Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)
1971-04-08 / 83. szám
NÉGY ÉV ALATT TÖRTÉNT !Mind többet terem ő gazdának tartottak, megadtam én mindent a földnek, amit csak lehetett akkor. De ha abban az időben azt mondja valaki, hogy ilyen termést is lehet betakarítani, mint mostanában, annak a szemébe mondom, hogy nem ért a mezőgazdasághoz, ilyen nincs .. .« — hányszor és hány helyen lehetett hallani ilyen véleményt az elmúlt időszakban, kivált idős, sokat megélt, sokat tapasztalt parasztemberek szájából. Volt, aki így fogalmazott, volt, aki úgy, de a lényeg egy maradt: elismeréssel, bizonyos mértékű , csodálattal adóznak a ténynek, amelyről csak úgy beszélünk — évről évre nőnek a termésátlagok. Ha egy hosszabb időszak adatait elemezzük, akkor méltán mondhatjuk úgy: kiváltképpen az utóbbi négy-öt év jellemzője volt, hogy a vénytermesztés eredménye, nőa holdanként dinamikusan, termésmennyiség a még lendületesebben korábbinál növekedett. Egy értékelő jelentés ezt az időszakot így summázza: »A fejlődés alapvető meghatározója a növénytermesztési fő ágazat jó átlagtermése és jövedelmezősége volt.« Milyen tények, számszerű adatok adtak alapot az említett ítélet megfogalmazására?értékAz 1956—60-as évek átlagáaban a megyében 9 mázsa volt holdankénti búzatermés, 1961—65 között ez az átlagalig több mint 10,6 mázáéra másfél mázsával emelkedett A legutóbbi időszakban viszont ■*— 1966 és 1970 között — az átlagtermés 13 mázsa volt. Ezen belül volt olyan kiemelkedően jó év, mint például 1969, amikor búzából 14,8 mázsát takarítottak be holdanként szövetkezeteink. A fejlődés növekvő dinamizmusára, lendületére említhetünk más példát is. Kukoricából az elmúlt tervidőszak termésátlaga 18,7 mázsa volt, három mázsával több, mint a megelőző tervidőszak átlagában. S az elmúlt években olyan átlagterméseket jegyezhettünk fel, amelyek megyénk mezőgazdaságának történetében egyedülállóak. És sorolhatnánk tovább: cukorrépából egy évtizeddel ezelőtt nem értük el megyei átlagban a 116 mázsát, a második ötéves terv során már 145, a legutóbbi évek átlagában pedig csaknem 172 mázsa termést takarítottak be holdanként mezőgazdasági nagyüzemeink. Ha ezeket a tényeket, számokat egymás mellé helyezzük, akkor meg kell látni azt a nagyon céltudatos törekvést, amelyet lényegében kifejeznek. Mert nem önmagától és a nem véletlenül alakult így ez számsor. Sok, sok feltétele van annak, hogy egy hold föld évről évre többet teremhessen. Nem célunk — és nem is lehet — felsorolni mindazt, amit a termésátlagok növelése érdekében tettek nagyüzemeink, ám a sokrétű munkából feltétlenül meg kell említenünk néhányat. Fontos és lényegében napjainkban tovább tovább tökéletesedő folytatódó folyamat indult meg gazdaságainkban az elmúlt években: javult, egyszerűsödött a vetésszerke egy hold zet, a belterjesség fokozásával együtt megkezdődött az észszerű, céltudatos szakosodás. Korszerűbb üzemszervezésre, munkaszervezésre nyílt mód, s természetesen arra ezzel is, hogy a gépesítési színvonal emelésével egy időben jobb agrotechnikai feltételek mellett dolgozhassanak üzemeink. De említhetnénk a magasabb szintű, jobb talajerő-gazdálkodást és nem utolsósorban a növekvő műtrágya-felhasználást. (Négy év alatt csaknem megkétszereződött az egy holdra juttatott műtrágya mennyisége.) Ezek a tényezők mind, mind közrejátszottak a termésátlagok dinamikus növekedésében, s egyben a mésbiztonság fokozásában terns. Mert nem a kiugró eredmények elérése a célunk, hanem a tartósan magas termésátlagok elérése. S a négy év eredményeinél ezt is meg kell említeni. Sok elismerő véleményt jegyeztünk le az elmúlt évek alatt, és a sornak bizonyára még nincs vége. A termésátlagok növekedésének sok feltétele volt és van, s ezeknek a feltételeknek mind teljesebben megfeleltek nagyüzemeink. Ezért mikor azt mondjuk: mind többet terem egy hold, kimondjuk azt is: egyre magasabb színvonalon gazdálkodnak termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink Mert a mezőgazdaságban — mint a génben a fogaskerekek — minden munka minden tevékenység kapcsolódik egymáshoz. Vörös Márta Mit csinál szabad idejében? Utaznak 83 percet — A betanított munkások nem olvassák a szakirodalmat MENNYI a szabad idejük, hogyan használják ezt Erre a kérdésre kerestek fel ? laszt egy felmérés során váSomogy legfiatalabb üzemében, a Budapesti Finommechanikai Vállalat Kaposvári Gyárában. A múlt évben avatott üzemnek a fölmérés idején 461 dolgozója volt. Közülük 151 válaszolt a kérdőívekre. A fölmérésnél ügyeltek arra, hogy minden munkásréteg arányának megfelelően kapjon eőívet. Külön kezelték a kétférfiak és a nők válaszait; ezt az tette szükségessé, hogy a családban betöltött különböző szerepük miatt nem egyenlő a szabad idejük. A megkérdezett 151 ember közül nyolcvannak általános iskolánál nincs magasabb végzettsége, gimnáziumban, negyvenhárman tizenhatan technikumban érettségiztek, öten végeztek főiskolát, heten pedig egyetemet. Szabad idejüket jelentősen meghatározza, hogy mennyi ideig utaznak a lakásuk és a munkahely között. A százötvenegy ember átlag 1 óra 23 percet utazik. A legtöbben fél órát töltenek járművön, de a megkérdezett 151 emberből negyvenkettő naponta fél, egy órát utazik, negyvenegy 1—2 órát, s heten négy óránál többet. Ez az idő többnyire zsúfolt vonatokon, autóbuszokon vagy pályaudvaron telik el. Hasznosan szinte lehetetlen felhasználni. E tényben befolyásolja szabad jelentőidejüket, továbbképzési, önművelési lehetőségüket. A felmérés során azt is megkérdezték: mennyi a szabad idejük? A kérdőívek tanúsága szerint naponta fél óra és öt óra között van az az idő, amelyet saját kedvtelésükre, szórakozásra, olvasásra, lásra fordíthatnak. A két tanúhatárérték között meglehetősen nagy a szóródás, s átlagban 3 óra 13 perc az emberek szabad ideje. Érdekes képet mutat ennek a felhasználása. Az ember azt várná, hogy több a szabad ideje, ordít tanulásra, műve- A valóság azonban más. Azok, akiknek mindössze egy óra, szabad idejük van, többet fordítanak ilyen célra, mint akik öt órával rendelkeznek. Akik a felmérést végezték — Molnár Lászlóné oktatási előadó vezetésével a gyár személyzeti csoportja — azt is megkérdezték, hogy — a televízió és a rádió díját nem számolva — mennyit költenek havonta kulturális célra. A 86 forintos átlag mutat valamit az igényekből. S mire költik ezt? Könyvekre, folyóiratokra, újságokra,mozira, színházra, s — néhányan — hangversenyre is. Érdekes megfigyelés, hogy újságot ugyanazok olvasnak, akik rádiót hallgatnak, tv-t néznek. A megkérdezett 151 emberből újságot rendszeresen 144, folyóiratot 103, könyvet 112 olvas. Olvasottság szempontjából első helyen áll a Budapesti Finommechanikai Vállalat Kaposvári Gyárában a Somogyi Néplap. Ezt a Népszabadság és a Magyar Nemzet követi. Heten nem olvasnak újságot, nem hallgatnak rádiót, nem néznek tv-t. Ez a hét ember naponta öt órát tölt utazással. Azt szokták mondani, hogy a híradástechnika értéke szellemi érték. Éppen ezért nem közömbös, hogy a munkások, alkalmazottak mennyit fordítanak a szakmai ismeretek gyarapítására. A tapasztalatok szerint elsősorban a szakmunkások, technikusok és mérnökök forgatják a szakirodalmat. A betanított munkások közül alig néhányan foglalkoznak ezzel.. A tapasztalatok alapján sürgetik, hogy szervezzenek részükre az üzemen belül tanfolyamokat. BÁR A VIZSGÁLAT egy országos felmérés része, gyár is levonja belőle a megafelelő következtetéseket: most készülő könyvtárukba elsősorban olyan könyveket vásárolnak, amelyeket szívesen forgatnának a dolgozók. A felvetett gondok megoldására vét dolgoznak ki a gyárban.ter K. I I Korszerű szárítóberendezésekre van szükség A termés egy része a betakarítás után azért megy tönkre, mert a gazdaságoknak nincsen elegendő szárító berendezése. A minőségi veszteség például a kukoricánál évenként elérheti a 30 százalékot is. A szálastakarmányoknál még ennél is több lehet, a tápanyag-tartalom csaknem fele megsemmisül akkor, ha a termés szárításával megkésnek vagy nem megfelelő technológiát alkalmaznak — erről a kérdésről tanácskozott szerdán dr. Gergely István miniszterhelyettes elnökletével a MÉM műszakifejlesztési tanácsa. Az ülésen ott volt dr. Lénárt Lajos miniszterhelyettes is. A szakemberek megállapították: a takarmányok szárítását annál is inkább gyorsan kell megoldani, mert így lényegesen fokozni lehet a »termésátlagokat«. A hazai kukorica szükségletet, amely évente 4 millió tonnát tesz ki, a következő években is a jelenlegi termőterületről lehet kielégíteni, de a betakarításnál az eddiginél több korszerű szárító berendezésre van szükség és a raktárgondokon is enyhíteni kell. A gabonaipar szintén ilyen gondokkal küszködik, bár itt is erőteljes a fejlődés. Két év alatt például megkétszereződött és a múlt évben már elérte az óránkénti háromezer tonnás teljesítményt a gabonaipar szárító gépek A negyedik ötéves tervben ezt a teljesítményt 5200 tonnára fokozzák és így több mint 3 millió tonnányi gabona megszárítására rendezkednek be, SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök ISV április 8.• Egészségügyi dolgozók választási gyűlése Kaposváron Dr. Szabó Zoltán miniszter mondott beszédet Szinte jelképes volt, hogy éppen az egészségügyi világnapon szervezte meg a Hazafias Népfront megyei bizottsága és az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága az egészségügyiek választási gyűlését tegnap délelőtt Kaposváron. A megye minden részéből érkezett dolgozók, ápolónők, asszisztensek, orvosok, gyógyszerészek töltötték meg a Latinén Sándor Művelődési Központ nagytermét Fehér ruhás és fityulás ápolónő jelöltek sorfala között vonult be az elnökség. A színpadon elhelyezett elnöki asztal mellett a város, az egészségügyi intézmények vezetői, képviselői foglaltak helyet, s ott volt dr. Szabó Zoltán, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, egészségügyi miniszter, Kocsis László, a megyei pártvb tagja, a Hazafias Népfront megyei elnöke, Varga Károly, a népfront megyei titkára, dr. Vároknyi Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, dr. Sári Ferencné, az orvos-egészségügyi szakszervezet megyei titkára. A választási gyűlést dr. Andrásovszky Barna, az orvos-egészségügyi szakszervezet megyei elnöke nyitotta meg, köszöntötte a vendégeket, külön az első választókat, s a gyűlés idején is szolgálatukat teljesítő munkatársakat. Ezután dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter lépett az emelvényre. Elöljáróban szintén üdvözölte a választási gyűlés részvevőit, rajtuk keresztül pedig Somogy minden egészségügyi dolgozóját, gyógyszerészét, orvosát. Ezután a választással, mint belpolitikai életünk fontos eseményével foglalkozott. . . Az elmúlt hetekben, ezekben a napokban — a választásokra készülve — az ország népe számot vet országos dolgainkkal, végzett munkájával, az eljövendő négy év feladataival. Mérleget szükséges készítenünk nekünk egészségügyi dolgozóknak, gyógyszerészeknek, orvosoknak is, mérleget arról, hogy mit adott számunkra az elmúlt négy év, országos dolgaink, a magunk feladatainak megoldását hogyan szolgáltuk munkánkkal. Mit tartalmaz fejlesztésben, feladatban az a program, amelyre szavazunk, amelynek megvalósítására tanácstagokat, országgyűlési képviselőket választunk. Dr. Szabó Zoltán ezután azokról az eredményekről szólt — beszédes tényekkel illusztrálva —, amelyeket az öt évben ért el az egészségügy. A tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma 75,7-ről 81-re emelkedett, ennél is fontosabb azonban a minőségi változás, hiszen a hatezerkilencszázhetvenkilenc új kórházi ágyból négyezernégyszáz a tíz új kórházban található. Kiemelte, hogy öt év alatt nyolcszázmillió forintot fordítottak a gép- és műszerállomány fejlesztésére. — Hadd szólhassak az önök megyéjéről, Somogyról is. Talán annál is inkább kérhetem, tehetem ezt, mert a képben, melyet Somogyról adhatok, lényeges vonásaival bennefoglaltatik az ország egészének képe is. Hét-hét gyermekorvosi, illetve új általános körzet létesült, s kétszázzal csökkent az egy körzetre jutó lakosság száma, a napi szakorvosi munkaóráké viszont 237 órával szaporodott. Barcson új rendelőintézet létesült, huszonnyolc százalékkal nőtt a bölcsődei férőhelyek száma, megépült a siófoki kórház, a kaposvári KÖJÁL-székház. A megye teljes beruházási előirányzata száznegyvenhétmillió forint volt, terven felül azonban még tizenhárommilliót kapott gép és műszer beszerzésére, rendelőintézet építésére. A miniszter elismeréssel szólt arról, hogy követendő például szolgál a megye egészségügyi költségvetése, hiszen növekedése tíz százalékkal nagyobb volt az országos átlagnál, s ez a tanácsokat dicséri. A gyűlés szónoka ezután az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulását összegezte. Somogy egészségügyi személyi ellátottságáról szólva elmondta, hogy a tízezer lakosra jutó orvosok száma 11,5-ről 15,2-re emelkedett. Ennél is jelentősebb, hogy 1965-ben a be nem töltött orvosi állások aránya nagyobb, 1970-ben pedig kisebb volt, mint az országos átlag, s az üres ápolónői állások aránya Somogyban egyharmada csak az országos átlagnak. Beszédének későbbi részében rámutatott egy negatív tendenciára is: a megyék közül Somogyban volt legalacsonyabb az élveszületési gyakoriság, legmagasabb arányú az általános halálozás, s ebből adódóan legkisebb a természetes szaporodás. A megye egészségügyi dolgozói — mint mondotta — sokat tehetnek a helyzet megváltoztatásáért. Dr. Szabó Zoltán beszéde befejező részében a negyedik ötéves tervvel, s ezen belül is az egészségügy várható fejlődésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a fő tendencia továbbra is a fekvőbeteg-ellátás feltételeinek javítása lesz, ennek keretében fejlesztik és rekonstruálják az egyetemi klinikákat, az országos intézeteket, a megyei kórházakat. — Biztos vagyok benne, hogy a magyar egészségügyi dolgozók — soraikban Somogy megye egészségügyi dolgozóival — szocialista társadalmunk iránti közéleti felelősséggel áthatottan veszik ki részüket a választásból éppúgy, mint az előttük álló nagy feladatok megoldásából — fejezte be beszédét a miniszter A választási gyűlés dr. Andrásofszky Barna zárszavával fejeződött be. Dr. Szabó Zoltán ezután megtekintette a kaposvári kórház szülészetét, majd a mosdós szanatóriumot