Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

A tanácsok és a lakosság kapcsolata­ i tanácsok tevékenysé­­­­­gük, működésük során­­­­ eleven és sokoldalú kapcsolatban vannak szociális, gazdasági, kulturális, kommu­nális és hatósági területen a lakosság legszélesebb rétegei­vel. Intézkedéseik különböző formában ugyan, de hatnak az állampolgárok életére, közér­zetére, a tanács és hivatali apparátusának munkájáról al­kotott véleményére. A tanács dolgozóinak magatartása a mindennapi érintkezésben, a lakosság igényeinek kielégíté­se meghatározza a kapcsolat alakulását. Ennek egyik igen fontos for­mája a hatósági igazgatási ügyek intézése. Az elmúlt években beigazolódott, hogy a hatósági ügyek határidőn be­lüli intézése, a feleknek kül­dött ügyiratok hangneme, az ügyfelek fogadása és eligazítá­sa, a velük folytatott tárgyalás hangvétele mennyire célrave­zető, üdvös és helyes módsze­re, megnyilvánulási formája lehet az eleven tömegkapcso­latnak. A hatósági igazgatási mun­ka: a szabálysértési, kisajá­títási eljárás, a gyámhatósági tevékenység, az anyakönyvi el­járás, a gyermek- és ifjúság­­védelem, az építés engedélye­zése, a családi események szer­vezése, valamint az adóügyi igazgatás, továbbá az állam­polgárok jogszabályban bizto­sított jogainak biztosítása sok­rétű kapcsolatot alakít ki a ta­nácsok és az emberek között. Somogy megyében 1969-ben egymillió-százhúszezer ügyet intéztek a tanácsok. A megye lélekszámát tekintve ez azt jelenti,­ hogy az állampolgá­rok évente átlagosan három­szor keresik föl a tanácsokat különböző ügyeikkel. Megelégedéssel állapította meg a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Hazafias Népfront elnöksége 1969. évi együttes ülésén, hogy a megyében a hatósági ügyek intézésének színvonala, szak­­szerűsége, kulturáltsága folya­matosan javult, az ügyek 94 százalékát a beérkezéstől szá­mított harminc napon belül elintézték. Megállapította azt is, hogy az anyagi jogszabá­lyok alkalmazásának színvo­nala, az államigazgatási eljá­rás törvényessége egyre javul. Ezt bizonyítja, hogy az ügyek 95,7 százaléka első fokon be­fejeződött, és mindössze 1115 ügy (4,3 százalék) jutott a má­sodfokú fórumokhoz. K­edvezően hatott a kap­csolat alakulására, hogy a tanácsi apparátus az elmúlt években sokat fejlő­dött Politikai, felkészültsége, szakmai hozzáértése, általános és szakmai műveltsége lassan megközelíti a követelménye­ket Egyre több a jogi, mér­nöki, közgazdasági egyetemet, valamint középiskolát végzet­tek száma. Javítja az appará­tus munkáját, hogy egyre töb­ben végzik el az előírt szak­mai tanfolyamokat. Örömmel állapítható meg, hogy az apparátusban dolgo­zók döntő többsége lelkiisme­retesen, nagy ügyszeretettel, hozzáértéssel foglalkozik az állampolgárok ügyeivel. A ta­nácsok és a lakosság kapcso­latát azonban egyes helye­ken zavarja, hogy a döntések nem elég megalapozottak, hi­ányos vagy felszínes a döntés alapjául szolgáló tények, kö­rülmények feltárása, nem kö­rültekintő a bizonyítási eljá­rás, nem tanácskoznak az ügy­felekkel, a döntések indokolása nem győzi meg az állampol­gárt. A harmonikusabb kap­csolat kialakítása céljából töb­bet kellene foglalkoznunk az ügyfelekkel, nem sajnálva a fáradságot, a jó szót azért, hogy meggyőzzük őket a dön­tés helyességéről, így keve­sebb lesz a fellebbezés, a pa­nasz és a bejelentés, csökken az ügyfelek indokolatlan utaz­gatása, erősödik az ügyfelek igazságba vetett hite. T­­alálkozni még azzal is­­ —bár ez nem jellem­ző —, hogy az embe­rek gyakran hosszú hetekig, hónapokig járnak ügyes-bajos dolgaikkal a tanácsokra, mert az ügyintézés többször lassú, vontatott. Helyenként és ese­tenként, találkozni rideg ma­gatartással, figyelmetlenséggel, udvariatlansággal és türelmet­lenséggel. Azok az ügyfelek akiket hátrányosan érint egy- egy döntés, általában nem nyilatkoznak kedvezően az ügyintézésről. Jogos az állampolgárok igé­nye, hogy az apparátus dolgo­zóit az ügyek intézésénél, a döntés meghozatalánál a szo­cialista emberiesség hassa át. Az egyes ügyeket ne önma­gukban, hanem összefüggé­sükben kezeljék, lássák mö­götte az embert a maga gond­jaival, és mérlegeljék dönté­süknek a társadalomra, az egyénre és környezetére gya­korolt hatását. Döntéseik min­denkor fele­lenek meg a párt politikai irányvonalának, a nö­vekvő társadalmi követelmé­nyeknek. A tanács és a lakosság kap­csolatának alakulását kedve­zőtlenül befolyásolja, hogy az apparátus tevékenységében vannak még bürokratikus vo­nások. Ezt az apparátus dol­gozóinak többsége is elítéli Azonban szóvá kell tenni, hogy egyes területek jogi túl­szabályozása, vagy a társadal­mi fejlődés által túlhaladott jogszabályok — amelyek fö­lösleges megkötöttségeket ír­nak elő — gyakran akaratán kívül kényszerítik az appará­tust a bürokrácia útvesztőibe. (Például a hatósági bizonyít­ványok kötelező beszerzésé­vel kapcsolatos túlzások.) Szó­vá kell tenni azonban azt is, hogy a közvélemény még gyakran összetéveszti a bü­rokratizmust a szervezett ál­lamélethez nélkülözhetetlen adminisztrációval, és bürok­ratizmusról beszél akkor is, amikor tulajdonképpen a szo­cialista társadalmi viszonyok megszervezéséről van szó. A megalapozatlan észrevételek nyilvánvalóan sértik a taná­csi apparátus dolgozóinak ön­érzetét, úgy érzik, hogy néha indokolatlanul marasztalják el őket. Kedvezően érezteti hatását, hogy az elmúlt két évben a szabálysértés, a gyámügyek egy része, az ipar­jogosítvá­nyok, a kereskedelmi engedé­lyek kiadása, az építési enge­délyezési eljárás a járások ha­tásköréből a községek, ille­tőleg a nagyközségek hatáskö­rébe került. Ezzel az ügyek tekintélyes részét első fokon az állampolgárok lakóhelyén intézik, s ez — tapasztalataink szerint — igen kedvezően hat a tanácsok és a lakosság kap­csolatának alkutására. N­agy szerepük van a la­kosság és a tanácsok kapcsolatának tovább­fejlesztésében a vb vezetői­nek és az apparátus dolgozói­nak. Mindinkább át kell hat­nia őket annak a tudatnak, hogy a népért vannak és a népet kell szolgálniuk. A szo­cialista demokrácia kiszélesí­tése végett állandó feladatuk az emberekkel való kapcsolat szorosabbra fűzése, a szívélyes, udvarias légkör meghonosí­tása. Bár a hatósági munka nem nélkülözheti a kényszert, a az ügyek intézésekor mégis módszeres meggyőzésnek kell előtérbe kerülnie. Meg kell változtatni a kapcsolatot torzító hibás munkastílust, az ügyeket a lehető leggyorsab­ban, legnagyobb szakértelem­mel, az emberek iránti tiszte­lettel és megbecsüléssel kell végezni. Dr. Németi László a megyei tanács vb osztályvezetője Mézsárga az őszi napfény. Az árnyékok hosszúak és éles vonalak­kal határolód­nak el. Külö­nös ragyogás — telet sejtető árnyék. Az al­mafa ritkuló levelei közül vérpiros gyü­mölcs az útra,vitteget — Szépen van az idén... Az ember ar­cán béke. Ru­hája a földet művelő ember mindig kicsit kopottnak tetsző, munkásruhája. Arcát kemény­barnára égette a nyár, most mégis a nap felé fordul. — Kell a meleg, Balatonendréd. A házakat körülöleli a határ. A határ, mely kenyeret, életet ad a há­zakban élőknek. — Az utolsó zsúpos ház is rövidesen eltűnik. A határ kenyeret ad. És munkát. Most különösen sok munkát. Az új nap mindig korán kezdődik. Akkor még nincs mézszínű fény, és a vérpiros gyümölcs is szunyó­kál a hullani készülő levelek között. De az ember megy. A jószághoz, hogy etesse, a gép­hez, hogy felkészítse az egész napi munkára. A reggel szinte észrevétlenül jön meg. A dolgozó embernek most nincs ideje arra, hogy a napszakok­­ változását figyel­je... Forog a burgonyaszedő, por csillog a fényben. A földre terített gumókért asszonyok hajladoznak. A kéz földes. Fáradhatatlan. A telt­hasú zsákok számának gyarapodá­sával arányosan egyre jobban sajog a derék.­­Mire e sorok megjelennek, múlt lesz ez is. Negyvenhá­rom holdról holdanként nyolc­van mázsát szedtek föl az asszonyok.) A major környékén zúgó gépek. Silóznak. Megszokott, begyakorlott mozdulatok, is­mert utak. Mindenki teszi a folyamatból ráeső részt. Ke­veset beszélnek. Minek? Ez a silózás tulajdonképpen, kicsit szomorú. Nem a munka miatt. Hiszen tulajdonképpen ezt a feladatot már becsülettel be­fejezték. De egy éjszaka alat­tomos és váratlan fagy der­mesztette meg a határt. A következmény? Egy negy­venholdas, gazdag termést ígérő kukoricatáblát csak így, silózással lehet megmenteni. A kombájnok néhány napig pihennek. Nekirugaszkodtak egyszer a napraforgónak, de korai volt. Most várni kell. Csak egy-két napot, hogy a megfeketedett szárakon csün­gő tányérokban kevesebb le­gyen a víz.­­Ha beszélni tudnának gépek, elmondanák, hogy túl a az aratáson, aprómagcséplé­­sen, mit munkálkodtak,­­öre­gedtek­ az idén. És milyen érdekességekkel találkoztak. A negyven hold lucerna fele hol­danként 130, másik fele pedig csak harminc kilóval fizetett. A gépek nem beszélnek, de az ember tudja, hogy ez a mé­hek érdeme. Ott, ahol mintegy száz család ,méh ta­n­nyázott, jó volt a magkötés. Másutt gyengébb. Az ember érti ezt — a tanulságot le­vonja.) A mézsárga fény szétfolyik a határban. Elszáradt kuko­ricalevelek között bujócskázik a szél. A levelek rekedten zörögnek. — Még egy forduló, és kész ,ez a tábla — Bozsoki Imre leszáll a gépről, sapkáját föl­jebb igazítja. Farkas József vetőgépkezelő a korlátra tá­maszkodva figyel. — Tizenegy-tizenkét órát vetek naponta. Szorítjuk az időjárás végett. Nagyon meg­ijedtünk, amikor voltak azok a fagyok. Hogy lemaradunk... — Ne vessünk tíz kilóval több magot? — Kékesi Jenő elnök a traktorost kérdi. A traktorost, aki immár kilenc éve »hú,... nagyon sokat ve­tett«, és olyan gyakorlata van hogy nem kell a nyomjelző, a »szamárvezető«, mégis pon­tosak, szépek a csatlakozó so­rok ... a — Nem. Szerintem elég ez 160 kiló. Különben igen szép, jó magágy ez! Le a ka­lappal, amilyen munkát vé­geztek a Dutrák! — Most Törzsökösbe megy innen, ugye? — Oda. A ságvári útra. — Az nem fogy el a hé­ten ... — Az? Semmi sem marad ott! Annak meg kell készülni Hacsak nem lesz valami mű­szaki hiba. A traktoros tekintete maga­biztos, komoly — az elnöké derűs. (Nyolcszázötven hold­ őszi vetésnek lassan a fele kész, és száz hold kivételével ve­tésre készen áll minden táb­la.) Távolodó óriás dongó zaja a felberregő traktor hangja. Zuhog, árad, ömlik a méz­színű napfény. Az ember be­csukja a szemét , és látni vél mindent. Azt is, ami nincs közvetlen előtte. A negyven asszonyt, aki valahol messze hagymát tisztít. A szilvaszedő fiatalokat. Az ezüstösen csil­lanó, földet forgató ekéket, a gépeket kormányzó Bozsovics Józsefet és Zsiga Józsefet. A fürgébben forgolódó három tárcsázó gépet, a másik vető­gépet Schlett Lajossal. Mintha repülőről nézné, látni véli az egész nyüzsgő, élő, fényben fürdő határt. És szavak nél­kül átérzi: az ember most na­gyon igyekszik. Az ember most erőt nem kímélve fárad, törekszik... '3!' Benn a faluban csönd. Béke. És különös ragyogás. A ritkuló levelek között vérpi­ros gyümölcs. — Szépen van az idén. A kemény, barnára égetett arc a nap felé fordul. — Kell a meleg. Holnap is kelk Vörös Márta NAPFÉNYBEN •• Jövőre kenyeret terem ez a föld. Értelmiségiek fóruma Nagyatádon A vidéki pártszerveknek és­­ szervezeteknek, községi, já­rási népfrontbizottságoknak évek óta fejtörést okoz az ér­telmiségiek bevonása a köz­életbe. Számtalan jelentés, tanulmány és ötlet született már erről, s hozott több-keve­sebb sikert. Nagyatádon há­rom évvel ezelőtt alapították meg az esti egyetemet végzet­tek klubját, s azt a szakmai és módszertani munkaközössé­get, amely talán a legjobban egyesíti magában mindazokat az elképzeléseket, amelyet­ az értelmiség közéleti szereplé­sével és szerepeltetésével fog­lalkoztak. Erről beszélgettünk Gémesi Sándorral, Nagyatád nagyközség pártbizottságának titkárával. — Három évvel ezelőtt ha­tároztuk el, hogy a járásban élő és dolgozó mezőgazdászok, műszakiak, közgazdászok, or­vosok és pedagógusok számá­ra olyan, a járás fejlődését szolgáló fórumot hozunk lét­re, amelyben nemcsak ők dol­goz­nak és alkotnak szívesen, hanem eredményeik a járás »konyhájára« is hoznak vala­mit. Az igazság szerint mindkét csoportról vagy klubról kü­lön kellene beszélni, de mi­után többen vannak, akik mindkettőnek tagjai, hiszen a kiindulópontunk az esti egyetem volt, összekapcsolnám a kettőt. A szakmai és mód­szertani munkaközösség há­rom munkacsoportban tevé­kenykedik. A mezőgazdasági­ban körülbelül tizenketten, a gazdaságpolitikaiban tizenné­gyen, s a harmadikban — ide tartoznak az orvosok, pedagó­gusok — szintén ennyien. A mezőgazdasági és a gazdaság­­politikai megalakulása óta tö­retlenül dolgozik, a harmadik még egy kicsit nehezebben áll a lábára. a — Miben mutatkozik meg csoportok munkájának haszna? ‘ — Azokban a tanulmányok­ban, amelyeket idáig elkészí­tettünk. A járás mezőgazdasá­gi gondjainak megoldását könnyítik, mert az igen alapos és elemző munkák alapján minden irányító és végrehajtó szerv számára egyértelmű a feladat. — Az első tanulmány a ta­lajerő-gazdálkodás belső üze­mi lehetőségeivel foglalko­zott, s ezt követték a többiek. Az állóvizek komplex haszno­sítását tárgyaló tanulmány vi­tájára a járás összes állóvíz­zel rendelkező gazdaságának szakembereit meghívtuk, fog­lalkoztunk a Rinya vízrend­szer területének vízgazdálkodá­si lehetőségeivel, valamint a forgatás nélküli mélyművelés jelentőségével a dél-somogyi házakon. — Ezek valamennyien kö­­zös munkák? — Nem, azaz nem egészen. A közösség egy-egy tagja ve­zeti, irányítja a kutatást, rendszerez és szerkeszt, de mire rákerül a stencilpapír­ra, néha ötven-nyolcvan szak­ember munkája fekszik ben­ne. Amikor elkészült, vitára bocsátjuk. Először magunk kör­zött, majd később azokkal be­széljük meg, akiket a legjob­ban érdekel. Egy-egy ilyen vitán szégyen némán végig­ülni a beszélgetést, mert ez nálunk azt jelenti, hogy lebe­csüli a másik munkáját, pon­tosabban nem tartja szóra ér­demesnek. — Hogyan választják meg a témákat? — Mindig a járás igényei­ből indulunk ki. Három év­vel ezelőtt a tejhozamokat tekintve az országos statisz­tika legvégén kullogtunk. Nyilvánvaló, hogy miért kel­lett összedugni a fejünket, de ugyanezt mondhatnám pél­dául a kukoricatermesztésről szóló tanulmányról is, amely hároméves kutatás eredmé­nyeként készült el . Ezek után kérem, mondjon el valamit a klub­ról is. Az esti egyetemet végzettek havonta egy alkalommal ta­lálkoznak, amikor országos, megyei előadók előadását vi­tatjuk meg. A legkülönbözőbb témákat válogattuk össze, s az­­aktuális gazdasági és politikai események megvitatásán kívül filozófiai és szociológiai, sőt munkapszichológiai kérdések­kel is foglalkoztunk. Nagyatádon az értelmiségiek szívesen léptek be a szélesre tárt ajtókon, mert olyan ügy­höz kérték közreműködésüket, amely mind az egyén, mind pedig a társadalom számára gyümölcsöző. Hároméves tevé­kenységük, elképzeléseik és terveik pedig még magasabb színvonalú munkára enged­nek következtetni Ezek után egyetlen meg­jegyzésünk van csupán: több hasonló munkaközösségre vol­na szükség Somogyban. S. G. SOMOGYI NfIPlAI Vasárnap, 1970. október 18.1 ÍJj szőlőfeldolgozó gépsor Két helyen Ugyanakkora területet vet­nek el a kéthelyi Aranykalász Termelőszövetkezetben most ősszel, mint a korábbi évek­ben; 744 holdat A búza eb­ből 466 hold. A munkának több mint felével végeztek. Az előmunkálatok hat-nyolc erőgépet vettek igénybe. A ve­tést november hetedikére sze­retnék befejezni. Huszonöt erőgépük van, így ez biztosí­tottnak látszik. Ahogy Miklé Vilmos főagronómu­s elmond­ta, a kukorica nehezen érik. 389 holdra vetettek, a törést már megkezdték ötvenöt má­zsa az átlagtermés. A munkát kézierővel és Brand adapter­rel végzik. A silókukoricát már korábban betakarították 144 holdról. A cukorrépa át­lagtermése 240 mázsa. A 80 hold körülbelül 900 000 forin­tot hoz majd a szövetkezet­nek. Még tart a szüret is. Sze­dik az olaszrizlinget, zöldszil­­vánit, leánykát, ötven mázsát egy holdról átlagban. Folyik a feldolgozás is. Az idén új gépsor segít munkájukat. A berendezés 250 000 forint ér­tékű. Korábban nyolc ember két műszakban végezte ezt a munkát, s csak az egyharma­­dát tudták feldolgozni a mos­taninak. Az idén mindössze három ember dolgozik itt A nagy teljesítményű, ügyes gépsor könnyíti meg munká­jukat. Napi kétszázötven-há­romszáz mázsa szőlőt dolgoz­nak fel

Next