Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

Ifjúsági világtalanozó Leningradban Leningrádban 98 ország if­­júságának küldöttei — a De­mokratikus Ifjúsági Világszö­­vetség, a Nemzetközi Diákszö­vetség és a Pánafrikai Ifjúsági Mozgalom képviselői — gyűl­tek össze konferenciára, hogy tanulmányozzák a leninizmus hatását az ifjúság forradalmi nevelésére. Az értekezletet Gennagyij Janajev, a szovjet ifjúsági szervezetek bizottságának elnö­ke nyitotta meg, majd Jevge­­nyij Tyazselnyikov, a Komszo­­mol központi bizottságának el­ső titkára tartott beszámolót a szovjet ifjúságnak a kommu­nizmus építésében való rész­vételéről. A konferencia részvevői Le­ningrádban megtekintették forradalmi műemlékeket, fel­­ keresték a Lenin életével és munkásságával kapcsolatos helyeket. Hétfőn este gyászün­nepséget tartottak a piszkarjo­­vói emléktemetőben, ahol több mint 900 napos hitlerista a blokád áldozatai nyugszanak. (MTI) SALT-tárgyalás Bécsben Bécsben tegnap megtartot­ták a stratégiai fegyverkezési verseny megfékezésével fog­lalkozó szovjet—amerikai­ tár­gyalások soron lévő találkozó­ját. A két küldöttség a munkata­lálkozóit felváltva tartja szovjet és az amerikai nagy­ a követségen. Kedden a Szovjet­unió nagykövetségének helyi­ségében tartották meg a talál­kozót. (MTI) Folytatja útját a Szojuz — 9 (Folytatás a 1. oldalról.) Kék ne csak a tudomány, ha­nem a gazdasági terület szá­mára is. A világűr „újonca“ A keddi szovjet lapok bemu­tatták Vitalij Szevasztyjanovot, aki »­újonc­“ a világűrben. Mindamellett Szevasztyjanov már régóta foglalkozik az űr­hajózás problematikájával. Jellemrajzában nyomatékos hangsúlyt kap az a tény, hogy az ifjú tudós kezdeményezőké­pes, kiváló mérnök, aki önál­lóan képes megoldani bonyo­lult műszaki feladatokat. Nyi­­kolajevhez egyébként szoros barátság fűzi, és ez a barát­ság most »kozmikus távlatok­kal­« bővül, i Armstrong üdvözlete Neil Armstrong amerikai űr­hajós, aki elsőnek tette lábát a Holdra ,moszkvai tartózko­dása során kedden ellátogatott a Lenin-mauzóleumba. Armstrong ezután megko­szorúzta az ismeretlen katona sírját, és virágcsokrokat helye­zett el a Kreml falánál, ahol Jurij Gagarin és Vlagyimir Komarov, a kozmosz hősei, valamint Szergej Koroljov akadémikus, a szovjet űrha­jók néhai főkonstruktőre van eltemetve. Az amerikai űrhajós ismer­kedett a Kreml nevezetességei­vel. A vendéget Georgij Bere­­govoj tábornok, a Szovjetunió kétszeres hőse és Konsztantyin Feoktyisztov tudós, a Szovjet­unió hőse kísérte. Armstrong üdvözölte a Föld körül keringő Szojuz–9 hét űrhajósát, melyet az egyik rá­dióösszeköttetéskor tolmácsol­tak számukra. Kozmovízió Tegnap este megkezdte mű­ködését a kozmovízió­ moszkvai televízió által köz­­­vetített első adásában Andri­­jan Nyikolajev, a Szojuz–9 parancsnoka, tömör beszámolót adott az űrhajósoknak a koz­mikus térségben töltött első napjáról. Mint hangsúlyozta: kozmonauta társával, Sze­­vasztyjanovval együtt nagyon otthonosan érzi magát az űrben. Elmondotta azt is, hogy az űrhajó tudományos berende­zései kifogástalanul működnek. Közölte, hogy éppen étkezés­hez készülnek, majd búcsúzóul jó éjt kívánt a tv-nézők mil­lióinak. Nyugati sajtóvisszhang PÁRIZS A tegnap reggeli francia la­pok vastagbetűs címekkel részletesen beszámolnak Szojuz–9 szovjet űrhajó felbo­­­csátásáról. Valamennyi lap azt emeli ki, most történt elő­ször, hogy egy űrhajót este, sö­tétben indítottak útnak. Ez azt bizonyítja — írják —, hogy a szovjet űrrakéta irányítható­sága igen magasfokú, nincs szükség a felbocsátáskor a köz­vetlen láthatóság eddig elen­gedhetetlennek tartott feltéte­lére. WASHINGTON Az amerikai rádió- és tr­­állomások még hétfőn beszá­moltak a Szojuz–9 szovjet űr­hajó felbocsátásáról. A lapok kedden közöltek fényképes is­mer­tetést az újabb űrkísérlet­ről, s kivonatosan hozták a két űrhajós életrajzát. A New York Times kieme­li a biológiai kísérletek jelen­tőségét. Az a tény, hogy a je­lentések szerint a Szojuz–9 fedélzetén orvostudományi jel­legű kísérleteket folytatnak, mutatja, hogy a Szovjetunió tanulmányozza az űrrepülések hatását az emberi szervezetre. Amerikai megfigyelők szerint, amennyiben a Szojuz–9 hos­­­szabb ideig, például két-három hétig marad pályáján, arra utal, hogy a Szovjetunió az el­jövendő űrállomások rendsze­rét fejleszti ki. Perui szemtanúk: „A föld iszonyatos robajjal megrepedt“ A mentőosztagok ezer holt­testet emeltek ki eddig az észak-perui földrengésben összeomlott házak romjai alól. Az Andok lábától a Csendes­óceáni partokig terjedő föld­sávban, amely a földrengéstől a legtöbbet szenvedett, nyolc­vanezer ember hajléktalan. A halálos áldozatok végső szá­máról megoszlanak a vélemé­nyek. Egy kormánytisztviselő — akit az AP hírügynökség, idézett hétfőn este — feltéte­lezte, hogy ez a szám még a katasztrofális harmincezret is elérheti. A kormány hivatalos szóvivője cáfolta ezt, és az adatot minimálisan ezer ha­lottban, illetve ötezer sebesült­ben jelölte meg. Sok andesi falut a lavinák, amelyek a földrengés követ­keztében indultak el pusztító útjukra, teljesen elsodortak, más hegyvidéki körzeteket pe­dig gigantikus földcsuszamlá­sok vágtak el a külvilágtól. Vannak városok, ahol a repü­lőterek kifutópályái víz alá ke­rültek, és ezáltal a létfontossá­gú légi utánpótlás kockázatos,­­ ha nem egyenesen lehetet­len. A perui kormányzat az összes rendelkezésre álló lehe­tőséget latba vetette a lakosság megsegítésére, miközben újabb, közepes erejű földmozgások érintették a körzetet, és páni­kot keltettek az egyébként is agyonhajszolt hajléktalanok körében. A perui kormány érintke­zésbe lépett az Egyesült Ál­lamok panam­iai hatóságaival és Chilével, s gyors­segélyt kért tőlük. Alvarado államel­nök hétfőn este szemleutat tett Chimbotéban. A földrengésről megérkez­tek az első szemtanúi beszá­molók. Egy rendőr: »Egysze­rűen megnyílt a föld. A temp­lomtornyok meginogtak, rá­­omlottak a szomszédos házak­­rak, ledöntötték a falakat, be­­omlasztották a háztetőket. Egész lakónegyedek váltak egyszeriben romhalmazzá, romok alól nyögés, segélykiál­­­tás halatszott.« Pelayo Ramos Vernaque ta­­xisofő így mesélte el a látot­takat: “A föld iszonyatos ro­bajjal megrepedt alattam. Az emeletes házakból sikoltozás hallatszott, aztán az emberek mint az őrültek, levetették magukat az emeleti ablakok­ból. Láttam egy kis indián öregasszonyt, aki először esze­veszettként­ rohant, aztán elte­rült a földön, az éghez fohász­kodva kegyelemért.« Leomlott síremlék, a Limától 100 kilométerre északra fek­vő Sayan városában. (Telefoto — AP—MTI—KS) 2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. június 3. Húszezer rendőr kutatja Aram­burut és elrablóit Caggiano bíboros, Argentína római katolikus prímása, sze­mélyesen kérte azokat, akik pénteken elrabolták Pedro Eu­genio Aramburn nyugalmazott altábornagyot, hogy kíméljék meg a fogoly életét. Caggiano azután lépett fel, hogy az emberrablók a leg­utóbbi hírek szerint jobboldali peronisták­­ bejelentették: a volt államelnököt megölik, mert 14 évvel ezelőtt kivégez­tetek 27 embert. Kedden hajnalban egyébként megint húszezer rendőr és de­tektív állt csatasorba, hogy Aramburának és elrablóinak nyomára bukkanjon. Előzőleg Ongania államelnök összehívta a nemzetbiztonsági tanácsot. Az ülés után közleményt ad­­tak­­­ ki___Onganiáék__szerint »Aramburu elrablásának nincs köze Argentína belső problé­máihoz«, és ezért a kormány “szilárdan viszonyul« az em­berrablók követeléseihez. (MTI) tattak. Folyik a hajsza Pedro Aramburu volt argentin államel­nök elrablói és a volt elnök hollétének felkutatására. Ed­dig több száz épületet kutattak át és sok embert letartóz­(Telefotó: AP—MTI—KS) Gromiko megkezdte párizsi tárgyalásait­ ­ Tegnap délelőtt a Quai D’Or­­say-n megkezdődtek a hivata­los szovjet—francia megbeszé­lések Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és francia kollégája, Maurice Schumann között. A több mint ötven per­cig tartó első megbeszélésen a szovjet külügyminiszter kísé­retében részt vett Valerian Zo­rin, a Szovjetunió párizsi nagykövete, valamint a szov­jet külügyminisztérium több magas rangú tisztviselője, kö­zöttük Anatolij Kovaljev, az 1. számú európai osztály veze­tője. Francia részről a külügy­miniszter oldalán jelen volt Jean de Lipkowski külügyi ál­lamtitkár, Hervé Alphand, külügyminisztérium főtitkára a és a Quai D’Orsay több veze­tő funkcionáriusa. A külügyminisztériumban lefolyt megbeszélés után a Ma­­­tignon-palotában Jacques Cha­­ban-Delmas miniszterelnök fo­gadta a szovjet külügyminisz­tert, aki ezt követően Georges Pompidou köztársasági elnök vendégeként ,az Elysée-palotá­­ban ebédelt. Ebéd után négyszemközti megbeszélés volt a francia köz­­társasági elnök és a szovjet külügyminiszter között. Kedden délután a külügyminisztériumban francia foly­tatódtak a két külügyminisz­ter és kíséretük megbeszélései. A délelőtti találkozó után Gromiko szovjet külügymi­niszter az újságíróknak mind­össze annyit jelentett ki, hogy még a tanácskozások kezdeté­nél tartanak, majd a megbe­szélések végén fog nyilatkozni. Egy amerikai Madridban A NATO RÓMAI tanácsülésének befejeztével Rogers amerikai kül­ügyminiszternek volt még egy sürgős európai tennivalója: el kellett láto­gatnia a madridi Santa­ Cruz palo­tába, a spanyol külügyminisztérium épületébe. Meg kellett próbálkoznia — mondjuk meg rögtön: eredmény­telenül — azzal, hogy dűlőre vigye az USA spanyolországi támaszpont­jaival kapcsolatos szerződés meg­hosszabbításának ügyét. Napokkal a tárgyalás előtt a kormányhoz közel álló ABC című lap félreérhetetlenül megfogalmazta a spanyol külpoliti­ka új és rendkívül mozgékony veze­tője, Lopez Bravo külügyminiszter álláspontját. “1970-ben Spanyolor­szágnak­ nincs szüksége olyan ajánló­levélre, mint volt 1953-ban. Az el­lenszolgáltatásoknak konkrét és mennyiségű jellegűeknek kell len­niük... Politikai hitelünknek azon­nali és lemérhető eredményben kell megnyilvánulnia« — írta a lap. Az eredeti támaszpont-szerződést 1953-ban valóban más helyzetben ír­ta alá a két kormány. Amikor 17 évvel ezelőtt Madrid megállapodott az USA-val három légitámaszpont és a Rota melletti, atomtengeralattjárók számára épült bázis bérletében, világ még sokkal élénkebben emlé­­­kezett arra, amit Madridban most úgy emlegetnek: “bűnrészességről beszéltek, pedig csak semlegességről volt szó” — azaz a második világhá­ború alatti spanyol szereplésről. Franco Spanyolországot akkor Wa­shington vezette vissza — egyelőre csak­ a nemzetközi diplomácia mel­lékszobájába. Azóta azonban egy s más történt a spanyol külpolitiká­ban (de a belső helyzetben is) s ez egyáltalán nem találkozott Washing­ton feltétel nélküli egyetértésével. FRANCO 77 ÉVES, és vele együtt aggott el, vált az egész nemzetközi színtéren időszerűtlenné rendszere is. A spanyol politikai megfigyelők már a Franco­ utáni erjedés előre látható kérdéseivel foglalkoznak,, és kevés ügyet vetnek az egykori vezető cso­port, a falangisták hatalomból egyre jobban kiszoruló figuráinak próbál­kozásaira. A modern technokraták közé sorolt külügyminiszter, Lopez Bravo és politikus társai nemcsak magasabbra emelték a támaszpontok árát (egyes hírek szerint kerek egy­­milliárd dollár madridi követelésről van szó), hanem általában a spanyol helyeslés árát is alaposan felsrófol­ták. Mindenesetre Rogersnek olyan külügyminiszterrel kellett tárgyalnia a római NATO-értekezlet után, aki legutóbb világosan kimondta: Mad­rid elfogadja a meghívást a helsinki értekezletre. És ha Rogers római meglepetései között ott volt egy újabb francia tartózkodás (Párizs vo­nakodott aláírni a felemás nyilatko­zatot), Madridban olyan tárgyaló­­partnerrel találkozott, aki nem is olyan rég fontos megállapodások aláírása mellett Párizsban megkísé­relte a két ország politikájának egyeztetését. És annak az amerikai külügyminiszternek, aki Rómában a közel-keleti válság amerikai inter­pretációját próbálta reklámozni, Madridban azt kellett hallania, hogy az arab világ iránti barátság a spa­nyol külpolitika történelmi­ eleme. Ha számba vesszük, hogy a Rogers­­látogatás alkalmából 120 liberális, ellenzéki személyiség petíciót fogal­mazott, amelyben lényegében tilta­kozott a spanyol—amerikai egyez­mény ellen, a Bravo-vonal bírálóinak álláspontját is láthatjuk. (Éppen a petíció egyik aláírója mondta a Ro­gers által visszautasított okmány külföldi újságíróknak, történt átadá­sánál: “Sígy kezelnek minket, mint valamit gyarmatot.«) NAGYOBB ÁRAT követelni a tá­maszpontokért — ez persze még nem vadonatúj politika, mert, hiszen a lé­nyeg, a támaszpont, marad. De új hangsúlyok, és egyáltalán nem­ Wa­shingtonnak kellemes hangsúlyok ta­lálhatók Madrid mai politikájában. S éppen ez az, ami Rogers külügy­minisztert spanyolországi látogatá­sán fogadta. G. M. Harcok Dél-Vietnamban és Kambodzsában A dél-vietnami népi felsza­badító fegyveres erők helyi idő szerint kedden hajnalban nagyszabású támadást intéz­tek a dél-vietnami kormány­csapatok egyik támaszpontja ellen az ország északi részé­ben. Áttörték a védelmi gyűrűt, és elfoglalták­ a támaszpont egy részét, majd 12 órával a támadás kezdete­­ után is még onnan tartották tűz alatt a támaszpont többi meghúzódó, védekező részében saigoni kormánykatonaságot. A dél-vietnami Da Krong támaszpont ellen indított tá­madással egy időben Kambod­zsában a kambodzsai partizá­nok is, akcióba léptek, a Chup ültetvény térségében indítot­tak támadást. A támadás igen heves volt. Kambodzsában “a gerillák« elfoglaltak hétfőn egy várost, amely a fővárostól 104 kilométerre fekszik észak­ra. A hírügynökség a város nevét nem említi. * • • A thaiföldi kormány szóvi­vője tegnap a minisztertanács ülése után sajtóértekezletet tartott, és ezen azt állította, hogy csak azokat a Thaiföldön élő »kambodzsai állampolgár­ságú« vagy «kambodzsai szár­mazású« állampolgárokat kül­dik Kambodzsába, akik “ön­ként jelentkeznek«. A kambodzsai puccsista kor­mány csapatai kedden Phnom Penh­ől mintegy 50 kilométer­re délre, Prey Nhek falucska térségében súlyos vesztesége­ket szenvedve kénytelenek voltak Tram Knar felé vissza­vonulni. (MTI)

Next