Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-29 / 99. szám
Mindennap tenni Lenint ábrázoló képekből összeállított tabló — születése 107. évfordulójának tiszteletére —, a Szovjetunió hatalmas térképe a falon, a gazdasági, kulturális eredményeit szemléltető képek, adatok. A Fáklya, a Szovjetunió és más folyóiratok, napilapok az asztalon. Ezt látni Böhönyén az általános iskola orosz nyelvi kabinetjében, s ez szemléletesen fejezi ki: ebben az iskolában nagy gondot fordítanak a magyar—szovjet barátság ápolására, a gyerekek internacionalista nevelésére. — Többek között ezt is fontos feladatunknak E cél megvalósítása tekintjük. érdekében együttműködünk az áfész MSZBT-tagcsoportjával, tőlük kapunk rendszeresen képeket, folyóiratokat, s ezeket hasznosítjuk a gyerekek nevelésében, ismereteik bővítésében. Most rendezünk egy vetélkedőt Ki tud többet a Szovjetunióról? címmel. A három legjobb tanulót,— jutalmul — az áfész tagcsoportja pesti látogatásra viszi, s budaott megtekintik a Szovjet Kultúra és Tudomány Házát Ez azonban csak kis része annak a szerteágazó munkának, amelyet az iskola pártszervezete, kommunistái végeznek, s melyről Gaál Ferenc titkárral, magyar—orosz szakos tanárral beszélgetek. Éppen egy Esztendeje titkára az alapszervezetnek, jól ismeri az iskola feladatait, gondjait Itt végezte el az általánost, majd a gimnázium, és a másutt töltött képesítés nélküli nevelői munka után — elvégezve főiskolát — visszajött szülőfaalujába tanítani. Ennek tizenöt éve, annak pedig tizenhét esztendeje, hogy ebben az iskolában a kommunisták soraiba került Előbb propagandista, majd szervező titkár, _a végül tavaly párttitkár lett Kevesen vagyunk komommunisták, mindössze tizenhárom pedagógus, technikai dolgozó. Mindennap tenni, segíteni az iskola vezetőségét a tantervek minél eredményesebb végrehajtásában, a nevelőtestület politikai és pedagógiai egységének megteremtésében, támogatni a fizikai dolgozók gyermekeit bevonni őket a közösségi munkába — ezek a fő feladataink. — Elsősorban a nevelőtestület egységének megszilárdításához — kértem a kommunistáktól segítséget — mondja Baráth Lászlóné igazgató. — A párttitkár részt vesz a munkaterv készítésében, a végrehajtásának értékelésében, a pártvezetőség rendszeresen beszámoltatja az iskola vezetőit, az úttörő- és a kisdoboscsapat vezetőit, az osztályfőnököket, a pályaválasztási felelőst — ezzel nagy segítséget adnak munkámhoz. A jövőben a pedagógusi hivatás rangjának elismeréséhez, tekintélyének növeléséhez kérek tőlük segítséget. Főként azzal, hogy a kommunista gusok önmaguk előtt pedagómagasabbra emelik a mércét, példát mutatnak társaiknak korszerű tanításban, a fegyelmezett munkában. Az igazgató nem kér teljesíthetetlent, hiszen egykor is itt lett kommunista, s titokára is volt az alapszervezetnek. Tudja, hogy a kommunisták sokat vállalnak magukra hivatásuk ellátása mellett az iskola és a falu közösségi életében is. Minden kommunistának van állandó pártmegbízatása, többnek közéleti tisztsége. Ezt jelzi a most megalakított úttörőgárda. Ennek, valamint a tavaly létrehozott úttörőmunkásőr-szakasznak is Gaál Ferenc párttitkár a parancsnoka. Működik az iskolában közlekedési és ifjú egészségőr szakasz, s a gyerekek valamennyinek a munkájában nagy kedvvel vesznek részt. Az úttörő-munkásőröket együtt avatják az úttörőkkel, s csak a szorgalmas, fegyelmezett tanulókat veszik fel. A pártszervezet, az iskola vezetői, közösen a szülői munkaközösséggel, versenyt kezdeményeztek a tanulmányi fegyelem növelésére, a hiányzás csökkentésére, s a legtisztább osztály címért. A pártvezetőség tervszerűen és következetesen végzi sokoldalú munkáját. A politikai oktatás és a pedagógusok részére indított politikai vitakör igen jól segíti a nevelőtestület egységének összekovácsolását. Emellett nem feledkeznek meg a világnézeti nevelésről, a tervszerű káderképzésről, segítik az önképzést — így vélekedik Ujj Imre, a községi pártbizottság titkára, hozzátéve: a pártépítéssel a jövőben nagyobb gonddal kell foglalkozniuk. Jártam az iskola gazdag, 2300 kötetes, jól fölszerelt könyvtárában. Szakképzett könyvtáros segíti a gyerekek olvasásra nevelését, jelenleg százhatvanan kölcsönöznek rendszeresen. A tanári szobában huszonöt szaklapból, folyóiratból válogathatnak a tanulni vágyó pedagógusok. A pártszervezet titkára büszkeséggel beszél pályaválasztási munkájuk eredményéről. A tavaly végzett 37 nyolcadikosból — 35 fizikai dolgozó gyermeke — 30 tanul tovább, 16 választott szakmát, kilenc jár középiskolába, öt a vendéglátásban, kereskedelemben helyezkedett el. Búcsúzáskor az iskola faliújságján egy szép oklevelet, mellette egy kitüntetést pillantok meg: »Érdemes Társadalmi Munkás«. Az iskola 1254-es számú Petőfi Sándor úttörőcsapata kapta a község gazdagítása érdekében végzett társadalmi munkájáért. s Büszkék a gyerekek munkájukra, a Hazafias Népfront községi bizottságától és a tanácstól kapott kitüntetésre. Ezek a tanulók, akik fiatalon megismerték a társadalmi, a közösségért végzett munka örömét, felnőttként is hasonlóan fognak élni, cselekedni! Szalai László Gaál Ferenc Gépkocsival a nagyvilágban Néhány nappal ezelőtt ennők születésnapját ünnepelte Magyar Camping és Caravana ning Club kaposvári csoportja. A szervezet egyik legfiatalabb csoportja a kaposvári. Az 1965-ben a Magyar Autóklub, a Magyar Természetbarát Szövetség és a KISZ »világjáróiból alakult klub ma tizenkilenc kisebb közösség munkáját irányítja, segíti. A klub tagjai a hazai kempingekben húsz százalék engedményt kapnak a helyfoglalási és parkolási díjakból. Kedvezményesen bérelhetnek a túrázáshoz szükséges felszereléseket az Iparcikk Kölcsönző Vállalattól, s alkalomadtán olcsóbban vásárolhatnak kempingcikkeket a Fővárosi Bútor és Hangszer Vállalatnál. A klub tagjainak adott kedvezményeket hosszan sorolhatnánk. A kaposvári csoport a túrázókat segítő útikönyvekből, térképekből vásárolt jó néhányat a tavalyi bevételének egy részéből. Igaz, a kölcsönzés még nem teljesen megoldott, ugyanis a csoportnak nincs megfelelő helyisége. Jelenleg tárgyalásokat folytatnak arról, hogy a tagok az ifjúsági házban levő sportklubban találkozhassanak kéthetenként. A kaposvári kempingezőknek bőven vannak tervei, erről hallottunk dr. Stefler Józseftől, a csoport elnökhelyettesétől. — Megígérték, hogy sátrakat kapunk a klubtól, s ezt kölcsönözhetjük a tagoknak. Több túrát hirdettünk meg. Akinek kedve van, az még jelentkezhet a Duna menti országok kemping rallijére, amelyet az MCCC és a Zala megyei Idegenforgalmi Hivatal rendez Zalakaroson május 27-e és 30-a között. A találkozó résztvevői Göcsej szép falvaiba látogathatnak, tábortűz mellett nézhetik meg a Zala megyei Népi Együttes műsorát. Autós ügyességi verseny is lesz. Június 17-e és július 5-e között illetve Romániába Bulgáriába, indulnak sátrakkal és gépkocsikkal. Akik már jártak ezen az útvonalon, azok Jugoszláviába utazhatnak. A kaposvári csoportnak jelenleg huszonkilenc tagja van. Az utazás szeretete, a más tájak, emberek megismerése utáni vágy tartja őket össze. Az MCCC kaposvári tagjai közül többen váltották ki a Siotour kirendeltségénél — ahol a csoport gazdasági ügyeit intézik — a nemzetközi kempingszervezet igazolványát. Így kedvezményesen táborozhatnak a FICC, AIT és FIA jelzésű kempingekben. A kaposvári csoport hogy csak idősebbek gondja, jelentkeztek, hiányoznak a fiatalok, pedig őket is szívesen látnák. A szabályzat szerint a tagja lehet minden 18. klub évét betöltött magyar állampolgár. •Egy év híradója Megjelent a somogyi honismereti kiadvány Negyedszáz publikáció és közlemény olvasható a Somogyi honismereti híradó 1976. évi három kiadványra való — összevont — füzetében. A megjelentetésit nehezítő bürokrácia fölött eljárt az idő — elhárult az akadály a kiadás elől —, ám a honismeret lelkes gyűjtőinek a munkái most is frissek, időszerűek és elmélyültek. Érdekes olvasmány ez a füzet azoknak is, akik nem vesznek részt efféle gyűjtőmunkában, hisz a vallomások, emlékek gyűjtői és feldolgozói rólunk szólnak, és eleink életét tárják elénk. Megható is amellett, hogy »felmérés ízű« az a dolgozat, mely egy mai család három visszamenő generációjának az életét mutatja be. Keller Anna kaposvári gimnáziumi tanuló a levéltárban talált kérvény (1931. Gölle) fogalmazója családjának a történetét dolgozta fel. Az egykori tégláscsalád életformaváltozásáról szóló szociográfia értéke a közelmúlt nagyméretű változásának embersorsokon történő bemutatása. Díjnyertes főiskolai tudományos diákköri dolgozat — Pálfy Dániel munkája — foglalkozik a somogyi földrajzi nevekben található betyáremlékek azonosításával. Mint leírja, a betyárvilággal kapcsolatos földrajzi nevek száma meglehetősen kevés megyénkben. Simon József balatonszentgyörgyi postai tisztviselő is az olvasmányosan írónet-kutatók sorába helytörtéügyesen, érzékletesen tartozik : beszélteti a kanászokat, asak az állattartás mellett életük apró mozzanatait is hangulatosan idézik fel. Íj rovatot indított a Somogyi honismereti híradó Krónika címmel. Ezúttal a megyei brigádtörténeti pályázat két első díjas írását közli: a Kaposvári Kefe- és Műanyagipari Vállalat Május 1. szocialista brigádjáról és a Pamutfomó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára Asszonyok brigádjáról szólót. Balatonszemesen, a Sapkadomb közelében, a Bagolyvártól nem messze az Árnyas sor sarkán emletes épület áll, a vegyi művek gyermeküdülője. Beöthy Ferenc, a Balaton kitűnő ismerője egy ide befalazott római kori sírfedőrg dért fényt, és egy vadászjelenetes kőre hívja fel a figyelmet A két értékes római kori emléket a múlt században a pilisvörösvári templomba befalazva találták, majd Bogácz Árpád ügyvéd egykori villakertjébe vitték dísznek, ahonnan nemrégen egy ismeretlen építész helyezte át az üdülőbe. Valentyin Csernik Buszlajev ......... — Nóta! — parancsolta újra a hadnagy. Az oszlop némán, súlyos léptekkel dübögött tovább poros falusi utcán. A hadnagy a kezdte el az éneklést. Csengő, vidám hangja volt. Egyedül énekelt. A menetoszlop élén haladt, akárcsak a díszszemlén, akkurátusan kirakva lépéseket, és egyik strófáj a a másik után énekelte. Aztán még egy hang csatlakozott hozzá a menetoszlopból; az övéhez hasonlóan fiatal, szárnyaló. És a menetoszlop énekelni kezdett, előbb rekedtesen, halkan, majd egyre erősebben, a refrént már a szokásos füttykísérettel. Az asszonyok a kerítések mellett álltak, és hangosan sírtak. Előttük pedig piszkos,borostás, de tiszta fehér gallérbetétes harcosok meneteltek és énekelnek. 4. A hadnagy odament a vezetőfülkéhez, amely Szemjont elválasztotta az utasoktól. Néhány percig némán álldogált. Láthatóan kérdezni akart valamit, de nehezen szánta rá magát. — Szabad a buszban dohányozni? — kérdezte végül is. — Az utasoktól függ . .. — Óvatos leszek — ígérte. A hadnagy épp úgy szívta a cigarettát, mint az iskolások: a tenyerébe rejtette. Gyorsan leszívta a füstöt, lehajolt, s igyekezett a maradékot az ajtó résén át kifújni, közben pedig az utasokra pillantott, felkészült rá, hogy az első megjegyzésre elnyomja a cigarettát. Még az utazás legelején tartottak, az utasok jó hangulatban voltak, senki sem tett megjegyzést. — Szabadságra? — kérdezte Szemjon. — Szabadságra. — Régóta szolgál? — kérdezte Szemjon a hadnagyot, bár majdnem biztos volt abban, hogy egyáltalán nemrégen szolgál. A hadnagyon vadonatúj, tökéletesen rászabott egyenruha feszült, látszott, hogy olyan szabó varrta, aki azelőtt százával varrt hasonlókat a főiskola többi végzősének. — Nemrég végeztem a főiskolát. — A hadnagy elmosolyodott. — Valójában még nem is szolgáltam sehol. A hadnagy alig múlhatott húszéves. A háború után születhetett, Szemjon arra gondolt, hogy egy’re kevesebb olyan tiszt marad már a hadseregben, aki közelről ismeri, mi is a háború, amikor lőnek az emberre, és meg akarják ölni, és ő is lő, hogy öljön. Igaz, hogy a hadnagy katonai, gondolta Szemjon, de csak lőkiképzésen vesz részt, és mint egykor az iskolában, osztályzatot kap rá. Szemjon a másik hadnagyra gondolt, arra, akit a háború alatt ismert meg. Az sem lehetett sokkal több húsznál. A hadnagy, felsorakoztatta a katonákat. A kertek alól már hallani lehetett a harckocsik dübörgését. — Németek... A katonák elsápadtak, de továbbra is a menetoszlopban maradtak. A hadnagy tétovázott. Asszonyok tolongtak körülötte. És sírtak. A hadnagy a háborús törvényekről beszélt, amelyek tiltják, hogy asszonyokat és gyerekeket bántsanak. Majd levette a tányérsapkáját, és ő maga is beismerte: — Bocsássatok meg. Nem tudok rajtaitok segíteni. Tartsatok ki. Néhány nap múlva elkergetjük őket, ígérem nektek. A hadnagy vezényelt, a menetoszlop megfordult, és elindult az erdő felé. — Gyorsabban! — kiáltott rájuk az egyik asszony. A motor dübörgése már a szomszéd utcából hallatszott. A hadnagy tempósan, kimérten lépdelt. — Egy ..., egy..., egy, kettő, három — vezényelt a hadnagy; a szavakat elnyújtotta. A katonák gyakran oldalra lestek, de engedelmeskedtek a parancsnak, s lassan, nyugodtan, sőt kissé imbolyogva mentek. Még elrejtőzni sem érkeztek az erdőben, amikor a falu terén már megjelent egy oldalkocsis motorkerékpár, motoros néhány kört lett a téren és továbbrobogott. Megállás nélkül dübörögtek a tankok az utcán, foltosak, a törzsükön sárral keveredett olaj. Szemjon magában eldöntötte hogy a mi tankjaink szebbek, mert ő azokat mindig zöldnek és tisztának látta. És ez megnyugtatta őt. Az asszonyok összetanakodtak, és végül úgy döntöttek, hogy csoportokra oszlanak; a hatalmas székét magára vonta volna a figyelmet. Az anyja hajnalban, fölkeltette Szemjont, ekkor már csak ketten folytatták az utat. Mellettük autók robogtak el, a németek szájharmonikáztak, melegen tűzött a nap, és minden olyan vidámnak tetszett. 5. Amíg Szemjon beért az étkezdébe, volt érkezése kiszámolni a műszakbeosztást. Eszerint Aszja volt szolgálatban, egy kis hirtelenszőke teremtés, mindenki kislánynak gondolta, pedig valójában harminckilenc éves, és már nagymama. — Egy jó erős teát — szólt a segítőtársának, amikor Szemjon belépett. Aszja vidám kedvében volt. Itt mindig kedvesen fogadták Szemjont. Visszafelé jövet körtét szokott hozni nekik. Már hat éve, szinte azóta, hogy erre az útvonalra került, rítusként ragaszkodott ehhez. A falu szélén, egy öregembertől vette a körtét, az öreg ismerte a körte tartósításának egy különleges titkát, szürettől szüretig eltartott nála a körte. Az öregnek is tetszett ez a kialakult tradíció, és mindig érdeklődött az étkezde szakácsairól, bár ő soha életében nem fordult meg ott. A szakácsok mindig tudták, hogy Szemjon megérkezett, mert aki épp dolgozott, annak jutott egyegy körre. — Egy bifezteket? — kérdezte Aszja. — Hamburgi módra — mondja Szemjon. — Megtaníthatnál, hogy kell készíteni — mondja Aszja. — Én magam sem tudom. folytatjukJ Bútorfaragó tsz-tag Szebbnél szebb faragott bútorokat készít a fonói Bodó István, a kisgyaláni termelőszövetkezet dolgozója. Az általa készített konyhaasztal lapjába aprólékos munkával faragja a virágmotívumokat.