Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
T PETŐFIRE EMLÉKEZÜNK AKÁTS GYULA Elsró^időről esztendőre gyerekkorom óta valami belső kényszer húz Petőfi Sándor versei felé. Észre sem vesszem, hogyan kerülnek a kezembe, de sokszor hetekig foglalkozom velük. Számomra a legszebb olvasmány. Egyszerű, tiszta és életerős. Mindig időszerű és példa. De azt hiszem, nemcsak én, hanem százezrek vannak így tonttl, a halhatatlan költővel. Mi sem bizonyítja ezt fényesebben, mint az, hogy száz év óta hazánkban az ő műve a legnépszerűbb ponyva. A féléves remekmű kiadásaiból nem tudnak annyit nyomni, amennyit fel ne venne a Kárpát-medence olvasóközönsége. De nemcsak nálunk van ez így. Eddig — ha jól tudom — húsz nyelven jelentek meg Cresnes versei. És van sok-sok Petőfi-vers, vagy mondjuk busákén magyar vers és válogatott kötete, amelyért a világon szinte minden művelt nyelven lelkesednek. Újra és újtra megcsodálom és elgondolkodom azon, ma is az, ami ezt a lírát ilyen halhatatlan sikerre viszi. — Lángelme volt? — Igen, az, de ez nagyon túl esetben nem jelenti épp azt, hogy műkők igényeltek. „ Azt hinnem, ennek a titoknak egyik nyitja az, hogy életéhez és művéhez nem kell sembiféle magyarázat, mert Petőfi élete és költészete egy. Olvasás közben azt érezzük, hogy az ilyen életízű költészet szervesen illik bele a világ rendjébe. Az ilyen természetű nem tud igazán ' tökéletes, e népes, egyszerű terün, mert' azonos’ tesremtőjével és raj iá áfa világgal Az ilyen líra tud csak a mindenség, az emberség és a tettek értcelméről és igazságáról őszintén ho róni ! Ezért van az, hogy Petőfi verseit sokszor jelenségeknek érezzük. Olyanok,, mint az alkonyat, a harmatos reggel vagy a tomboló égiháború. Lenyűgöz anélkül, hogy arra gondolnék, verset olvasok. Ez a tartalmi lényeg felismerése máris meggyőz arról, hgy remekművel állok szemben. Az ő költészetének nincsenek tárgyai és külön képei. Maga az élet és a lüktető világ:pánpoézis«. Vagyis élete maga a költészet Ám kételkedik ebben, az vegye elő a János vitézt, ezt a körülbelül 380 versszakios tündéri elbeszélő költeményt. Az egész mű maga az áradd élet és lirsaság. Azóta is minden magyar gyerek leghűségesebb barátja Kukorica Jancsi és puskája, Arany János Toldi Miklósára is hatott Úgy mesélték Szekszárdon, hogy még Garai élő Háry Jánosa is olvasta Petőfit, és azután kalandjait János vitézi tettekkel színezve füllentette tovább annak idején. E műből áradó tündéri varázs Petőfi sikerének igazi titka. Nem csoda, hogy az, aki huszonegy éves fejjel népének ilyen örök mesét tudott költeni, az 1845 óta irodalmunknak is legnagyobb alakja... Ez a költő így vallott magáról, ilyen hétköznapi egyszerűséggel: “A korláttalan természet vadvirága vagyok én.* Ma az őserő ilyetén idézése gyanús team.* Nála azonban egy lírai ősforrás feltörő omlásét, három idegen nyelv magvas segítségét és született egész embert jelentettek ezek gy egyszerű sorok Az egészséges tenei elmék közül való volt Mint ember és magyar is példa Becsületes, tiszta lelkű és érző a terményat gyermekének minden áspékj á&ét vitte, egészen a hallásáig. A nép fia volt. Nem csoda, hia rajongásig szerette a természetet és a népet Mint gyermek a puszták embertelen mélyébe menekült Ha csalatkozott, később is oda tért vissza, mert a természet sohasem hazudott neki. A ma is oly szenvedéllyel művelt társadalomrajznak és tájkutatásnak talán ő volt az első és egyben a legnagyobb művelője is. A Nagy-Alföldet, hazánk egyharmadát az irodalom számára ő fedezte fe. De nem úgy,, mint elődjei, Kisfaludy Sándor, Csokonai, Berzsenyi, vagy Vörösmarty, akik a tájat és társadalmi osztályai a romantika vagy az ősmagyar, és görög istenek ’ színeivel festették és azok berkévé varázsolták. Nem! Ö úgy rajzolja az Alföldet, hogy az istenigazablan Alföld. A latinos mediteárán-jellegű Kárpát-medencébe csöppent egyetlen európai füves pusztának. A nyers valót ábrázoló költeményeivel aztán még jobban megalapozta a világirodalmi sikerét Képzeljünk el Európában egy tájat, amely ismeretlen, és ezt — mondjuk — ma egy Petőfiszerű lángelme versbe önti! Hát melyik irodalom iránt fogékony nép nem kapna i kíváncsian e költő műve után? Így lett Petőfi lírájában a legeredetibb magyar táj, az Alföld, világsiker. Tájunk ősi életének pusztulása pedig csak egyre jobban emeli e költemények értékét. Az igazi nomád életformákat teremtő sík lassan már csak az ő összes költeményeiben él Aztán a kiskunsági pusztának, cserénynek, a csikósnak, gulyásnak és betyárnak, a csárdát tükröző délibábnak, a cigánykerek első szélmalomnak olyan sikere lett, hogy Európa minden turistája ezt kéri ■ számon, és filmjeink, képeink mindmáig alig győzik halmozni — vagy kerülgetni — kötelező szükségszerűségüket Pedig mindez Petőfi költészetével a legmaradandóbb és a tiszta művészit jelentette, és ma is azt jelenti. i 3 Kosztolányi, akárcsak Adynál, éppúgy téved Petőfi költői sikerének megítélésepél is. Azt mondja, azért a legnagyobb magyar költő, mert a nemzeti nagyság legnagyobb dicsőítője volt. Ez aligha áll meg! Igen, a magyar dicsőségét megcsillogtatni, de méltán, mert Európa színpadin hajdan “mienk nem volt a legkisebb szerep*. Lázas hazaszeretete és képzelete, »melynek mennydörgés volt apja, villámlás volt anyja* ragyogó versekké hódolt nemzeti dicsőségünknek. De amennyi a dicséret, legalább annyi a szókimondó, kegyetlen bírálat is nála. Senki az ő föllépéséig költőink közül oly éles szemmel és hegyes tollal nem öoncoota a magyar társadalmi és állami élet szerkezetét és szeretetét, mint ő ... Tehát nem a nemzeti nagyság dicsérete, de a legnagyobb sikerű magyar költővé hazaszeretete, mégpedig a munkás, nem a merengő hazaszeretete avatta. »Használni és nem ragyogni* — volt a jelszava. Elete az állandóan rohanó magyar élet és a tettek legviharosabb sodrában állt. Legnagyobb költőink — Kölcsey, Vörösmarty — a nemzethalál megszállottjai. gondolatának Ő viszont az egyetlen, aki hihetetlen bizalommal nézett a magyar jövő szemébe. Feltétlenül hitt népe elhivatottságában. Ez a derűs és bátorító és tettre hívó jövőbeteremtés és nem a múlt dicsőségének csillogtatása aratta a legnépszerűbb magyar költővé. Ennek a polgári erényekben tündöklő, egyszerű és becsületes, talpig férfinak életében talán csak szerelmének története volt romantikával átszőtt Nagykárolyban egy fényes megyebálon ismerte meg Szendrey Júliát, aki Erdődön, a Károly tetőz : ősi,Iramban lakott Ez a hatalmas főúri park, a csónakokat ringató tó, a pusztuló várkastély angol mágnásköltők szerelméhez is pompás keret lett volna, nem pedig a vándorszínészből ,segédszerkesztővé lett,üldözött népűéhez. Ide, Erdődre jár sebeskocsin. E főúri keretben játszódik le a vártorony árnyékában az ősi park fái között mátkasága, mely maga is végig — az esküvőig — társadalmi harc volt. Csaknem’ ablakon dobták ki leánykéréskor. A szatmári gavallérok szinte hajtóvadászattat tartottak Júlia kezéért,hogy elnyerjék, és Petőfi ellen, hogy őt lehetetlenné tegyék. De a várkisasszonyt — majdhogynem atyai átok kíséretében — a költő kapta meg. Mézeshetedt az aranyban gazdag, festői nagyibányai hegyek között, Költőn, a Teleki-kastélyban töltötte. Szerelmi lírája is ilyen viharos indítású, majd pedig a teljes boldogságban elcsendesülő. Kezdetén a rajongás és a fölfokozott »Petőfi-lángolás” képzeletét romantikus végletekbe, tündérségi hasonlatokra ragadja. A házasság után aztán azt elértem, amit ember érhet el” derűjében megelégedettség és humor szövi át családi líráját. Hogy nyárspolgárinak« ne mondhassuk ezt a földön üldvözülés állapotát, arról az imádott szabadság és szerelem elé állított bomszerelem angyala gondoskodott. Költőnk a szerelem karjaiból lépett a halál karjaiba... I Petőfi Sándor A KÖLTÉSZET Oh szent költészet, mént le vágja alázva, Miiként tiporják méltóságodat Az ostobák, s ép akkor, amidőn Törekszenek, hogy fölemeljenek. Azt hirdetik föl nem kent papjaid. Azt hirdetik fenn szavai, hogy terem vágy’, Nagyúri, díszes, tündöklő terem. Hová csupán csak fénymázas cipőkben Lehet bejárni illedelmesen.Hallgassátok, ti ál hamis próféták, Hallgassatok, egy szótok sem igaz, A költészet nem társalgó-terem. Hová fecsegni jár a cifra nép A társaság szemenszedett parádéja; Több a költészet! olyan épület, Mely nyitva van boldog-boldogtalannak minndenkinek, ki imádkozni vágy. Szóval : szentegyház, ahová betenni Bocskorban sőt mezítláb is szabad. Tadeusz Rózewicz Fehér toll Fehér toll fekete és piros a vér az ég a puszta ömlik a bor ömlik a dal Csárdaablak ablakon árnyék csillog a toll a nap kél ez nem bor már ömlik a vér Akasszátok föl a királyokat Vidám dalokat rótt könnyű tolla ha vörösbor volt a tinta De ami hóhér bárójaként sújtott azt zsarnokok vérével írta Irt borral vérrel halkan sercent a madár tolla kezében Akasszátok föl a királyokat S mikor a kedveshez irt a madárként szárnyalt az égen S ő fájdalmat dühöt lerázva felöltözött a szerelembe futott hozzá szívén sokáig hallgatózott Tolla percent a fekete éjben Akasszátok föl a királyokat Tolla parázslót* át a vörös éjen Akasszátok föl a királyokat Segesvár mellett 1 halt még senki se tudja sírhelye hol van Magyar földben van az a sír magyar kenyérben napban dalokban fordítása Fodor Andrea toll Nemrég egy kommunikációelmélettel foglalkozó ismerősöm megállapítása ütött szöget a fejembe. — Petőfi — mondta — a múlt században közel sem ismerte annyira a világot, nem voltak olyan széles körű fogalmai róla, mint ma egy elsőéves egyetemistának. Ezt a megállapítást továbbgondolva úgy vélem, mindenképpen pontosabban kell megfogalmazni. Petőfi ugyanis tényleg nem ismerte, nem élte — egyszerűen nem élhette— át a mai világunk lényeges tartamát úgy, mint egy egyetemista, de még olyannyira sem, mint egy általános iskolás ma. Megismerte viszont saját korát, a XIX. századi Magyarországnak szánta minden lényeges jellemzőjét, kora társadalmi és eszmei,gondolati összetevőit. Költészetében, politikaiközéleti szerepében s egyéni életében is pontosan tükröződnek a XIX. század eszméi, még pontosabban azok az eszméi, amelyek személyiségét alakították, s hallatlan dinamikus szenvedélyét formálták. Petőfi korának s eszméinek elemzésekor minden kutató általában eletért azzal, hogy a XIX. században két döntő ponton formálódnak az emberiség sorsát befolyásoló gondolatok Európában, s természetesen Magyarországon is. Egyrészről a nemzeti öntudat, a nemzetté válás eszméje az, ami végigsöpör egész Európán, ragyogó emléket vonz bűvkörébe, megtermékenyíti a művészetek minden ágát A XIX. század a népek nemzetté válásának, nemzetté formálódásának a százada A nemzeti eszme azonban a polgárosult Nyugathoz képest egészen másként jelentkezett nálunk és Kelet-Európa többi kis népe körében. Az Elbától keletre hiányzott a számottevő polgári réteg, amely következetesen kiteljésítette volna a folyamatot, így a meginduló nemzeti fejlődés élén a feudális középnemesség állt, s éppen ezért ez a fejlődés — a nemesség gazdasági és politikai Jarms-arcúsága miatt — torz volt. Torz agért is, mert hiányzott a politikai függetlenség, s mint az a környező népeknél általános, a kisebbségi sorsot, a tettek idegenekhez való igazításának kényszerét a fényes múlt “szellemidézésével«, hősi eredettörténetekkel igyekezték kompenzálni, bizonyítandó ,egyúttal a kormányzásra való képességet is. Fülledt, az egészséges nemzeti eszménytől, öntudattól messze eső tudattartalmak alakultak ki, amelyekből az út egyértelműen vezet a penészszagú önsajnálatba, szűkkeblű historizálásba és a a könnyű megalkuvásba 4 francia grande nation eszméin nevelkedett, de ezeken jóval túllépő Petőfi - bájt pályakezdésének szakaszán még rá is hat a reformkor múltidéző szelleme“Mert ti egykoron a porba omlott Európa homlokán tomboltatok” — alkata, indíttatása mégis egészen más, mint a vármegyeházán, arkalmas dikciókon pallérozódó, s a kisszerű helyi csatározó Sidsjkill birkózó nemességé,g későbbi verseiben, sőt tetteiben, is eljut az igaz», a XIX . század, derekán a legkorsaferűbbnek számító nemes patriotizmusig Sőt, verseiben a nemzeti kereteken túllépve megszólal a világméretű szabadságigény, s az egyetemes emberi jogok eszméje, szorosan kapcsolódva radikális— plebejus "meggyőződéséhez. (Egy gondolat bánt engemet.) S ezzel eljutottunk a költő érzés- és gondolatvilágát alakító másik körhöz is, a század korszerű embereszményének és polgárosult mintaállamának formálódó képzetéhez. E terminológiával óvatosan bánni nagyon is helyénvaló, mert a korszak társadalmi mozgásainak, érlelődő változásainak objektív és határozott iránya mellett többféle eszme és gondolat születése készíti elő e változásokat és a forradalmat. Elsőül és alapvetőn talán a francia felvilágosodást kell megemlítenünk, amely nélkül nincs a XVIII. század végén a francia forradalom s amely tulajdonképpen kikristályosította a népszuverenitás, az egyenlőség, a szabadság alapvető és egyéb szinoním fogalmait. A XIX. század közepére az események túlnőttek a felvilágosodás eszméin, s noha Petőfi mindvégig tudatosan és lelkesen vállalja a francia forradalom eszmei örökségét, a század közepére a felvilágosodás eszmeköre már tovább bővült az utópista szocialisták nézeteivel, és — mint Pándi Pál kutatásai is kimutatják — aztem újszociális gondolatkörrel A magyarországi polgári fejlődés azonban legalább olyan tragikusan Janus-arculatú és konzervatív, mint a nemzeti eszme. Ifjú Bartal György például, a megyei köznemesség ragyogó intellektusú, de mégis tipikus képviselője 1860-ban, az újjáalakult Tolna megyei Bizottmányban a legtisztább rousseaui gondolatokat, a Társadalmi szerződés alapelveit fejtegetve érvelt, az önrendelkezés mellett s az önkényuralom ellen. A magyar köznemesség mint a politikai mozgalmak vezető ereje és a közvélemény legerősebb formálója és szószólója tulajdonképpen kiforgatva az eredeti rousseaui gondolatok értelmét, politikai tőkét kovácsolt belőle magának. A Társadalmi szerződés alapvetően demokratikus vonásait, a “megye közönségére« — tehát a nemességre — mint egységes vezető erőre korlátozta Jelezve egyúttal a magyar polgárosuló társadalom korlátait és leendő tragédiáját is. S a magyar szellemi és közéletet átitató, sőt mghatározó nemesi nemzet- és társadalomeszményektől Petőfi mégis hatalmas ívben eltért, elutasítva, megtagadva azokat. Azok az információk, közéleti viták, újságcikkek, ismertetések, tanulmányok vitairatok, sőt regények, versek, útijegyzetek, amelyek Petőfi tudatvilágát közvetve vagy közvetlenül alakították, ebben a cikkben nehezen lennének reprodukálhatók. Elég talán, ha röviden áttekintjük Petőfi könyvárának tartalmát. Legelőször is szembeszökő tény: a könyvek főként a francia forradalommal foglalkoztak, de a költő érdeklődése a forradalom iránt túlterjedt a nagy előd példáján A könyvtárban jelentős hely jutott Saint Just-nek, és Böme Párisi leveleinek. De megtalálhatjuk itt a materializmusra hajtó, a katolikus egyházat támadó Kolbtól Az emberi mívelődés történetét, továbbá Mignet-től A francia forradalom története című könyvet S mint Pándi, Pál kimutatta: e könyvek révén — közvetve—közvetlenül a költő szoros kapcsolatba került az úgynevezett új szociális eszmékkel is. Ebben látom az okát hogy Petőfi olyan nagy mértékben képes volt szakítani a korabeli magyar közélet alapvető áramával, a belső öntörvényei miatt erősen korlátozott nemesi liberalizmussal. S egészen más úton, a francia forradalomból merített ihlete, szenvedélye révén, a század derekán éppen, csak kibontakozó, de mégis legkorszerűbbnek, leghaladóbbnak számító új szociális nézetekkel is megismerkedett Sőt, egyesítve alkatának dinamizmusával, egyedülálló tehetségével 1848 mindent megmozdító, napjaiban ő volt a nemzeti és társadalmi átalakulás legradikálisabb és legkövetkezetesebb harcosa. Csupor Tibor Petőfi és a XIX. század eszméi I