Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-29 / 151. szám
Útmutatás és öntevékenység A népfronttestületek újjáválasztása során megfiatalodtak, felfrissültek a népfrontbizottságok és elnökségek. A falugyűlések, a megyei küldöttértekezletek és az V. kongresszus gazdag tartalmi útmutatást adtak a mozgalom számára. A legalapvetőbb tehát adva vannak feltételek ahhoz, hogy a népfrontmozgalom is eredményesen vegyen részt a lakóterületek politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális tennivalóinak meghatározásában, megvalósításában. A munka további hatékonysága ezért most alapvetően a helyi pártszervek elvi-politikai útmutatásától és a népfront testületeinek öntevékenységétől függ. A népfrontmozgalom akkor tud megfelelni a követelményeknek, ha testületei folyamatosan működnek. Ezt azért szükséges megemlíteni, mert az elmúlt években jó néhány községben csupán a kampányfeladatok idején tartottak bizottsági és elnökségi üléseket. A társadalmi igények szükségessé teszik, hogy a bizottságok legalább három-négy havonként, az elnökségek pedig havonta-hatszerenként tanácskozzanak. Téma és tenmivaló mindenhol bőven található. A gondot inkább az okozza, hogy a népfronttestületek ezek közül mindig a legfontosabbakat és a legidőszerűbbeket válasszák ki. Ehhez, valamint a tanácsosai, a KISZ-szel és a többi társadalmi szervvel történő tervegyeztetéshez, a közös feladatok megjelöléséhez és a fölösleges átfedések kiküszöböléséhez a pártbizottságok és pártalapszervezetek hatékony segítséget tudnak nyújtani a felsorolt szervekben dolgozó párttagok útján. A népfrontmunka folyamatosságát másrészt az biztosíthatja, ha gondosan előkészítik a bizottsági és elnökségi ülések napirendjeit, az eszmecseréket, elhatározásokat pedig tettek követik. E követelmény valóra váltása elsősorban a népfront helyi vezetőin, mozgalomban dolgozó párttaagokén áül. Ezeket az alapelveket mindenkor szükséges figyelembe venni. Vannak azonban közvetlenebb teendők is, melyeket a pártszervek a második félévben feladatul adhatnak a népfrontban tevékenykedő párttagoknak. A pártszervek — a helyi körülmények mérlegelése alapján— gazdag lehetőségek közül választhatnak. Ajánlhatják például, hogy a népfronttestületek tűzzék napirendre a múlt évi országgyűlési és tanácsválasztások, az idei tanácstagi beszámolók és a nyilvános falugyűlések alkalmával elhangzott észrevételek, javaslatok sorsát. A helyi tanácsokkal együtt vizsgálják meg, hogy válaszoltak-e mindenkinek, a teljesíthető kérések, javaslatok alapján történtek-e intézkedések, s az időközben előállott változások miatt egyes esetekben szükséges-e korrigálni a nem korábbi válaszokat? Ismeretes, hogy a negyedik ötéves tervben előirányzott beruházások csökkennek, egy részük csak a következő tervidőszakban valósul meg. Ez hatással lesz tanácsok helyi fejlesztési programjára is. A népfronttestületek a lakosság véleményének figyelembevételével javaslatot készíthetnek a megmaradó keretek felhasználásához, a helyi erőforrásoknak társadalmi munkával, vízmű-, lakásépítő és más hasonló társulások szervezésével történő szítéséhez, gyarapításához,kiegéA lakosság véleményének, javaslatainak összegyűjtéséhez, a helyi kedvezmények kibontakoztatásához sokoldalú segítséget nyújthatnak a tanácstagok is. Hasznos volna, ha a népfront aktivistáival együtt minél több családhoz ellátogatnának és eszmecserét folytatnának lakóhelyük gondjairól, terveiről. A népfrontszervek újjáválasztása során szinte mindenhol szóba került, hogy a lakosság igényli az élénk lakóterületi közéletet, hogy működjön minél mérték, több népfrontklub és politikai fórum, ahol különböző témájú előadásokat, tájékoztatókat hallgathatnak, konzultációkra, eszmecserékre, kötetlen beszélgetésekre kerülhet sor. Ezeknek az igényeknek a jogosságához nem fér kétség. Ezért csak helyeselhető, ha a pártszervek segítik e programok összeállítását, és jól szült propagandistákat, felkővitavezetőket bocsátanak a népfrontbizottságok rendelkezésére. A nyilvános gyűléseken több helyen bírálták a helyi népfronttestületeket, mert elhanyagolták .a lakosság különböző rétegeivel való törődést. Ahol ilyen gondok vannak, érdemes a népfrontelnökség napirendjére tűzni, milyen módon lehetne pótolni a hiányosságokat, s az érdekeltek bevonásával hogyan lehetne differenciáltabb, színesebb tömegpolitikai munkát végezni a munkások, tsz-parasztok, értelmiségiek, kisiparosok, kiskereskedők, nők, fiatalok és nyugdíjasok körében. Ehhez ugyancsak hasznos tanácsokat kaphat a népfront a helyi pártszervektől, így például az említett gyűlések felszólalói közül többen javasolták hogy a népfrontbizottságok elevenítsék fel a kapcsolatokat a helyi tsz-t egykor patronáló munkásokkal, kössék vissze a kölcsönös üzemlátogatásokat a munkás—paraszt szövetség erőítését szolgáló eszmecserékkel. Szinte nincs az országnak olyan helysége, ahol ne volna tennivaló a nők és a fiatalok helyzetének további javítása érdekében. A pártszervezetek — a helységenkénti sajátosságok alapján — javaslatokat tehetnek a nők és a fiatalok helyzetének javítására és a közvélemény helyes irányú formálására. Végül arra is érdemes gondolni, hogy szeptemberben kezdődik az új tanév. Ez azt is jelenti, hogy ismét munkához látnak a népfront patronálásával működő szülői munkaközösségek. Érthető, hogy most, amikor napirendre került oktatási rendszerünk további korszerűsítése, több konkrét segítséget és tájékoztatót várnak a szülői munkaközösségek is. Ezért helyes, ha a népfrontbizottságokban dolgozó párttagok ehhez is kapnak segítséget. Hosszan lehetne még sorolni a tennivalókat. Erre azonban nincs szükség, mert az eddigiek is jól érzékeltetik, hogy a népfronttestületek folyamatos működése ma már fontos társadalmi igény. Ehhez joggal várnak segítséget, útmutatást a helyi pártszervektől. Gál Gyula, az MSZMP KB munkatársa kevesebbet mennek a gépkocsivezetők A gesztenyefák övezte autóbusz-pályaudvaron fakóbbak a színek:*hiányzik a diákok tarka forgataga. A forgalom azonban — úgy tűnik — éppen olyan nagy, mint az év bármelyik más napján. A betontető alatt naponta tizenhat órán át van csúcsforgalom. A hatalmas Ikarusok úgy állnak itt sorba, mint a kikötő előtt a hajók. Sebbgh a furcsa szárazföldi kikötőben naponta tízezernél több ember fordul meg. A kaposvári autóbusz-pályaudvar mindössze ötéves. Amikor készült, a jelenlegi forgalomnak körülbelül a felére számítottak. Ma kétszáznál több gépkocsivezető 119 autóbusszal érkezik ide többször is. Nyolcvan naponta kalauz próbálja meg — főleg csúcsidőben —, hogy az Ikarusok befogadóképességénél több utast valahogy elhelyezze. Eddig úgy tűnik, sikerült. Haszorongva is, de mindenki eljutott a céljához. S ez az első — nagyon nehéz — gond. A zsúfoltságot csökkenteni kellene. Ezt már régóta mondják az utasok és a személyzet is. Az embererek többsége nem egyszerűen csak utazni akar, hanem kényelmet is vár a buszokon. Az ülőhely biztosítása — főleg rövidebb távolságon — azonban egyelőre még elérhetetlennek látszó álom. Kardos Gyula, a kaposvári autóbuszállomás vezetője mindehhez hozzáteszi, hogy — a lehetőségeket is figyelembe véve — igyekeznek javítani az utazás kulturáltságán. Több kocsit indítanak ugyanazon az útvonalon, ha az előrejelzések szerint sok lesz az utas. Az Utasellátó Vállalattal történt megállapodás értelmében a távolsági járatokon büfét is nyitottak. Hűtőszekrényből árusít sört, üdítő italt a kalauz a budapesti, a barcsi és a zalaegerszegi járaton, s hamarosan a pécsi, a marcali és Somogyszob—Pécs közötti autóbuszba is beszerelik a hűtőszekrényt. Kétségkívül — főleg ebben a nagy kánikulában — kedves figyelmesség ez a Volánnal és az Utasellátótól is. — Mi okozza a legtöbb gondot? — kérdem az autóbuszállomás vezetőjétől. — A buszok — feleli. — Viszonylag sok a meghibásodás, s nekünk ennek ellenére biztosítani kell járatainkat. A gépkocsivezetők régi gondját sikerült megoldani. Csak egy példa erre: a múlt év májusában átlagosan 279 órát utaztak. Az idén májusban 202 óra volt az átlagos szolgálati idejük. Mindezt úgy oldottuk meg, hogy fizetésük a kevesebb elfoglaltság ellenére sem csökkent. — Hol szorít leginkább a cipő? — A városi tömegközlekedésben. Tizenhat vonalunkon naponta 30 ezer ember utazik. S ehhez még egy szám: a múlt évben Kaposvár minden lakója — a csecsemőket is beszámítva — százhatvanszor szállt fel az autóbuszra. Sok ez vagy kevés? Az országos átlag százhetven körül van. Természetesen a budapesti közlekedést is beszámítva A helyi járatok között a Kalinyin lakótelep és a vasútállomás között közlekedő 12-es a legzsúfoltabb. Pedig ezt már periodikusan közlekedtetjük: csúcsidőben negyedóránként, egyébként ,félóránként. De mégis nagy a zsúfoltság, s ha beköltöznek a 330 lakásos sávházba, még nehezebb lesz az utasokat elszállítani. Ezért gondolkodtunk azon is, hogy az ősztől gyorsjáratot indítunk a Kalinyin lakótelep és a keleti ipartelep között: ez lehetővé teszi, hogy a munkások gyorsabban — a vasútállomás érintése nélkül — jussanak el munkahelyükre. A kaposvári helyi járatra mintha az utóbbi időben kevesebb lenne a panasz. Okát itt, az autóbusz-pályaudvaron azzal magyarázzák, hogy sikerült előbbre lépni a forgalomirányításban. Korábban onnan indultak a helyi járatok is, ahonnan a távolságiak. Az apparátus nem tudott kellő gonddal foglalkozni ezzel a csöppet sem könnyű munkával. Most a vasútállomás elői indítják a helyi járatokat, forgalomirányítók reggel 4-től a éjjel 11-ig csak ezzel foglalkoznak. E munka hatékonyságát éppen a kevesebb panaszon mérik le. E. L Aratják az őszi árpát A böhönyei Szabadság Tsz 27 holdas tábláján az őszi árpát két kombájnnal vágják. A tsz-nek 1134 hold aratnivalója van az idén. A két gép 5,5—6 vagon gabonát takarít be naponta. Szabó Kálmán tsz-elnök, Illés László főagronómus és Tamás László párttitkár az árpa érését vizsgálja. A becslés alapján 18—20 mázsás holdankénti átlagtermésre számítanak. KÉT CENTENÁRIUM Százéves jubileumra készül Kaposvár Városszépítő mozgalom • Minden jó ötletet összegyűjtenek • Szép fővárosunk cenetenáriuma ez év lesz. Száz éve szeptemberében született meg Budapest két szabad királyi város, Pest és Buda, valamint Ó buda mezőváros egyesüléséből. Ezt a centenáriumot az egész ország — így természetesen Somogy megye is — együtt ünnepli a fővárosiakkal. A centenáriumi ünnepségsorozat méltó megrendezésére megalakított bizottság úgy határozott, hogy a fővárosi centenáriumi ünnepségeket összekapcsolják Kaposvár ICO éves jubileumával. De mit ünnepel tulajdonképpen Kaposvár? Még Kaposvár mezőváros utolsó bírójának, Zuzman Józsefnek az idejében indult el az a mozgalom, mely az 1871. évi XVIII. törvénycikk alapján azért harcolt, hogy a megyeszékhely ne legyen többé falusias jellegű mezőváros, hanem kapjon önálló tanácsot és önkormányzatot. Útjára indított kérelméhez a város az 1872. május 6- án tartott megyei közgyűlés támogatását kérte. A rendezett tanácsú státus elnyeréséért a megye 1872. szeptember 12-én terjesztette elő pártoló véleményét a belügyminiszterhez. Az 1873. január 20-i városi képviselőtestületi választások alapján a rendezett tanácsú város alakuló közgyűlése 1873. január 22-én történt meg. A város első polgármestere Bárány Gusztáv lett. Tulajdonképpen ettől az időponttól számítjuk Kaposvár modern várossá való átalakulásának a kezdetéi A hajdani mezővárosból rendezett tanácsú várossá alakulás idején hatezer-hatszáznegyvenkilenc lakosa volt a városnak. Száz év alatt csaknem megtízszereződött lakossággal lépett felszabadulásunk utáni történelmünk új szakaszába a magyar középvárosok sorába. E centenárium jegyében nagyszabású társadalmi mozgalom van kibontakozóban. A városi pártbizottság operatív bizottságot alakított az évforduló megünneplésének előkészítésére és lebonyolítására. A hét albizottság számtalan elképzeléssel, ötlettel gazdagította a centenárium programját. Minden eddiginél nagyobb és szervezettebb városszépítő mozgalom kezdődik. Minden üzemet, vállalatot, intézményt, iskolát arra ösztönöznek, hogy tegye szebbé a környezetét. Csinosítani fogják a kaposvári utcákat, tereket, parkokat, lakótelepeket is. Biztosan örül majd minden kaposvári annak, hogy a centenárium tiszteletére rendezik a megyeszékhely híres és forgalmas főterét, a Kossuth teret. Korszerű világítást terveznek a térre, ünnepi kivilágítást kap a városi tanács. Új szobrokat, szökőkutakat és egyéb képzőművészeti alkotásokat avatnak, s több új épülettel és létesítménnyel gazdagodik a centenáriumát ünneplő Kaposvár. Ennek egyik kiemelkedő eseménye lesz, hogy átadják rendeltetésének a szocialista brigádok összefogásából megépülő százszemélyes óvodát. A jó levegőre vágyó kaposváriak eddig is szívesen fölkeresték a cseri parkot és a töröcskei tavat. Még vonzóbb kirándulóhellyé varázsolják most e helyeket. A parkot és a tó környékét is rendezik a város lakóinak összefogásával. A természetbarátok régi vágya teljesül, amikor út épül a töröcskei tóhoz. Az ifjúság lelkesen bekapcsolódik a városszépítésbe, ennek egyik központja lesz az a KISZ-építőtábor, melyet a cseri parkban helyeznek el. A centenáriumi rendezvénysorozatból kiemelkedik a városi pártbizottság és a városi tanács együttes álése 1973. január 23-án, az évforduló napján. Ekkor adják át a városért áldozatosan tevékenykedő lakosoknak az erre az alkalomra alapított emlékplakettet, valamint a város első díszpolgári okleveleit. Említésre méltó a várostörténeti konferencia, amelyet a Magyar Történelmi Társulattal és a Magyar Tudományos Akadémia várostörténeti bizottságával közösen rendeznek. Az Országos Műemléki Felügyelőség a centenárium tiszteletére Kaposváron ülésezik 1973 augusztusában. Számtalan vetélkedőt rendeznek, több pályázatot írnak ki. A centenárium programja elkészült, de a város minden lakosának javaslatát, ötletét, elképzelését, felajánlását szívesen várják a szervezők. Nemes kezdeményezés a centenárium jegyében mindent alkotni, a várost gyarapítani, szépíteni, fejleszteni akaró ember összefogása. S ahogyan Budapest centenáriumának megünneplése az egész ország ügye, úgy a centenáriumának megyeszékhely megünneplése minden somogyi ember szívügye; egész biztos, hogy a szülőföld szeretete arra készteti: legjobb tudásával és lelkesen járuljon hozzá a centenárium méltó megünnepléséhez.