Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
✓ Kiállításra készülnek a textílművekben Levelek, képek, emlékek »... értesítem a vállalatot, hogy Kaposváron, a Papsaj ra-dűlőben... tervezett országos jelentőségű pamutfonoda létesítésével egyetértek. Druskó István, a városi tanács vb-elnöke.« — A Drusko-levél az egyik fontos okirat,de ezenkívül még jónéhány van, ha nem is eredetiben, hát fotómásolatban •— mondta a papír- és fényképhalmaz rendezgetése közben Both Rudolf, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának kultúrfelelőse. — A felszabadulás negyedszázados évfordulója tiszteletére rendezzük most a kiállítást, hiszen pontosan jövőre leszünk két évtizedesek. Lényegében azonban már több mint húsz év áll mögöttünk. Dokumentumok tanúsítják. Mert a gyár nem az első gép felrúgásával, hanem a gyárépítéssel kezdődik... — És a gyárépítők? — Sokat beszélnek a két évtizedről. És ezeket a vallomásokat magnószalagra vesszük Draveczky Balázzsal, Rippl-Rónai Múzeum igazgaatóhelyettesével, aki a kiállítás szaktanácsadója. — Tulajdonképpen nehéz volna szétválasztani, hogy ki mit csinált. Gyűjtöttük, rendeztük az anyagot reggeltől estig, és még mindig nem beszélhetünk múlt időben, mert a tablók elkészítése még előttünk áll... Az anyaghalmazban valóban csak a rendezők ismerik ki magukat, és a munka szemlélőjének annyi jut csupán, hogy fogjon vallatóra emléket néhány idéző képet. Az egyiken épül a gyár. A másikon — cipelik a munkások a gépeket. És szinte képaláírásnak kívánkozó két évtizedes történet arról, hogyan hozták be Fülöp Vendeln é, a kazánt. Elő- való dolgozó, szőr autóval, majd dömperrel akarták. Sehogysem sikerült. Végül két harckocsi próbálkozott. Nem bírták elével. De négy tankmár behúfeta. Ahogy a haditechnika fejlődik, azóta már biztosan modernebb harckocsik foglalták el a négy helyet. A nehezen becipelt kazán még ma is ontja a meleget. És egy csoportkép. A gyár dolgozói, akik Lőrincon tanulták ki a mesterséget. Köztük egy mosolygós fiatal nő — akit Fülöp Vendelnének hívnak. — Megmondom őszintén, én sohasem akartam fonónő lenni, ápolónőnek szerettem volna tanulni. Aztán ide hívták. Nemigen tetszett az egész. Kihoztak bennünket, és magyaráztak ... Makettet is mutattak . Hát én nemigen hittem. Hogy itt ezen a lesz?! Meséljék a...dűlőm gyár — Aztán mégis felépítettük, és gyár lett. Kitanultam szakmát, és ha hiszi, ha nem, a már nem hagynám abba. Nekem a szívemhez nőtt. Azt mondta a fonónő — aki kiváló dolgozó és stb-tag is — felépítettük. A kiállítás rendezői, amíg az anyaghalmazt válogatják szívesen mondanák már, hogy megrendeztük. De még sok munka van hátra. A tablók készítésén Bernáth László dekoratőr dolgozik. A hatalmas, »szélesvásznú" gyár képét Vértes Elemér kultúrbizottsági tag szárítgatja. Reggeltől estig tart ez a munka. De mindegyikük őszinte lelkesedéssel mondta, hogy megéri a fáradtságot. Tröszt Tibor Elemér Both Rudott, többszörösen kitüntetett ki- Március 29., Nagybajom Felszabadulási ünnepség, ifjúsági találkozó Harcbemutató a csatatéren • Díszszemle az emlékműnél Térzene, színes kulturális műsor, kiállítások arat majd. Az egésznapos felszabadulási ünnepséget este a művelődési házban táncmulatsággal zárják. Kaposvár lakói, fiataljai két győztes csata és Nagybata is bizonyára nagy sikert róm felszabadulásának negyedszázados évfordulójának tiszteletére nagyszabású rendezvényre kerül sor március 29-én a községben. E napon itt találkoznak a járás KISZ-istái és a környező községek lakói. Katonai egységek korhű ruhában bemutatják a felszabadító győztes harcoknak egy mozzanatát, majd az ünnepi megemlékezés és a szovjet hősök emlékművének megkoszorúzása után díszmenetben vonulnak el az emlékmű előtt. A község művelődési házában a Nagybajom 25 éves fejlődését bemutató fényképkiállítást tekinthetik meg az érdeklődők, s ugyanitt a Dél-Dunántúl felszabadító harcairól dokumentumfénykép-kiállítást is rendeznek. Megismerhetik az ünnepségre látogatók a járás fafaragóinak, hímzőinek ügyességét is a legszebb munkákból készülő kiállításon. Részt vesznek az ünnepségen a hazánkban ideiglen állomásozó szovjet csapat képviselői is. Fúvószenekaruk a reggeli órákban térzenét ad a község főterén. Kultúrcsoportjuk, illetve szólistáik este a művelődési házban az ünnepi műsorban működnek közre. A BM tánccsoportja a »Felszabadulás« című táncjátékot adja elő, s bemutatót tart néphadsereg egyik alakulatának kultúrcsoportja is. Napközben több sporteseményre is sor kerül. A Nagybajom—Porrogszentkirály közötti bajnoki labdarúgó-mérkőzés, az MHSZ modellezőinek bemutatója és a katonai egységek torna- és gúlagyakorlatai is nagyon sokan érdeklődnek a nagybajai ünnepség és az ifjúsági találkozó iránt. Ezért a 13-as AKÖV — elegendő jelentkező esetén — közvetlen autóbuszjáratokat indít Nagybajomba. A felszabadulási munkaverseny vállalásai: Határidő, jobb minőség A megérkezett tavasz kedvező lehetőséget teremtett ahhoz, hogy a somogyi építő- és építőanyag-iparban dolgozó szocialista brigádok valóra váltsák a felszabadulási munkaverseny vállalásait. A tapasztalatok szerint a felszabadulási munkaverseny-felhívások jó alapot teremtettek ahhoz, hogy tartalmasabbá tegyék a galmakat. munkaverseny-moz- A tömegszervezetekkel egyetértésben több somogyi építő- és építőanyagipari vállalat felhívással fordult a munkásokhoz, hogy vegyenek részt a jubileumi versenymozgalmakban. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál például az átadási határidők betartását, a lakásépítési terv túlteljesítését, a kiesett munkanapok és az igazolatlan órák csökkentését meg a balesetek megelőzését, vállalták többek között. A határidők fontos szerepet kaptak a Tanácsi Építőipari Vállalat versenyvállalásaiban is. Ez érthető, hiszen sokszor volt elcsúszás az utóbbi években. Marcaliban Harmath kőművesbrigádja például Ernő felajánlotta, hogy a járási székhelyen épülő tizenhat lakásos házat egy hónappal a határidő előtt átadják. Hasonló felajánlás és a munkaidő teljes kihasználása szerepel a munkaversenyben részt vevő valamennyi brigdnál. A Kaposvári Közúti Építő Vállalatnál 25 brigád 315 tagja tett felajánlást a minőségjavításra, a gépek és egyéb munkaeszközök eddiginél jobb kihasználására. A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál azt remélik, hogy a jubileumi munkaverseny felajánlásai elég alapot szolgáltatnak a szocialista vállalat megtisztelő cím elnyeréséhez. Ezért mind a harminckét termelő egységben megszervezik a szocialista üzem címért folyó versenyt. Természetszerűen az idei munkaverseny ezeknél a vállalatoknál még nem tudott teljesen kibontakozni, de a szakszervezet termelési bizottságának megállapítása szerint szervezés a feltételek biztosítása érdekében tett kezdeményezés nemcsak számszerűségben, hanem tartalmi vonatkozásban is a munkaversenymozgalom fejlődését eredményezheti. MAI KOMMENTÁRUNK Mi a ff Ezekben a napokban és hetekben kaptak — illetőleg kapnak — első ízben fölemelt bért a felsőoktatás dolgozói, az ápolónők, a vasutasok, ás némileg nagyobb összeget aalacsonyabb nyugdíjban részesülők. A többlet, amit március elsejétől folyósítanak nekik, nem azonos. Az ápolószemélyzet bérét emelték a legnagyobb arányban, míg az érintett nyugdíjasok szerény többletet kapnak. Az államháztartás jelenlegi lehetőségei szabták meg a béremelésben részesülők társadalmilag jelentős, országosan mégis viszonylag szűk körét, s a béremelés mértékét is, értve e lehetőségeken a gazdálkodás már elért eredményeit, de még inkább a benne rejlő és a reform segítségével kibontakoztatható további lehetőségeket. Ez egyszersmind a pillanatnyilag egyedül lehetséges válasz azoknak is, akik ugyancsak joggal várják életkörülményeik megjavulását. Válasz olyan értelemben, hogy íme, mihelyt a nemzeti jövedelem alakulása, a költségvetés számoszlopai bármily csekély módot adnak a leginkább rászoruló rétegek gondjainak enyhítésére, az intézkedések nem késlekednek, mégha némileg előlegzetten (mármint a jobb munka, a jobb közérzet reményében) kell is hitelezni a szükséges pénzügyi fedezet egy részét. Nem véletlen tehát, hogy a művelődésügyi miniszter nemrég az országgyűlésen jelentette be: a következő tervidőszakban kiemelt feladat lesz a pedagógusok fizetésének, életkörülményeinek megjavítása. A párt és a kormány életszínvonal-politikájának, ezen belül jövedelemelosztási gyakorlatának megnyilvánulásai ezek, amelyeknek keretében nem kis kérdéseket kell megoldani. Többek között azt, talán legtöbbet vitatott kérdést, hogy most vajon a jövedelmek kiegyenlítése vagy éppen nagyobb mértékű eltérítése — úgymond nivellálása vagy differenciálása — van-e napirenden? Nos, kormányzat mindkettőre törekszik, mert mindkettőre szükség van. Amíg ugyanis az legalacsonyabb jövedelmű rétegek nem kapják meg hiánytalanul mindazt, amire az ország adott fejlettségi színvonalán szükségük van, addig a szocialista jövedelempolitika nem mondhat ín e rétegek — tehát a legkisebb keresetűek, a sokgyerekesek, a csekély nyugdíjnak, — sorsának következetes javításáról. Sőt, társadalmunk, államunk végül is ennél többre törekszik, arra, hogy mindenki kulturált, emberhez méltó körülmények között élvezhesse a kor és a rendszr vívmányait. Innen származik tehát a kiegyenlítés, a nivellálás szükségessége. Ám ténylegesen nagyobb hangsúlyt kapott mostanában — főleg a gazdasági reform bevezetésével — a jövedelmek nagyobb mértékű differenciálásának szükségessége is, mert e nélkül nincs anyagi ösztönzés, és az ország elért fejlettségi színvonalán nem lehet megfelelően gyors, dinamikus gazdasági, műszaki továbbfejlődés sem! Nem egyszerű dolog e két követelménynek egyszerre eleget tenni, de mégsem lehetetlen. Mindkettő ugyanis annak az alapvető elvnek van alárendelve, amely szerint jövőnk, sőt jelenünk kockáztatása nélkül csak azt oszthatjuk el, amit már megszerzett, amit, már magáénak tud, gazdaságunk. Az ösztönzésnek ilyen értelmű különleges fontossága tűzte egyebek mellett napirendre annak idején a gazdálkodás reformálását is. És ezt a továbbfűzve gondolatmenetét vetődnek fel olyan kérdések is — éppen a nyereségrészesedés kifizetésének napjaiban —, hogy vajon mennyiben lehet függővé tenni a munkás vagy az alkalmazott keresetét a vállalat anyagi eredményeitől, amelyeket sok külső, a munkavállaló által alig korrigálható tényező is erősen befolyásol. Akad e körül is vita. Azt azonban senki sem vonja kétségbe, hogy a vállalat — mint ahogy az egész népgazdaság — nem fejlődhet megfelelően bizonyos ösztönző bérpolitika nélkül. Következésképpen: a jól dolgozó és anyagilag sikeres vállalatnak lehetővé kell tenni, hogy — a szocialista elosztás elvével összhangban — jobban fizessen és magához vonzza, kösse az embereket. Mint ahogy az embereket is meg kell győzni arról, hogy jobb, sikeresebb munkájuk anyagi eredménye, jutalma nem maradhat el. Huzamos ideig semmi esetre sem. Ez a lényeg. b. i. Balátonszabadi kezdeményezés: Mozgalom a háztáji fejlesztésért »SZERETNÉNK a háztáji termelés fejlesztését egy lépéssel előrevivni — írja levelében Valter Imre, a balatonszabadi November 7. Termelőszövetkezet elnöke és Pápai Lajos elnökhelyettes, a háztáji bizottság elnöke —, ezért tervtárgyaló közgyűlésünkön a tagság a következő mellett foglalt állást: felhívás Valamennyi termelőszövetkezet elnökének, valamennyi háztáji bizottság elnökének! A népgazdaság — s ezen belül a lakosság — jobb húsellátása érdekében indítsunk egy mozgalmat, egy munkaversenyt, a háztájiban. Legalább második család, a saját minden szükségletén felül, hizlaljon és adjon át a felvásárló vállalatnak egy hízót! Tegyék magukévá ezt az ügyet a háztáji bizottságok, és segítsenek ennek minél sikeresebb megszervezésében! Figyelemre és elismerésre méltó ez a kezdeményezés. Az első, ami kicsendül a sorokból, az, hogy a balatonszabadi vezetők — a tagság is, hiszen közgyűlési határozatról van szó — őszinte felelősséget éreznek a háztáji állattenyésztés fellendítéséért. Az általánosan érvényesülő tendencia Balatonszabadira is jellemző volt: rohamosan csökkent a háztáji állomány, s ebben — mint másutt is — több, egymással összefüggő körülmény játszott közre. A balatonszabadi háztáji bizottság már létezése óta — de különösképpen az új kormányhatározatok alapján — azon munkálkodik, fáradozik, hogy ösztönözze, biztassa, segítse a szövetkezet tagjait, a háztáji gazdaság fejlesztésében. Legutóbb például összehívták azokat a gazdákat, akiknek kihasználatlan épületeik vannak, és volna lehetőségük arra, hogy háztáji állattenyésztést, hizlalást folytassanak. Ennek az egyetlen megbeszélésnek eredményeként ötven anyakocát, három hasas üszőt igényeltek a gazdák, és három helyen jelentették be, hogy baromfitenyésztéssel kívánnak foglalkozni. Természetesen a szövetkezetnek és a háztáji bizottságnak nem csupán az a dolga, hogy a megüresedett gazdasági épületek benépesítésére biztasson, fontosnak tartják, hogy megfelelően, kellően gondoskodjanak a takarmányellátásról is. Nem kis feladatot jelent ez, hiszen az idei felmérés szerint összesen mintegy 360 vagon terményt, fát és egyéb árut kell szállítani a tagoknak. Ez hazaátlagban azt jelenti, hogy majdnem minden nap egy vagon házhoz szállításáról kell gondoskodni. Igaz az, hogy a háztáji bizottság rendelkezésére áll éven keresztül öt fogat és két erőgép, de még így is igen körültekintő szervezettségre, pontosságra van szükség, hogy ezt a nagy feladatot megoldják. Távolról, sem mindegy az, sem a szövetkezetnek, sem a tagoknak, hogy mikor és hogyan kerülnek haza a termékek, termények, hiszen köztudott, hogy a háztáji állomány csökkenésének okai között szerepeltek éppen, a takarmányellátásban jelentkező zavarok, fennakadások. Közgyűlésen ismertették és határozatba foglalták, hogy az aratás után az állomány nagyságától függően , hány mázsa bálaszalmát biztosítanak, és elhatározták azt is, hogy térítés ellenében a háztáji kukoricafökdökre is juttatnak holdanként három mázsa vegyes műtrágyát. Kiszámították, hogy ha csak hat mázsával nő a holdankénti átlagtermés, akkor 450 hízóval többet nevelhetnének fel és értékesíthetnének a háztájiból. A BIZTATÓ, a felvilágosító szavak mellé Balatonszabadiban »odateszik« a határozatba foglalt, közvetlen támogatás módját is. Ennek együttes eredménye a bevezetőben említett felhívás, az az elhatározás, hogy adjon közfogyasztásra legalább minden második család egy hízott sertést. Példás a kezdeményezés is, és példás a szövetkezet gondoskodása is. Reméljük lesznek követői a megyében! V. M, SOMOGY! HÍNLAP ,csütörtök, 1970. március