Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

4 Központi Bizottság irányelvei is ■ [UNK] HZ EGYÜTTMŰKÖDÉS EREJÉVEL A IV. ötéves, valamint a 15 éves távlati terv irányelvei között szocialista országok gazdasági a együttműködése kérdéseinek a jelentőségéhez illő helyet biztosít az MSZMP Központi Bizottságának júliusi határo­zata. Leszögezi, hogy az 1971—75. közötti időszakban — az árucsere gyors ütemű növelése mellett — törekedni kell a KGST-országokkal és elsősorban a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés lehetőségeinek további feltá­rására és a munkamegosztás szélesebb körű fejlesztésére; távlati orientációnkat pedig a KGST-országokkal való szo­cialista gazdasági megteremtése jelenti.integráció Az elmúlt két évtized — 1949-ben alakult meg a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa — kétséget kizáróan bebizonyította, hogy az egyes szocialista országok, s egyút­tal az egész­ szocialista gyarapodását, gazdasági tábor föl­­emelkedését leghatékonyab­ban a gazdasági erőforrások­nak az eddiginél jobb kihasz­nálása, az egyes országok fej­lődésének összehangolása, a nemzetközi munkamegosztás további szélesítése segíti elő. A KGST működésének első éveire a kétoldalú, rövid le­járatú kereskedelmi egyezmé­nyek voltak a jellemzőek. Ké­sőbb a rövid terminusokat hosszabb időre kötött megál­lapodások váltották fel, ame­lyekben a szerződő államok kölcsönösen meghatározták a nyersanyagok, a gépek, a be­rendezések és az egyéb áruk tervszerű szállítását. Ezek megállapodások arra késztet­n­ték a szerződő államokat, hogy gazdaságuk szerkezeti fejlesztésénél a szerződéses kötelezettségeiket vegyék fi­gyelembe, vagy — ha a szük­ség úgy kívánja — kezdjenek hozzá új iparágak fejlesztésé­hez, a gyártási technológiák korszerűsítéséhez. A kölcsö­nös előnyökön és a testvéri segítség elvén alapuló együtt­működés jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy szocialista országok — közöt­­­tük hazánk is — a termelő­erők fejlődésének üteme és minősége tekintetében az el­múlt két évtizedben megőriz­ték fölényüket a kapitalista államokkal szemben. A későbbiekben elmélyült, tartalmában gazdagodott a KGST-országok együttműkö­dése. Mindinkább tért hódí­tott a fő termelési ágak koo­perációja és specializációja, a nemzetgazdasági tervek össze­hangolása — ezek természe­tesen hozzájárultak az áru­csere-forgalom kiszélesítésé­hez is. A termelőerők gyors fejlő­dése és az ezzel egyidejűleg kibontakozó műszaki-tudomá­nyos forradalom, a két világ­­rendszer közötti gazdasági verseny támasztotta azt az objektív követelményt, hogy most olyan egységes progra­mot dolgozzunk ki és hajt­sunk végre, mely a szocialis­ta országok gazdasági integrá­cióját tervszerűen és tudato­san valósítja meg. Olyan stra­tégia kialakításáról van tehát szó, mely a szorosabb és ma­gasabb szintű gazdasági együttműködés útján lehetővé teszi a szocialista termelési viszonyokból adódó előnyök még teljesebb kihasználását, s ezzel az egyes országok, illet­ve az egész szocialista közös­ség gazdasági fejlődésének meggyorsítását. Fő eszköze az országok terveinek koordiná­lása, egyeztetése lehet, s szükség van arra, hogy a KGST-országok kormányai rendszeresen tájékoztassák egymást gazdaságpolitikai el­képzeléseikről, beleértve legnagyobb jelentőségű beru­­­házásokat, a főbb gazdasági ágak fejlesztésének irányait — hosszabb távon is. A szocialista országok munkálkodnak már az integrációs program kidolgozásán, komplex mely az anyagi és szellemi erők leghatékonyabb egyesítését cé­lozza, s melynek megvalósítá­sa végső soron hazánkban is elvezet a­ Központi Bizottság által megjelölt célhoz: az in­tegrációs lehetőségek révén képessé válunk a magas szin­­tű technika kifejlesztésére, hatékony alkalmazására és a nemzetközi gazdasági sendben való helytállásra.Mer­E komplex program számos eleme, elgondolása már is­mert. A többi között előtérbe került az együttes tervezés, amelynek célja nem csupán a kölcsönös információ, hanem az is, hogy az érdekelt orszá­gok közös erőfeszítéseket te­gyenek nagyobb jelentőségű és közös érdekeltségű nép­­gazdasági feladatok meg­ol­dá­sára. A közös tervezés ter­mészetesen nem csökkenti az egyes országok belső tervező tevékenységét, annak nemzeti jellegét. A KGST-államok a jövőben is önállóan készítik gazdasági előirányzataikat, ha ezek az együttes tervezés kö­vetelményeinek is megfelel­nek, akkor szélesedik a mun­kamegosztás, gyorsul a mű­szaki-gazdasági fejlesztés, feltárulnak azok a tartalékok, s melyek elősegítik egy-egy or­szágon belül az érintett ipar­ágak dinamikus előrehaladá­sát, az új termékfajták beve­zetését. A KGST-államok műszaki­tudományos együttműködésé­nek fejlesztését szolgálja, hogy a fontosabb ágazatok­ban koordinációs központokat, közös intézeteket kell létre­hozni. A szocialista gazdasági in­tegráció megvalósítása, majd kibontakoztatása időszerűvé teszi a közgazdaság több el­méleti, módszertani kérdésé­nek kidolgozását is. E célból hívták életre a KGST-államok a közelmúltban a közgazda­­sági tudományokkal foglalko­zó nemzetközi intézetet, mely az egyes országok közgazda­ságtudományi­­ intézeteivel együttműködve, közös kutatá­sokkal, tudományos értekezé­sekkel, konferenciákkal, el­méleti kérdések rendszeres vitájával nyújt segítséget a legidőszerűbb közgazdasági témák tisztázásához. A gazdasági együttműködés fő formája mind ez ideig az árucsere volt. Az integrációs folyamatnak a jövőben is nél­külözhetetlen feltétele lesz az árucsere tökéletesítése, a de­vizális, pénzügyi, hitelkapcsolatok aktív valamint szere­pének biztosítása. Mindezek nagyobb árumozgást, szolgál­tatási, pénzügyi és munkaerő­­cserét tesznek lehetővé az egész gazdasági közösségben k­özponti irányelvei Bizottságunk hangsú­­lyozzák: a szocialista integráció kifejlődését elő kell mozdítani az együttműködés elmélyítésének valamennyi lehetséges formájában. Utal­nak arra is, hogy adottsá­gainkkal összhangban szélesí­teni kell kereskedelmi—gaz­dasági kapcsolatainkat vala­mennyi európai országgal, to­vábbá a világ más részeivel. B. T. K A művelődésügyi osztály munkája A fonyódi járás pedagógus-, népművelő gondjai Két évvel ezelőtt értékelte a Fonyódi Járási Tanács V. B. a művelődésügyi osztály mun­káját. Az azóta eltelt időt, végrehajtó bizottság által ho­a­dott határozatok megvalósítá­sát vizsgálták most, amikor is­mét napirenden szerepelt a téma. Sikerült elérni, hogy csökkent a bukások száma a járás általános iskoláiban; a nyolcadikosok pályaválasztá­sát hatékonyabban elősegítet­ték; létrehozták a fonyódi ze­neiskolát; a családi ünnepek szervezésében is előbbre lép­tek — mondja a jelentés, egy­ben feltárja a megoldatlan feladatot: az írástudatlanság felszámolását, a felnőtt lakos­ság beiskolázását. A két évről beszámoló je­lentés sok mindennel foglalko­zik, alaposan informál a mű­velődésügyi osztály munkate­rületeiről. Közülük kettő kü­lönösen fontos — a vitában felszólalók többsége is ezek­hez kapcsolta mondanivalóját —: a fonyódi járásban is gond a megye egészében, az ország­ban tapasztalható súlyosnak ítélt pedagógushiány. Az 1970— 71-es tanévtől képesítés nél­küli pedagógusokat kell al­kalmazni ebben a járásban is. Jelentősebb nevelőhiány So­­m­ogyváron és Buzsákon mu­tatkozik. (Nagy gond változat­lanul a szabadságon levő óvó­nők helyettesítése, az üres ál­lások betöltése. Jelenleg tizen­egy érettségizett, képesítés nélküli óvónő dolgozik a fo­nyódi járásban.) Ehhez a témakörhöz kapcso­lódik Somogyvár másik gond­ja is. Kevés a pedagóguslakás a községben. A pedagógusok egy-két év után más helyre pályáznak, a tantestületi egy­ség éppen ezért nem jön lét­re. A letelepítés az iskolai munkára is serkentőleg hat­na. Nemcsak az iskola küzd szakemberhiánnyal, nincs járásban elegendő népművelő a sem. Négy függetlenített nép­művelő-könyvtáros állás üres, többszöri meghirdetése után sem történt változás. A jelentés egyértelműen ki­mondja: A megfelelő személyi ellátottság biztosításához na­gyobb ütemben kellene javí­tani a lakáshelyzeten, a peda­gógusok, népművelők élet- és munkakörülményein. A járási művelődésügyi osz­tály jó munkáját elismerte a fölöttes megyei szakigazgatási osztály is. A járási tanács vég­rehajtó bizottsága dicséretben részesítette a művelődésügyi osztályt. Gyakorló mérnökök KETTEN ÜLNEK szemben velem, az ifjúvá válás feszte­lenségével, Mária és Ernő. Mozdulataikból, szavaikból még egy kicsit az egyetem le­vegője, az előadótermek légkö­re árad — megannyi kedves emlék, közös élmény, izgalmas drukk. Aztán könyvek, jegyze­tek, szakfolyóiratok végelátha­tatlan sora. Mindenből a kor­szerű, a legjobb. Tömören, öm­lesztve, s anélkül, hogy a ko­moly erőpróbát —■ vajon mennyit ér ez a gyakorlatban — igazán megejthették volna. Ám végül el kellett ennek is következnie__ — Alig két hónapja, hogy elvégeztem az egyetemet Mis­kolcon — mondja Györkő Má­ria. Gépgyártás-technológia szakon. A VBKM-től öt éven keresztül kaptam az ösztöndí­jat; egyetemistának sokat je­lent ez. Nemcsak anyagi füg­getlenséget, gondtalan éveket, hanem személyi stabilitást is. Tudtam, hová kerülök A bi­zonytalanság — ami nem biz­tos, hogy rossz egy huszonkét éves fiatal életében — nekem nem okozott gondot. S az­­­ el­ső években amit tanultam. Hal­lottam, valahogy ösztönszerűen igyekeztem az itt megismert dolgokhoz passzítani. — Járt már Kaposváron Máskor is? — Hogyne. Itt érettségiztem. Kaposvár nekem nem új. Leg­alábbis a város hangulata, az emberek gondolkodásmódja, viselkedése. Igazi somogyi itt minden. — S a gyár? — Itt is jártam már. Mind ösztöndíjas, nyári gyakorlaton. Persze most más. Felelősség­teljesebb. — Hogy érti? — Akkortájt inkább csak szemlélődtem, ismerkedtem. Úgy tűnt, hobbyból. Most vi­szont minden attól függ, mit csinálok A fi­zetésem, előmenetelem, az a beilleszkedé­sem üteme, talán a legfon­­­tosabb is, önbecsülésem,az — Fiatal kez­dőknél nehezek az első napok — Nagyzob­­­ék ha azt mondanám, ne­kem könnyű minden Rendszerint volt nem édes gyakornokok a kenyere. Elő­ször is az egye­temen általában tanuljuk meg a dolgokat, úgy is mondhat­nám, alapképzést kapunk. Amikor itt fölveszem a mun­kaköpenyt, még csak akkor kezdődik az igazi. Bele kell ta­nulni egy részproblémába. Egyes, ma még végiggondolt műveletet automatizmussá kell fejleszteni, hogy több idő ma­radjon az igazi gondolathoz. Igen. Sok mindent meg kell tanulni. A másik fiatal mér­nök, Halas Ernő is erre eskü­szik Nemcsak a munkát, gyakorlati tennivalókat, hanem a az egyetemi közösségtől egé­szen elütőt is. Az úgyszólván teljes diákdemokratizmusból, a kötetlen, hasonló a hasonlóval érintkezés világából egy gyö­keresen, korok és beosztások merevebb válaszfalai által ha­tárolt közegben kell elkezdeni. Nem könnyű. Két külön világ érintkezési pontjára kerültek most. A diákmentalitás halvá­nyul, olvad, s vele párhuza­mosan szaporodnak az új ta­pasztalások, s formálódik az új, felnőtt ember. Nemcsak szakmailag nehéz a gyakorlat, nemcsak az egyete­men szerzett tudás méretik meg. Ha úgy tetszik, az egész személyiség. • Ha egy fiatal végzős zseb­re vágja friss diplomáját, tá­volról sincs minden megoldva. A diploma csupán egy lehető­ség. Lehetőség, amely az ér­deklődésnek megfelelő munka­helyet, munkakört biztosít. Minden az egyénre van bízva. — Az is, ha a munkahely nem tudja a fejlődés feltéte­leit biztosítani, s akkor az p­­ ; swife lehetőség mnSvaytJ, után ember más néz? Ernő zavarba jön. Látszik, ezt még nem gondolta végig. — Nehezen tudnék erre vá­laszolni két hónap után. Egy biztos: a fejlődés minden fel­tétele megvan egyelőre. A gyár műszaki könyvtára mo­dern, jól felszerelt, s az itt fo­lyó munka érdeke. Mi kell még? Mária közbeszól: — ENGEM RÁADÁSUL egy igen érdekes területen már be­dobtak a »­mély vízbe«. Most alakulnak a negyedik ötéves terv gyártmányfejlesztési el­képzelései. Ezen dolgozom én is. Gyakornok létemre kell-e nagyobb elismerés ennél? Kí­vánhatok-e érdekesebb mun­katerületet? Csupor Tibor 1 Új banképület Új irodaház készül a Magyar Nemzeti Bank Somogy me­gyei igazgatósága részére. Az épületet a tanácsi tervező­vállalat tervezte. A kivitelező a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. Az új épület és a réginek az átépítése hatmillió forintba kerül. A munkát 1971 júliusában fejezik be. Fölkészítik az ügyintézőket ú­j hatáskört kap tizennégy tanács Elsőfokú hatósági jogkört kap tizennégy somogyi közsé­gi tanács. Jövő év január else­jétől Kálmáncsán, Ladon, Szü­lőkön, Vízváron, Öreglakon, Inkén, Pusztakovácsiban, So­­mogysámsonban, Tapsonyban, Vésén, Andocson, Kányán, Ná­­gocson és Törökkoppányban dönt a tanács szakigazgatási szerve, hogy kinek engedélyez­ze virág, művirág, vegyes és dohányáru, zöldség-gyümölcs, tej és tejtermék, élő vagy vá­gott baromfi, épületanyag, mész, tüzelő, használt cikk áru­sítását, vagy a kerékpárőrzést, kerékpár-, kézikocsi, illetve ruhakölcsönzést.csónak, Dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára elmondta, hogy tavaly hetvenöt községi tanácsot jogosított fel a me­gyei tanács vb a magánkeres­kedői engedélyek kiadására, a kisiparosok ipargyakorlásával kapcsolatos első fokú ipari szakigazgatási feladatok ellá­tására. Ez év júliusában újabb községi közös tanácsok léte­sültek, s ezzel befejezés előtt áll a községi tanácshálózat ki­alakulása Somogyban. A me­gyei tanács vb ennek figyelem­bevételével adta le újabb ti­zennégy községi tanács szak­­igazgatási szervének az első fokú hatósági jogköröket. Jövő év első napjától tehát helyben döntenek a magánkereskedői engedélyek, az ipar­jogosítvá­nyok kiadásáról, a kisiparosok társulásáról, helyben engedélye­zik, mennyi munkát végezhet­nek a magánkisiparosok a kö­­zületeknek értékhatáron felül, ellenőrzik a háziiparosokat, kiadják és meghosszabbítják a vándoripari engedélyeket stb. A járási tanácsok kereske­delmi és ipari csoportja jövő év január 2-án minden nyil­vántartást és okmányt átad a tizennégy tanácsnak a magán­­kereskedőkről és a kisiparo­sokról. Azokat az ügyeket, amelyeket január elsejéig nem tárgyalnak meg, már e közsé­gekben döntik el. Erre a fele­lősségteljes és­­ nagy munkára a járási tanácsok alaposan föl­készítik az új hatáskört kapó szakigazgatási szervek veze­tőit és ügyintézőit. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, ILV. szeptember 19.

Next