Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-08 / 289. szám
Csütörtök, 1966. december 8. BR5R5'« KIRÁNDULÁS De belít törtek ebbe a kályhába! A vicinális kupélában összekeveredik a cigarettafüst és a széngáz kesernyés szaga, s elvegyül a száradó ruhák savanykás szagával. Tömöttek a padsorok. Mintha az idő terelte volna ebbe a szűk kocsiba az embereket: kint megállás nélkül esik havas eső. Ebben a zsúfoltaságban azért mindenki keres magának elfoglaltságot. Előkerülnek a nyúzott kártyák, itt-ott egy újság is. Az a kosaras falusi asszony, aki mellettem ül, a könyvemet figyeli, s amikor leteszem, megkérdi: — Maga mindig olvas ? di.— Amikor az időm enge Hümmögött, aztán hogy ne szakadjon meg a beszélgetés fonala, folytatta tovább: — Rontja a szemét, ilyen sötétben nehéz olvasni. — Megszoktam. — Aztán mire jó az á sok olvasás? Sartre-ra gondoltam. Az ő szavai jutottak eszembe: »A kultúra nem ment meg semmit és senkit, nem is igazol. De emberi alkotás: az ember önmagát vetíti belé, magára ismer csak ebben a kritikus benne; tükörben látja meg képét«. Végül ennyit tulajdon rála szóltam: — Jó ráncba szaladt a homkezével megfogta a zöld-barna kötésű Tamási Áron-könyvet. Lapozni kezdte. Itt-ott beleolvasott. Később az ablak felé tartottam, s egyre jobban belefeledkezett az olvasásba. Ahogy így néztem, nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy ez az asszony Ábellal elindult a rengetegbe. Ez a rengeteg azonban nem a Hargitát jelenti rozzant kunyhójával, rablóival és a strucc nagyságú sasokkal, hanem a könyvek rengetegét. Kérdezni szerettem volna most már tőle, de nem akartam zavarni. A félhomályos kupéban most ő erőltette szemét. Már nem ugrott át a oldalakat, hanem lapról lapra forgatta a könyvet, én pedig nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem: — Mikor olvasott utoljára? — A télen — válaszolta. — Akkor az ember előveszi a kalendáriumot. Abban is olyan jók vannak írva. Azt olvasgattam. Nyáron nem érünk rá olvasni. A mezei munka nem engedi azt, hogy könyvvel töltsük az időt. — Hallgatott egy keveset, aztán így folytatta: — fiam, az mindig olvas. Sokszor mérges is vagyok érte. Ha hazajön nagy ritkán, akkor is könyvet hoz a táskájában, azután alig beszélget valamit. Csak elhúzódik a tarokba, és a könyvvel foglalkozik. — Mit csinál a fia? — Technikus. Egy éve szerelt le a katonaságtól, most meg nősülni akar. — Mit szokott olvasni? — Én meg nem tudom mondani magának. Olyan műszaki könyveket. Hiába nézem, nem tudok eligazodni rajtuk. Először még csak megnéztem, de a fiam nem is nagyon szereti, merthogy drága könyvek. Most már kezembe sem veszem. Ez a a maca könyve sokkal érdekesebb. Mintha, ezt a kijelentését akarná bizonygatni, megint a kezébe veszi, és olvassa tovább. Le sem teszi addig, amíg meg nem érkezünk. Akkor is az utolsó pillanatban kezd el készülődni. I ** I »„IS: őrt csak ilyen későn kapott először könyvet ez az asszony a kezébe? Ha mondjuk tizenöt vagy húsz esztendővel ezelőtt kézbe vett volna egy Ábel-trilógiához hasonló könyvet, hol tartana most? S vajon ez a könyv elindítja-e az olvasás útján? Amikor leszállt a vonatról, úgy vettem észre, hogy samivel gazdagabb lett ez vaaz asszony. Megfrostolta az olvasás élményét. De vajon megismeri-e? Lesz-e ezután valaki aki könyvet ad a kzóbe? Legtöbb most, a téli időszakban? T’án a fa, aki addig masz'ki könyveket vitt haza. egyszer m** színiroda-T'">n*uTPiÁ! TC ^M'qi is ért m?‘r+~rini. S ^iHcrvr ta’á'n ez az a 'isz/>nv \c elindulna a Nem -P'-1 ^mesébe, hamm a köny ’ve’kedves, elykor megnyugtató máskor pedig szórakoztató ''‘'•''dalmába. Mert ez csak kirándulás volt. Korcza Imre Apró pettyes fejkendője alatt laka. Aztán cserzett Alekszej Szurkov: VILLOG A TAJGAI ÉG Alekszej Szurkov a századforduln született, a forradalom és a polgárháború érlelte férfivá, költővé. Legfőbb esztétikai elve a konkrétságra, realitásra való törekvés. Közéleti ihletésű lírája a tömegekhez szól. A kifejezés pontosságára, világosságára törekszik, de minden látszólagos egyszerűsége mellett — mivel költs — nyelve gondosan kimunkált, amellett ízes, népi színezetű. A békeévek egyre mélyítik költészetének gondolati tartalmát, szélesítik tematikai skáláját. Az élet nagy összefüggő és saját, harcokban született generációjának problémái mellett rányílik tekintete a múlandó lét szépségeire is. Formai tökély és filozófiai mélység párosul költészetében, mely bizonyára megtalálja autat a magyar olvasók szivéhez. (Magvető Könyvkiadó.) Régen készülök már, hogy egyszer elmegyek valamelyik irodalmi presszóba vagy bárba, hogy egyszer kimutassam magam, ahogy egy igényes versbaráthoz illik. Mondjuk, ha valami bánat, keserűség ront rám. Úgy éjféltájt majd odavitem magamhoz a művészit, aki természetesen nem énekel, nem muzsikál, hanem szavai. — A keserves mindenségét a világnak, Ferikém, azt mondja el nekem szépen, ide a fülembe, na, hogy »Oh, lelkem, mennyi bánat ért egy asszonyért, egy asszonyért«. A művész bizonyára bólint, majd csöndesen megjegyzi: — Természetesen, uram, Szabó Lőrinc fordításában... — Úgy, úgy, ahogy az a Lőrinc bátya lefordította. Aztán meghajlik előttem szépen, majd egy kicsit kivár. Meg kell adni, gyönyörűen mondja, istenem, de gyönyörűen! — Arany szája van ennek a Ferkónak. Csak hát minek siet annyira? — Psszt... Fercsikóm! Hova lohol? Még egyszer onnan, hogy nem találom a vigasztalást! — »Vigaszt, hiába, nem találtam...« — kezdi újra a sort —, »pedig szívemmel messze szálltam...« — & rezegted a hangját. Hogy tud ez a Franci rezegtetni! — Ez az, öreg! Érzéssel! Csak el ne siesd megint! — »...pedig szívem elhagyta őt, már rég elhagyta azt a nőt!« — hangzik tovább a vers. — Mondom, hogy psszt... Bólint erre, hogy hagyjam csak, most jön az igazi érzés. És valóban, már fojtogat a sírás. — Frányókám, te drága, te... Hogy is volt, hogy azt mondja, elhagytam azt a nőt? ... Nem barátam, nem én hagytam el, hanem ő hagyott el engem. Tudod is te egyáltalán, hogy ki volt ő nekem! — De hol a poharad, fiú? Igyunk! Aztán azt mondjad, ha ismered, hogy [UNK] »Milyen volt szőkesége, nem tudom már ...« —* »... de azt tudom, hogy szőkék a mezők...« — folytatja r. művész. — Piano, pianissimo — intem, s szavalom vele: ».. .ha dús kalásszal jó — a sárguló nyár, s eben újra érzem őt.'-'szőkeségEttől persze visszajön a kedvem. No, ez igazán szép volt, de most már valami vidámabb kellene. — Állj! — kiáltom, s Ferenc hátra int a zongoristának, hogy elég a Mendelssohn-szonátából. — A karperecét szavald! — rendelkezem. Látom ám, hogy értetlenül néz rám. — Ejnye, na, tudod te ezt, hát Krainthy Frigyes ... — Tessék csak elkezdeni — hajol oda hozzám. — »A szeretőmnek arca kék legyen, és kétoldalt csurogjon lefelé...« — » ... hideg barackot egyen véresen ... meztelenül egy kémény tetején« — mondja tovább a művész. A zongora a Figaro becenőjét játssza. Hej, sose halunk meg ... ! — »Langyos teában üljön homlokig, és énekeljen répi éneket« — szavaljuk ketten fésza!'a'didtao. üvölltve, s közben egy százast Ferke szöverl!könyvébe.húzok Dr. Kiss János Odaintem a művészt... A GYAPJÚ ÉS MŰSZÁLAS TAKARÓ MELEG, KÖNNYŰ ÉS OLCSÓ Az ÉM Villanyszerelőipari Vállalat (Budapest, VII., Síp u. 23.) FÖLVESZ segédmunkásokat és villanyszerelőket budapesti, Pest környéki és vidéki munkahelyekre. Bérezés: Megemelt teljesítménybér keresetkorlátozás nélkül, ehhez 15 százalék idénypótlék. Egyéb járandóságok: Saját lakóhelyén kívüli foglalkoztatás esetén — a jogosultságtól függően — különélési pótlék, természetbeli szállás vagy szállásdíjtérítés, étkezési hozzájárulás, munkaruha. Jelentkezés: Budapest, VII., Síp utca 23. sz. (főporta). (4550) 5 SOMOGYI BPLAP Bács-Kiskun—Somogy Pest DÖNTŐ ELŐTT A MEGYÉK VETÉLKEDŐJÉBEN — Egy Upp is döntő semmit sem mondhatunk! lehet, — így a Pest megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának munkatársai. — Még a riporterek is csak a helyszínen tudják meg a kérrdését! — mondták a rádiónál. — IIem még nem volt a televízió története’-on! Négy kacsából ! —•u-í'o-v'r négy helyszínre!. Nincs ixiózres! A gyökes mindenütt a népművelés. — As ':le csak e'k'pze’i, ni legyen g/vrőke.31. Ha ez sikerül, micsoda öröm! — mondja L'szkay Tamás, a műsor szerkesztője. — Sokat vártunk a vetélkedőtől, de az eredmény felülmúlta elképzeléseinket. A televízió és a rádió munkatársai helyszíni szemlét tartottak a három megyében. Mindenki kutat Bács-Kiskun megyében a rádiósok ismerősek, a tv-sek pedig pillanatok alatt tervrajzot készítettek a teremről, a világításról, bejelölték a kamerák helyét. — Kecskeméten alakult meg a vetélkedő megyei intéző bizottsága — mondotta János, a művelődésügyi Gyula osztály munkatársa. — Ennek minden községben sejtjei« vannak: szakcsoportonként osztottuk fel a versenyző gárdát. A bizottság dolgozta ki a szakcsoportok kutatási területét, az irodalmat korok szerint. Az ifjúsági klubokban »► kis vetélkedőket« tartottak megyeszerte Bács-Kiskun jelenéről, múltjáról, fejlődési menetéről. — A középdöntők óta nőtt a megyei könyvtár olvasottsága A Petőfi Népe rendszeresen közöl cikkeket, felhívásokat a vetélkedőről. Tökéletesítjük a telefonstafétát, mozgósítjuk a nagyobb rendelkezőket, magánkönyvtárral Találtunk megyében valakit, aki húsz éve a mindennap följegyzi, hogy mi történt a községében. Azt hiszem, nagy kincs lesz! Ha kell, szerzünk helikoptert is! Veit, aki azt mondta, a vetélkedő professzorok párviadala. Tudjuk, hogy nem! A bizonyság egy somogyi példa. Csurgón a járás néprajzkutatói hosszasan vitáztak Csala Mari nénivel, aki a szakzsűri döntése alapján végül is a helyes megfejtést adta. Csákabonyi Balázs, a népművelési csoport vezetője mondja: — Kaposváron a megyei könyvtár nagyterméből közvetítenek majd. A döntő napján a megyében mindenki talpon a lesz. Addig meg... folytatjuk helytörténeti kutatásokat. Különös felkészültségről nem is beszélhetek, a módszer már kialakult. Ha kell, szerzünk helikoptert is! És hallatlanul szemfüles úttörőink vannak. Úgy mondják, kitaláltak valami új módszert az URH-kocsik figyelésére. Az elnökhelyettes mindent tud A klubélet színesítésére már rendeztek helyismereti vetélkedőket a Pest megyeiek. Egei Tibor, a Pest megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának munkatársa szerint: — A vb-elnökhelyettes nemcsak drukker, hanem a legfőbb irányító is. <5 az, aki mindent tud. — Milyen tapasztalatokat szűrtek le a döntőre? — Sokat tanultunk a két fordulóból: a szervezés, a mozgósítás, a lelkesedés, úgy érzem, ez lesz a döntő. Nincs olyan kérdés, amire előre ne lehetne felkészülni. A hatos stúdióban A rádió hatos stúdiója. Itt versenyeznek a megyékből származó pestiek. Rendelkezésükre áll telefon, taxi, lexikonok és a rádió munkatársai. És akik nem vetélkednek? televíziótól majdnem 150 ember vesz részt a műszaki munkában. A közvetítés a műszakiaktól, az operatőröktől, a rendezőktől nagyon figyelmes munkát kíván. A rádióban négy telefon mellett lesz ügyelet. Keverők, hangosítók, kábelesek, lők és mások — mintegy ugye70 embert mozgósítanak az adásra. Vincze Judit KELLEMESEN ILLATOSÍTOTT IZZADSÁGGÁTLÓ ÉS SZAGTALANÍTÓ KRÉM, AMELYNEK HASZNÁLATA EGÉSZ NAPON ÁT A JÓLÁPOLTSÁG ÉS ÜDESÉG ÉRZETÉT KELTI. (4741)