Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-21 / 270. szám
AZ ÉRDEKELTSÉG HÁROMSZÖGE A gazdasági mechanizmus szerkezetének fontos fogaskereke az anyagi érdekeltség rendszere. Korábban a gazdasági tevékenység kétféle érdekeltségi fogalmat hordozott: az egyéni és a népgazdasági érdeket. Napjainkban az egyéni és a társadalmi érdek közé, a vállalati érdekeltség lépett kölcsönvéve a geometria egyik elemét, úgy fogalmazhatunk, hogy kialakult az anyagi érdekeltség háromszöge, melynek oldalai kölcsönösen érintkeznek egymással, s az általuk behatárolt terület: maga a népgazdaság. Az elmúlt hónapokban többször is hallhattuk a kétkedést: a vállalati nyereség fokozására való törekvés nem vezet-e társadalomellenes tendenciák kialakulásához? A polémiába bekapcsolódók egy része aggályát fejezte ki: az a rend, mely szerint a bérezések és a jutalmazások növelésének mértékét, formáit — központi szabályozóktól körülhatárolva — a vállalatok maguk választhatják meg, nem hordozza-e magával a kispolgári önzés, az avaniasság általános térhódítását? Néhány piaci, ellátási jelenség a közelmúltban hathatósan hozzájárult a közéleti nyugtalanságihoz. A Nagyatádi Konzervgyárban elmondták a termelés vezetői, hogy az új, tápláló üdítő italra azért nem adott rendelést az egyik kereskedelmi vállalat, mert az ital eladási árát túl alacsonyak találta. A ruházati boltok polcairól gyakran hiányoznak az olcsóbb cikkeik, öltönyök, s helyükön drágább holmik találhatók. Nyilván egybeesik ez a helyzet a gyártó művek, az azonos létszámmal magasabb forgalmat lebonyolító kiskereskedelmi vállalatok érdekeivel, de nem nyeri el a kispénzű fogyasztók helyeslését. Olykor még ott is árnövekedés jelentkezik (például a forgalmi adó rendezését követő időszakban), ahol a központi szervek, intézkedésük várható következményeként, árcsökkenésre számítottak. A példák, jelenségek nyilvánvalóvá teszik: a tekintetben valóban nincs még garancia, hogy esetenként és helyenként ne próbálkozzanak meg a haszonleséssel, ügyeskedéssel — éppen az egyéni érdekeltség szocialista elvére hivatkozva. A személyes érdekeltség általános hatása azonban nem ez, hanem a közügyért érzett felelősség fokozása, a szocialista demokrácia kiteljesedése. Nem arra van tehát szükség, hogy az anyagi érdekeltség elvének érvényesülése ellen harcoljunk; ez gúzsba kötné a kezdeményezőkészséget, késleltetné a tartalékok feltárását. A fő feladat az, hogy mindenki kellő alapossággal ismerje jelenlegi gazdasági mechanizmus lényegét, s az ilyen ismeretekből fakadó szocialista tudatossággal munkálkodjék az érdekeltség hármas elvének érvényesüléséért. Mindenekelött azt kell az eddiginél is világosabbá tenni, hogy a jelenlegi gazdaságirányítási rendszer a legszorosabban összekapcsolja a népgazdaság fejlődését az egyéni, a vállalati teljesítmények alakulásával. Az életszínvonal emelkedése csak az egyes emberek, illetve üzemek, vállalatok tevékenysége hasznosságának fokozásával járhat együtt. A munka kollektív eredményei alkotják azt a lépcsősort, melyen egyet-egyet följebb léphetünk a jólét növelésében. A társadalom közös költségeire — oktatásra, lakásépítésre, egészségügyre, honvédelemre stb. — a vállalatok nyereségei nyújtanak fedezetet. A népgazdaság számára tehát kulcskérdés a vállalati nyereségek alakulása, tömegük nagysága. Magától értetődő, hogy e nyereség növelése érdekében államunk egyrészt tág teret biztosít a közérdeket szolgáló, alkotó tevékenységnek, másrészt olyan gazdasági klímát alakít ki, mely a vállalatokat, közösségeket is érdekeltté teszi a nyereség fokozásában. Minden száz forint vállalati nyereségből átlagosan hatvanhetven forint az össztársadalmi célok megvalósítását szolgálja. Természetesen ebből is részesülnek — közvetett módon — az egyes dolgozók, de a vállalat érdekeltségét elsősorban mégis az üzemfejlesztési céljaira és a dolgozók anyagi elismerésére jutó másik hányad teremti meg. köznapi ember ma már távolabbra lát munkapadjánál, a napi feladatoknál; érdekli üzemének fejlődése, az általa előállított gyártmány piaci helytállása, s mindezek kapcsán az, hogy további szorgos munkával milyen változást remélhet egyéni jövedelmében. A vállalatok fejlesztését szolgáló nyereséghányad tehát két irányban sugározza, ki hatását: a gyártmányfejlesztésre, a hatékonyság fokozására ösztönöz — ami általános társadalmi cél —, és ugyanakkor személyes érdekeltséget is támaszt valamennyi dolgozóban a termelési eredmények fokozásával elérhető egyéni részesedés növelésére. Az érdekeltségi háromszög léte tehát ebből a nézőpontból is nyilvánvaló és hiánytalan. Torzításra adódhat lehetőség a kollektív érdekeltség elvének gyakorlati érvényesülése során. Akadhat olyan vállalati közösség, amelyik a jelen előnyeinek maximális kihasználását előbbrevalónak ítéli, mint a holnap , a tartós lehetőségek megalapozását. Előbukkanhat a »gebines« szemlélet, mely a társadalmi szempontokat a szűkebb közösségi érdekek mögé szorítja. Az ilyen ferdülések feltárása azonban ellenőrzési kérdéssé egyszerűsödik, ha megvalósításuk csupán a központi akarat áthágásával történhet meg. Ha pedig a gazdasági szabályozók hézagosak, akkor azokon kell igazítani. A gazdaságirányítás mai rendje — két esztendő eredményei tanúsítják — a gazdálkodás hatékonyságát, a termelés fejlesztését szolgálja. Kellő működését megfelelő szabályozók biztosítják — ezek egyike az érdekeltségi rendszer, a népgazdasági, a vállalati és az egyéni érdek háromszöge. tények győzhetnek meg mindenkit arról, hogy a nyereségre való törekvés hathatós eszköz szocialista céljaink elérésében. B. T. A Nagyatádi Járási Pártbizottság napirendjén : A honvédelmi nevelés eredményei és további feladatai (Tudósítónktól.) Az MSZMP Politikai Bizottágának 1967. június 20-i és a megyei pártbizottság 1967. júius 6-i, a honvédelmi neveésről és az ifjúság honvédelmi felkészítéséről szóló határozatainak végrehajtásárólárgyalt legutóbbi ülésén az MSZMP Nagyatádi Járási Bizottsága. A pártbizottság megállapította, hogy jelentős változás következett be a honvédelmi nevelés tartalmában és módszereiben. Megnőtt az érdekődés a honvédelmi munka iánt, és gyümölcsöző kapcsoat alakult ki az MHSZ, a fegyveres erők és a különböző társadalmi, tömegszervezeek és intézmények között. Az eredmények mellett sok még a megoldásra váró feladat is. Elsősorban az ifjúág között végzendő honvédelmi nevelő munkát kell megúvítani, változatossá, vonzóbbá enni, arra törekedni, hogy ezek gazdag érzelmi hatást váltsanak ki bennük. Javasolták, hogy valamennyi útörőcsapat patronálását válalja el egy-egy fegyveres tesület. Fontos, hogy az iskolák pedagógusai előtt tisztázódjanak a honvédelmi nevelés követelményei, feladatai, módszerei, sudatosabb, tervszerűbb munkát végezzenek. Szó esett a szülők védelmi között végzendő honfelvilágosító-nevelő munkáról is. Szükséges, hogy a szülők is megértsék és támogassák ezt a feladatot. Egyetértenek abban is, hogy a népmevelési intézményeknek az eddiginél sokkal hatásosabban kell e munkában közreműködniük. Javasolták, hogy az új népművelési tervekben kapjanak helyet a külpolitikai, katonapolitikai kérdések is, fordítsanak nagyobb gondot hadseregünk népszerűsítésére, megismertetésére, s a polgári védelmi oktatást is használják fel a széles körű honvédelmi propaganda érdekében. Megállapította a pártbizottság, hogy a fiatalok honvédelmi nevelésében a KISZ- alapszervezetek, az MHSZ- klubok és az ifjúsági klubok is többet segíthetnének katonák— fiatalok találkozója, baráti estek, laktanyalátogatások, összetett honvédelmi versenyek rendezésével. A pártbizottsági ülést követően valamennyi községi és üzemi pártalapszervezetben a közeljövőben megtárgyalják a honvédelmi együttműködési terv végrehajtását és az 1970. évi feladatokat. Ezek célja: biztosítani az MHSZ-klubokban, a tanfolyamokon a politikai nevelő munka fokozódását, javítani a szakkörök technikai fölszereltségét. Híd lassújel nélkül A vonatokat is eltiltották a szomszédos sínről, ahol a hídverők dolgoznak. Így védik az újonnan készülő elemeket rázkódástól. A sűrű acélfonaatokból meglehetősen gyorsan formálódik itt egy-egy híd. Kisebb vagy nagyobb, attól függ, mekkorára van szükség valahol a Balaton déli partján. — Ha kell, itt laboratóriumi módszerekkel is tudunk dolgozni. Ellenőrizni lehet a beton minőségét, a kötést, ez nagyon jó. Meg kényelmes is: nem olyan, mint az árkokban állandóan csordogáló vízben. A hidak itt Balatonfenyvesen a szárazon készülnek. Gelencsér Sándor fő-építésvezetőt hallgatom: — Ez jó , mert nem kell munkásoknak, a vízben, ideiglenes híd alatt dolgozni, és jó a vasútnak is, mert megspórol három hónap lassújelet, biztosabb lesz a menetrendje. A legnagyobb munka a Balatonlelle felsőre készülő aluljáró volt. Ott szárad még a vonatoktól elzárt részen. Kétszázötven tonnás szürke bfdontestét munkások csiszolják. Egy napon jön majd daru, s ötven tonnás darabokaban vagonba rakja. — Az nagy nap lesz —hallom Kocsis Gyula építésvezetőtől. — A legnagyobb munkánkat viszik el. A legnagyobb munka három méter nyílású, huszonhat méter hosszú. Két vágány alatt húzódik majd, s alacsonyabbra kerül, mint a Balaton vízszintje. A legkisebbek tíz-tizenegy méter hosszú átereszek, készült már belőlük vagy ötven. Mennyi idő alatt? — Három éve készítjük szárazon a hidakat. A kijelentő mondatot hosszabb magyarázattal toldják meg: itt Balatonfenyvesen különösen nem számít, hogy mennyi ideig készül egy híd. A vasútnak az a fontos, hogy a pálya legyen szabad, mehessenek a vonatok. Egy leilei aluljáró megépítése a pálya alatt egy évig is eltartana, így egyhónapos lassújellel megússza a vasút. A kettő között óriási a különbség. De ez csak az egyik előny. A másik a folyamatos munka. Nyáron a nagy balatoni forgalom miatt lehetetlen volna a sínek alatt dolgozni. Meg kellene várni az őszt, amikor csendesedik a part, akkor láthatnának munkához a hídverők. — Nyáron itt elkészítjük a hidakat, s ősszel csak a helyükre kell tenni. Mindegyikről pontos terv készül. Ezt a MÁV Tervező Intézetének mérnökei álmodják pauszra. A Dombóvári Építési Főnökség hídverői pedig az álmokat a valóságba állítják. — Először féltünk tőle. Új technológia volt, s attól tartottunk, nem válik be. Rájöttünk, hogy nagyon jó, csak nekünk, a hidaknak Nemis: amelyik itt készült, az nem érzékeny a talajra. No meg olcsóbb is. — Mennyivel? — Hidanként változik. Akkor lehetne csak megmondani, ha megterveznék mányos építéssel is. De hogyoezek csak az építkezés Amit a forgalomnak költségei, az még nincs benne. A jelent, lelle felsői aluljáró így körülbelül egymillióba került. Különben legalább a duplájába. A hídverők itt nemcsak a pénzt, hanem az időt is számolják. S az idő a vasútnál nagyon fontos. Kercza Imre Európa egyik legnagyobb csibekeltetője Bábolnán Európa egyik legnagyobb keltető üzemének az építését kezdték meg a bábolnai állami gazdaságban. A gazdaság híres iparszerű baromfitenyészetében most 5 keltető működik. Ezek 31 millió csibét adnak évente. A gazdaság partnereinek igénye azonban ennek sokszorosa. Az új üzemben 22 millió csibe lát majd évente napvilágot. Az alumínium borítású épülettömböt a gazdaság szakemberei tervezték és saját brigádjai építik fel. A 20 nagy keltetőgépet az Egyesült Államokból vásárolják. Az új óriás üzemben mindössze 22-en dolgoznak majd. Egy-egy dolgozóra egy millió csibe jut évente. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. november 21. A jövő az idei eredményekben SOKRÉTŰ TEVÉKENYSÉG VÁR az év elején létesült Kaposvári Húskombinátra. Azzal, hogy a Baromfiipari Országos Vállalat, az Állatforgalmi Vállalat és a Húsipari Vállalat egyesült, egyetlen elszámolási egység lett a megyét ellátó kombinát. az állatok felvásárlásától Ebben az exportszállításokig, a hús feldolgozásáig mindent úgy kell elvégezni, hogy az egyes üzemrészek munkája között állandó legyen az összhang. A lehetőségek és a feladatok változásával, bővülésével megnőtt a vállalat vezetőinek gondja, felelőssége is. egyesülés után létrehozták Az közgazdasági osztályt, amelyik a azóta a vállalat érzékeny piaci műszereként tevékenykedik, s ma már nélkülözni sem tudnák. Szakítottak a régebbi irányítási rendszerrel, és az igazgató mellett kereskedelmi igazgatót, igazgatóhelyettest neveztek ki. A termelés mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a gazdálkodás. A meglévő nagy hűtőkapacitás mellett is számolni kell azzal, hogy hús, a húskészítmények többsége könnyen romlik. A szállítási gondok egyik szála is ide vezetett, ezt az sikerült megoldani. egyesüléssel A megnövekedett kocsipark — többnyire hűtőkocsiik — ideális szállítási körülményeket teremtenek a vállalatnál. Enyhített a munkaerő-gazdálkodási gondokon is az egyesülés, a nagyvállalati jelleg. Azelőtt a baromfifeldolgozóban a kampány után sok dolgozónak nem tudtak mint adni, és inkább rövidebbb, hosszabb időre megváltak tőlük. Most mód nyílott arra, hogy a másik üzemrészekben a munkák megfelelő szervezésével minden felszabadult munkaerőt foglalkoztassanak. Az átcsoportosításokkal sikerült a szükséges létszámot megtartani. Korábban is megtörtént, hogy hiába várták vissza napra elengedett a néhány hódolgozókat Most még nehezebb helyzetbe kerülne a vállalat, ha erre kényszerülne. Nemcsak a feladatok megoldásában, a lakosság ellátásában is nagy jelentőséggel bír az egyesülés. A keretgazdálkodásba tartozó áruk hiánya esetén a vállalatnál mód van arra, hogy a hiányzó húsmennyiséget egyéb készítményekkel pótolják. Ha korábban feszült is néha érdekellentét a húsipar és az állatforgalmi vállalat között, most egy közös gazdasági és ellátási cél érdekében történik minden. A vágásra kész állatokat már a termelőüzemeknél kiválogathatják aszerint, hogy minőségüknél fogva exportra vagy hazai feldolgozásra kerülnek-e. Természetesen itt már nem érvényesülnek a tavaly még külön és külön meglevő vállalati érdekek. Most a hizlalt állatokat a legkedvezőbb körülmények között értékesítik. A Baromfiipari Országos Vállalat 11. feldolgozó üzeme volt a kaposvári gyár, a húskombinát jelenlegi baromfifeldolgozó üzemrésze. Ez az egyetlen gyár vált ki az országos vállalatból, és egyúttal megjelent mint konkurrencia is a piacon, ami mindenképp örvendetes a kereskedelem és a vásárló szempontjából. AZ ÖSSZEVONÁS UTÁN 1600 DOLGOZÓJA VAN húskombinátnak, így a létszám mával is feliratkozott a legnagyobb somogyi vállalatok közé. Ahogy Ostoros István igazgató mondja, a megnövekedett, megerősödött mezőgazdasági üzemek számára is így lehet megfelelő súlyú partner a kombinát. Az öreglaki Állami Gazdaság például száz vagonos ígér jövőre, baromfiszállítmányt a halgazdaságok pedig ugyancsak száz vagon pecsenyekacsát. A termelés koncentrációja szinte törvényszerűen hozza magával azt is, hogy a feldolgozóipar és az értékesítő vállalat hasonló anyagi erővel kezzen. A tavaly még rendesüzemelő gyárak egyike külön sem gondolhatott volna arra, hogy konzervüzemet létesítsen a húsok tartósítására. Most, hogy együtt van a fejlesztési alap, olyan beruházásokra is sor kerülhet, amelyek lényegesen elősegítik a kombinát gazdaságosabb termelésén túl megye jó húsellátását, az exporttermékek skálájának bővítését. Jövőre megkezdik a konzervüzem építését, és az üzemben feldolgozásra kerülő húskészítmények többsége előreláthatólag az országhatáron túl is talál piacot. Mód nyílt a baromfi ipari módszerekkel való húsfeldolgozására is. Az idén lent meg a pulykaszalámijeés sokféle porított húskészítmény. A sertéshúsellátásban csak akkorra várható nagyobb mértékű javulás, ha a most épülő sertéskombinátokban megkezdődik az úgynevezett nagyüzemi "hústermelés. Ha bizonyos értelemben monopolhelyzetben van is húskombinát, a gazdasági (és a közgazdasági) vezetők arra törekednek, hogy a következő években mindinkább a vásáralói igények kielégítése legyen nagyvállalati gazdálkodás mércéje. Az idei év egy kicsit az alapozás jegyében telik, hiszen az egyes gyáregységeknek tanulniuk még a vállalaton belüli kellett önállóság, a produktív kezdeményezés gyakorlatát. EZEN ALAPUL MAJD AZ IGAZI ÉRTELEMBEN vett nagyvállalati gazdálkodás, amelynek perspektíváit, már az idei eredmények is körvonalazzák. Az indulás évét pedig jól megalapozták a húskombinátnál. Nagy József