Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
Tehetségvédelem és társadalmi igazságosság A tehetségvédelem a szocialista társadalom legfőbb érdekei közé tartozik. Mégpedig úgy is, mint társadalmi, politikai kérdés, s úgy is, mint a tudományos, technikai és műszaki haladás záloga. A tehetségekkel való törődés ugyanis megértésre talál az emberek széles körében, s erősíti a társadalmi rendszerünk igazságosságába vetett hitet. S közben növeli fejlődésünk ütemét, hiszen társadalmi-gazdasági szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy a legtehetségesebbek, a legrátermettebbek tanulnak-e tovább, s kerülnek irányító posztokra, felelős beosztásokba, avagy a középszerűek. Mindez olyan igazság, amivel nehéz lenne vitába szállni. Ám jóval nehezebb azt megállapítani — mégpedig a serdülőkorban —, hogy ki a tehetséges a tanulásban. Talán az, aki jó jegyeket szerez az iskolában? Kétségtelen, hogy a tanulásban mutatkozó tehetség egyik kifejezője a tanulmányi előmenetel, az osztályzat. De nem teljes kifejezője. A tanulásbeli és az értelmi képességeket akkor lehetne megbízhatóan a jegyek alapján összehasonlítani, ha egyrészt mindenütt azonosan osztályoznának, másrészt minden gyereknek egyforma lenne a starthelyzete. Csakhogy az osztályzásnál, annak természetéből következően, sok a szubjektívelem, az otthoni és az iskolák közti színvonalbeli különbségekből eredően gyakran elválik egymástól a tehetség és a jó tanulmányi átlag. Ahol jó az iskola, ahol a szülők tudják és akarják is segíteni gyereküket, ott a viszonylag gyengébb képességűek is nagyobb tárgyi tudást és jobb jegyeket szerezhetnek, míg ellenkező esetben rejtve maradnak a kiváló tehetségek is. Hogy mindez milyen nagy horderejű kérdéssé válhat, az akkor tűnik ki igazán, ha társadalmi méretekben vizsgáljuk. Íme, egyetlen adatsor: az idén végzett általános iskolások 78,9 százaléka fizikai dolgozók gyereke, azaz olyanok, akik többségükben gyengébben fölszerelt kültelki és falusi iskolákba jártak, s otthon sem kaphattak különösebb segítséget a tanuláshoz. Nos, ezeknek a gyerekeknek csak 29,2 sz 1ka pályázott közép -koras továbbtanulásra, mégpedig elsősorban a gyengébb tanulmányi eredmények miatt, míg az összes végzett 21,1 százalékát kitevő, nem fizikai dolgozók gyerekeinek 74,5 százaléka. Ez mindennél világosabban bizonyítja, hogy a tehetség mértékének csak akkor lehet többékevésbé hű kifejezője az osztályzat, ha megközelítően azonos körülményeket biztosítunk minden gyereknek a tanuláshoz, hiszen senki sem feltételezheti, hogy a munkások és a parasztok gyerekei tehetségtelenebbek, mégpedig olyan nagy arányban, amilyent a továbbtanulási szándékok közti különbségek mutatnak. A minden gyereket érintő azonos tanulási feltételek biztosítása persze hosszú időbe telik. Ha megtehetnénk — ami a valóságban képtelenség —, hogy az oktatás fejlesztésére fordítható költségvetési összeget egyik napról a másikra megtöbbszörözzük, akkor is évtizedek kellenének az ideális állapotok eléréséhez. S még nem is beszéltünk a sikeres tanulás és továbbtanulás másik feltételéről, arról, ami szintén alapvető kérdés: a családok anyagi és kulturális színvonalának megközelítően azonos szintre hozása. Ezért a minden gyerek számára olyannyira kívánatos egyenlő tanulási feltételek megteremtésének feladatát — legalábbis átmenetileg — külön kell választani a közép- és felsőfokú tanulmányokra alkalmas tehetségek istápolásától. Mert arra, hogy a legkiválóbb képességűeknek jó feltételeket teremtsünk a tanulásban, többnyire már ma is megvannak a lehetőségeink, s ott, ahol hiányoznak, mielőbb meg kell teremteni. Mindenekelőtt azon a szemléleten kellene változtatni, hogy a tehetséget kizárólagosan a jegyekkel lehet mérni. Különösen a jobb iskolákba és a tagozatos osztályokba való felvételeknél lenne szükséges, hogy jobban mérlegeljék azokat a körülményeket, amelyek közepette addig tanultak a megfelelő készséget mutató fiatalok. Ha ez sikerülne, nem lenne minden évben visszatérő gond, hogy ezekben a tanintézményekben kevés a tehetséges munkás- és paraszillatai. A helyzetet aligha javította az a kapkodás, melyet az utóbbi időben lehetek tapasztalni a munkás- és parasztgyerekeik segítése’ körül. Szinte politikai sikk lett, hogy mindenki tegyen valamit az érdekükben, s a következmény az egyik oldalon a társadalmi idegesség lett. — mégpedig nemcsak nem fizikai dolgozók, hanem a a munkások és a parasztok, valamint a gyerekek között is —, a másikon pedig a sok bába között csaknem elveszett gyerek, mert a különböző kísérletek, a mutatós, de kellően át nem gondolt kezdeményezések gyakran egymás hatásfokát is rontották. E kérdés kezelésében, a sok jó szándék mellé, nagyobb higgadtság és tapintatosabb propaganda szükséges. Mert nem arról van hogy visszaszorítsuk szó, a nem fizikai dolgozók gyerekeinek tanulási kedvét, hanem arról, hogy felszítsuk a munkás- és parasztszülőkben a gyermekeik taníttatásáért érzett felelősséget, a fiatalokban pedig a magasabb szintű ismeretek utáni vágyat. Mindenekelőtt a tehetségesekben. Pontosabban: minden tehetséges fiatalban, mert ha a tehetséget jól értelmezzük, nem lesznek a társadalmi osztályok és rétegek szerint oly nagy aránybeli különbségek a legjobbak kiválasztásakor. Ha a tehetségvédelem valóban azt fogja jelenteni, amit jelentenie kell, akkor összhangba kerül a társadalmi érdekkel és igazságossággal. Ezt az állapotot időben az is közelebb hozná, ha a tehetséget nemcsak a tanulásban, hanem a munkában, az élet minden területén következetesebben elismernék. Tóth László Növényvédelmi tájékoztató A talajlakó kártevők és az üszögbetegségek ellen Időszerű a talajlakó kártevők egyedszámának a megállapítása. Elsősorban azokat a területeket kell megvizsgálni, amelyeken számottevő fertőzés vagy kártétel fordult elő az előző években, illetve ahol monokultúrás termesztés folyik. A felmérés általánosan elterjedt módszere a térfogati kvadrátmódszer: a területen átlós irányban haladva kutatógödrök ásása. (A gödrök száma holdanként 1 db, egybefüggő 5 — legalább 50 holdas — táblán 8 db, 100 holdas táblán 35 db.) A mintagödör fél négyzetméter területű és ásónyom mélységű legyen. A 3 gödör jobb és bal oldalára kiásott földet gondosan át kell morzsolni. A talált lárvákat, bábokat, imágókat denaturált szesszel töltött, széles szájú üvegbe gyűjtsük. A talajlakó kártevők veszélyességi küszöbértéke cserebogárpajornál szántóföldön: 4, kertészetben: 2 db négyzetméterenként. Ugyanez vonatkozik a drótféregre is. Répatábla előzetes vizsgálatánál a lisztes répabarkó veszélyességi küszöbértéke 0,6—1 imágó, báb, lárva; lucernában a vincellérbogáré 0,5 bogár vagy 2 lárva négyzetméterenként. Ha a kártevők száma eléri vagy meghaladja a veszélyességi küszöbértéket, a védekedést haladéktalanul el kell végezni. Az erre javasolt szerek: Hungária L—•2 30—50 kg/kh, Hungária L—78 kg/kh, lindános szuperfoszfát 100 kg/kh. Fel kell készülni az őszi vetésű gabonafélék magjának a csávázására. Vegyszeres csávázással üszögbetegség-fertőzést veszélyes akadályozhatunk meg. Csávázásra a Ceresan Universal, Falisan és Merklorát nedves csávázószerek 3 százalékos oldatát lehet használni 3 liter/g mennyiségben. Alkalmas még a Ceresan Universal és Falisan porcsávázószer 0,2 kg/g dózisban. Kísérleti méretekben történő felhasználásra engedélyezett a CTP 80. E ditiokarbamát-keverék hatóanyagú szer 150— 200 gramm/g mennyiségben jó eredményt adott az előzetes kísérletek során a búza üszögbetegségei ellen. Csávázószerrel kezelt gabonát étkezési vagy takarmányozási célra felhasználni szigorúan tilos. 10. MINDÖSSZE ÖTVEN PERC 10 óra 10 perc, 1962. május 1. délelőttjén. A Rotschild-bankház páncélos autófurgonja begördül az Angol Bank udvarára. Amikor rövid idő múltán kifut a kapun, »gyomrában« száznyolc-vannyolc aranyrúd és zacskóba rakott ezüstérmék rejtőznek. A Rotschild-bankház saját fegyveres kísérőin kívül senki nincs jelen. Rendőr legalábbis egy sem. 11 óra 30 perc. A furgon lefékez a Johnson Mattey Ltd. épülete előtt. A cég tisztviselői átvesznek 48 [aranyrudat. 11 óra 45 perc. A furgon lestoppol a Bowling Green Lane Streeten levő egyik iroda bejáratánál, ahol le kell adnia egy zacskó ezüstöt. Már éppen sor kerül az átadás-átvétel amikor a közelben műveletére, parkírozó eggyik gépkocsiból kiszáll néhány ember — a Rotschildbankház szállítmánykísérő személyzetének egyenruházásában. Megközelítik a furgont, a sofőrt a klasszikus tarkóütéssel ártalmatlanná teszik. Megkötözik, és belökik az ülés alá. Ezután a banditák egyike bizonyos módon kopogtat a furgon hátsó ajtaján. Ez az egyezményes jel, mert a benti őr kinyitja az ajtót. Ártalmatlanná teszik őt is és a tisztviselőt is, aki leadta az ezüstöt. A támadás mindössze pár pillanatig tartott. És a banditák beültek a furgonba, amelynek rövidesen nyoma is veszett a London központjának utcáin közlekedő gépkocsik tömegében. 12 óra 35 perc. A Twisten Roadon, néhány kilométernyire a támadás helyétől, a járókelők kiáltásokat hallottak a járdaszegélynél parkírozó furgonból. A kulcslyukon keresztül a kocsi belsejében három összekötözött férfit pillantottak meg. Értesítették a rendőrséget. Nemsokára kiszálltak a helyszínre a Scotland Yard detektívjei, és a Rotschild-bankház tisztviselői. De mindössze annyit tehettek, hogy konstatálták a tényállást: a furgonból eltűnt száznegyven aranyrúd, amelynek értéke meghaladja a 2 millió dollárt. SZERETTE A MAGÁNYT 1963 augusztusában a Glasgow—London vasútvonalon egy gengszterbanda megtászása így háromra növekedett. Az Interpol — a Scotland Yard kérésére — sorompóba állította Országos Központi Irodáinak egész hálózatát. De az első jelzések csak 1966 nyarán futottak be a főtitkársághoz. A távoli Kanadában, Rigaud helység mellett felbukkant egy szakállas férfi, felesége és három lánya kíséretében. Ronald Alloway — mert így nevezte magát — visszavonultan élt ezer dollárért vásárolt. »Szeretem a magányt« — jelentette ki, s még hozzáfűzte, hogy ingatlanüzlettel szándékszik foglalkozni, de meg kell várnia, míg Angliából megéramint a sajtó a banda vezér- kezik hozzá a szükséges tőke. kari főnökét jellemezte »gazdag tapasztalattal rendelkezett a titkosszolgálat dolgaiban«. A tizenhét gonosztevő közül tizenötöt csakhamar letartóztattak, ámde az ellopott pénz 90 százaléka mindmáig nem került elő. Ez a magyarázata talán annak is, hogy a »kalózok« egyike egy évvel letartóztatása után megszökött. Charles Frederick Wilson 1964 augusztusában szökött meg a Winston Green fegyházból és nyomtalanul eltűnt. A szabadlábon levő rablók Az Interpol kérésére a kanadai rendőrség hosszú időn át figyelemmel kísérte a »magányos szakállas ember« minden lépését. 1968 januárjában a legnagyobb titokban megérkezett Montreálba Thomas Butler, a Scotland Yard főfelügyelője, hogy »ellenőrizzen bizonyos dolgokat«. Néhány nap múlva három kanadai rendőrtiszt látogatást tett Alloway villájában, a »Mountain Ranch«-ben. (Folytatjuk) i SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. szeptember 17. Poligonüzem a téglagyár mellett Lent a poligonüzemben létszámellenőrzést végez a főosztályvezető. Nem azokat keresi, akik termelnek, hanem akik építenek. Mert a Kanizsai utcai kivénhedt téglagyár mellett dolgozik már az új kaposvári poligonüzem, de még nincs teljesen kész. Azt mondja a munkavezetőnek, hogy huszonhat segédmunkást, három ácsot és három kőművest sorakoztasson fel a nagy betonsiló alatt. — Rendben van — vágja rá sértődötten a munkavezető. Fordul egyet, aztán visszajön: — Nem lesz meg a huszonhat. Kettő elment a Zetorral. — Jó, akkor huszonnégy — mondja a főosztályvezető. Látszik rajta, hogy mérges. — Ketten kilenckor bementek a fizetésükért — alkudják tovább a létszámot. Ránézek az után kettő van. órámra: déli — Ezt a napot hogyan igazolják? — kérdem.* Rám néznek. Az arcukon látszik, hogy naivnak tartják a kérdést: — Törődnek is azzal az egy igazolatlan munkanappal. Megszámolják az embereket. — Hányan hiányoznak? — kérdem. — Tíz-tizenkét mondja lehangoltan ember — a főosztályvezető. Aztán fölemeli a hangját: — Holnap reggel kijövök, nekem itt legyen mindenki. — Jó, itt lesznek. A válaszoló hanghordozása olyan, hogy semmi biztosítékot nem érzek benne. Még vitatkoznak egy darabig, amiből csupán annyit jegyzek meg, hogy a vállalat legalább magának készítse el jól a munkákat. Mert a lefolyócsatornáknál is hiba van, meg ez sem jó, az sem jó. Amikor egyedül maradunk, azt kérdem a főosztályvezetőtől: mikorra kellett volna elkészülnie a poligonüzemnek? — A négyszáz lakásosnak a félév végére. De hatszáz lakásosra bővítették, emiatt az összes berendezést át kellett szereltetni. Ez is csúsztatja a határidőt. Azért most már készen leszünk vele. És bizonyságként megmutatja az első termékeket. Az üzem költsége 18 millió forint körül van. — Korszerűségben hova sorolná ? — Közvetlenül a házgyár után... De lehet még ezt is korszerűsíteni. Például olyan falfelületeket készíthetünk itt, amelyeket nem kell vakolni. Egy vékony réteg is elég rá. A telep két végében egy-egy daru áll. Nem működnek, nem szabad beindítani őket. Nincs meg a biztonságtechnikai vizsgájuk. A darukat az Építőgépjavító és Gépgyártó Vállalat készítette. A vizsgáztatásuk az Építéstudományi Intézetre vár. A gyár bízta meg őket. — mondja a főosztályvezető. — De nem érdekel, csak lenne meg már. Szerintem néhány nap alatt műszerekkel el lehetne végezni, de már fél éve húzzák. — Miért? — Nem tudom. Félmilliót kértek a vizsgáztatásáért. Tulajdonképpen ezek darabokéban jönnek ki a gyárból: itt szerelték mindegyiket össze, s ez a vizsgáztatás lesz a meóljuk. Amíg nincs meg, addig a szakszervezet nem ad üzemeltetési engedélyt. Ez rá a szabály, s ők ragaszkodnak hozzá. Egy építész egyszer azt mondta nekem, hogy minden új építési mód egy lépést jelent az építőipar szervezettségében is, hiszen az új berendezéseket csak magasabb madta a postaszerelvényt, az magányos villájában, amelyet a szervezettségi fokon lehet tán meglépett a zsákmánnyal: 422 631 784 font sterlinggel. A támadást a »tizenhét vasúti kalóz« hajtotta végre meglepően rövid idő alatt, annak a tervnek az alapjain, amelyet Reynolds dolgozott ki, aki — gazdaságosan kihasználni. Itt a telepen viszont nem érzem a szervezettséget. Látom a betonkeverőt, dolgozik már. Ez a telep egy városrészhez készített betont Kaposváron. Most idehozták, kibővítik, hogy az egész várost elláthassa. Valahol takarítanak is, láttam a sorakozónál a takarítónőket. S az üzem sarkán ott az Építőipari Szállítmányozási Vállalat ezertonnás betonsilója. Három színes tartályával jól mutat. — Mi készítettük — hallom a telepen. Arra gondolok, amit a létszámellenőrzéskor hallottam; legalább magának készítse el jól a munkát a vállalat. Másnak is meg tudja csinálni. jól Kercza Imre A betonsilóban ezer tonna fér el. Még készül az új poligonüzem, de már készen vannak első termékei. az