak most, mielőtt új lakó költözött vol­na be, határozták el a vécé­építést, renoválást, a tető- és mennyezetjavítást. Talán em­berbaráti szeretetből tették? Vagy inkább az építkezésből visszamaradt anyagokat akar­ták így felhasználni? Becsüle­tesebb eljárás lett volna, ha a lakást úgy, ahogy van, átad­ják a lakónak, rábízzák a ja­víttatást, s nem kérnek tőle 7000 forintot Ez a története annak, miért kell bíróság előtt állnia Stamfel Józseféknek árdrágító üzérkedéssel, illetve magánlaksértéssel vá­dolva. A tanúk egyebet is mondanak: Pintér Istvánné, Ila Józsefné, Ila János, Pintér István szinte egyöntetűen vallják: Stamfelék arra kértek bennünket, mondjuk azt, hogy csak három napra adták ki a lakást, ne lássunk, ne tudjunk semmit. A bírósági tárgyalást elnapolták, helyt adva a védelem kéré­sének: hallgassák ki tanúként az építkezéssel megbízott kőműves kisiparost. A tárgyalást február 26-án folytatják, s előreláthatólag ekkor kerül sor ítélethozatalra is. Nem tudni, a bíróság miben ma­rasztalja el Stamfelékat. De ügyükön így is elgondolkodhatnak so­kan. S ha valaki új lakást kap, ne iparkodják régi lakását különbö­ző manipulációkkal «szívességből« másnak juttatni, hanem adja át azoknak a szerveknek, amelyek tudják, kik vannak legjobban rá­szorulva ... Egy házaspár áll a Kapos­vári Járásbíróság dr. Mózes Gábor­ tanácsa előtt. Az első­rendű vádlottat, Stamfel Jó­­zsefnét árdrágító üzérkedéssel, hamis tanúzásra való felbuj­­tással, férjét másodrendű vád­lottként magánlaksértés és ugyancsak hamis tanúzásra való felbujtással vádolják. Stamfel József foglalkozása MÁV-intéző, felesége ideigle­nesen az egyik bölcsődében dolgozott. 1950-ben jutottak kiutalás útján az Adria utca 14/b. számú Bogdán Györgyné budapesti lakos tulajdonát ké­pező ház használatához. Az el­múlt évben OTP-kölcsönnel az asszony szülei házánál épít­kezni kezdtek. De hogy a meg­ürülő lakás «ne vesszen kár­ba«, ismerőseik segítségével olyan valakit kerestek, aki hajlandó megfelelő lelépést fi­zetni nekik. Két éve lakott feleségével albérletben Varga Sándor vasúti dolgozó. Az elmúlt esz­tendőben bútort vásároltak, s azt ideiglenesen egyik munka­társuknak, Pintér István ugyancsak vasúti dolgozónak a lakásán helyezték el, kérve őt és feleségét, hogy segítsenek nekik lakást keresni. Pintér­­nét — vallomása szerint — ar­ra kérte Stamfelné, keressen olyan személyt, aki hajlandó 3000 forintot fizetni lelépés cí­mén. Szólt Vargánénak, s ő el is ment Stamfelnéhoz. Másod­szori beszélgetésükkor megál­lapodtak, hogy 7000 forintot fizetnek Stamfeléknak.­­ Fel­mondták albérleti lakásukat, mert ígéretet kaptak arra, hogy november első napjaiban beköltözhetnek az Adria utca 14/b. szám alatti lakásba. Köz­ben Vargáék — nyilván azzal a szándékkal, hogy túljárjanak a lakást árulók eszén — fel­utaztak Budapestre a ház tu­la­jdonosához. Az tavaly októ­ber 31-én lejött Kaposvárra. A határőrség jelentéséből: «1959. február 3-ra virradó haj­nali fél 2 órakor a b-i őrs be­osztottjai a hazafias lakosság segítségével határsértőt fogtak el.. .«­iadó...! A parancs el­hangzása után néhány perccel már teljes felszerelés­sel, útrakészen felsorakozva állnak az őrs harcosai. Még akik nem­régen tértek vissza őrjáratból, s aludtak, azok is ott állnak a sorban. — Elvtársak! — hangzik a parancsnok szava. — A lakos­ságtól bejelentés érkezett... A faluban egy idegen fiú a ha­tár iránt érdeklődött. Bizonyá­ra határsértést szándékozik el­követni. Rajtunk is áll, hogy sikerül-e? Önök most kimennek a határra, s elfoglalják őrhe­lyüket. Vigyázzanak kettőzött figyelemmel, hogy a határsér­tést megakadályozzuk... A határőrök útnak indul­nak. Rövid idő múlva már va­lamennyien kijelölt helyükön állnak, fülelnek az éjszaká­ban... K­­özben a falu is megélén­­kül. A sötét házakban kigyúlnak a fények. Gyorsan kapkodva öltöznek az embe­rek. A falut is riasztották. Egymásnak szólnak a férfiak: — Elvtársak... a határőrség segítséget kér... Valaki át akarja lépni a határt... Segít­sünk megakadályozni... Felszerelt a faluban levő munkásőr­raj is. Párttagok, tanácstagok, kiszisták, a nép­front tagjai sietnek a szövet­kezeti helyiség felé, melyet «főhadiszállásul« jelöltek ki. A határőrség parancsnoka ismer­teti a tervet. Megkezdődik a kutatás ... Házról házra jár­nak a csoportok, felforgatják a padlásokat, a szérűs kerte­ket. Nem marad ki egyetlen szénakazal, sötét bokor sem. A fegyveres munkásőrök a ha­tárőrökkel járják a határt. A kör egyre szűkül... « • • C­imon István kiszista ha­­tárőr parancsnoksága alatt Kiss Sándor határ­őr indul járőrbe. Amikor el­érik egy sűrű bozótos szélét, a parancs szerint őrhelyet fog­lalnak el... Órák telnek így. Hirtelen két sötét alak tűnik fel... Elllenőrzés. Parancsno­kuk jön, s fokozott figyelemre inti őket... Lassan, egyhan­gúan telnek az órák. Hideg szél fúj, s bizony nem kelle­mes a hidegben a mozdulatlan ácsorgás... A j-i tanya felől kutyaugatás hallatszik. S mint­ha a földből nőtt volna ki, a nyomsáv mellett sötét alak emelkedik. — Állj...! Ki vagy! — hangzik a határőrök felszólítá­sa. Nincs túlságosan messze az alak, látják, amint egy pil­lanatra megriad, majd földre veti magát. Felcsattan a gép­pisztoly, s tüzes lövedékek vá­gódtak felszólítás ellenére tovább kúszó alak mellett földbe. De ő még mindig me­­­nekülni akar. A határőrök utá­na rohannak. Dörren a puska, elhangzik az utolsó parancs: — Állj...! Kezeket fel! A határsértő feláll, engedelmesen feltartja a kezét. Nem sikerült kijátszania határőreink éber­ségét. Hajnali fél kettőt mutat az óra .... A kutatók • • * a földműves­­­­­­szövetkezet vendéglőjé­ben gyülekeznek, miután meg­motozták, munkásőrök segít­ségével ide kísérték a határ­őrök az elfogott határsértőt. Itt, a falu lakossága előtt jelen­tik parancsnokuknak: «A pa­rancsot végrehajtottuk, a ha­társértőt elfogtuk...« Jutalmuk nem marad el. Si­mon István tíz, Kiss Sándor pedig 8 napi jutalomszabad­ságot kap a határsértő elfogá­sáért. De köszönetet érdemel segítségéért a falu lakossága is, köztük a munkásőrök: Szarka Árpád, M­i­g­ác­s Ferenc, Bíró József és Győri János, akik azonnal fegyvert ragadtak, ahogy a riasztás elhangzott. A határ­­őrparancsnok szavaira — aki megköszönte G. I.-nek, hogy felhívta figyelmüket a határ­sértőre, s a hazafias lakosság­nak, amiért fáradhatatlanul részt vett a kutatásban — Ge­lencsér József heresznyei tanácselnök válaszol: «Bármi­kor készek vagyunk segítséget nyújtani...« • * * A határsértő, S­z. Ist­­­ ’ ris csolnoki lakos (Komárom megye), mindössze 21 éves, katonaköteles fiatal ember. 18 éves húga 1957 feb­ruárjában disszidált Svájcba. Itthon gépírónő volt, ott cse­léd lett. Utána akart menni. Szakmája lakatos, 1200 forint­nál is többet keres havonta. — Tengerész akartam lenni — mondja —, s nem vettek fel, amíg katonaidőmet le nem töltöttem. — Azért akart ne­kivágni a világnak. Heresz­­nyéig el is jutott. * * * * Ne­­­m sikerült tehát a ha­társértés. Szólni kell azokról az emberekről is, akik Sz. Istvánnak segítséget nyúj­tottak, hogy a határ közelébe juthasson. Január 31-én indult el Csolnokról egy nagyatádi barátjához. Ő vezette el Ta­­ranyba egy bizonyos «jó szívű Pista bácsihoz«. Ott borozgat­­tak, ott aludt, enni kapott, s az illető megmutatta, hogy merre kell mennie, sőt címeket adott neki, akik majd segítsé­gére lesznek a határon való átjutásban. így jutott el He­­resznyén D­r­á­v­e­c­z J­óz­se­fé­kh­e­z. Drávecz és leánya, özv. Sülé Józsefné befo­gadták, rejtegették a fiút, en­ni adtak neki, figyelmeztették, hogy hol, mire kell vigyáznia. De segítette Köves Pál, és Pápics (C­sornál­i) Mi­hály is. Tőlük érdeklődött a határ felől, s ők nem jelezték ezt a határőrségnek. Pedig ha jelentik, nem lett volna szük­ség arra, hogy az egész falu talpon legyen éjszaka. Előbb elfoghatták volna. N­em könnyű határőreink munkája. Éjjel-nappal résen kell állniuk, őrizni határaink sértetlenségét. S a hazafias la­kosság segítségével eredmé­nyesen oldják meg feladatai­kat ...Szalai László A halársértés nem sikerült

Next