Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

A kongresszus előestéjén jelentjük VÁLLALTÁK, TELJESÍTETTÉK Az eredményeket nehéz csak számokban kifejezni. A párt X. kongresszusára indított szocialista munkaversenyben részt vevő 101 üzem tízezernél több tagja sokféle felajánlást tett. Vállalásaik alapja a jubileumi évfordulókra indított munkaverseny eredménye volt. A nemzeti jövedelem egyszázalékos túlteljesítésére indí­tott mozgalom, amely az árvíz okozta károk és kiesések pótlását hivatott elősegíteni, éppúgy szerepet játszott a ver­senyben, mint az üzem, a vállalat helyzetét, sajátosságait fi­gyelembe vevő különböző vállalások. A többlet, amelyet ter­melési értékben adtak a brigádok, nem is mindig több, ha­nem termelékenyebb munkával született. A munkaidő jobb kihasználásának ugyanúgy része van ebben, mint a terme­lékenységet elősegítő új kezdeményezéseknek. A nagy cél megvalósítását szolgáló vállalások nyomán kibontakozott munkának sok jellemzője van. A közös vonás azonban egy bennük: sokkal körültekintőbben tűzték ki a feladatokat maguk elé a brigádok, mint eddig. Szinte csak elvétve lehetett találkozni formális vállalásokkal, s ez azt bizonyítja, az emberek érezték, tudták: nagy feladat meg­oldásáról van szó. A kongresszusi munkaverseny egybeesik a harmadik öt­éves terv befejezésével, eredményei részét jelentik a terv megvalósulásának is. Amikor a kongresszus számba veszi az elmúlt négy év munkáját, e verseny eredményei is ott sora­koznak a számokban. A somogyi brigádok teljesítették, amit vállalták. 1650 köbméter fa Helyenként nehezen járha­tó út visz a ladi erdészet ös? pötei területére. Öszpöte Babancsik alig vagy egyáltalá­n nem ismert helységnevek megyében, pedig itt vannak Somogyban. Igaz, ma már úgy szólván csak a nevük jel? múltbeli létüket. Aki viszon itt dolgozik, az tudja, hogy hős dolgozik. Pirka József fa­kitermelő brigádjának ez munkaterülete, fenyves, télen is Ez a kis brigád a félévi ér­tékelés szerint 194 pontjával s 21 komplex fakitermelő brigád között a negyedik helyen vég­zett. Hat hónap alatt 1650 köb­méter fát termeltek ki, ezt fel­darabolták és kivitték a nyila­dékra, ahonnan már járművek szállíthatják tovább a legros­­­szabb időben is, valamint lánc- és üzemanyag, csillagke­­rék-fehasználásuk a százszá­zalékos norma alatt jelentős megtakarítást , s a minőség és az értékkihoza­­tal is százszázalékos volt. Jellegzetes őszi erdei kép. Sudár fenyő dől a barna avar­ra. A vontató ló patái alatt recseg a gally. Beszélgetünk, s az erdészet vezetője azt mond­ja: »Igyekezni kell, mert le­het, hogy néhány nap múlva havas lesz az erdő«. Pirka József, Sár János, Ko­máromi István és Tóth Imre, ők négyen alkotják a brigádot . Hatvanegyben alakult a brigádunk, akkor eggyel töb­ben voltunk. Sajnos, Horváth Jánostól el kellett búcsúznunk. • Hogy miből születik a jó eredmény? Mi komolyan ves­­­szük a versenyt Mindig tud­juk, mások hol tartanak, s mi még többet, még jobbat aka­runk. Ehhez jól kell megszer­vezni a munkát, ki kell hasz­nálni a munkaidőt, és vigyázni kell a gépekre. Egész és rész. Az egész ladi erdészet, a rész ez a kis a brigád. Az erdészet kongres­­­szusi felajánlásainak egyike, hogy november végére teljesí­tik az évi kitermelési tervet, 23100 köbmétert. November 1-ig 22 000 köbméterrel végez­tek, s már eddig teljesítette vállalását az erdészet. Most már a 600 köbméteres külön vállaláson dolgoznak­ Pirka József és a brigádja ugyancsak kivette részét ebből a szép sikerből. • Mi az öszpötei és a ba­­bancsiki kerületnek a tervén dolgoztunk — mondja a bri­gádvezető. — Ha utánaszámo­lunk, már túlteljesítésben va­gyunk hiszen a brigádunkból ketten más kerületben is segí­tettek, és ott összesen 183 köb­métert teljesítettek. Megérdemelten jutott a So­mogyi Erdő és Fafeldolgozó komplex fakitermelő brigádja között az előkelő negyedik helyre a Pirka-brigád. Munká­juk nemcsak szűkebb kollektí­vájuknak, hanem az egész er­dészetnek a hasznára vált a kongresszusi vállalás teljesíté­sében. Elkészült huszonegy millió tégla A munkában töltött szabad szombatokról és vasárnapok­ról kevés szó esik a Somogy— Zala megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalatnál. A forró kemencék diktálta ütemre azt mondják: gyorsított kellett a tégla. A későn érkezett tavasz és a rohanó ár mind a harminc­egy téglagyárban áldozatos munkákat követelt. Mert nem indulhattak idő­ben, a gyárak hárommillió téglával lemaradtak. A mun­kások azt mondták: év végé­re behozzák. Aztán jöttek a hírek a Tiszáról, s az elso­dort lakások helyreállításához is sok-sok tégla kellett. A harmincegy gyár ezernyolc­száz fizikai munkása, amikor a kongresszusi munkaverseny vállalásairól beszéltek, azt mondta: adjunk több téglát. A hárommillió mellé még ti­zenhét milliót vállaltak. Aztán dolgozni kezdett a hetven Szocialista brigád. Először a hajráztak, hogy nyersgyártásnál legyen elég vályogtégla, többet tudjanak égetni a kemencék. Résen voltak a karbantartók is: ha valahol hiba akadt, nyomban javították. A kemencéknek volt mit égetniük szombaton is meg vasárnap is. Most az eredményeket so­rolják a vállalatnál. Az első, amit mondanak: az újjáépí­téshez szükséges 65—70 millió téglából a Somogyban és Za­lában működő harmincegy gyár tizennyolcmilliót adott Egymillióval többet, mint amennyit vállaltak, s a tava­szi lemaradás miatt kiesett hárommillió helyet is négyet adtak, összesen huszonegy­­milliót.­­ Ezt úgy is lehet fogal­mazni, hogy túlteljesítették a kongresszusi munkaverseny­­vállalást? A válasz csupán egy tő­mondat: — Igen, túlteljesítettük. Több mint fél év izzasz­tóan nehéz munkája, a pihe­néstől megvont szabad szom­batok, a munkában töltött derűs vasárnapok eredménye egy jóleső érzés: megtettek mindent azért, hogy enyhül­jenek a gondok, hogy leállnak a téglagyárak, mire legyen az árvíz sújtotta tető fal­vak lakóinak a feje fölött, teljesítették, amit ígértek. A munka most tovább fo­lyik: az ezernyolcszáz ember naponta odaáll a kemencék mellé, hiszen téglából soha­sem elég. Azt mondják: dol­goznak, amíg csak engedi az idő. Megvalósítják a szocialista szerződés célkitűzéseit A Kaposvári Állami Gazda­ság a X. kongresszus tisztele­tére indított versenymozgalom folytatása a felszabadulásunk negyedszázados évfordulójára szervezett versenynek. Folya­matról van szó, olyan mozga­lomról, amelynek csúcsidő­­szaka éppen a kongresszus előkészületeinek idejével esik egybe. Úgy mondják a gazdaság­ban, hogy kivált ez a másfél hónap hőskorszak volt, ami­kor az egészséges versenyszel­lem, a rendkívül céltudatos szervezés olyan tettekre, olyan teljesítményre serkentette az embereket, amelyekről talán így röviden nem is lehet be­szélni. Szinte minden napnak megvolt a maga kis történe­te, mindennap akadtak olya­nok, akik jelesre vizsgáztak helytállásból. A gazdaság egész területén folyó kong­resszusi verseny fő célja volt először az őszi gabonavetés, majd pedig a kukoricabeta­karítás befejezése november 15-ig. Két szóval így mond­hatjuk: vállalták a teljesítet­­­ték. Különösen nagy gond volt csaknem háromezer hold kukorica betakarítása. Rangsorolni nehéz, hiszen a sikerben éppoly részük van a szállítást végzőknek, a ter­ményt átvevőknek, a két »mozgó« szerelőnek, Bán Jó­zsefnek és Szelényi Józsefnek, mint a közvetlen munkát vég­ző hét kombájnnak, vagy a gazdasági, kerületi irányítók­nak, a párt- és szakszervezeti vezetőknek. Úgy tartják, hogy ami történt, valóban kölcsö­nös, közös munka gyümölcse. Külön krónikát érdemelnének a kombájnosok — Varga Lász­ló, Száraz Lajos, Hubert Ist­ván, Kovács Lajos, Fazekas György, vagy a két gépkocsi­vezető: Sehr­akta Sándor és Koltai József, akik két hétre fölcserélték az autó volánját a kombájnéval, és színes-lé­­lekkel hozzásegítettek ahhoz, hogy a vállalás teljesüljön. Ma már túl a nehéz feladaton, a testvérüzemeknek, termelőszö­vetkezeteknek segítenek, hogy mielőbb biztonságba kerüljön ott is a kukoricatermés. Amikor a gazdaságban folyó kongresszusi versenymozga­lomról beszélünk, akkor feltét­lenül szólnunk kell arról a szocialista szerződésről, ame­lyet, éppen a jelentős esemény tiszteletére kötöttek az agárdi Agrokomplex-szel, a Tabi Gépjavító Állomással, a volt útépítő, ma Somogy megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat­tal azért, hogy a­zaranyi ser­téstelep határidő előtt elké­szüljön. Ma, amikor a szerző­désben foglaltakat pontról pontra elemezzük, úgy össze­gezhetjük: a sok nehézség, anyaghiány és egyéb ok miatt ugyan egy kis megcsúszás van, de olyan felelősséggel, törek­véssel végzi a munkában részt vevő mindegyik szerv a fel­adatát, hogy megvan a bizto­­­­síték arra: még ebben az év­ben megkezdődhet a telep részleges üzemelése. Ahogy azt célkitűzésükben meg is hatá­rozták. Ez azt jelenti, hogy az idén csaknem hatvanhárom millió forint értéket építenek itt meg. A gazdaság központi épí­tőbrigádja úgy vállalta, hogy év végéig 4 604 000 forint értékű munkát végez, ezzel szemben jelenleg már 7 800 000 forintos teljesítésnél tart. A brigád egy tagja havonta mintegy 17- 18 000 forint termelési értéket állított elő. A jó szándékú tö­rekvés, a szerződésben foglal­tak elvégzése jellemzi vala­mennyi alvállalkozó munkáját. Az Agrokomplex különösen nagy erőt csoportosított és cso­portosít ide, a mélyépítők pó­tolták korábbi lemaradásukat, s ma már a visszalevő egyet­len munkájukon, a bekötő út építésén dolgoznak. A Tabi Gépjavító Állomásnál is ha­sonló a helyzet. Igaz, hogy anyaghiány az ő feladataikban is okozott zavarokat, de való­ban mindent elkövetve túlju­tottak a nehézségeken és pó­tolták a lemaradást. Amikor a nehézségekről beszélünk, ak­kor érdemes megemlíteni azo­kat is, akik ugyan nem »fe­lek« a szocialista szerződésben — a Kaposvári TÜZÉP-re, a batéi TOVÁL-ra gondolunk — de közreműködtek, segítettek abban, hogy a kongresszus tiszteletére kötött szerződésben foglaltak megvalósulhassanak. Tíz éve alakult a Becsület brigád a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyárában. Azóta minden évben elnyerték a szocialista címet. Tagjai kö­zül öten aranykoszorús brigád­tagok, S a folytatás? Augusz­tusban felhívással fordultak a gyár többi brigádjához, hogy indítsanak a kongresszus tisz­teletére munkaversenyt és te­gyenek vállalásokat. Az általuk kezdeményezett versenyt — mint a november 4-i értékelé­sen kiderült — meg is nyer­ték, s az első hellyel járó 2000 forintot is felvették. Egyetlen kérdésre kérek választ: — Hogyan sikerült? — Tudtuk, hogy jobb a 100 százalékon legfonto­seb­bi teljesítés — mondja F­ajcsi József­né brigádvezető. — Hi­szen a mi, országos méretek­ben nagyon apró munkánk is hozzásegít az egyszázalékos túlteljesítéshez. Mivel a mun­káskéz hiánya is szorító gond a gyárban, a szokásos négy ol­dal helyett ötöt vállaltunk. Egy-egy fonónő ugyanis két gépen dolgozik, s ehhez vállal­tuk a harmadik gép jobb vagy bal oldalát, így aztán a telje­sítményünk rendszeresen 101— 102 százalék között mozgott. Törzsök Gyuláné brigádtag: — Ha nem olyan jó a szel­lem közöttünk, mint amilyen, nem tudtuk volna ezt meg­tenni. A brigád teljesítménye függ a leszedőktől is, de ugyanez áll fordítva. Ha nem hangoljuk össze a munkát, ha hiányzik az egyetértés, nem megyünk semmire. Szalai Miklós művezető: — A jó kollektív szellem mellett azért másra is szükség volt: szakértelemre, nagy ta­pasztalatra. Vállalásuk tulaj­donképpen húszszázalékos munkaintenzitás-növekedést jelentett, tehát fokozódott az igénybevétel. Sokszor láttam, ahogy a mindig gyors, min­dig friss kezek fáradtan mo­zogtak, láttam az arcokra ülő fáradtságot is. Legyűrni, felül­kerekedni rajta csak erős akarattal lehetett. S a brigád akaraterőből is jelesre vizs­gázott. No és mindemellett a brigádokkal együtt dolgozó ta­nulólányok teljesítménye is a Becsület brigádban volt a leg­magasabb. S amit a szigorúan vett termelésen kívül végez­tek, az is figyelemre méltó. Hüvelyválogatás, selejtcsévék javítása műszak után, társa­dalmi munkában. Mindezt úgy, ahogy nevükhöz illik: becsülettel. Az ötödik oldal SOMOGYI NÉP­LA­P Vasárnap, 1970. november 22. Ezrelékek, százalékok A csövekben sípolva rohan a forró gőz, s a cukorgyár­ban örülnek ennek. Mert a sü­vítő hang azt is jelenti: megy a munka, egyenletes jól a termelés. Naponta 200—230 vagon répát nyelnek el az asztatok, s a cukorraktárban hófehéren ömlik a késztermék. Közös munka eredménye ez. Itt a gyárban minden egyes ember munkája csak a cu­korgyártást szolgálhatja. Ami­kor az emberek a kongresszu­si m­unkaversenyről hallottak, akkor is a közös munkára gondoltak; hiába dolgozik jól az egyik üzemrész, ha a má­sik nem segíti. Mint a lánc, úgy kapcsolódnak egybe itt a munkafolyamatok, s ha vala­hol többet adnak, a végén csak úgy lesz ebből valóban több, ha mindenki hozzáadja a magáét. A százalékok több mint ezerháromszáz ember munká­jából tevődnek össze. Jegyzem az eredményeket: októberben 1,1 túlteljesítettek a százalékkal répafeldol­gozási tervet és 3,3 százalék­kal több cukor került a rak­tárba, mint amennyire szá­mítottak. Novemberben, ahogy most számolják, sokkal több répát négy száza­dolgoznak fel a tervezettnél, s kará­csony körül elfogy 18 800 va­gon. Azt mondják, a kongresszu­si verseny eredményei ezek, s a nemzeti jövedelem egy­százalékos túlteljesítését se­gítik.­­ Amikor a vállalásoka­t megtettük, a tervtúlteljesítés­ről, az önköltség és a cukor­­veszteség csökkentéséről be­széltünk legtöbbet. Ezeknél csupán ezrelékekről van szó, de a sok kicsi sokra megy élve alapján ez is szép sujt­ma. Ha két ezrelékkel sike­rül csökkenteni ezt — már pedig eddig sikerült —, a­z alig kevesebbet, mint három vagont jelent, s ez pénzben 305 000 forint. A verseny, amelynek szép eredmény vannak, nálunk nem zárul a kongresszussal: a repüte dolgozás befejezéséig tart A mokkarészlegben a tervezettnél 12 százalékkal több cu­kor kerül le a gépekről naponta.

Next