Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-07 / 184. szám

MÁSKÉNT ÉLNI !Családi harmónia, nyugodt családi élet. Milyen egyszerűen, természetesen hangzanak ezek a szavak! Könnyű és mégis milyen ne­héz megteremteni. Nagyon sok mindentől függ, nagy a házas­társak között megértés és bé­kesség uralkodjék. Talán szeretet és az egymás iránti a megbecsülés a legfontosabb. Ha ezek hiányzanak, megpattan­nak a szálak, melyek egymás­hoz fűzik a házastársakat. Az alábbi történet is híven igazol­ja az itt elmondottakat: N. N. bizony kicsit későn szánta rá magát a nősülésre, néhány évvel a negyvenen fe­lül. Még rosszabbul tette, hogy egy fiatal lányt vezetett az anyakönnyvvezető elé. Teltek az évek mindkettőjük felett. Az ember most hatvan éves, a felesége pedig néhány eszten­dővel múlt harminc. A fele­ség — az egykori fiatal falusi lány — annak idején azt gon­dolta: megállapodott embernek lesz a felesége, aki meg tudja majd becsülni. Hogy a férfi milyen gondolatokkal nősült meg, arra csak következtetni lehet... Az első években meg is vol­tak úgy-ahogy. Keményen dol­goztak. Az asszony vállvetve az urával, mindennap ugyan­olyan fáradtan jött haza a me­zőről, mint az embere. Mun­kájuknak meg­­­volt a látsza­ta. Vettek egy kis földet meg egyebet is, szóval nem láttak szükséget. Közben két gyer­mekük született: egy lány meg egy fiú. Ahogy teltek az évek, úgy kezdett változni a férj. Egyre jobban szekírozta az asszonyt. Ha valakivel szóba mert állni, napokig nem volt nyugta. Nem győzte hallani: »Már megint gavallérok után nézegelődsz?« Tőlük féltette feleségét reggel, délben és es­te. Ha az asszony alkonyat­kor kiment a kacsákhoz, már rohant utána, hogy kivel kap­ja rajta. Meg volt győződve, hogy a kacsahápogás jeladás az udvarlók­nak.titkos p­edig az asszonynak ki­­­ sebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a­z*•gavallérok­kal~ törődjék. Elég gondot adott neki az egész napos munka a mezőn, onnan haza­térve pedig a két gyermek ne­velése. Ezt sehogy sem akarta a férj elhinni. Meg­­ aztán más bogarai is voltak neki. Vala­hogy semmibe vette feleségét, a családot, A föld, a jószág volt mindene. Közben nőttek a gyerekek, iskolássá serdültek, s füzetek­re kellett a pénz. Az apa nem állta meg szó nélkül, és el­mondta a maga elmaradott ál­láspontját a következőképpen: *»Azok is bolondok az iskolá­ban. Mi az ördögnek kell több irka egy elemistának? Bezzeg az én időmben elég volt egy palatábla, míg kijártam az is­kolát.« A feleség, mióta férj­hez ment, nem volt moziban, szórakozni sosem jártak. Az ember mindenre sajnálja a pénzt. Nem is sajnálja, hanem egyenesen félti. Volt ol­yan idő­szak, amikor nem is tartotta otthon, elvitte valamelyik is­merőséihez, nehogy az asszony elköltse. Féltékenységével, zsugorisá­gával elviselhetetlenné tette felesége életét. Az asszony ko­rábban azért nem tett semmit, mert a gyerekek kicsik voltak, s azokat tekintette. Inkább tűrt, hallgatott értük, s meg­próbált komolyan beszélni az emberrel. Az meg is ígérte, hogy változtatni fog életükön. Szavát meg is tartotta, de csak egy hétig. Utána ugyan­úgy ment minden, mint azelőtt. Az asszony hosszas vívódás után elszánta magát: elválik a férjétől. Perük már folyik is. Ám az ember nem akar válni, csalja vissza hogy minden feleségét, ígéri, másképp lesz, mint azelőtt volt, hogy szépen fognak élni. Hasztalanul, mert az asszony hallani sem akar róla. ll­ másként akar élni, mint k­i­ eddig. Szabadulni akar a bilincsektől. Az állandó rá­galmazástól, a maradi, kibír­­hatatlan életfelfogásból. Úgy akarja nevelni gyermekeit, hogy azok a mai világban nő­jenek fel, amelyben minden más, mint évtizedekkel ezelőtt volt. Fiatalkori tévedéséért, meggondolatlanságáért nagy árat fizetett. Nem kapta meg férjétől a megbecsülést, a sze­­retetet, amit várt. A gyümölcsmosás A gyümölcs fogyasztása nem­­cs­ak azért ajánlatos, mert üdít, tíi­sít, kellemes és jóízű, hanem azért is, mert elősegíti az emész­tést, fokozza az anyagcserét, csök­kenti a szomjúságot, és magas vitamintartalmánál fogva is hasz­nál a szervezetnek. A gyümölcsfogyasztás egyik fel­tétele a gyümölcs gondos megmo­­sása és tisztántartása. A gyümölcs héja nemcsak a sze­déskor és a szállításkor, nemcsak a piacon, a gyümölcsösboltokban szennyeződhet, hanem a fán, a még érintetlen gyümölcsre is rá­­hordhatják a legyek a fertőzőké­pes kórokozókat. Ezért nem sza­bad még a házilag szedett, piacot, gyümölcsösboltot sohasem látott szilvát, körtét, almát, szőlőt, őszi­barackot sem mosatlanul elfo­gyasztani. Hiba, ha egyesek­­ arra való hivatkozással, hogy csak a belse­jét fogyasztják — mosás nélkül hámozzák meg a gyümölcsöt. Az így fogyasztott gyümölcsök között az első helyen a dinnye áll. Meg­­mosásához kétségkívül elég nagy mennyiségű víz szükséges, de mégsem szabad elhanyagolni. A gyümölcs héján levő kórokozók a héjról a kézre, majd a kézről gyümölcs belére kerülve bélfertő­­­zést, bélhurutot, hasfájást okoz­nak. A gyümölcsöt - még a din­­­nyét is - lehetőleg bő, csurgó víz­ben mossuk meg. A vízár­talom­ A nyári melegben sokat iz­zad az ember. Minél több vi­zet iszik, annál jobban izzad, mert a megivott víz izzadtság alakjában hagyja el a szerve­zetet. Az izzadtságnak három tized százaléka só. Az izzadás­­sal tehát a szervezet nemcsak vizet, hanem sót is veszít. Ez­zel szemben a megivott víz sót nem tartalmaz. Ennek az a kö­vetkezménye, hogy a szervezet nedvei felhígulnak, és a só­csökkenés vágytalanság, fáradtságérzés, ét­gyengeség, le­vertség, sőt néha eszméletvesz­tés alakjában jelentkezhet. Ezt az állapotot nevezzük vízmér­gezésnek vagy vízártalomnak. Az izzadás nem betegség. Nem szükséges és nem kell megakadályozni, , legfeljebb csökkenteni úgy, hogy a szer­vezetbe nem juttatnak felesle­ges folyadékot, és ésszerű ru­házkodással a hő elvezetéséről gondoskodnak. Hogyan viselkedjék az em­ber nagy melegben erős szom­júság esetén? Nyugodtan igyék vizet, de csak kis adagokban, és nem túlságos hidegen. Gon­doskodjék arról, hogy az ital kellemes, üdítő, megfelelő hő­fokú legyen. A nedvdús táplá­lék, a leves, a híg főzelék, gyü­mölcs, saláta, kovászos uborka csökkenti a szomjúságot, és jobbá teszi a közérzetet. Az alkoholtartalmú italok a for­r­róságérzetet és az izzadást egyaránt növelik. Pálinkát, bort ilyenkor ne igyunk. Tűző napon, nagy melegben nehéz munkát végző, erősen izzadó földművesek fogyassza­nak egy kissé több sót. Sós le­vest, esetleg tejet, mert a tej­nek is van sótartalma. Ha er­re nincs mód, igyanak olyan szénsavas vizet, amelynek egy literje egy-két gramm sót tar­talmaz. Az ilyen víz kellemes ízű, enyhíti a szomjúságot, és pótolja a szervezet megcsök­kent sómennyiségét. A fogak szépsége Nem kell hosszasabban ma­gyarázni, hogy a szép, egészsé­ges fogsor mennyire emeli az arc szépségét. A fogak gondo­zása a legelemibb kultúrszük­­ségletek közé tartozik. Az esti fogápolás fontosabb, mint a reggeli fogmosás, mert éjsza­kán át a fogak között maradt ételmaradékok iszonyú pusztí­tó munkát végeznek a száj­üregben és a fogak között. Keserves kínlódás és fájdal­mas kezelés jár az elhanyagolt fogakkal. De az elhanyagolás­nál is sokkal végzetesebb hi­bát követ el némely szülő ak­kor, amikor kisgyermekének fogait nem kezelteti megfelelő módon. Igen sok szülő él ab­ban a téves meggyőződésben, hogy a tejfogakat, minthogy azok úgyis kihullanak, nem kell gyógyítani, betömni, ha lyukasak. Pedig a romló, ros­­­szul növő tejfogak örökre tönkre­teszik a foghúst, s ahe­lyett, hogy hivatásuknak meg­felelően előkészítenék az ál­landó fogak helyét, tönkrete­szik azokat. Beteg foghúsban nem fejlődhetnek egészséges, szép fogsorok. Erre gondoljanak a szülők, s ha kisgyermekük fogfájásról panaszkodik, okvetlenül vigyék fogorvoshoz. [MODERN bitó Fűk A Német Demokratikus Köz­társaság évek óta egyetlen ha­talmas építkezés. Az ipari építkezések mellett, amelyek a gazdasági felemelkedés alap­jait képezik, mind nagyobb je­lentőségre tesznek szert a la­kásépítkezések. A második vi­lágháború alatt az NDK terü­letén elpusztult 620 000 lakás­ból a második ötéves terv vé­gére 550 000 felépül, és 1960- tól kezdve évente 100 000 la­kást adnak át a lakosságnak. Az új lakások­, átlagos lakóte­rülete 55 négyzetméter, ebből a lakószoba mintegy 17—18 négyzetméter, a hálószoba 15 négyzetméter, a gyermekszoba 9,5—10,5 négyzetméter, a kony­ha mintegy 6 négyzetméter. A bútoripar feladata, hogy ezeket a lakásokat úgy rendez­ze be, hogy azok kielégítsék a mai ember igényeit a célszerű­ség, a kényelem és szépség szempontjából. Tehát nemcsak a technikai problémákat kell megoldani, hanem politikai és kultúrpolitikai feladatokat is. A kapitalista korszak szokásos garnitúrái sem méreteik, sem célszerűség szempontjából nem felelnek meg a mai követelmé­nyeknek. Ezt a célt szolgálják a beépített szekrények, ame­lyek úgy kapcsolódnak a tűz­helyhez és a mosogatóhoz, hogy a munkát folyamatosan lehet elvégezni. A alapelv, hogy a hálószobáknál szekrényeket lehetőleg be kell építeni. A be­épített szekrényekben el lehet helyezni a ruhákat és mind­azt, amit a szekrényekbe vagy a szekrények tetejére szoktak rakni. Ha a beépítés lehetősége nem áll fenn, egymás mellé il­lesztett szekrényekből szek­rényfalat lehet létrehozni. A 150x190 cm-es úgynevezett francia ágy különösen alkal­mas kis lakásokba. A képein­ken látható VEB Ostthüringer Möbelwerke Zeulenroda soro­zat modelljét nagy tetszéssel fogadták. Hasonlóképpen si­kert aratott a képen látható ifjúsági szoba. Ez a bútor ér­tékes importfa felhasználása nélkül a kulturált lakás benyo­mását kelti. A farészekre fur­­nirozott bükkfát használtak fel, a felületeket plasztiktól fákkal burkolták. A plasztikfólia, ez az új vegyi anyag igen jól be­vált a bútoriparban. Lehetővé teszi az importfunk­ok meg­takarítását, és színei kellemes, lakályos hatást keltenek. Ter­mészetesen szerepet játszik eb­ben a mintázat is. Az NDK bú­toripara két éve dolgozik ezek­kel a plasztikfóliákkal A gyár­tó iparral együttesen új min­tákat dolgoztak ki, és kipróbál­ták azok színtartósságát, úgy­hogy az ipar jó nyersanyagot fog rendelkezésre bocsátani. A plasztikfólia további előnye, hogy lemosható. A megfelelő fólia kiválasztásában sok függ a színérzéken és jó ízlésen. Éppen a szín és a minta kivá­lasztásával sokat lehet nyerni, de sokat is lehet rontani. A lakószobák számára többnyire kis bútordarabokat készítenek, az úgynevezett kiegészíthető egyes bútordarabokat keresik inkább. Az ilyen bútor szolgál­ja legjobban a lakószoba cél­jait. (Az Uj Németország c. lap­ból.) Uta&k. .... 18* iD' ufl % mmS §gj!- i üwf 4* 1 ' '* í­t­rJ N / ‘ íxryv <MM?:W&&, Gyermekeknek KUTYA SZERETNE LENNI Egyszer volt egy gazdaem­ber, s annak egy nagy ka­masz fia. Kimegy ez a gaz­daember a mezőre, vele a fia is. Mentek a cselédjei, a napszámosok, gyűjtötték erő­sen a szénát, hogy csak­ úgy csurgótt le róluk a verejték. Mindenki dolgozott, csak a gazda kutyája nem. Az ott heverészett a bokor tövében, a jó árnyékban. Látja ezt a gazda fia, megirigyli a kutya dolgát, s fölsóhajt keserve­sen: — He­, édesapám, de szeret­nék kutya lenni! — Szeretnél-e fiam? — mondja az ember. — No, ha szeretnél, feküdj a kutya mellé. ' Ne dolgozz, én nem bánom. Hiszen a legény kétszer sem mondatta magának, lefeküdt a bokor alá, nagyot aludt, míg a többiek dolgoztak, esze ágában sem volt, hogy s megfogja a villa nyelét. No, hanem elkövetkezett az ebéd ideje. A gazda a cseléd­jeivel, meg a napszámosaival a tál elé ült, s kanalazták a kaszáslevest, de a legényt kö­zel sem eresztették a tálhoz, csak csontot meg kenyérha­jat dobtak neki, éppen, mint a kutyának. Hiszen a legény nem bánta erősen, mert még nem volt éhes. Ebéd után megint lehe­­veredett a bokor alá, s ott hevert uzsonnáig. Előjönnek a cselédek és a vapszámosok az uzsonnához, de bezzeg fölkelt a legény is­­ a bokor alól. Odament, hogy­­ neki is adjanak valamit, — Várj csak sorsára, fiam­ —­ mondotta a gazda —, majd te is megkapod becsületesen a magadét, amikor a kutya­­ v — s megint csak kenyérhéjat i• dobtak neki. De már estefelé­l zöldet-vöröset látott a szeme, s azt mondta apjának: % — Édesapám, elég volt az kutyaságból, nem leszek ént többet kutya, mert mégiscsak] igaz az, hogy a kutyának ku­tyául van dolga. — Látod, fiam, látod — $ mondotta a gazda, az ember], legyen ember, a kutya legyen 9 kutya. & w . ^

Next