Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

Praktikus ruhák nyaraláshoz 1-2. Kisfiúk, kisleányok egy­aránt viselhetik a pipa­­zsebes farmersortot — színes pamuttrikókkal. Az új kiegészítő a bő, lezser lemberdzsek, amelynek övét­ gumiház­ba fűzzük. 3-4. Strand — vagy napozó­ruha — elöl végig gom­bolással. A kapucnis frot­tírzubbony a ruhához is, de a fürdőruha fölé is csinos és — szükség ese­tén — kellemesen mele­gítő viselet. 5-6. Előkés vászonból, nadrág­szoknya virágos ba­­tisztblúzzal. A poncho legyen csíkos — akár kö­tött, akár horgolt. Szok­nyához, nadrághoz egy­aránt kellemes és deko­ratív viselet. Gyulai Irén Mégis — Neved? — Horváth Piroska. Most leszek nyolcadikos, a Kré­­nuszban. — Jól érzed magad a nyári napköziben ? — Nem örültem, amikor a szüleimmel megbeszéltük, hogy ide fogok járni. Otthon jobb. — Mit csinálnál odahaza? — Olvasnék, tévét néznék... — És itt? — Olvasok, tévét nézek, ját­szom a többiekkel. — Akkor miért nem olyan jó itt? — Hát... Persze nem hittem el a kis­lánynak, hogy nem szeret a kaposvári nyári­­ napközibe járni. Később igazam is lett. Csak most a »nem« a divat. Horváth Ildikó másodikos ’lesz, a Rákóczi iskolába jár. Épp vele »firtattuk a napközi titkait« — az udvaron, a ma­­­iszékeken letelepedve amikor érte jött az édesapja.— — A Volánnál dolgozom. A feleségem a FŰSZÉRT-nél.­­lyenkor nem vagyunk otthon, jó, hogy biztonságban tudjuk a kislányt. Augusztusig lesz itt, azután elmegyünk nyaral­ni. Közben megérkezett a vi­har. Ildikóék elköszöntek, többiekkel otthagytuk a sza­­­badtéri »vitakört«, s az iskola lépcsőjén folytattuk. Az úttö­rőre terelődött a szó. Piroska »háborgott«. — Az a jó, hogy nyáron itt olyan sokan együtt vagyunk, de nem elég. Valamit­­ meg kellene őrizni az őrsökből szünidőre is. Az mindig úgy a vart, ha visszamegyünk, sok dolgot elölről kell kezdeni... szinte újra ismerkedünk. Jó lenne a nyáron olyasmit csi­nálni, amit télen, az iskolaév­ben nem lehet. Mondjuk vá­rosfelfedezőnek menni. De annyi minden van ... — A felnőttek nem tudná­nak ebben segíteni? — A felnőttek? — kerekí­tették rám a szemüket. És nem jutottunk tovább. An­­­nyira nem, hogy még azt sem tudtuk kisütni, vajon miben lehetne segítséget kérni az apukáktól, anyukától. Bár egyre többen — de még min­dig túl kevesen — segítenek a gyerekeknek ahhoz, hogy ők el tudják képzelni: lehetséges az ilyen. Azután még számtalan öt­letet hallottam a nyárhoz, de mind »önerőből« megvalósít­­hatót. Baranyai Zsolt és Baranyai Attila testvérek, összetartó kis »sejt«, nekem is reklámoz­ták egymást: »most őt... most meg őt tessék kérdezni«. Mindketten jól érzik itt ma­gukat. És persze a kaja ... Az szintén nagyon jó. Amiért itt vannak, ugyanaz, mint a töb­bieknél: otthon senki sincs. Migács Andrea, Migács Márta és Migács Béla sokat veszekednek. — Miért? — Á, az egész nem komoly. — Csak vicc. — Jó itt, jobban tudok ját­szani, sok barátom van ... A testvéreim... — legyintett Andrea. Ők persze megsértőd­tek, és újra egymást gyömö­szölő gomoly lett a »hármas«. Édesapjuk meghalt. Édes­anyjuk dolgozik. Mégiscsak jó ez a napközi. L. P. Betűpótlás Az alább fölsorolt betűket írjátok be az üresen hagyott mezőkbe úgy, hogy a folya­matosan összeolvasott­­ szöveg Petőfi Sándor egyik verséből adjon idézetet. Megfejtésül ezt a versidézetet küldjétek be! AAAAÁÁGHHIIJ LLLMMNN OOORSV (A megfejtést — ha nehéz v­olna — a 10. oldalon talál­­jaUtk4 1 0 A­H­T­­ A­H­T­A­D­H í­TL K­D­É­B­R 1 2M D A A­A 0 Távolságok a világűrben! Az utazás 75 ezer évig tartana Gondolkodtatok-e már azon pajtások, hogy a »közel« és a »távol« fogalma milyen viszonylagos. Ha például Sop­ronból Nyíregyházára uta­zunk, közben mondogathat­juk, hű de nagy utat tettünk, hű de messze van! Ezt a tá­volságot a 80 km -es óránkénti nattal akarnánk megtenni, az a nagy távolság a világűrben! Út 200 napig tartana. 1 Az Androméda-köd 1,51 mil­­­lió fényévre van tőlünk. A A nap a földtől 149 500 000 km-re van. Ezt a távolságot az említett gyorsvonat mint­egy 250 év alatt tenné meg. A nap és a föld távolsága világ­űrméretekben nagyon kis tá­volság. Ezt a távolságot a csil­­l­autó sebességgel haladó gyorsvonat­i lagászok világűrtávolsági 1 km-es sebességgel száguld alapegységnek tekintik (csillagg óránként. Ugyanakkor mi fény onnan több mint más­­félmillió évig halad, amíg el­ér a csillagászok távcsöveibe. Hasonló a­ helyzet a világ­űr sebességeivel. A verseny­ 250, a repülőgép 1000­­ néhány óra alatt megteszi. Ha az Antarktiszra, vagy a Hawai szigetekre gondolunk, mindig eszünkbe ötlik, milyen »távol« is vannak ezek tőlünk. Távol vannak, de csak a föl­di vonatkoztatási rendszerben. A világűrt az irdatlan tá­volságok és szédítő sebessé­gek jellemzik. A földi mérték­­egységek a világűrben kicsi­nek bizonyulnak, ami nem meglepő, figyelembe véve, hogy földünk a térben és idő­ben végtelen világűrben, naprendszernek csak egy pár­­a szemnyi része. Ha a világűr­ben lévő távolságokról és se­bességekről­­ beszélünk, ki kell lépnünk a mi földi vonatkoz­­tatási rendszerünkből. Ha a világűrről beszélünk, elmond­hatjuk: a Hold a hozzánk leg­közelebb lévő égitest. Távol­sága »mindössze« 384 000 km, ami csak­ 9,5-szöröse a földi egyenlítő hosszának. Ha ezt a­gászati egység­. Amíg a földi távolságmérésben alapegység a 100 cm-es méter, addig a világűr távolságainak mérésé­ben alapegység a 149,5­­ millió km-es csillagászati egység. A csillagászati egység a világűr métere. A nap és föld távol­sága egy csillagászati egység. A Merkur »közel van« Naphoz, mindössze 0,39 csilla­a­gászati egységnyire — »cse­kély« 58 millió km-re. A világűr méreteihez viszo­nyítva azonban a csillagászati egység is nagyon kis távolsá­gokat mér. A földről látható csillagok nagy része távoli nap. Olyan messze vannak tő­lünk, hogy fényüket, amit ma látunk, évekkel ezelőtt bocsá­tották ki magukból. A csilla­gászok azt a távolságot, amit a fény egy év alatt megtesz fényévnek nevezik. Egy fény­év rettentő nagy távolság, ha arra gondolsz, hogy a fény másodpercenként 300 000 km távolságot egy óránként 80 j km-es sebességgel — megál­­l utat tesz meg. Egy fényév 9,5 lás nélkül haladó — gyorsva­ 1 billió km. És még ez sem mindnyájan a föld nevű űr­hajó utasai vagyunk. Forgunk és száguldunk a világűrben. A föld egy nap alatt fordul meg tengelye körül. A ten­gelyforgás sebessége Budapes­ten 285 m­m, több mint 1000 km óra. A föld 108 000 km óra sebességgel kering a nap kö­rül. Az egész Naprendszer — valamennyi bolygójával, ezek holdjaival — 982 800 km-es óránkénti sebességgel kering a Tejútrendszer központja kö­rül. Ezt a sebességet mi nem vesszük észre, egyrészt mert megszoktuk, az emberi szer­vezet alkalmazkodott hozzá, másrészt mert egész környe­zetünk velünk együtt mozog és mozgás közben­ nem tudunk viszonyítani. A világűr távolságai nagy sebességgel haladó űr~ hajókkal áthidalhatók vagy áthidalhatók lesznek. A mai űrhajók sebessége nagyon »csekély«. Ha lenne olyan űr­hajónk, amivel ki tudnánk törni a Naprendszerből, ak­kor a mai sebességekkel legközelebbi Naprendszerig a a Proxima Centaurig — 75 000 évig tartana az utazás. És még vissza is kellene térni... Ezért az űrkutatás fontos fel­adata növelni az űrhajók se­bességét. A tudósok elképze­léseiben szerepel az úgyneve­zett fotonrakéta. Ez csaknem fénysebességgel haladna, és a legközelebbi Naprendszerig, az utat oda-vissza 10 év alatt tudná megtenni. Berend Mihály Levél Csillebércről lálta el idejüket, jutott idő bő­ven szórakozásra, pihenésre. Sőt utaztak a libegővel és az úttörővasúttal is. Levelet hozott a posta. Gye­­r a szerkesztésre, a csapat új sá­­rekes írással címzett, kék bo­­­ S0^ készítésére.«­rítékot. Egy tabi úttörő. Mól­­t­­ leve­lből kiderült: Lem­nár Béla írta meg legkedve­l csak a »komoly« munka feg­sőbb nyári élményét. »Csillebérc — erről a szóról, azt hiszem, mindenkinek egy dolog jut eszébe: a tábor« — olvasom a levél első sorait. — »Minden úttörő vágya, hogy eljuthasson oda.« Molnár Bé­lának sikerült. A több mint ezer pirosnyakkendős között ott volt ő is. Nem is akármi­lyen helyen: a csapatújságok szerkesztőinek táborában. Gaz­dag program várt rájuk:! »... meglátogattuk a Révay- i nyomdát, a Dörmögő, az Őrs­vezető és a Pajtás szerkesztősé­­­­gét. A következő héten szak­­­­emberek tanítottak bennünket Mese — kisgyermekeknek FÉNY A kis szentjánosbogarat ahová Tücsök Tódor meg Lep­­*" Fényeskének hívta az ke Lili. erdő népe, mert ő volt az erdő A nyár elején el is indult, s lámpása. Az elkésett madárkák Nem szólt senkinek. Ment, s is az ő fényénél találtak haza a ment úttalan­ utakon. I fészkükbe esténként. A suhanó tapsik szívesen igazodtak Fé­nyeske zöld fényű lámpája után. A poroszkáló róka, egyik es­te megállt mellette, és hízeleg­ve szólt: — Ha én úgy tündökölnék,­­ mint te, nem maradnék itt az erdőben... — Hanem? Mit csinálnál? — Azt, amit Tücsök Tódor­­ meg Lepke Lili. Bizony azt! Di­­­csérem az eszüket! — Ugyan, ők mit csinálnak? — Nem is tudtad? Tücsök Tódort híres zenekar vitte el innen, Lepke Lili tánccsoport­tal ment a városba. És micsoda életük van! Tánc! Muzsika! Szórakozás! hogy valamelyik virág kelyhé­ben lepihen, amikor egy kisfiú meglátta és így kiáltott: — Nini! Egy zöld bogár! Megfogom! Szerencsére Fényeske még idejében elbújt egy közeli han­gyalyukban. Ott reszketett, amikor nekirontottak a han-A róka szeme ravaszul hu­­gyák. Csípték, mardosták, lök­­nyorgott, amikor így beszélt: — döfték kifelé. Úgy ragyogsz, mint­­ valami gyémánt. Mutasd meg magad te is, hogy csodáljanak! Itt az erdőben senki sem veszi észre a szépségedet. Itt csak mások­nak vagy hasznára, szolgálatá­ra. L­ámpása voltam az erdő­­*” nek ... jó volt, hogy es­ténként­ meggyújthattam zöld fényű kis lámpásomat, és vilá­g Mit keresel itt? Takarodj! Fényeske hebegett, dadogott valamit, hogy ne bántsatok. De gyottam, leljisiten­­em köteles­­a hangyák csak tuszkoltak ki­felé. Mit volt mit tennie, ki­bukdácsolt a nyíláson, és még jó, hogy egy virág szárához oda Fényeske többé nem érezte lapulhatott. Ott aztán elnyom­jál magát, folyton a róka sza­­ta az álom, vasra gondolt. Nyugtalanította Mikor fölébredt, olyan vita­­az erdő csendje. Már csak egy gos volt, akár csak nappal. Az vágya volt: elmenni innen, oda, utcákon száz meg száz villany­ségemet. Igen, mert az élet mégis a hasznos munkából áll. Ezek után úgy sietett Fé­nyeske hazafelé, árkon-bokron, országúton, pihenés nélkül, hogy nagyon fáradtan, de bol­dogan ért az erdőbe. Láng Etelka napocska szórta a fényt. — Biz­tosan ez az a fény, amiről a róka beszélt — gondolta. — De ettől az én fényemet látni sem Forró nyári dél volt, amikor lehet. Szomorúan baktatott a páros megérkezett a városba. Iszo- aszfalton. Az egyedüllét nagyon nyú, nagy házakat látott. Azt nyomta a szívét. Eszébe jutott hitre, Óriásországba került. Az az erdő és könnyes lett a sze­­utcán rengeteg ember nyüzs­ nne, így nem látta meg, hogy jött, meg sok autó és villamos, egy félelmetes, nagy cipő kö­­télt tőlük, mert még soha éle- telít feléje. Utolsó pillanatban tében nem járt városban, vette észre, különben az óriás H , . cipő menthetetlenül agyonta­d­ keressem itt a ragyo­ posta volna. gast? Körülnézett és Rémülten, dobogó szívvel egy gyönyörű park előtt talalta húzta meg magát omladozó magát. Azon gondolkodott, falrepedésben, és sírt, és kese­rű körmyek közt panaszkodott: ! «; — Ó, jaj! Miért is hagytam­­ 2i. Föltéve, hogy­ el az otthonomat?! Itt ezer ve­szély leselkedik rám. Itt olyan kápráztató a fény, hogy engem hiába hívnak Fényeskének, meg sem lát senki. Nem örül nekem sem a kis madár, sem a nyuszi. S­PORT Bár a szurkolók elhagyták már a pályák lelátóit, mi most mégis egy kis sportrendezvényre, elmesport-vetélke­­dőre hívunk meg benneteket. A keresztrejtvény vízszintes 1. sorába Budapest legnagyobb sportlétesítményének, a víz­szintes 45. sorba egy háromszoros olimpiai bajnokunk nevét rejtettük el. VÍZSZINTES . 10. Valaki elé. 11. Eltéveszt. 13. Kecskehang. 14. Nyit. 16. Időmérő. 17. Spanyol és svéd gépkocsik jelzése. 22. Névelő. 24. Az egyik oldal. 25. Veszteség. 27. Igavonó állat. 28. Az argon vegyjele. 30. A függőleges 26. közepe. 32. Keresgél, tapogat. 36. Vissza: ételízesítő. 37. Népi Ellenőrző Bizottság. 39. Talál. 40. Régi­ ósdi. 41. Matracrugó. 43. Későbben következik be. FÜGGŐLEGES: 1. Ilyen fém az arany. 2. A jó kés. 3. Sütőiparos. 4. Salamon Béla. 5. Az épületet fedi. 6. Borút követi. 7. Római 49. 8. Védő. 9. Kegyetlen római császár volt. 12. Edzőtáboráról ismert Városunk.­­5. A fa része. 18. Gabonát őrlő üzem. 19. Zár. 21. Vízi állat. 23. Kulcsra működő szerkezet. 26. Válogatott labdarúgónk.­­ 29. Fiatal ló. 31. Rajzfilmrendező (Nepp). 33. Építmény földbe süllyesztett része. 34. Személyes névmás. 35. Balkán közepe. 36. Siló betűi — keverve. 38. Beáta. 40. Évszak. 42. DP. 44. Kötős­zó. i Z. J. 45. VÍZSZ. 1. Beküldendő: a sor megfejtése. Beküldési határidő: 1975. július 10., csütörtök délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: »Gyermekke­resztrejtvény­«­­ rejtvényünk helyes Salamon-torony; Múlt heti megfejtése; Nagy villám. Boronkay Iván »Római regék és mondák« című könyvét a követ­kező pajtások nyerték: Pálföldi Tünde és Kovács Péter (Kapos­vár), Újvári Erika (Zamárdi), Bors Attila (Dég). A könyveket postán küldjük el. 1­2 3 4 5­6 7 8­9 10 ft 11 12~ 13 © 14 15m16 17118 19 §g20 #21­ fi 22 23 '• $ 245ha*. 25m 26*27 S'% 289 29 30 31n 32 .W 34135ü 36 37 38• 39" fi|40­ 41 42H43 44 945

Next