Somogyi Néplap, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-29 / 99. szám

Mindennap tenni Lenint ábrázoló képekből összeállított tabló — születése 107. évfordulójának tiszteleté­re —, a Szovjetunió hatalmas térképe a falon, a gazdasági, kulturális eredményeit szem­léltető képek, adatok. A Fák­lya, a Szovjetunió és más fo­lyóiratok, napilapok az asz­talon. Ezt látni Böhönyén az álta­lános iskola orosz nyelvi ka­binetjében, s ez szemléletesen fejezi ki: ebben az iskolában nagy gondot fordítanak a ma­gyar—szovjet barátság ápolá­sára, a gyerekek internacio­nalista nevelésére. — Többek között ezt is fon­tos feladatunknak E cél megvalósítása tekintjük. érdeké­ben együttműködünk az áfész MSZBT-tagcsoportjával, tőlük kapunk rendszeresen képeket, folyóiratokat, s ezeket hasz­nosítjuk a gyerekek nevelésé­ben, ismereteik bővítésében. Most rendezünk egy vetélke­dőt Ki tud többet a Szovjet­unióról? címmel. A három legjobb tanulót,— jutalmul — az áfész tagcsoportja pesti látogatásra viszi, s buda­ott megtekintik a Szovjet Kultúra és Tudomány Házát Ez azonban csak kis része annak a szerteágazó munká­nak, amelyet az iskola párt­­szervezete, kommunistái vé­geznek, s melyről Gaál Ferenc titkárral, magyar—orosz sza­kos tanárral beszélgetek. Ép­pen egy Esztendeje titkára az alapszervezetnek, jól ismeri az iskola feladatait, gondjait Itt végezte el az általánost, majd a gimnázium, és a másutt töl­tött képesítés nélküli nevelői munka után — elvégezve főiskolát — visszajött szülőfa­a­lujába tanítani. Ennek tizen­öt éve, annak pedig tizenhét esztendeje, hogy ebben az is­kolában a kommunisták so­raiba került Előbb propagan­dista, majd szervező titkár, _a végül tavaly párttitkár lett Kevesen vagyunk kom­­­omm­unisták, mindössze tizenhá­rom pedagógus, technikai dol­gozó. Mindennap tenni, segí­teni az iskola vezetőségét a tantervek minél eredménye­sebb végrehajtásában, a neve­lőtestület politikai és pedagó­­giai egységének megteremtésé­ben, támogatni a fizikai dol­gozók gyermekeit bevonni őket a közösségi munkába — ezek a fő feladataink. — Elsősorban a nevelőtes­tület egységének megszilárdí­tásához — kértem a kommu­nistáktól segítséget — mond­ja Baráth Lászlóné igazgató. — A párttitkár részt vesz a munkaterv készítésében, a végrehajtásának értékelésé­ben, a pártvezetőség rendsze­resen beszámoltatja az iskola vezetőit, az úttörő- és a kis­doboscsapat vezetőit, az osz­tályfőnököket, a pályaválasz­tási felelőst — ezzel nagy se­gítséget adnak munkámhoz. A jövőben a pedagógusi hivatás rangjának elismeréséhez, te­kintélyének növeléséhez kérek tőlük segítséget. Főként azzal, hogy a kommunista gusok önmaguk előtt pedagó­maga­sabbra emelik a mércét, pél­dát mutatnak társaiknak korszerű tanításban, a fegyel­­­mezett munkában. Az igazgató nem kér telje­­síthetetlent, hiszen egykor is itt lett kommunista, s tit­o­kára is volt az alapszervezet­nek. Tudja, hogy a kommu­nisták sokat vállalnak ma­gukra hivatásuk ellátása mel­lett az iskola és a falu közös­ségi életében is. Minden kom­munistának van állandó párt­megbízatása, többnek közéleti tisztsége. Ezt jelzi a most megalakított úttörőgárda. En­nek, valamint a tavaly létre­hozott úttörőmunkásőr-sza­­kasznak is Gaál Ferenc párt­titkár a parancsnoka. Műkö­dik az iskolában közlekedési és ifjú egészségőr szakasz, s a gyerekek valamennyinek a munkájában nagy kedvvel vesznek részt. Az úttörő-munkásőröket együtt avatják az úttörőkkel, s csak a szorgalmas, fegyel­mezett tanulókat veszik fel. A pártszervezet, az iskola ve­zetői, közösen a szülői mun­kaközösséggel, versenyt kez­deményeztek a tanulmányi fegyelem növelésére, a hiány­zás csökkentésére, s a legtisz­tább osztály címért.­­ A pártvezetőség tervsze­rűen és következetesen végzi sokoldalú munkáját. A poli­tikai oktatás és a pedagógu­sok részére indított politikai vitakör igen jól segíti a ne­velőtestület egységének össze­kovácsolását. Emellett nem feledkeznek meg a világné­zeti nevelésről, a tervszerű káderképzésről, segítik az ön­képzést — így vélekedik Ujj Imre, a községi pártbizottság titkára, hozzátéve: a pártépí­téssel a jövőben nagyobb gonddal kell foglalkozniuk. Jártam az iskola gazdag, 2300 kötetes, jól fölszerelt könyvtárában. Szakképzett könyvtáros segíti a gyerekek olvasásra nevelését, jelenleg százhatvanan kölcsönöznek rendszeresen. A tanári szobá­ban huszonöt szaklapból, fo­lyóiratból válogathatnak a ta­nulni vágyó pedagógusok. A pártszervezet titká­ra büszkeséggel beszél pálya­­választási munkájuk eredmé­nyéről. A tavaly végzett 37 nyolcadikosból — 35 fizikai dolgozó gyermeke — 30 tanul tovább, 16 választott szakmát, kilenc jár középiskolába, öt a vendéglátásban, kereskede­lemben helyezkedett el. Búcsúzáskor az iskola fali­újságján egy szép oklevelet, mellette egy kitüntetést pil­lantok meg: »Érdemes Társa­dalmi Munkás«. Az iskola 1254-es számú Petőfi Sándor úttörőcsapata kapta a község gazdagítása érdekében végzett társadalmi munkájáért. s Büszkék a gyerekek munká­jukra, a Hazafias Népfront községi bizottságától és a ta­nácstól kapott kitüntetésre. Ezek a tanulók, akik fiatalon megismerték a társadalmi, a közösségért végzett munka örömét, felnőttként is hason­lóan fognak élni, cselekedni! Szalai László Gaál Ferenc Gépkocsival a nagyvilágban Néhány nappal ezelőtt ennők születésnapját ünnepelte Magyar Camping és Caravan­a ning Club kaposvári csoport­ja. A szervezet egyik legfiata­labb csoportja a kaposvári. Az 1965-ben a Magyar Autóklub, a Magyar Természetbarát Szö­vetség és a KISZ »világjárói­ból­ alakult klub ma tizen­kilenc kisebb közösség mun­káját irányítja, segíti. A klub tagjai a hazai kem­pingekben húsz százalék en­gedményt kapnak a helyfog­lalási és parkolási díjakból. Kedvezményesen bérelhetnek a túrázáshoz szükséges felsze­reléseket az Iparcikk Kölcsön­ző Vállalattól, s alkalomadtán olcsóbban vásárolhatnak kem­pingcikkeket a Fővárosi Bú­tor és Hangszer Vállalatnál. A klub tagjainak adott ked­vezményeket hosszan sorol­hatnánk. A kaposvári csoport a túrá­zókat segítő útikönyvekből, térképekből vásárolt jó néhá­nyat a tavalyi bevételének egy részéből. Igaz, a kölcsönzés még nem teljesen megoldott, ugyanis a csoportnak nincs megfelelő helyisége. Jelenleg tárgyalásokat folytatnak ar­ról, hogy a tagok az ifjúsági házban levő sportklubban ta­lálkozhassanak kéthetenként. A kaposvári kempingezők­nek bőven vannak tervei, er­ről hallottunk dr. Stefler Jó­zseftől, a csoport elnökhelyet­tesétől. — Megígérték, hogy sátra­kat kapunk a klubtól, s ezt kölcsönözhetjük a tagoknak. Több túrát hirdettünk meg. Akinek kedve van, az még je­lentkezhet a Duna menti or­szágok kemping rallijére, amelyet az MCCC és a Zala megyei Idegenforgalmi Hiva­tal rendez Zalakaroson május 27-e és 30-a között. A találko­zó résztvevői Göcsej szép falvaiba látogathatnak, tá­bortűz mellett nézhetik meg a Zala megyei Népi Együttes műsorát. Autós ügyességi ver­seny is lesz. Június 17-e és július 5-e között illetve Romániába Bulgáriába, indulnak sátrakkal és gépkocsikkal. Akik már jártak ezen az út­vonalon, azok Jugoszláviába utazhatnak. A kaposvári csoportnak je­lenleg huszonkilenc tagja van. Az utazás szeretete, a más tá­jak, emberek megismerése utáni vágy tartja őket össze. Az MCCC kaposvári tagjai közül többen váltották ki a Siotour kirendeltségénél — ahol a csoport gazdasági ügyeit intézik — a nemzetkö­zi kempingszervezet igazolvá­nyát. Így kedvezményesen tá­borozhatnak a FICC, AIT és FIA jelzésű kempingekben. A kaposvári csoport hogy csak idősebbek gondja, jelent­keztek, hiányoznak a fiatalok, pedig őket is szívesen látnák. A szabályzat szerint a tagja lehet minden 18. klub évét betöltött magyar állampolgár. •Eg­y év híradója Megjelent a somogyi honismereti kiadvány Negyedszáz publikáció és közlemény olvasható a Somo­gyi honismereti híradó 1976. évi három kiadványra való — összevont — füzetében. A megjelentetésit nehezítő bü­rokrácia fölött eljárt az idő — elhárult az akadály a kiadás elől —, ám a honismeret lel­kes gyűjtőinek a munkái most is frisse­k, időszerűek és elmélyültek. Érdekes olvasmány ez a fü­zet azoknak is, akik nem vesz­nek részt efféle gyűjtőmun­kában, hisz a vallomások, em­lékek gyűjtői és feldolgozói ró­lunk szólnak, és eleink életét tárják elénk. Megható is amel­lett, hogy »felmérés ízű« az a dolgozat, mely egy mai család három visszamenő generáció­jának az életét mutatja be. Keller Anna kaposvári gimná­ziumi tanuló a levéltárban ta­lált kérvény (1931. Gölle) fo­galmazója családjának a tör­ténetét dolgozta fel. Az egy­kori tégláscsalád életforma­­változásáról szóló szociográfia értéke a közelmúlt nagymére­tű változásának embersorso­kon történő bemutatása. Díj­nyertes főiskolai tudományos diákköri dolgozat — Pálfy Dá­niel munkája — foglalkozik a somogyi földrajzi nevekben található betyáremlékek azo­nosításával. Mint leírja, a be­tyárvilággal kapcsolatos föld­rajzi nevek száma meglehető­sen kevés megyénkben. Simon József balatonszent­györgyi postai tisztviselő is az olvasmányosan író­net-kutatók sorába helytörté­ügyesen, érzékletesen tartozik : beszél­teti a kanászokat, asak az ál­lattartás mellett életük apró mozzanatait is hangulatosan idézik fel. Í­j rovatot indított a Somo­gyi honismereti híradó Króni­ka címmel. Ezúttal a megyei brigádtörténeti pályázat két első díjas írását közli: a Ka­posvári Kefe- és Műanyag­ipari Vállalat Május 1. szo­cialista brigádjáról és a Pa­mutfomó-ipari Vállalat Kapos­vári Gyára Asszonyok brigád­járól szólót. Balatonszemesen, a Sapka­domb közelében, a Bagolyvár­tól nem messze az Árnyas sor sarkán emletes épület áll, a vegyi művek gyermeküdülő­je. Beöthy Ferenc, a Balaton kitűnő ismerője egy ide befa­lazott római kori sírfedőrg­ dé­r­t fényt, és egy vadászjelene­­tes kőre hívja fel a figyelmet A két értékes római kori em­léket a múlt században a pi­­lisvörösvári templomba befa­lazva találták, majd Bogácz Árpád ügyvéd egykori villa­­kertjébe vitték dísznek, ahon­nan nemrégen egy ismeretlen építész helyezte át az üdülőbe. Valentyin Csernik Buszlajev ......... — Nóta! — parancsolta újra a hadnagy. Az oszlop némán, súlyos léptekkel dübögött tovább poros falusi utcán. A hadnagy a kezdte el az éneklést. Csengő, vidám hangja volt. Egyedül énekelt. A menetoszlop élén haladt, akárcsak a díszszem­lén, akkurátusan kirakva lépéseket, és egyik strófáj a a másik után énekelte. Aztán még egy hang csatlakozott hozzá a menetoszlopból; az övéhez hasonlóan fiatal, szár­nyaló. És a menetoszlop éne­kelni kezdett, előbb rekedte­sen, halkan, majd egyre erő­sebben, a refrént már a szo­kásos füttykísérettel. Az asszonyok a kerítések mellett álltak, és hangosan­­ sírtak. Előttük pedig piszkos,­­borostás, de tiszta fehér gal­­lérbetétes harcosok menetel­tek és énekelnek. 4. A hadnagy odament a veze­tőfülkéhez, amely Szemjont elválasztotta az utasoktól. Né­hány percig némán álldogált. Láthatóan kérdezni akart va­lamit, de nehezen szánta rá magát. — Szabad a buszban dohá­nyozni? — kérdezte végül is. — Az utasoktól függ . .. — Óvatos leszek — ígérte. A hadnagy épp úgy szívta a cigarettát, mint az iskolások: a tenyerébe rejtette. Gyorsan leszívta a füstöt, lehajolt, s igyekezett a maradékot az aj­tó résén át kifújni, közben pe­dig az utasokra pillantott, fel­készült rá, hogy az első meg­jegyzésre elnyomja a cigaret­tát. Még az utazás legelején tartottak, az utasok jó hangu­latban voltak, senki sem tett megjegyzést. — Szabadságra? — kérdez­te Szemjon. — Szabadságra. — Régóta szolgál? — kér­dezte Szemjon a hadnagyot, bár majdnem biztos volt ab­ban, hogy egyáltalán nemré­gen szolgál. A hadnagyon va­donatúj, tökéletesen rászabott egyenruha feszült, látszott, hogy olyan szabó varrta, aki azelőtt százával varrt hason­lókat a főiskola többi végző­sének. — Nemrég végeztem a fő­iskolát. — A hadnagy elmoso­lyodott. — Valójában még nem is szolgáltam sehol. A hadnagy alig múlhatott húszéves. A háború után szü­lethetett, Szemjon arra gon­dolt, hogy egy’re kevesebb olyan tiszt marad már a had­seregben, aki közelről ismeri, mi is a háború, amikor lő­nek az emberre, és meg akar­ják ölni, és ő is lő, hogy öljön. Igaz, hogy a hadnagy katonai, gondolta Szemjon, de csak lő­­kiképzésen vesz részt, és mint egykor az iskolában, osztály­zatot kap rá. Szemjon a másik hadnagyra gondolt, arra, akit a háború alatt ismert meg. Az sem lehetett sokkal több húsz­­­nál. A hadnagy, felsorakoz­tatta a katonákat. A kertek alól már hallani lehetett a harckocsik dübörgését. — Németek... A katonák elsápadtak, de továbbra is a menetoszlopban maradtak. A hadnagy tétová­zott. Asszonyok tolongtak kö­rülötte. És sírtak. A hadnagy a háborús törvényekről be­szélt, amelyek tiltják, hogy asszonyokat és gyerekeket bántsanak. Majd levette a tá­nyérsapkáját, és ő maga is beismerte: — Bocsássatok meg. Nem tudok rajtaitok segíteni. Tart­satok ki. Néhány nap múlva elkergetjük őket, ígérem nek­tek. A hadnagy vezényelt, a me­netoszlop megfordult, és elin­dult az erdő felé. — Gyorsabban! — kiáltott rájuk az egyik asszony. A motor dübörgése már a szomszéd utcából hallatszott. A hadnagy tempósan, kimér­ten lépdelt. — Egy ..., egy..., egy, ket­tő, három — vezényelt a had­nagy; a szavakat elnyújtotta. A katonák gyakran oldalr­a lestek, de engedelmeskedtek a parancsnak, s lassan, nyugod­tan, sőt kissé imbolyogva men­tek. Még elrejtőzni sem érkez­tek az erdőben, amikor a falu terén már megjelent egy ol­­dalkocsis motorkerékpár, motoros néhány kört le­tt a téren és továbbrobogott. Meg­­­állás nélkül dübörögtek a tan­kok az utcán, foltosak, a tör­zsükön sárral keveredett olaj. Szemjon magában eldöntötte hogy a mi tankjaink szebbek, mert ő azokat mindig zöldnek és tisztának látta. És ez meg­nyugtatta őt. Az asszonyok összetanakod­tak, és végül úgy döntöttek, hogy csoportokra oszlanak; a hatalmas székét magára vonta volna a figyelmet. Az anyja hajnalban, fölkeltette Szem­jont, ekkor már csak ketten folytatták az utat. Mellettük autók robogtak el, a németek szájharmonikáztak, melegen tűzött a nap, és minden olyan vidámnak tetszett. 5. Amíg Szemjon beért az ét­kezdébe, volt érkezése kiszá­molni a műszakbeosztást. Eszerint Aszja volt szolgálat­ban, egy kis hirtelenszőke te­remtés, mindenki kislánynak gondolta, pedig valójában har­minckilenc éves, és már nagy­mama. — Egy jó erős teát — szólt a segítőtársának, amikor Szem­jon belépett. Aszja vidám ked­vében volt. Itt mindig kedve­sen­­ fogadták Szemjont. Vis­­­szafelé jövet körtét szokott hozni nekik. Már hat éve, szinte azóta, hogy erre az út­vonalra került, rítusként ra­gaszkodott ehhez. A falu szé­lén, egy öregembertől vette a körtét, az öreg ismerte a kör­te tartósításának egy különle­ges titkát, szürettől szüretig eltartott nála a körte. Az öreg­nek is tetszett ez a kialakult tradíció, és mindig érdeklő­dött az étkezde szakácsairól, bár ő soha életében nem for­dult meg ott. A szakácsok mindig tudták, hogy Szemjon megérkezett, mert aki épp dolgozott, annak jutott egy­­egy körre. — Egy bifezteket? — kér­dezte Aszja. — Hamburgi módra — mondja Szemjon. — Megtaníthatnál, hogy kell készíteni — mondja Asz­ja. — Én magam sem tudom.­ ­folytatjukJ Bútorfaragó tsz-tag Szebbnél szebb faragott bútorokat készít a fonói Bodó Ist­ván, a kisgyaláni termelőszövetkezet dolgozója. Az általa készített konyhaasztal lapjába aprólékos munkával faragja a virágmotívumokat.

Next