Somogyi Néplap, 1976. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-29 / 24. szám

MINTHA BEVÁSÁROLNÁNAK Falanszter - mindenkinek Rémeket látnak-e? Bucky, tomograph, distinc­­tor, doziméter, schaukaszin. Titokzatos, érthetetlen szavak. Munkáseszközök, géprészek. Üresen, emberek nélkül, bo­szorkánykonyhára, jövő szá­zadi robotközpontra »emlé­keztető« termeli. Falanszter. Naponta több százan ülnek a folyosókon, bemennek, kijön­nek, és az egész olyan termé­szetes, mintha a boltba in­dultak volna bevásárolni. Az országban mindenütt, minden rendelőintézetben. A százakkal tízek foglalkoz­nak. Ne mozogjon, szívja be a levegőt, fújja ki, tartsa be, ne vegyen lélegzetet Kazetta ki, be a »zsilipbe«, a sötétkam­rában ki, filmet ki­­hívóba, vízbe, fixálóba, vízbe, keret­be... Közben udvariasnak kell lenni a beteggel, tekintet­tel kell lenni a kollégákra, figyelni a főorvos úrra, mert kiabál, ha rosszul van cent­­rálva a felvétel. Wilhelm Conrad Roentgen 1895-ben fölfedezte a rönt­gensugárzást, amelyet X su­gárnak nevezett el. Nagy je­lentőségű felfedezéséért 1901- ben elsőként kapott fizikai Nobel-díjat (Új magyar lex. 5. 618.) A röntgent, mint gyógyá­szati segédeszközt, röviddel ezután elkezdték alkalmazni. Szinte védőberendezések nél­kül. Csak, ha nem volt más lehetőség. Akkor az orvos még megfogta a sztetoszkópot, hallgatózott, kopogtatott. A röntgent ma korszerű védőbe­rendezésekkel használják. Ál­landóan. Az orvos ma diktál az írnoknak. Beutaló. Néhány szó, kérdőjel. A beteg megy. Sugár. Előhívás. Diktálás. Ne­gatív, negatív, nem látszik, nem látható, néha egy-egy po­zitív. Átvilágításnál az előhí­vás elmarad. Automata, ki-be, ki-be. Csak épp veszélyesebb, mint az önkiszolgáló szolgál­tatások. Ólomfalak, ólomköpenyek, ólomkesztyűk, sugárnyelő fes­ték. Egy röntgenorvos borotválkozott és utána még­hat óráig vérzett a sok apró seb. Különösebb baja nem lett, csak a véralvadást segítő kis részecskék roncsolódtak el benne. Az ORSI — az Orszá­gos Sugárbiológiai nem állapított meg Intézet — semmit. Sokat kellene ilyenkor fizetni. Sugárkárosodás. Fétis. Az or­vos elment a röntgenből, azóta semmi baja. Ez persze kirívó eset... A vezető asszisztensnő az előírt időszak vége előtt fi­gyelmeztette társait: szedjétek le már a dozimétereket — su­gárzásmérőket —, mert be­zárhatjuk a boltot. — És ha nem szedik le? — kérdeztem meglepődve. — Semmi. Akkor megálla­pítják, hogy több sugarat kaptunk, mint amennyit sza­bad. Mit lehet csinálni? A röntgen nem állhat meg, így a statisztika is szép marad. Ugyanezt névvel, ha meg­jelöléssel senkinek sem mon­daná el. Felőle leírhatom, majd letagadja. — Nekünk is jót tenne, ha többen lennénk. Sok a munka. Mégis, minden leányt, aki ide jön, igyekszünk elijeszteni. A »tudósok« erre azt mondják, oktalan félelem, van ólomfal meg minden. Rémeket látunk. A tudósok, akik ezt mondják, egy irodában tudóskodnak. Mi itt dolgozunk. Az igazi tudó­sok azt mondják: nekünk van igazunk. Fiatal fiúk, lányok szeret­nének lógni az iskolából. Az orvos elküldi őket röntgenre. A vak is látja, hogy addig nyomogatták az ujjukat, amíg piros nem lett. Lelet: törés nincs, fractura sem látható... A röntgenesek dühöngenek. Herélünk, herélünk... A su­gár leghamarabb a gon­dok­­ra hat. Terhes asszony jön. Fáj az arca. Melléküreg-felvé­­tel. Lenne. Az asszisztensek elzavarják. Visszajön a bekül­dő orvossal, hogy merik ... A röntgenorvos szépen, udva­riasan eltessékeli az asszony­kát. Miután elment, a kollé­gáját úgy kirúgja, mint a... — Legszívesebben minden második beteget elküldenénk —■ így a röntgenesek. — Sok a beteg. Nem foglal­kozhatunk mindenkivel fél órákat. A képről hamar kide­rül minden —• így a nem röntgenesek. — Sok orvos, ha áthívom egy-egy bonyolultabb felvétel­hez, hogy beszéljük meg, jó­formán nem is tudja, merre forgassa. Hogyan látja meg akkor a többiről, mi a baj — mondta a röntgenorvos. És jön a beteg. Csip-csup dolgokkal. És ordít a cigány­asszony, hogy fáj a sugár... Talán nem is mond olyan óriási butaságot. Bár a sugár­zást csak azok »érzik«, akik hosszú ideje ott dolgoznak. A betegnek nem jelent sem­mit, csak várakozást, néhány másodperc mozdulatlanságot, egy kis utat a két szakren­delés között... A röntgenesek­­ dolgoznak, í Lőnek — ők így mondják —, hívnak, átvilágítanak, leletez­­nek. Káromkodnak, herélünk, káromkodnak, mert megint üvegszilánkokat akar valaki látni, egy sarlatán. Az üvegen úgy megy át a sugár, mint a levegő a nyitott ablakon. Káromkodnak, mert nem ta­lálják az eldugott dozimétere­ket ... És a röntgenorvos tartja a mellkasfölvételt a schaukaszin — világítószekrény — előtt, és azt mondja neki, hogy fordul­jon balra, kérem. És fölemeli a telefonkagylót és beleszól, hogy sóhajtson, kérem... Fá­radt. És a röntgenasszisztens túl­exponálja a fölvételt, és kia­bál a beteggel, otthon a gye­rekkel. És hullafáradt, és a lábára ejti a nehéz ólomka­zettát és akkor egyszer »el­megy« röntgenre. Pedig akkor már bizonyos, hogy eltörött.. Beutaló sem kell. Beutalót írni egyszerű. Az országban mindenhol, minden rendelőintézet röntgenosztá­lyára. Az ott dolgozók sugár­­védelmet is tanultak. A ma­guk védelmét. És a betegek védelmét És azután dolgozni mentek. Csak próbálják al­kalmazni a tanultakat... Beutalót írni egyszerű. Ke­vesebbet még egyszerűbb len­ne ... A röntgenről írni nem egy­szerű. Azt sem mondhatom, hogy itt vagy ott, esetleg amott, az ország melyik sar­kában próbáltam összegyűjte­ni mindezt. Egyetlen szava­hihető tanúm van, az édes­anyám, húszéves röntgenes tapasztalattal. Nem mintha csak őt kérdeztem volna. Meg vagyok győződve a le­írtak igazáról, mások is meg vannak győződve róla, az a különbség köztünk, hogy én a nevemet is elárulom. Lothár Péter Fekete István művei filmen iSisilag­ó Az idén lépett volna hetven­­hatodik életévébe a göllei szü­letésű író. Ifjúsági regények, elbeszélések alkotójaként tart­ja számon a közvélemény, noha műveit minden korosz­tály jó érzéssel olvashatja. Egy rövid tárcája jut eszem­be ennek igazolására. Kalap­kci bácsiról szólt, aki a falu postásaként a háború idején megsemmisíti vagy átírja a tragikus híreket tartalmazó leveleket. Ezt a figurát később Örkény István nagyszerű Tó­­tók-jában olvashattuk, láthat­tuk újra. Fekete István a természet­szeretetéről,­­ férfias-gyengéd lírájáról, s ezzel azonos érték­ben, való­ságism­eretéről isme­retes magyar író. Regényei, elbeszélései — melyeknek gya­­­­kiorta állatok a főszereplői —­­, számtalan kiadást érnek­­ meg. Hadd hivatkozzam pél­dául a Lutrára, a Bogáncsra, a Tüskevárra. A koppányi aga testamentumára, a Húrra, a Vukra. Talán sokan nem is tudják: A koppányi aga tes­tamentumával tűnt fel a’ göl­te! tanító fia 1937-ben egy irodalmi pályázaton. S aztán Zsellérek­ című regényével nyerte el 1939-ben az Egye­temi Nyomda pályadíját. Írt szakmunkákat is. Szépíróként — azt hiszem — tulaj­don­kép­pen még mindig nem emel­tük oly magasra, mint ahogy megilletné. Mély humanizmu­sa pedig példa lehet. Fejér Tamás a harmadik filmjét készítette Fekete Ist­ván írásaiból, vagy azok fel­használásával, összefon­ásával. A most bemutatott Ballagó idő ez utóbbi módszerrel szü­­­­letett. A Csend, az önéletraj­zi Ballagó idő című regény, elbeszélések összevonásával. Ezért nagyon jellemző az in­dító képsor, melyben a ka­leidoszkópban összeálló válto­zatos mintakompozícióikat lát­juk. Mégis: váratlanul ért ben­nünket, hogy Fejér a mába he­lyezte át a jó hatvan évvel ezelőtt játszódó írásokat. Mai úttörők nyári vakációja adja a keretet a nagyon is való­­szerű kalandokhoz. Ám né­hány epizód kilóg a sorból. Említsünk közülük egyet-ket­tőt! A Petrik József által játszott tolvaj-csavargó feltűnésének semmilyen funkciója nincs a filmben. Bihari József öreg pásztora sírhelyet vásárolt; önmagában gyönyörű jelenet ez. Jutalomjáték egy nagy­szerű színésznek. De a film egészében igazából nincs he­lye. Csakúgy, mint a roman­tikus — mégis szegényes — kalandnak, a betyártámadás­nak. Egységbontó elemek ezek. A múlt megelevenülő emlékei a mával csak a pad­lás j­elenetekben h­armonizál­nak, ahol a kisfiú, főhős kép­zeletében megelevenednek az ősök. Őze Lajos, mint bölcs Sírni, Latinovits Zoltán, mint kackiás »mézeskalács-hu­szár«, Dayka Margit, öregasszony, Hűvösvölgyi mint Il­dikó, mint fiatal lány, aki ko­rán eldobta magától az életet. Sajnos — éppen mert Fejér a mába emelte a cselekményt — nem hiteles a német nagy­anya, Makay Margit epizódja sem. S ki hinné el, hogy van­­ olyan kérges szívű apa, anya, nagyanya, aki az egyszeri gye­reket nem viszi magával a balatoni üdülésre? A kifogások után azonban a film erényeiről is beszél­nünk kell. Fejér Tamás mes­teri munkát végzett azokban az epizódokban, melyekben a gyerekcsapatnak az állatvilág­hoz fűződő kapcsolatára derül fény. A »macskaröptetésre« gondolok itt és a bagolyfé­­szek kirablására. A feketeri­gó és a fiú »párbeszédére«. A lovak csutakolásiára. A pincei békakalandra. Mind, mind na­gyon jellemző Fekete István­-i szituáció. Kicsit mosolyogtató, kicsit ellágyító jelenetsorokról van szó. Hildebrand István operatőri munkája szép kép­sorokat eredményez. S je­gyezzük föl a főszereplő gye­­rekszínész nevét is. Tóth Sa­nyinak hívják, Leskó László A Kossuth Könyvkiadó új­donságai közül két Lenin-kö­­tette­l kezdjük: megjelenít a­ Lenin Összes Művei 19., vala­mint 46. kötete; utóbbi Lenin­nek 1893 és 1904 között írt le­veleivel. Sok szép reprodukció is illusztrálja Oelmacher An­na: A szocialista képzőművé­szet nyomában című össze­foglaló művét. A Ki kicsoda? című életrajzi lexikon ez al­kalommal har­madszor kerül az olvasóhoz. Az újabb ki­adást az el­múlt esztendő három vál­tozásai tették szükségessé: a lexikon a leg­frissebb élet­rajzi adatok­kal tájékoztat a kiemelkedő személyiségek­ről, hazai és külföldi társainkról. kor- Szórakoztatva hozza közel hozzánk Ausztrália kü­lönleges vilá­gát,­­ embereit és tájait. Sze­mes Piroska színvonalas útikönyve, Ausztrália az napfényben, a szerző sok szép fényképfelvételével. Az Európa Könyvkiadó a romániai Kriterion kiadóval közösen jelentette meg a Go­ethe és a világirodalom, vala­mint Wesselényi Miklós: Bal­ítéletekről című kis köteteit. A nálunk is évtizedek óta népszerű és olvasott Jack London válogatott elbeszélé­seit tartalmaza a Messze föl­dön. Egy új Tolsztoj-kötet is megjelent, a Családi boldog­ság. Nagyváradi színitori­tikák a Holnap évtizedében a eíme annak a kis ízléses kötetnek, melynek gazdag anyagát In­áig Ottó válogatta. Klasszikus amerikai elbeszélők műveiből ad jól szerkesztett válogatást a Lélekvesztőn címmel könyvesboltokba került anto­a­lógia. A Századok — Emberek című sorozat két új kötete a Brutus és a köztársaság vég­napjai, Gérard Walter tálllá­­ból, valamint a világhírű finn­ író, Mika Waltari könyve, Az emberiség ellenségei. A Zseb­könyvtár új kötete a Vízba­rázdák című­ Vercors-mű, a Modern Könyvtáré pedig K. Singh. Át Pakisztánba. Meg­jelent Eörsi István válogatott műfordításainak kötete, a Ruhapróba. Több fontos műszaki könyv is napvilágot látott a közel­múlt hetekben. A Műszaki Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg a Lévai Tamás és Száva István szerkesztésé­ben megjelent fontos kézi­könyvet, címe Ipari beruházá­sok előkészítése, lebonyolítá­sa. Az Automatikus anyag­­mozgatás szerzője a nemzet­közi hírű Yves Logo. A kör­nyezetvédelmet szolgálja C. Smetana műve, a Zaj- és rez­gésmérés. Szerzői kollektíva munkája a Vízveszély és víz­­gazdálkodás a bányászatban, szerkesztette dr. Martos Fe­renc. Sok érdekes képet, raj­zot, grafikát is tartalmaz a Közlekedésünk az ezredfordu­lón (szer­k. dr. Czére Béla). A kiadó az Oktatási Minisz­tériummal közösen jelenítette meg A magyar felsőoktatás 1945—1975 című összefoglaló művet; ebben dr. Klement Tamás a szocialista felsőokta­tás 30 éves fejlődését, kiala­kulását ismerteti, sok képpel. A tudományos filmezéshez ad hasznos szakmai tanácso­kat Raffai Anna könyve, A filmdokumentumok készíté­se. Az Ipari Szakkönyvtár legfrissebb kötete a Gépgyár­tástechnológia, J. G. Koszma­­csev munkája. A Zrínyi Könyvkiadó új­donsága Az egyén és a hadse­reg című tanulmánykötet. A kiadó egy másik könyve A biológiai fegyver és az ellene való védekezési Széles körű érdeklődésre tarthat számot Bőgős László és Vajda Péter izgalmas történelmi krónikája a vietnami nép hősi felsza­badító harcáról, helytállásáról, A dzsungelháborútól a győze­lemig címmmel. Megjelent katonai vezetés időszerű kér­­­dései című kiadvány második kötete. Sok kép is illusztrál­ja Horváth Árpád és Nagy István György közös munká­ját; az űrkutatás izgalmas történetének címe A csillagok felé. Sokadik kiadásban látott napvilágot Szamos Rudolf népszerű könyve, a Kántor nyomoz. Négy kiadó új könyvei Crna Gora művészeié Budapesten Crna Gora — ismertebb nevén Montenegró — század elei művészetéből ad ízelítőt Budapesten, a Műcsarnokban ren­dezett képzőművészeti kiállítás. Átütő sikerét jól jellemzi egyetlen adat: vasárnap majdnem ötezer látogató tekintette meg. Mato Djuranovic Öröm című olajfestménye. Keményebbek lesznek Vasárnap délután tolt be János bácsi, a kopogta­kertész házába. Kérdésekkel Zsebemben lapul a falu jöttem, váz­latos térképe, a sugarasan szétfutó utakkal. Nevek, cí­mek. Azoké, akiket faggatni szeretnék a faluról. De egy mondat megállít, belém akasz­­kodik, nem enged tovább. — Aki nem tud r­ár dolgoz­ni, annak hallgass a neve. Vannak emberek, akiket ko­miszul megforgat az élet, mégsem­ tudja megtörni őket. Szikárabbak lesznek, nyebbek, kevés szavúak. Kemé­Já­nos bácsi nem emlékszik, mi­kor kérdezték utoljára valami­ről. Oly rég volt. Erőnek ere­jével akarja nekem is bizo­nyítani, hogy ez így helyes. Hallgatom élettörténetét, és nem tudok szabadulni a kép­től. Sorba állítják őket, román, ruszin parasztok cseh, közt ő is ott áll a sorba, és minden tizedik kilép. — Úgy nőttünk föl, mint a búzavetés, közénk suhintott a kaszás. A háború után János bácsi gyümölcsöst telepített. A fák gyökeret eresztettek, megerő­södtek, termőre fordultak. Ezek a fák az ő fái, az embe­reknek ültette őket. Még kor is az övéi maradnak, ak­ha néhány gazdától haraggal for­dult el, és már nem ő irányít­ja az ágak metszését, a gyü­mölcsszüretet. A mérgekkel zsúfolt­­ gyógy­szerraktár levegője, ahova dolgozni ment, nem tett jót az egészségének. A méreg lassan szívódott föl szervezetébe. Rokkantként ment nyugdíjba. Fényesre fújja a jeget a tükrén a szél, végignyargal ta a gyümölcsfák ág-bogán, betör a faluba, és megzörgeti az ab­­lakokon a redőnyt. Tutyis Hor­váth József vidám ember, ezért aztán jól elver­ték egyszer a csendőrök. Há­tán egy zsákkal futni kezdett, hogy megszalassza őket, de gyorsabbak voltak nála. Lát­ván, hogy a zsák tele van tu­­tyival, jól elhúzták a nótáját. Így szól az anekdota. — Fináncok voltak, nem csendőrök, dohányszagot érez­tek. Csak annyit kérdeztek, m­iért tettem ilyen csúfot ve­­lük, mert így még nem tette lóvá őket senki. Mondtam ne­kik: szegény ember vagyok, nincs órám, maguknak meg van, gondoltam biztos azért sietnek, nehogy lekéssék a vo­natot. Mikor az órás ember szalad, a szegény ember gyor­san fut. Csak egy elől nem tud el­futni senki emberfia. A fele­ségem három hete nem többet naponta két kanál eszik le­vesnél. Azóta csak pár percre hunytam le a szemem. Itt ülök az ágya mellett. Már arra is gondoltam, bódult fejjel, jobb lenne, ha én gyilkolom, nem a szenvedés. Átmentem a szom­szédba, elszédültem a kerítés mentén, falnak támasztott a fáradtság. Főzök néha, most lecsót, sok zsírt alája, bicskei erős papri­kát, fölséges íze lesz. Eladoga­tok mindent, ezt a rézgombos ágyat is. Az idén már ásózni sem fogok, minek forgassam itt a földet, a szőlőt sem met­szem. Csak azt bánom, miért nem adott az isten annak ide­jén több észt, akkor hátrább építettem volna a viskót, és itt elöl már rég új ház állna. Citeráziik a szél a villanydró­­tokon, füttyent legényesen, be­süvít a kéményeken, táncra perdíti a szélkakast, öregpely­­hekben hullni kezd a hó. Szidera Szpirosz

Next