Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-28 / 255. szám

SOMOGYI NÉPLAP Munkában a siófoki szervizállomás Még nem indult meg teljes ütemben a munka, sokan megfordulnak de máris az októ­ber eleje óta működő siófoki szervizállomáson. _ S nemcsak Somogyból, hanem Székesfe­hérvárról, Balatonfüredről más, távolibb helyekről is.és — Az összes »élő« személy­gépkocsi-típusok és kis teher­gépkocsik szervizét vállalhat­juk — mondja Tóth Lajos mér­nök, az állomás vezetője. — Naponta 8—10 gépkocsin vé­gezzük el a szükséges munká­kat. Rövidesen még egy hid­raulikus emelőt szerzünk be, s ez lehetővé teszi, hogy naponta 12 gépkocsit fogadhassunk. Gépkocsit mos Horváth Sándor. A járművet hidrauli­kus emelővel magasba emeli, s nagy nyomású vízzel tisztítja meg a piszoktól. Ez a munka 20—30 percig tart. * 1 ‘ .» OS's ' > V­. P - Egy Moszkvics gépkocsi motorját javítja Szabó Sándor szerelő. Új betonelemár épül fel a második ötéves tervben Az Építésügyi Minisztérium betonelemgyártó ipa­ra felké­szült a korszerű elemek ter­melésének fejlesztésére. A jövő évben már másfélszer annyi feszítettfödém-panelt készíte­nek, mint az idén, hogy az épí­tőipar mintegy tízezer lakás mennyezetét alakíthassa ki az újfajta szerkezettel. Felsőzsolcán megkezdődött egy új betonelemgyár építése, amely az ötéves terv végén mintegy 150 000 köbméter kü­lönböző feszített betonszerke­­zetet ad évente az országnak. 6 f----------------------------------------- A szándék még nem minden Szó, ami szó, igazuk van kazsoki fiataloknak, akik f­­a­radhatatlanul hangoztatják, hogy annyi huzavona után végre időszerű volna lakható­vá tenni a község művelődési otthonát. Értendő pedig ez a lakhatóság úgy, hogy a tanács végeztesse már el a régóta ígért felújítást, tatarozást, hogy esténként itt találkoz­hassanak a fiúk és lányok, no meg azok, akik szívesebben töltenék itt az idejüket, mint otthon. Itt tehát, a művelődési házban és nem a vele szemben levő »intézményben«, amit inkább csak a falu férfinembé­­li lakosai látogatnak. És nem mindig az asszonyok jóváha­gyásával. Ebből könnyű kitalálni, mi­féle »közintézmény« jelenti Kazsokon a művelődési otthon konkurenciáját. Pedig az ital­bolt külsője-belsője sem sok­kal különb, mint a művelődési otthoné. Az viszont tagadhatat­lan, hogy sokkal inkább lát­szik rajt­a gondviselő kéz nyo­ma, mint a művelődési ottho­non. Nem akarja a községi ta­nács felújítani ígéretei ellenére sem a művelődési otthont? Ilyesmit nagy igazságtalan­ság lenne még csak kiejteni is! Hiszen a jó szándékról kézzelfogható­ bizonyítékként ott állnak a művelődési ház rosszul bekerített udvarán a szép sorba állított téglahal­mok! Mégis vigasztalannak látszik a fiatalság. Mert éppen a szándék kézzel is fogható bi­zonyítéka szolgáltat okot az aggodalomra! Hosszú ideje már annak, hogy a tégla ide került, és azóta ki tudja, há­nyan fogták meg kézzel és nem éppen bizonyságszerző szándékkal az értékes építő­anyagot. A másét, a közösség tulajdonát nem mindenki tisz­teli. És ha valaki kételkedne ebben, Kazsok még talán be is bizonyítja, hogy a beépítésre váró téglának is kinőhet a lá­ba, ha sokáig kell várakoznia a beépítésre! Azt mondják a községi ta-ÁRPÁD FEJEDELEMRŐL tanulnak egyik nap a harma­dik osztályosok. — Mit csinált 'Árpád fejede­lemmé 'választása után? — te­szi föl a kérdést a tanít néni nács vezetői, hogy nem kap­nak mesterembereket a terve­zett munkára, hogy szakembe­rek hiányában kellett október­re halasztani például az isko­la külsejének a tatarozását is. Ami ,igaz, az igaz, sokfelé igyekeznek az év vége előtt el­végeztetni mindazokat a köz­­­osztalvnnk ségfejlesztési munkákat, ami­k _ NyU^díjba ment _ fele­­ket terveztek. De talán még­ £ u a mindent tudók bölcs mo_ sem olyan reménytelen a hely­ * sorával a kis Pista. zet, mint Kazsokon lat­jak a * * * * fiatalok is, a falu vezetői is. Mindenki hajtogatja a ma­ ;HöVem­ber 5, 3 IMCStik napja gaét. Pedig a sok szóbeszéd­nek sok az alja. Föl kellene Huszonegymillió amerikai macs­­fedezni ebben a faluban is a ‘ ka f ° s november 5-én boldogan , .. .. ,__. i dorombolni, mert ezen a napon közös nevezőt: a társadalmi ‘ kezdődik az uSA-ban az ›o: zá­rni­­nkat. Nem azért, hogy épít­­­ gos macskahét«. A macskátok ido­­, , ......­­ / nosokat felszólították, hogy ebben sek fel maguk a fiatalok a m­i­­­ az időszakban igyekezzenek »te­velődési otthont, tatarozzanak­­ tejföllé« tenni a macskák ők. Dehogy! Pénzről van szó, ? * * * és amibe pénzt fektetünk, azt j. SZÍNDARAB-SZÖVEG- mégiscsak szakemberek vállal­­t KÖNYV kölcsönzése ügyében ... . ..... . t kereste föl egy művészeti csa­jak inkább. De a falu fiataljai a port vezetője színházumk egyik sokat segíthetnének abban az­­ közismert rendezőjét. A­zen­­esetben, ha a községi tanács é­dező készséggel igyekezett tel­nagyobb akarással nézne szak­»fesz te­ni a kérést. Miközben a , , r kérdéses darabot kereste, emberek után. kérdéses darabot kereste, ^szakember kíváncsiságával ér­­­deklődött, mi az elképzelésük, ^hogyan szeretnék megoldani a darab előadását. A szűkszavú ^válaszok nagy tájékozatlan­­­ságról és hozzá nem értésről ^árulkodtak. — Kérem, a szövegkönyvet a rendelkezésükre bocsátjuk, de.............. . . . Egy középületnek nem szabad ,­úgy látom, ami a rendezést is­támogatásra szorulnak, így festenie már ebben az esz­^ Mi nagyon szívesen elme­­tendőben sem, hát még jövőre!­együnk, és társadalmi munká­k­ban segítünk önöknek a darab A jó szándék még nem min­den. Attól még áthúzódhat a jövő évre a művelődési otthon felújítása. Most már tettek kel­lenek, mert szégyene a falu­­­­ak, hogy a művelődési otthon legelhanyagoltabb épülete. L. I. A határidő lejárt Évekig csúfította Kaposvár képét a Május 1. utca 27. szám alatt levő két romos üzlethelyiség. Az egyikből azután tejivót létesítettek, s nagy örömünkre az idén hozzákezdtek a másik romos üzlethelyiség eltüntetéséhez is. Itt a Belkereskedelmi Minisztérium segítségével a Somogy megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat korszerű üveg- és műanyag­boltot nyit. A minisztérium megígérte, hogy üzleti be­rendezéseket gyártó vállala­tával szeptember 30-ra el­készítteti a bolt berendezé­sét. A határidő már lejárt, az üzlethelyiség azonban még ma is kopár falakkal nö re­­dezik. A berendezés készítői hallgatnak: az Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat veze­tői kötbérigényt jelentettek be. Ez azonban nem megol­dás. A minisztériumnak — ha már vállalta a berende­zés elkészíttetését — törőd­nie kellene azzal is, hogy a munka elkészüljön. Nem csu­pán azért, hogy ez a bolt mielőbb megnyílhasson. Május 1. utcában levő üveg­- és porcelánbolt helyén ugyanis könnyűvasáru-bolt létesülne. Nagy szükség van erre is, mert a mostani nem tudja az igényeket kielégí­teni, zsúfolt. Addig azonban nem kezdhetik meg az átala­kítást, amíg az üveg- és por­celánárukat el nem szállít­ják, így a határidők meg nem tartása nem egy, ha­nem két üzlet megnyitását akadályozza. Intézkedjen a Belkereske­delmi Minisztérium, hogy ne sokáig! Sz. L. Szombat, 1961. október 28. Epizód a vonaton Az asszony kisigyerekkel ült a padon, velük szemben egy férfi foglalt helyet. Döcögött a vonat, s néha, egy-egy erőtel­jes ránduláskor meglódultak a padok között álló utasok. Ilyen­kor a férfi is előredőlt, enged­ve a hátulról ránehezedő nyo­másnak. Valahányszor az as­­­szony felé hajolt, az mindan­­­nyiszor félrehúzta az ölében ülő ki­sgyereket, nehogy a férfi vé­letlenül hozzáérjen. A férfi és az asszony egyre hangosabban beszélgettek, harmadik, a kicsi csak hallgat­­­ta őket. Nem értette még, hogy mit mondanak, de jobb is, hogy nem értette... — Jobban érzed magad az­zal a másikkal? Én nem vol­tam elég jó, a másik biztosan jobb, mi? — Jobb... . — Tényleg, és ezt még csak most tudod, te ... Erősebben, egyre gorombáb­ban beszélt a férfi. Hangja re­kedtté vált, kezével folyton ha­donászott. Az asszony alig szólt valamit. Eltakarta a kisgyerek fejét, talán azért, hogy semmit­ se lásson ebből a csúnya jele­ vü­k~lke­netből. A férfi megfenyegette C _ Hentes az asszonyt, átkozódott. Köz­­­ben sorolta sérelmeit. Az asszony azzal a férfival­­ találkozott most, a lá­tői régeb­­­ben törvényesen elvált, és viszontlátás ilyen következmé­n­­nyekkel járt. Van Heflin hollywoodi filmszí­nész, aki egy idő óta Olas­zo •■zig­­ban filmezik, eddigi szere­ 1 stílért filmenként 75 000 dollár gáz­t ka­pott. Van Heflin most s­­­zezer A vonat Kaposdada felé két dollárt követel a rövidesen b­ren­­tesedett Néhány utas Icital­i­tásra kerülő Bulyba Tárász fösze­­sr TM t Utas lesaal­ í repének eljátszásáért. A 25 00­­ dol­lárhoz készülődött. Az asszony k­áros gázsiemelés indokolására ki­­is felállt gyerekével, és az aj­ V teltette, hogy a film főszerepének tó felé indult. Előtte ment a>^“i­at^T­h^át. tC'JeSe" férfi. Már a kocsi előterében^ * * * voltak, amikor ijedt kiáltás. NÉGY DIÁKLÁNY álldogál hallatszott, s arcát fogva hát­ A a Kaposvári Nagyáruház tá­ráit vissza az asszony­ >rakata előtt. Már felhívhatták A kisgyerek sírni kezdett. A egymás figyelmét minden va­­roson csattant, és abból egy­alamirevaló ruhadarabra, ami kicsi a gyereknek is jutott. Az r figyelmet érdemel, és aminek utasok, akik a közelben álltak,­szeretnének tulajdonosai lenni, lefogták a férfit. Csak így­ ?y lehet ez, mert most hallga­­szállhatott le az asszony a vo­l ^ha burkolódzva szemlélőd­­natról anélkül, hogy további Ismerem ezt a hallgatást: bántódása esett volna. A tudom, hogy most valahányan A férfit bekísérték Kaposvár ^ fi^haza^tize^hét tarakatból-ra, s átadták a rendőrségnek., H. F. TARKA súgóit ! megrendezésében... — hotta a rendező. — Áh, rendező nem kell, az van nekünk... Nagyon is jól érti a dolgát az illető... — S ha szabad érdeklődni, mi a foglalkozása a rendező- Költséges hajvágás „Elhasználódott“ a régi villamosszék PORTRÉ 'Tudod, Pistám, ilyenkor amikor este, villanyajtól után, elcsitulnak körülöt­tünk a világ zajai, amikor még nem alszunk, de már nem vagyunk ébren, minden más­is­képpen van, mint nappal. Biz­tosan te is ismered ezt az álla­potot, amikor nincs jelen, csak a múlt emlékei keringenek hol távolian és zavarosan, hol kö­zelről élesen, vagy a jövő ese­ményeit formáljuk hősi el­szántsággal, hihetően és egy kissé egocentrikusan. Nem te­hetek róla, de ilyenkor gyak­ran foglalkozom veled gondo­latban, idézem testes alakodat, szavaidat, tetteidet, embersé­gedet. Lassan egy éve lesz már, hogy elköltöztem abból a vá­rosból, ahol születtem, nevel­kedtem és férfivá lettem. De ez az élményekben és tapasz­talatokban oly sűrű év sem­ tudta elfeledtetni egyénisége­det, amely hivatali szorgal­madnak, testalkatod szerinti kedélyednek, komoly életfelfo­gásodnak, igaz és mély emberi érzelmeidnek és tetteidnek összességét jelenti. Amíg ott dolgoztam köztetek (és egy kis­sé értetek), a fölöttesed­tam, s te úgy értelmezted vel­és gyakoroltad ezt a viszonyt, ahogy azt a szolgálati szabály­­zat előírja. Sohasem hivatkoz­tál iskolatársi éveinkre, és ré­gi ismeretségünkből sem igé­nyeltél előnyöket a magad szá­mára. Bevallom, én abban az őszinte meggyőződésben éltem és dolgoztam ott nálatok, hogy emberien jó fölöttesetek va­gyok, mégis emberségből nem­egyszer te mutattál példát ne­kem anélkül, hogy ezt tudtad vagy akartad volna. Emlékszel arra az esetre, amikor egy asszony panaszá­val orvoslásért fordult hoz­zánk olyan dologban, amely­ben a hibát ő követte el? Egy ideig türelmesen magyaráztuk neki, hogy mit kellett volna és mit kell most tennie, s hogy mi nem tudunk segíteni a ba­jon. Ő azonban makacs volt, és kitartóan követelte, hogy intézzük el az ügyet, sőt még mulasztással is vádolt bennün­ket. Engem felbőszített ez konok viselkedés, elvesztettem a türelmemet (melyre sokszor oly büszke voltam), és kitép­ve kezéből dühös szavak kísé­retében földre dobtam a pa­pírt. S mit tettél te? Lehajol­tál, fölvetted az írást, újra és újra elmagyaráztad a helyze­tet, míg végül az asszony — türelmedtől és nyugodt föllé­­­pésedtől lenyűgözve és meg­győzve — eltávozott. Persze az indulatok sikeres legyőzése még nem koronáz senkit emberré, és a másik ól­ más helyzetben is megtetted, csak nagyon kevés ember vi­­­dalt vizsgálva: a türelmét Nem lakótársaim (két markos szomyát. Én sokkal magasabb ‘ vesztett ember is lehet ember- férfi is van közöttük) ajánlót- trónusra ültetlek: emberi em­­ ségesen ember. Azonban ná­­ták fel segítségüket, azok, aki- bér vagy és maradsz emléke­­­ l ad az emberségnek más jelei két önzetlenül jó lakáshoz, ott- tetemben, ami az én szemem­, is mutatkoztak, olyan kisebb­ honhoz segítettem, hanem te, ben sokkal, de sokkal többet ] nagyobb dolgok, szavak és tét- hivatali társam. Nem különös jelenté­tek, amilyeneket gyakran rá­ ez? És eljöttél hajnalban, és Hivatalnokok vagyunk mind] évesek, már-már kész nők, és mégis valami megejtően gyermeki sóvárgás ül szemükben. Ó, ha a szülők pénztárcája volna az a mesebeli, soha kiürülő pénz­tárca! Naponta kellene újra rendezni a kirakatot. — Gyerekek, tudjátok-e, miért találták ki a pénzt? — töri meg a csendet komolyságot mímelve,egyikük — Miért? — Hát, tudod... — próbál­kozna a másik a felelettel. — tunk felvillanni más emberek­ dolgoztál, erőlködtél izmaid a ketten, és ennek a szónak —^Azért, hogy legyen a diáknak ben is, üzemekben, gyárakban, feszülésével. S mikor végre úgy érzem — még mindig, hivatalokban, vonatokon és megérkezett a TEFU kocsija, nincs valami jó »kicsengése«.. mindenütt a mindennapi élet- kiderült, hogy nem jött vele a­­ Látod, ez utóbbi kifejezést­­­ben. Ezek a villanások belénk megrendelt rakodómunkás, aki még gondolatban is szoros idő­­t világítanak, egy pillanatra arra lett volna hivatva, hogy főjel közé teszem, nehogy ha­­megmelegítenek bennünket, két szoba bútort szakszerűen törjön onnan az irodalom és­ aztán továbbmegyünk, és egy egy teherautón helyezzen el. És szép magyar nyelvünk hárá­­perc múlva talán éppen az el- akkor te levetetted a kabáto­­ma.) De magamban és benned e­lenkező tapasztalásokat tesz­­dat, pedig december volt, és bennünk már érzem, hogy­­ is valami, ami nincs! —li — * * * Dél-Carolina kormányzaja elha­tározta, hogy ÚJ villamo kell beszerezni, mert az isi" *ket Ha »használatban levő« kivégzés! esz­­köz már erősen »elhasználódott«. A villamosszék biztosítékai szűk. A te villanásaid azonban nem részletezem tovább. Két hivatalnok mivoltunk mást, £ ^ektrimos^ellenáll ?izt­osítés< és óra múlva a gépkocsivezető ki­ többet jelent ma, mint régen: <­ kődnek már* m a tér és idő távlatában az én emlékezetemben — jelentette, hogy indulhatunk, gerincünk nőtt, kiegyenesed­­egyetlen melegítő és világító mert a bútorok szilárdan áll­­tünk, fejünket magasabbra lánggá olvadnak össze, olyan­nak, minden rendben van. És emeltük, s így nemcsak mi lát­­lánggá, melynek fényét és me­­g n ültem vagy három mé­­ltatjuk már mások arcát, ha­is belenézhetnek és ködnek már megbízhatóan, ezáltal az Ítéletvégrehajtó élete éppúgy y_s?ilyben forog, akárcsak az el­­ítélté. A dél-carolinai villamos­székben 1912 óta 239 embert vé­­*most e?y legújabb min­tájú 1962. évi­­ mode’lra« cs­ ré­k ki, amelyet 15 000 dollárért szerez­­tek be. legét a környezete is kényte­ . . . . .________ len átvenni. Túlzottnak lát­­ter mQ4“san csomo holmi nem ° 2ofc­szik, amit mondok? Megma­ tetején, s még a kezedet sem szemünkbe. Te is kiváló dől-­­AAAAAAAAAAAAAAA­­gyarázom, szoríthattam meg, csak inte­­gozó lettél elválásunk óta, és­­ szőke hajadban még nem getni tudtam, amint a kocsi én ezt a nem kevésbé meg­nagyon látszanak az elindult. Utánunk integettél, s tisztelő címet adom még ne­ezüst fürtök, így hát emléke­ szemedben és arcodon szél­­ked: kiváló ember. És most, mielőtt végképpen legyűrne az álom, csak arra tetemben most is úgy jelensz . .. . ... , ... .. , meg, mint északi hős valamely aradt 02 emb becsülettel skandináv mesében, amint végzett munka öröme, nem mindennapi testi és lelki Ha most így félálomban gondolok, bár holnap, a nap­­erővel szembeszállsz a vihar- visszagondolok rád, magam­mal józan fényességében, a fal, illetve amint a teherautót sem tudom, barátok voltunk és mindennapi élet valóságában rakod. Nem a tiédet és nem vagyunk-e a szó igazi értelme­magadnak. Költözködésem köz­ben. Közös problémáink, gond­is eszembe jutnának a rád való történt, hogy — szorult anya­­gaink, örömeink nincsenek, emlékezés szavai, hogy pa­­gi helyzetemet ismerve — fel- csupán elmosódott iskolai em­­pírra vetve megörökíthessem ajánlottad segítségedet: em­­lékeink. És egyébként is ez a te emberi portrédat, jössz rakodni, bútorokat és­ a szó nagyon is szűkre szabott pélra, mi már máskor, közösséget jelent, két vagy Balogh Gyula SomoGYi Néplap. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség­• Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latink«x S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda«* Ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél, i Előfizetési díj egy hónapra 11 Fty

Next