Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-27 / 280. szám

FÉSŰS ÉVA, s­ 7 v­olt egyszer egy kis-C / J fiú. Hogy is hív­­­o_/ tok? Ejnye, látta­tok már ilyet? Nem jut eszembe a neve. Talán Laci volt, talán Jan­csi..., de az sincs kizárva, hogy Tibi. No, hiszen nem is a neve a fontos! Valami egészen mást akarok elme­sélni róla. Képzeljétek csak! Ez a kisfiú minden reggel hét keserű könnycseppet hullatott... a mosdóvízbe! Az elsőt akkor, amikor a tíz az arcocskáját érte; ket­tőt akkor, amikor a két fü­lét mosták; a negyediket, amikor a nyakát szappanoz­ták; az ötödiket és a hato­dikat a két kis keze ma­­szatjáért, a hetediket pedig a szörnyűséges fogmosásért. Mert Tibi szörnyűnek tartott mindent, amihez szappan és fogpaszta kellett. Amikor szerét ejtette, inkább elil­lant a mosakodás elől, vagy éppen csak az orra hegyét nedvesítette meg a szivac­­csal. »•Minek mossak fület, hi­szen tegnap már megmos­tam?« — zokogta durcásan egy szép nyári reggelen, és usgyi! egy óvatlan pillanat­ban kisurrant anyukája ke­ze közül, ki, egyenesen az előszobába. Ott nagy hir­­telenében bebújt az előszo­bás szekrénybe. Maszatos kis­ kezével szorosan magára húzta az ajtót, és meg se moccant a nagykabátok pu­ha, sötét csendjében, amíg anyu kereső hangja el nem távolodott »■ Már megint megugrott ez a kis haszontalan, mosdat­­lanul!« Válaszul fölcsendült nak, a takaros, rendes Kati­kis­testvérnek gyöngyöző kaca­gása: -Talán egyenesen Maszator­­szágba futott!« -Beee!« — mondta Tibi hangosan a sötétben, és da­cosan kiöltötte a nyelvét. Szerencsére, senki sem látta.­­E­zután különös csend —4r lett... Anyu való­­­­színűleg lement a­­ boltba, mert be­csapódott az előszobaajtó. A szekrényben nagyon molyirtó szag terjengett, erős és Tibi éppen elhatározta, hogy most már előbújik, amikor furcsa kapirgálás ütötte meg a fülét. -Juj, egér!« — és gyorsan ki akart gondolta, mászni, de a kuporgásban elzsibbadt a lába, és visszarottyant a szekrény sarkába. A molyirtó szagú kabátok meglibbentek. A szekrény ol­dalán levő ici-pici hasadékon fénysugár szűrődött be, és a fényben dacogva kétlábra állt egy szürkebundás, he­gyes bajszos egérke: -Köszöntelek, hét könny­csepp vitéze!« — mondta vé­kony hangon, és meghajolt. -Micsoda?« —• dörzsölte a szemét Tibi —, de az egér folytatta: -Mi adtuk neked ezt a megtisztelő címet, amiért minden reggel hét könny­cseppel itatod az egereket. Most pedig azért jöttem, hogy hálából elvezesselek Maszatországba, ahol soha­sem kell mosakodni!« » Tibinek még felelnie sem volt ideje, mert a szekrény­ajtók egyszeriben kitárultak. Az előszoba nem volt sehol. Helyette egy kacskaringós mesebeli utat látott maga előtt, aminek az oldalán vi­dáman cincogó kisegerek álltak sorfalat. „­­Mi is szeretjük a masza­­tot, a rendetlen helyet, ahol pihen a söprű és sok a mor­zsa!« — magyarázta a kis­egér, és máris megindult az úton. Tibit akarva-nem akar­­va vitte utána a lába. Jaj, de milyen út volt ez! Végig csupa sár, csupa po­csolya! És akárhogyan vigyá­zott, vala­elyikbe mindig belelépett. Mire a térde is f­ibi elém­­ v—S­­ fia, mic ez! A sáros lett, megérkeztek Ma­­­­zatországba.­­Ez itt a Maszat király palotája! — mutatott rá az egérke egy nagy, kerek vár­ra. — Erezd magad otthon benne!« Azzal huss!... eltűnt, elámult. Uram­­micsoda palota Az nem lehet ablakain átlátni, a falain pókhálók lengenek, és a kaput alig bírta kinyitni a sok eldobált almacsutká­­já. No, és odabent a gyönyörű udvartartás!? Csupa maszatos képű da­lia, egy sereg kócos udvar­hölgy és egy hatalmas sze­métláda tetején, pecsétes pa­lástban ott trónolt maga a felséges Maszat király! Fű­iig szilvalekváros volt a ké­pe! -Keblemre, fiam!- kiáltot­ta, amint Tibi belépett. -Lá­tom, le se törölted a lába­dat! Ilyen derék vitézre vár­tunk. No, itt nincs mosdóvíz, se mosdatál, tudom, jól fo­god érezni magadat nálunk!« Egy válogatott, kormos ké­pű zenekar tüstént muzsikál­ni kezdett A sok mosdatlan vitéz rozsdás sarkantyúja nagyot csikordult, amint lompos udvarhölgyekkel tánc­a ra kereked tele. A király be­mutatta a két lányát Tibi­nek: -Ez itt Kismaszat, ez meg Nagymaszat! Amelyik jobban tetszik, elveheted feleségül!« Tibi megrémült mert ész­revette, hogy Kismaszatnak azon sáros a köténye, amint az udvaron a homokban ját­szott, Nagymaszatnak pedig olyan a haja, mint a repce­­petrence, és ragad a keze, mert mézeskenyeret evett... tegnapelőtt reggelire! -Hozzám ne nyúljatok!« — húzódott hátra, de a király­lányok kinevették: -Hiszen te sem mosakod­tál! Éppen hozzánk illesz!« Majdnem megfogták, hogy örömükben körbe táncolja­nak vele, amikor váratlanul feltárult az ajtó, és rémült ábrázattal berohant rajta Retek tábornok, Maszat ki­rály hadvezére: -Végünk van! Kitört a há­ború! — kiáltotta. — Jön a Patyolat király hadserege!« A király felpattant: -Mivel jönnek? Ágyúval? Puskával?« -Sokkal rosszabban — nyögte Retek. — Szappannal és súralókeféval!«­­Jajajaj! — sokolitottak a királykisasszonyok, és maszatolták a könnyeiket.szét­­­ Jujujujuj!« — zengett a riadalom végig a palotán, mintha legalábbis égszaka­dás, földindulás fenyegetett volna. ászát király meg­lengette az aranyos királyi pálcáján li­begő pókhálókat: -Fújjátok hívó trombitát!«meg a harcba Igen ám, de kiderült, hogy a trombita bedugult a ma­­szattól, és nem jön ki rajta a hang. Ezért Retek tábornok gyorsan felmászott a torony­ba, onnan kiáltotta: -Szurtos hadsereg, előre!« Ideje is volt, mert Patyo­lat király katonái már kaput döngettek. Hű, mi min­­­­den volt náluk! Kis lavór, nagy lavór, mosdókesztyű, mosópor! Az ágyúik szappan­habot szórtak, a puskáik fog­pasztát lőttek, zászló helyett egy óriási törülközőt lobog­tattak. ellenállás: Hiába volt minden pillanatok alatt felsúrolták a küszöböt. A sok lecsurgó szappanhabtól kifényesedtek az ablakok. Egymás hegy­én-hátán me­nekült Maszatország Nem volt kegyelem, akit népe. el­csíptek P.­tyolat király ka­tonái, azt irgalmatlanul meg­mosdatták.­­Ments meg minket, nya­kunkon a szappan!« — visí­tott mind a két ki­rálykisas­­­szony, és bele akartak ka­paszkodni Tibi karjába. Hanem ekkor váratlan for­dulat történt. A hét könny­csepp vitéze úgy megborzadt a királylányok ragacsos ke­zétől, fekete körmöcskéjétől, hogy védekezésül felkapott egy kancsó szappanos vizet, és zutty!... a nyakuk közé öntötte. -Árulás!« — kiáltotta Re­tek tábornok. -Dugjuk a szemétládába!« — pattant fel a király, de mielőtt bármit is volna, Tibi egy vizes tehettek szi­vaccsal képen tör­ölte a had­vezért, és úgy meg­találta lökni a felséges királyt, hogy az egyenesen beleült egy óriási mosdótálba.­­Éljen a tisztaság!« — uj­jongtak a patyolatkatonák, és pillanatok alatt lesikálták róla a szóval-­kvárt. A tulaj­don alattvalói sem ismertek rá! Patyolat király megnyerte a csatát A legyőzött maszat­­hadsereg pedig tisztára mos­datva, engedelmesen indult fogat mosni. Retek tábornok­kal az élen. Patyolat király legbátrabb katonája felült a palota tor­nyára, hogy ország-világ sze­me láttára kiszidolozza Ma­szat király koronáját. Tibi éppen nagyot akart kacagni ezen a amikor a ragyogó mulatságon, ábrázoló Patyolat király hirtelen komorodott és rámutatott:él­­-Ohó, fiacskám! Hiszen te kimaradtál!« Már ugrott is két szappan­­habot fújó, marcona vitéz, hogy megmosdassák, de Tibi felkiáltott:­­Jaj, ne! Inkább magam!« — és hopp! kiugrott a palo­ta ablakán. / ~~~f­­ejecskéje nagyot / /— koppant... persze, ' Jf — mert beütötte az­t az előszoba szek­rény oldalába, és a követke­ző pillanatban fölébredt.­­Juj!« — mondta hangosan, és kilökte a szekrény ajtaját. Otthon volt, és a szem­közti tükörben megpillantot­ta magát kócosan, maszato­­san, szája körül a szilvalekváros kenyér reggeli nyo­maival. Mintha egy kicsit Maszat királyra hasonlított volna... -Hát tényleg ilyen vagyok én?« — vörösödött el a füle tövéig, és körülnézett, hogy látja-e valaki? Azután villámgyorsan be­osont a fürdőszobába, és mi­re anyu visszajött a boltból, zokszó nélkül, gyönyörűen megmosakodott Akár hiszitek, akár nem, azóta sohasem ejt könnyet sem a két füléért, sem a két kis keze maszatjáért De még a kilincset sem fogja meg ragadós kézzel. Ugye, ti sem, gyerekek?.. ? Jit a £ ta torszá­g pj aien . y / L- kir * . # * * .f x7ff?MCKE«&V .A /­A­7) /b A­A­A­J PÓTLÓREJTVÉNYEK — ANDI — MRE — ADOLF — AMU —RANKA — ACI — ÁRTA — LADAR Megfejtés: ősszel érő gyü­­mölcsfajta. • * • — ZÉK — SÁK — LMA — Ö —ALAMB — TTHON — AD Megfejtés: Dél-Vietnam fő­­v­árosa. • • * — O — RÖS — OSSZ — PE — OLL — ÉR — PA Ha helyesen pótoljátok a hiányzó betűket Jugoszlávia egyik folyóját kapjátok. » • * — ÖCSI — LMA — ö — LBUS — 0 Helyes megfejtés: A ba­romfiudvar vezérjószága. Azonnali belépésre felveszünk KUBIKOSOKAT, féri­ segédmunkásokat Bérezés a teljesítmény alapján. Munkásszál­lást, étkezést biztosítunk. Napi háromszori étkezés 9,20 Ft térítés ellenében. A jogosul­tak részére az építőiparra meghatározott fel­emelt különélési p­­ tlékot és 24 munkanap le­dolgozása után a haza- és visszautazás költ­ségét megtérítjük. Ha a jelentkezőnek egy évnél nem régebbi tüdővizsgálati lelete van, hozza magával. Jelentkezés az ÉM Fejér megyei Állami Épí­tőipari Vállalat munkaügyi osztályán. Székes­­fehérvár Ady Endre u. 13. (4253) Híres emberek Somogyban VÍZSZINTES: 1. Nagyszerű. 5. Igás állata. 9. Az «­Ifjú Gárda« hősének ne­ve. 10. Híres somogyi orvos volt. (József) 11. Kül ellentéte. 12. Nagy hal. 13. A bányákban veszélyes. 14. Petőfi Sándor. 15. Eze betűt keverve. 16. A cselekvés kiváltója. 18. A betegség jele. 19. őszi csapadék névelővel. 20. Föl ellentéte. 22. A falu jellemzője volt, néve­lővel. 23. Állóvíz. 24. Nyakravalóján. 26. Fogazat a pénzen. 28. 1620—166*-ig Somogy főispán­ja volt. 30. A másikat. 31. A vizsz. 23. fordítva. 32. Katalin becézve. 33. A kör része. FÜGGŐLEGES: 1. Somogyi újságszerkesztő, Pá­pán Jókaival tanult együtt. 2. Eltulajdonít. 3. Nem bele. 4. Egressy Gábor. 5. Tolvaj. 6. Arra a helyre. 7. V. O. 8. Jussa névelővel. 10. Ekezetfölös­leggel nagy nö­vény. 12. Itt született Xántus János, a híres utazó. 14. Nagybajomban élt, ő nevezte elős­ör ► [UNK] Magyar Tengernek« versében a Balatont. 17. Mértani fogalom. 19. Egyik szülőnk. 21. A beszéd része, névelővel. 22. Aladár becézve. 23. Télen jó ital. 25. Kárára van. 27. Vet betűi keverve. 29. L T. K. J. * * * Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 10., 28. és a függőleges 1., 12., 14. Beküldési határidő 1966. decem­ber 2-án, péntek délig. A szük­séges sorokat levelezőlapon küld­jétek be, s írjátok rá: ► [UNK] Gyermek keresztrej­tvény«. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Babócsa; Csurgó; Ber­­zence; Korotnya; Segesd; Kindzierszky—Csergezán Ezerfé­le autó és Turcsányi—Réber A vi­zek akrobatái című könyvekkel jutalmazzuk a következő pajtáso­kat: Raics Mária, Csalik Márta és Miklós, Kaposvár: Pozsár Kata­lin, Marcali, Karafa László, Nagy­atád. A könyveket postán küldjük el. 1 2 3 4 1441 aaiB ■ «■W • ST* isb 7 8 9 :::: ■ [UNK] [UNK]a BBBB »■ [UNK] [UNK] >■ [UNK] [UNK] ■m­* 10 11 12 • IBS BUU.B MII a«SB 13 4 .... »» u • Hl 17 • UM« «OB» :::: flfcSB BBBB 14 “ 15 a::: lő 18• 21 ■ ■■■ :::: ■ [UNK]an ■ [UNK] [UNK] [UNK] 19 BBBB BOMB HH BBBB 20 22 ■ ■ [UNK] [UNK] ■ BBB 23 BBBB ■ IBS «IH BBBB 24 25 ft El JSCt MM«« bmmm • au* iO 27 28 29 • MBB BBBB , BBBB 30 31 [UNK] [UNK] «KB »N­ 32 :::: Bit*« BBBB 33 Milyen ntadataf farLhafunk kefrecben ? Ma már az éghajlatunk alatt honos valamennyi ma­dárfajta tartása megoldható. Beszámoltak már kecskefejő, jégmadár, gyurgyalag, füsti­­fecske, sarlós fecske, király­ka, őszapó, vízirigó és más madár sikeres tenyésztéséről. Természetesen a legtöbb ma­dárfaj tartását csak tudomá­nyos célok indokolhatják. Kevesebb már azoknak a fajoknak a száma, amelyek kisebb felkészültséggel, külö­nösebb berendezések nélkül, egyszerűbb — könnyebben megszerezhető — kon is jól tarthatók. tápláléka­Régeb­ben az ilyen jól tartható fa­jok közül is csak az énekük, díszes tollruhájukkal, kedves­ségükkel kitűnt fajokat tar­tották gyakrabban. Egy zöl­dike családnak a generációit több mint egy évtizeden át kalitkában tenyésztette egy neves madárbarát, aki sike­resen tenyésztett már erdei pintyet, tengeti­cet, csízét és üvöltőt is. Ilyen eredmény­hez természetesen sok tapasz­talat, nagy hozzáértés szük­séges. Általános az a vélemény, hogy tartásra az összes mag­evő faj alkalmas. Sokkal korlátozottabb a rágyevők tar­tási lehetősége. Ehhez több szakismeret, gondozás, idő és anyagi áldozat szükséges. Ezek a madarak az elhelye­zésre is igényesebbek és ér­zékenyebbek. Külföldön gyak­rabban tartott fajok: a sere­gély, a fekete- és az énekes rigó, a vörösbegy, a poszáták ás a fülemülék. Szívesen tartott, szép tollú, kedves hangú madarak az exoták is, közülük elsősorban a magevő pintyfélék terjed­tek el Tartásuk függvénye az import utánpótlásnak! Könnyen tarthatóknak mi­nősíthetők a kanárik és az utóbbi időben Magyarorszá­gon nagyon elterjedt hullá­mos papagájok. Nem okoz különösebb nehézséget a többi kis, közepes vagy na­gyobb papagájfaj tartása, gondozása sem. Különösen sok gyönyörűsé­get szereznek és könnyen tart­hatók a díszfácánok, díszga­lambok, gerlék, pávák, hat­­­tyúk és nem sokkal több gondot okoz a díszrécék tar­tása sem. A megfelelő és vál­tozatos táplálék előteremté­sének nehézségei miatt nem zen tarthatók a vízimadr különösen azok a fajok, i­lyek csak élő eleséget fo­gyasztanak. Ezért ezek dísz- és állatikerteknek is rit­­­kább példányai (vöcsökfajok). Általános igazságként le­szögezhetjük, ha módunk van bármely madár természet­­szerű tartását és táplálását biztosítani, azaz a természetet mesterségesen minél jobb­at megközelíteni, akkor nevelése és életben maradása megol­dott, és tenyésztése elé is re­ménységgel tekinthetünk. Borsi Darázs József j Borsi Darázs József: KÉK j K«;K­éj borul Madár nem szól, pille nem száll, Rá a tájra. Csak a lehulló lomb kószál. A Ba aton Ez sárga, az rozsdaveres, K k vizében Kék hegy rr. Nincs már a fán zöld leveles. Ring a szélbe' A berek csak száraz gyim­ gyom, Fényes csupán Amerre megy a ladikom, A holdsugár, A Jégben mi ! Már a viz­es fakó tükör Pillangó jár, Fehér nyált ereszt az ökör, És pille Pók utazna el langy tájra, Meg az álom ,Mem­ eszéled De beakadt mind a nádba, A világon.. . Ott nyáron a gólya mászkált, De a szem most csak ködöt lát. Bősz Jenő$: Nem szöcskét, nem szitakötőt, Tél-Az égen meg szürke felhőéi­ országban S ha egy gyermek erre téved, Fehér kertben Némán járja be a rétet, fehér ház, fehér házon Hová lett a sugaras Nyár, filvr ablak, fehér szobám Hol a fecske meg a bogár? A vesében paplanommal Visszajönnek mind­egy reggel, oetakarlak. Mikor majd a pitypang kikel. Fehér ágyam S száll a sárkány, mint szivárvány Fenn lebeg a szelek szárnyán, És a rétről vidám ének ringat. Téli ország, é ' v 'led — legyen tiszta s min .Mg álmunk ■ F­ ehér az Zengi be a messzeséget! életed. KI SB ALÁ­T­T IS ..ék ég alatt Kéklő pára.

Next