Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-10 / 107. szám

Jubilál az Országos Mentőszolgálat Huszonöt éves az Országos Mentőszolgálat, amelynek jog­elődje — a Budapesti Önkén­tes Mentőegyesület — 1887-ben alakult Budapesten, Euró­pában másodikként. A dr. Kresz Géza belvárosi tiszti fő­orvos által alapított szolgálat adakozásból, jótékony gyűjtés­ből és szállítási díjakból tar­totta fenn magát. A BÖME csak a főváros területén látta el a betegeket és a sérülteket. Mintájára hamarosan más vá­rosokban is mentőegyesületek alakultak, majd 1926-ban lét­rejött a Városok és Várme­gyék Országos Mentőegyesüle­te, vidéki működési területtel, azonban csak a betegek szállí­tására vállalkozott, helyszíni ellátást nem biztosított. A második világháború után, az újjáépítéskor született meg az a gondolat — egyébként már a Tanácsköztársaság idején is felvetődött —, hogy olyan mentőintézményre van szük­ség, amelyben a mentés meg­­szervezése egységes és korsze­rű az egész ország területén. Ennek szellemében alakult meg 1948. május 10-én az Or­szágos Mentőszolgálat. A szolgálat fejlődésének ér­zékeltetésére néhány adat: az első évben 76 mentőállomás dolgozott az országban, ma 158 működik. A személyzet létszá­ma 1948-ban 399 volt, most 4500-an vannak. Már kezdet­ben olyan mentőállomás­hálózat kialakítását tűz­ték ki célul, amelyben minden állomás hasonló nagy­ságú területet lát el. Azaz, biztosítani kell, hogy az egész ország területén a beteg fél órán belül mentőhöz, egy órán belül pedig kórházba jusson szükség. Időközben megindult a mentőtisztképzés is. Továb­bá az alapító rendelkezés a mentőszolgálat kötelességévé tette, hogy közreműködjék az elemi csapások, természeti ka­tasztrófák, járványok esetén, s szakvéleménnyel, tanácsadás­sal segítse a hatóságokat. így napjainkra az Országos Men­tőszolgálat az Egészségügyi Minisztérium gyógyító-meg­előző, szervezési-módszer­tani és tudományos intézménye lett, mely a betegek ellátását tekintve országos hatáskörrel rendelkezik. Budapesten és még hét vá­rosban van rohamkocsi-szol­­­gálat, 1954-ben alakult. A ro­hamkocsi olyan speciális men­tőgépkocsi, amelyben minden életmentő beavatkozást a hely­színen el lehet végezni. Jelen­tős dátum a szolgálat huszon­öt éves történetében a mentő­­kórház felállítása Budapesten, 1956-ban. Ez lehetőséget ad arra, hogy az orvos a beteget később is figyelemmel kísér­hesse. Tizenöt éve, 1958-ban alakult meg a légi betegszállí­tó csoport — repülőn gyorsab­ban, biztonságosabban lehet szállítani a súlyos sérülteket, az utazás így rázkódásmentes. Ma már minden mentőállo­mást és kocsit URH rádiótele­fonnal szereltek föl, hogy szükség esetén a kocsikat ha­ladéktalanul a bajba jutottak mentésére küldhessék. A szolgálat tervei a jövő­ben: legfontosabb, hogy a mentők minden dolgozója legmagasabb színvonalon tud­­­ja az életmentő eszközöket ke­zelni, ennek érdekében állan­dó és rendszeres továbbképzé­seket tartanak. Fokozni szeret Ez azt jelenti, hogy körülbelül­­ nék a műszerezettséget és bő­ 30 kilométerenként kell lennie eg­y-egy mentőállomásnak. Ma már majdnem teljes a háló­zat. A másik feladat: meg kel­lett oldani a mentőszakember-­­ képzést, szakápolókra volt víteni a rohamkocsi-szolgála­tot. A cél az, hogy 100 ezer lakosra körülbelül nyolc, ál­landó készenlétben levő men­tőkocsi jusson. J. E. Könyv Csokonai Vitéz Mihályról Nyomdában van Berták László új műve , r lgy segíti a tsz az óvodát Szövetkezeti „gyártmányok“ Werner Zsuzsiék környezetében Perlők László, a Somogyból elszármazott költő, prózai tó­ként mutatkozik be nemsoká­ra Csokonairól írott művével. Erről érdeklődtünk a Pécsen élő alkotótól. — Könyvem a Móra Kiadó 1972-ben indult »Így élt. ..« sorozatában jelenik meg, sorozatban a kiadó olyan tör­­­ténelmi, irodalmi stb. alakok életrajzát publikálja, akik sze­repelnek az általános iskolá­sok tankönyvében, vagy közel állnak érdeklődésükhöz. Vagy­is a sorozat általános iskolá­soknak készül, szem előtt tart­va az olvasók korát, tudását, érdeklődését. Ez elsősorban az előadásmódot, a szerkezetet határozza meg, s nem jelenti azt, hogy az életrajzból bármi­­ is kimarad. Sok-sok dokumen­ Csurgón jártam gimnáziumba, s éppen akkor, húsz ével ez­előtt ünnepeltük a költő-tanár születésének 180. évfordulóját. A Csurgón mindig eleven Csokonai-kultusz, az 1953-as ünnepségek élménye, s a köl­tőt ébresztő magyarórák je­gyeztek el a témával. Olyan volt a hangulat akkoriban a gimnáziumban, hogy bármely­ pillanatban beléphetett Csokonai, hogy megtartsa volna az órát »A magyar vércsinálásról közönségesen«. Tudvalevőleg az ilyen című tanulmányát — mindenkit megelőzve — Csur­gón írta meg 1799-ben, amikor a szokásos tantárgyak mellett magyar verstant kezdett taní­tani. Magyar verstant, amit Magyarországon akkor sehol sem tanítottak. Nem kis büsz­tüm: levelek, naplórészletek.­­ bőséggel jegyezte föl egyik ta­kortársi megnyilatkozások fel­­használásával készülnek a kö­tetek, s nagyon sok korabeli képet tartalmaznak. Eddig Fe­kete Sándor: Így élt a szabad­ságharc költője, Hegedűs Gé­za: Így élt Dózsa György és Erdődy János: Így élt Guten­berg című műve került a bol­tokba. I­nítványa a költő szavait:­­ »Deák prosodiát akárhol ta­­­­nulhattok, de magyart nem.« — Miként mélyült el Cso­konai világában? — Csurgó, a diákköri él­mény, a Csokonai járta somo­gyi szülőföld csak az érdeklő­­­­dést keltette föl, csak az inspi­rációt adta. A könyvhöz ké­szülődvén sokat forgattam a költő műveit, megismerked­tem levelezésével, a róla szó­­­­ló irodalommal. Leveleit utol­jára 1922-ben adták ki, pedig az igazi Csokonai-képhez nél­külözhetetlenek. Egyértelműen bizonyítják, hogy a költő 1795 után sem változtatta meg né­zeteit, nem vesztette el a fel­világosodás győzelmébe ve­­­tett hitét, csupán taktikát vál­­toztatott. Azt tette a fiumból való kicsapása kollé­: után, s amit Kazinczy hat évvel ké­­­­sőbb, a börtönből szabadulva. ■ A levelek kiválóan alkalma­sak az anekdotákban élő egy­oldalú Csokonai-kép­­ kiegészí­­tésére, megváltoztatására is. Sokat idéztem belőlük. — Volt-e jelenkori szak­i irodalom, amelyet fel tudott­­ használni? — A Csokonaihoz írt leve­leket kitűnő jegyzetapparátus­sal Vargha Balázsnak, a leg­jelentősebb mai Csokonai-ku­­tatónak Csokonai emlékek cí­­­­mű összeállítása tartalmazza. Természetes, hogy el kellett­­ olvasnom a költőről szóló ko­rábbi műveket is — Domby Márton 1817-ben kiadott első életrajzától Tótfalusi István­­­ nak 1966-ban megjelent mun­kájáig. Csokonai két somogyi esztendejének megírásához sok segítséget nyújtottak Ta­­káts Gyula tanulmányai. Min­denféle korai élmény ellenére most, az Így élt Csokonai Vi­téz Mihály című könyv írása közben ismerkedtem meg iga­velője, Czink Györgyné szeresen is »otthon van« két be­szélgetésünk témájában. Egy­részt azért, mert beosztásánál fogva jól ismeri, miben segí­­t ön a költővel. Petőfi tulaj­ tett és segíthet a gazdaság a donképpen keveset emlegette elődjét, de Csokonai nélkül ma már őt sem tudom elképzelni, annyi mindent tanulhatott tő­le. Gondolatai, pedagógiai el­vei annyira időszerűek, hogy tanítani kellene őket a leg­korszerűbb módszertani törek­vések példájaként. — Mint költőt »reflektor­­fényben« látja-e manapság a helyi óvodának és a napközi­nek, másrészt pedig mint édes­anya — kisfia általános isko­lás, kislánya óvodás — tagja az óvoda szülői munka­közös­ségének, s így azt is tudja, mi­re van szükségük a gyerekek­nek. — Termelőszövetkezetünk anyagi erejéhez mérten és a maga módján támogatja az óvodát, a napközit. A helybe­liek tudják, hogy ez a gazda-Él­e jelentőségének megfele-­­ sag nem tartozik a »tehető­b­en a köztudatban Csoko- j sebbek« közé, így pénzt eddig m­i? nemigen adhattunk, mert eb­­­ből magunk is szűkében va­­ellenére, j­gyünk — hallottuk a főköny­intézmé­­n velő tájékoztatását. — Ehe­— Sajnos, annak hogy utcák, terek­­nyék viselik Csokonai nevét, hogy művei könyvtárakban, boltokban kaphatók, nem jelentőségének megfelelően és köztudatban. Pedig a kortársi a értetlenség közepette a XX. vagy a XXI. században re­ménykedett. Abban, hogy »boldogabb maradék« megér­i­ti, megbecsüli majd. Hiszek benne, hogy születésének 200. évfordulója az idén újra rá­irányítja a figyelmet, sokak­kal megszeretteti, hisz minden új nemzedéknek föl kell fe­deznie őket. Bertók László könyve a n­yomda ígérete szerint szep­temberben, tanévkezdetre je­lenik meg. L. L. — Hogyan »jegyezte magát a témával? el« — Magam nem­ véletlenül választottam éppen Csokonait. A karádi Termelőszövetkezet Búzakalász i­lyett műhelyünk dolgozói hin­tőköny­­v mas játékokat készí­tettek és szereltek föl az óvo­da udvarán, s a ugyancsak az általuk termekben virágtartók, falipolcok, gyártott tárgyak találhatók. Ahol játék­ja­vításra volt szükség, megcsi­nálták. Korábban a saját ho­mokbányánkból homokot hordtunk az udvarra a gyere­keknek, de most már nem ad­hatunk, mert lezártuk a bá­nyát. Mindezt ingyen tettük, segítségképpen adtuk. Sok szövetkezeti tagunk gyermeke részesül ellátásban, féltő gon­dozásban ott, érthető, hogy a tsz a tőle telhető támogatás­ban részesíti az óvodát. Az udvaron nagy a sürgés­forgás. Pöttömnyi emberkék buzgólkodnak, épül a homok­vár. Tschepen Györgyné óvó­nő gondoskodik róla, hogy mindenkinek jusson a játékok­ból. Bent a teremben nagy komolysággal dolgozik a »fod­rásznő« : Werner Zsuzsi új fri­zurát készít kis pajtásának, s amíg a másik »kedves ven­dég«, Mak­sa Adélka sorra ke­rül, a képeskönyv lapozgatása nyújt jó szórakozást. A gyere­kek körül számos olyan tárgy van, melyet a termelőszövet­kezet műhelyében készítettek: a »búza« és a falipolc éppúgy onnan került ki, mint a fali és az álló virágtartó. Pál Márta vezető óvónő mondta: — Több mint nyolcvan gye­rek jár az óvodánkba, ennek fele a termelőszövetkezeti ta­gok gyereke. Igaza van Czinknének sokat segít a tsz. Én még megemlíteném, hogy a gyerekek szülei is készítenek ezt-azt, például szemléltető eszközöket. Legutóbb a ter­melőszövetkezet járműve hoz­ta el az óvodának vásárolt bú­tort Budapestről, s ezért sem számoltak föl díjat. Ha vala­kit külön is megdicsérnék, akkor Kustos Lajos az, a tsz műhelyének vezetője, aki kü­lönösen sokat tett azért, hogy a gyerekek szebb környezetben tölthessék el a napot. — A legfőbb célunk most az, hogy új épületet kapjunk — folytatta a vezető óvónő. — Ez azonban gondokkal is jár. Ugyanis a tanácsi terv szerint csak 1976 77-re való­sulna meg, pedig már előbb is indokolt lenne egy új óvo­da. Ez az épület egészségtelen és itt-ott életveszélyes is. Te­hát mielőbb megfelelőbb hely­re kellene vinni a gyerekeket. De az új óvoda sokba kerül. Egyelőre a helyi áfész 50 ezer forintot ajánlott fel, s jóllehet ez nagyon szép elhatározás, de kevés az induláshoz. A tsz az új óvoda építéséhez még nem ajánlott fel pénzt, mert nem állnak úgy anyagilag, hogy ezt megtehetnék. De a munkában biztosan segítenének, fuvar­eszközöket adnának, nagyon sokat jelentene,és ez is Ebből adódik tehát a válasz arra a kérdésre, hogy miben lehetne a tsz az óvoda segítségére a továbbiakban? Valószínű, hogy ezt sem ta­gadják meg, hiszen érdekük fűződik a megvalósuláshoz: az új létesítménnyel a tsz-tagok gyermekei is szebb és egészsé­gesebb környezetbe kerülné­nek. H. F. ‘ ‘­­ i 'r* & .J Épül a homokvár. Büntetőjogi világkongresszus lesz 1974-ben Budapesten A Nemzetközi Büntetőjogi Társaság 1974. szeptember 9— 14 között Budapesten tartja XI. kongresszusát. Dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság el­nöke — aki egyben a Nemzet­közi Büntetőjogi Társaság ma­gyar nemzeti csoportjának el­nöki tisztét is betölti, nyilat­kozott erről. Elmondta: a jövő évi kong­elés, a bűncselekmény sér­tettjének nyújtandó kártalaní­tás és a légikalózkodás. Mind a négy témával kap­csolatban úgynevezett előké­szítő tanácskozásokat rendez Freiburgban, Szalonikiben, Várnában az ottani nemzeti csoport. A kongresszus iránt — amelyre ezúttal először resszus napirendjén négy té- sor szocialista országban kerül — ma kerül megtárgyalásra, máris nagy érdeklődés mutat­ Ezek: a büntetőjog eszközeinek o közik. A tanácskozáson mint­ás módszereinek fejlődése, a egy 600 külföldi részvételére kábítószerekkel való vissza­­ számítanak. Ismerjük meg városunk környékét A Nádasdi-erdő A VÁROSTÓL keletre eső erdőterület régóta ismert ki­rándulóhelye a kaposváriak­nak. A hosszú, mély völgy, a szép állományú lombos erdő, a patak, a forrás, az erdei út ide vonzza a városból mészetet szerető embert.a tér­Induljunk el sétánkra Gorkij utca elején levő, a Ka­n­pos főcsatornán átívelő híd­tól. Délre tekintve a lapályos részen különböző célokat szol­gáló üzemi, vállalati épülete­ket látunk. Ezelőtt 30—40 év­vel ez volt a híres Császárrét. Délre a messzire benyúlt Zse­­lic végződésével, a Ráma­­heggyel találkozunk. A Csalo­gány, a Munkácsy Mihály ut­ca környéke gyönyörű teleppé­ változott az évek lakó­fo­lyamán. Nem hiába mondják az itt lakók — ha kérdik la­kásuk címét —, hogy ők a kertvárosban, a kaposvári »Budán« laknak. A kanyargós Gorkij utcán elérjük az Iván­­fa-hegy alját. Egész kis utca épült azon a helyen, ahol va­laha szép, nyári aöld vendéglő, pihenőhely volt (Balázs-kert). A sárga jelzés kelet felé mu­tat, m­ikor elhagyjuk a szőlő­ket. Elértük a Széna-völgy ne­vű erdőrészt. Ma már csak maradványát látjuk, völgybe visz utunk, majd Mély­ fel a dombra, s máris a Som-he­gyen vagyunk, előttünk terül el a Nádasdi-erdő nyugati ré­sze. Dél felé hosszan nyúlik el ez a szép erdő. A város felé eső részről kö­zelítjük meg az 1919-es ka­posvári mártíroknak a Nádas­­di-patak völgyében levő em­lékművét. Aki mostanában látogatja ezt a környéket, talán elgon­dolkodik, hogyan került ide a fekete márvány temetői obe­­liszk a modern anyagból, a be­tonból készült emlékfal Akik régebb óta járják ezt elé­ vidéket, azok emlékeznek ar­a­ra, hogy vasráccsal kerített kis temetőkert állt itt, benne a márvány oibeliszkiket, hir­detvén, hogy városunk népe már az ötvenes években lerót­ta háláját a mártírok letett kivégzési helyén.feltéte­Gyönyörű ez , ahol az emlékmű áll. völgyrész: Mintha gótikus épületben lennénk, úgy vesznek körül a hatalmas szál­fák. A bújikáló napfény a nap minden szakában más színbe öltözteti ezt a csendes völgyet, próbára téve a fotó­sokat, hogy milyen gépbeállí­­tással készítsenek fölvételt. TOVÁBB HALADUNK, hosszan elnyúló völgybe érünk.­­ A Nádasdy-pata­k keskeny vízfolyás, de milyen szép ez a hosszú völgy, melynek négy­­kilométeres hosszából az er­dők közötti része több két ki­lométernél. Játékra alkalmas a völgy egész területe, de leg­többen mégis a völgyerdővel lezárt déli végét szeretik, mert talán itt mutatja meg legjob­ban szép oldalát ez az A völgy végén, a nyugati erdő­­ol­dalon, egy kis ösvény mellett erdei forrást is találunk, mely­nek jéghideg vize a szomjat oltja. Ugyancsak van forrás a völgy nyugati részén levő er­dőnek a város felé eső végén is, melyet Somlait néven is­mernek. Beticze József, a »Kapos« Turista Sportegyesület

Next