Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-13 / 241. szám

*3nek jó a túlóra? Két el­lentétes véleményt lehet hal­lani. Az egyik így hangzik: a gyárnak is, a munkásnak is. A másik pedig így : a gyár­nak sem, a munkásnak sem. Tulajdonképpen mindkét megállapításban van igazság. A munkáltató — akár üzem, akár intézmény — akkor él vele, ha munkaidőben nem tudja megoldani a feladatát. Amikor a többletmunkaidő felhasználása több termékkel jár együtt, másként kell meg­ítélni, mint amikor az anyag­­beszerzés, a munkaszervezés hibáit igyekeznek helyrehoz­ni túlórával. Azt szokták mondani, hogy aki többet dolgozik, többet is keres. Ma­gasabb jövedelmet azonban csak akkor lehet biztosíta ha több a termék. A túlórára kifizetett pénz is bér: terhe­li a bérkeretet, s akinek — munkaköre miatt — nincs módja, ilyet vállalni, az borítékon is megérzi mások a túlóráját. A határidő közeledtét jel­ző túlmunkák után eseten­ként következik az állásidő, amikor csak bent vannak az emberek a munkahelyen, de feladatot nem kapnak. A hó­nap, negyedév vagy az év vé­ge felé azután megint csak éppen aludni járnak Az ilyen túlóráztatást haza, min­denképpen el kell ítélni. Más esetekben szakemberhiány te­szi indokolttá a túlórát, s ta­lálkozni lehet olyan esettel is, hogy a terven felül — nem­egyszer tőkés piacról — érke­zett megrendelés teljesítése indokolja a többletmunkát. A túlórák felhasználásának szabályai vannak. Miként tartják be ezeket? Erre kere­sett választ ez az összeállí­tás. TÚLÓRÁK NYOMÁBAN Szombat délutáni többletműszakok A nagyatádi cérnagyár még egy évben sem szállított an­­­nyi árut a megrendelőinek, mint az idén. A belföldi for­galomba is több jut, és a 695 tonnás export sem látja kárát a hazai fogyasztás emelkedé­sének. Az öreg gépeken két­féleképpen lehet többet ter­melni: vagy növelik a mun­kások számát, vagy túlóráz­nak. A tervet az idén úgy kell teljesíteni, hogy a »költözkö­désre« is maradjon idő. Az öreg gyár rekonstrukciója folytán egész üzemrészek ke­rülnek át egyik helyről a má­sikra. Az ezzel járó időkiesést is pótolni kell. — Azért, hogy a nagyobb feladatot teljesíteni tudjuk, a kiszerelő tizenhétezer túlórát kapott, a cérnázó pedig ötez­­­rét — mondta Lovkó Imre mű­szaki vezető. — Ezenkívül hat­ezer túlórát a költözködés miatt adott az újpesti központ. A cérnagyár folyamatos üzem: hétfőn hajnalban indul és szombaton délután 2 óra­kor áll le. Túlórát szervezni — a karbantartók kivételével — tehát csak a hét végére lehet. Aki többletmunkát vál­lal, az nem maradhat bent műszak végeztével még né­hány órára, hanem egy egész műszakot kell szombat délután dolgoznia. Az idén csak a nyáron állt le szombat délben a cérna­gyár. A tavasszal túlóráztak az emberek, és augusztus óta ismét megszervezik a szom­bat délutáni műszakot. A pa­mutfonó-iparban ugyanis egy egész gyár termelését kell pótolni. Januárban leégett a Pamut­textil Művek egyik üzeme. Termékei hiányozná­nak a piacról. A többi gyár azonban vállalta, hogy több­letmunkával behozza ezt a termelési értéket. Nagyatád­nak húszezer túlóra jutott. Sok ez? Minősítés helyett álljon itt egy adat: tizennyolc mű­szakot jelent. Az ötvenkét hétvégéből tehát tizennyolcat kell emiatt a gyárban tölteni. A munkások azonban tudják, hogy miért vállalják a több­letmunkát. — A kollektív szerződés meghatározza, hogy egy mun­kás hány túlórát vállalhat évente. Amikor a szombat délutáni műszakot megszer­vezzük, ügyelünk arra, hogy olyan emberek álljanak a gé­pek mellett, akik még nem merítették ki ezt a keretet. Feladatuk elsősorban a kisze­relőben, a perzselőben és a motringolóban dolgozóknak van. Közülük a legtöbben az idén már nem vállalhatnak több túlórát. — Szívesen vállalkoznak többletmunkára az emberek? — Nem lehet azt mondani, hogy nagyon örülnek neki, pedig pénzben sokat jelent. A kiszerelőben, óráznak, nem ahol most túl­volt ritka a négyezer forint körüli havi kereset. A túlórának azonban ára van: a szombat délután elvész a család számára. Szü­ret és kukoricatörés idején nem könnyű megszervezni egy hétvégi műszakot. — Csak így lehet többet termelni? — Termelési feladatainkat meg tudtuk volna oldani, és kevesebb lett volna a túlóra is, ha tizenhét emberrel töb­ben dolgoznak. Csakhogy en­­­nyit nem tudtunk beállítani. — Mit szól a szakszervezet a tavalyinál jóval több túlórá­hoz? — Szigorúan ellenőrzi a fel­használást. Amikor az év ele­jén a gyárakra szétosztották a leégett üzem termelését, a Könnyűipari Dolgozók szervezetének elnöksége szak­­hoz­zájárult a túlóra-felhasználás­hoz. A mi szakszervezeti bi­zottságunk és a műhelybizott­ságunk — megértve a gondot — segítik megszervezni a szombat délutáni műszakot. Ha a dokkmunkások sztrájkolnak A Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál a kollektív szer­ződés alapján a dolgozók 120 órát túlórázhatnak, de rend­kívüli esetben ez 200 óra is lehet —! Ebben az évben — mondja Deák István, a mun­kaügyi osztály vezetője — kétszer annyit túlóráztak munkásaink, mint tavaly, de a még így is a megengedett ha­táron belül maradtunk. — Mi az oka a több túl­órának? — Két új profillal bővült a termékskálánk, és a Hollan­diából származó szer alap­anyag késve, csupán az első negyedév végén érkezett Pontosan tizenkét tonna ké­sett a holland dokkmunkások sztrájkja miatt. Dódity Miklósné, a szak­­szervezeti bizottság titkára: — Dolgozóink maguk hatá­rozták meg a túlórák mérté­két a kollektív szerződésben, ezért szívesen is vállalják, ha úgy jön ki a lépés, hogy az export­­ miatt többet kell dolgozniuk. 11 930 túlórára volt szükség az idén. A kilenc hónap alatt 30 jutott egy munkásra, vagyis havonta: 3,3 óra. Ta­valy ugyanebben az időszak­­­­ban mindössze 5770 volt a túlórák száma. — Kik túlóráznak a legtöb­bet? — Elsősorban a hat teher­autónk vezetője. Ők a mun­kaidejük 30 százalékát, csúcs­időben pedig 40 százalékát túlórázhatják. Nehezen, de nekik is sikerült a megszabott határon belül maradniuk. Ezen csak az enyhítene, ha több gépjárművünk lenne. A gépkocsivezetők 1977-ben 3989 órát túlóráztak, a szer­üzem munkásasszonyai pedig 1984 órát. Sorrendben utánuk következik az üzemfenntar­tás. Az itt dolgozók a várat­lanul előforduló géphibákat javítják. A Kefe- és Mű­­anyagipari Vállalatnál ma már nem beszélhetnek szá­mottevő munkaerőhiányról, az első félévi túlórákra — különösen a sörteüzemnél mégis ez ad magyarázatot.— Beszélgetőpartnereim egy­behangzóan állítják, hogy va­lamennyi túlóra mögött meg­felelő termelési érték van. — Ennek ellenére arra tö­rekszünk, hogy az év hátra­lévő időszakában csökkentsük a számukat. A szeptemberi munkát sikerült úgy szervez­nünk, hogy az augusztusban felhasznált túlórák felére volt csak szükségünk. Jobb szervezéssel — ne­m feketén" Hányadán állunk a megyé­ben a túlórázással, illetve túlóráztatással — erről kértünk a véleményt dr. Egerszegi Lász­lótól, a Szakszervezetek So­mogy megyei Tanácsának köz­­gazdasági osztályvezetőjétől. — Somogyban az év első fe­lében kismértékben nőtt a túl­órák aránya a múlt év azonos időszakához képest, és helyen­ként — ezt mutatják vizsgálati tapasztalataink — indokolt len­ne »meghúzni a féket.« A kol­lektív szerződések kimondják, hol és m­ennyi többletmunkára van mód. Mégis előfordul, hogy az így meghatározott szá­mot igencsak túllépik. Ezt ne­vezzük mi »fekete« túlórázás­nak, s ez az idő nem is szere­pel az összegező statisztiká­ban ... Ahol féléves szinten több millió forint lemaradás van a termelésben, és a túl­óráztatással úgy operálnak, h­ogy reggeltől estig dolgoznak az emberek — megszegve ez­zel a kollektív szerződés elő­írásait —, ezzel az nemcsak túllépik a fizikai és szellemi tűréshatárt, hanem az üzemi, munkahelyi légkört is rontják. Van, ahol az önkéntesség elve érvényesül, és ki mennyit vál­lal alapon megy a túlóráztatás. A dolgozók nem is járnak ros­­­szul, hiszen a munkájukat jól megfizetik — de nem ez módszer oldja meg a termelési a gondokat. Mi éppen ezért már a jövő évre javasoljuk: ott, ahol az ideinél magasabb ter­melési szintet akarnak elérni, ne a túlóráztatásra építsenek. Ennél jóval célravezetőbb az átgondolt üzem- és munkaszer­vezés, a folyamatos anyagellá­tás. Ha ez megvan, máris keve­sebb túlmunkára van szükség, a »fekete« túlóráztatás pedig egyáltalán nem indokolt. Tanítás az óraszámon felül A megyeszékhely egyik kö­zépiskolájában heti kétszázki­­­lencven túlórát számolnak — nem kivételesen, hanem rend­szeresen. A pedagógusokra át­lag heti hat óra jut, de mivel nem mindenki osztozik a gond­ból és a »második fizetésből«, ezért van, aki heti tíz túlórát is tart, míg a másik egyet sem: nincs ésszerű elosztásra mód? A válasz előtt lássuk, miből is »keletkezik« az iskolában a túlóra? A fölkeresett gimná­ziumban csupán egy állás nincs betöltve. De a valóság­ban tanerőhiány va­n, mivel néhányan gyermekgondozási segélyen vannak. Az ők he­lyettesítése túlórát jelent. A gimnáziumban esti oktatás is folyik, ennek a társadalmi­­ igénynek a kielégítése évről­­ évre stabilizálja a túlórákat. A diákkörök, a sportkörök­­ ugyancsak többletmunkát kí­vánnak. A diákkörök nélkü­lözhetetlenek az egyetemi fel­készítéshez, a sportkörök fel­adata is egyre nő az edzettebb ifjúság nevelésében. — Lehet-e a túlóra terhére státust létesíteni? — Igen, lehet — felelte az igazgató. — Két státust léte­sített így az iskolánk. — Megéri-e a pedagógus­nak, ha többletmunkát vé­gez? — Általában azok a fiatal kollégák vállalkoznak erre — persze nagyon fontos, hogy milyen szakosak, mert az igény nem egyformán jelent­kezik —, akik lakásra, autóra gyűjtenek. — Mit ér egy túlóra? — Átlag harminchárom fo­rintot. — Tehát a pedagógusoknak csak egy része tart túlórát, il­letve részesül az ebből szár­mazó többletjövedelemből. — Igen, így van, mondtam, hogy van, aki ezért tíz órát, van aki egyet sem vál­lal. Az szb-titkár gondterhelt vezeti bizottságának titkára. Kevés szóval sokat ember. Fontos, a késő mondó dél­utáni órákba nyúló értekezlet után kérdeztük meg tőle, mi a helyzet a gyárban a túl­órákkal. Gondterheltnek tűnt, s szavai igazolták is ezt az érzésünket. — Sajnos a túlórák száma a múlt évhez viszonyítva nőtt. Vannak olyan dolgozóink, akik a kollektív szerződésben meghatározott háromszáz óránál többet töltöttek túl­munkával. — Miért volt erre szükség? — Ennek oka a munkaszer­vezés hiányosságaiból adódik, ezt őszintén meg kell monda­nom. S meg kell említenem az ellátási gondokat is. Ezek egy része független tőlünk,­ más része azonban neon. — Akkor ez az utóbbi le­gyen a témánk. — Így gondoltam én is. Feladatterv készült nálunk, ezt végre kell hajtani — ez a megoldás ! Ebben az esetben nem fordulhat elő az, hogy a hónap elején az emberek üres kézzel tengenek-lenge­­nek, huszadika tájt pedig túlórák sokasága a jellemző. a | Ennek szeretnénk véget vet­ni. — A szakszervezeti bizott­ság titkára mit tapasztalt? A túlórák miként befolyásolják az emberek közérzetét? __ Női dolgozóink nem örülnek a túlóráknak. Érthe­tő, várja őket a család. (Ter­mészetesen van olyan mun­kás, aki szívesen dolgozna többet is.) Mások, s itt főként a bejárókról van szó, nem vállalnak pluszterhet, és ez is gond. Őket a háztáji várja otthon. — Foglalkozott-e a túlóra­kérdéssel a szakszervezet? — A szakszervezet is, a pártszervezet is. Gyorsabb előrelépést sürgetünk. Van határidőnapló, abban dátu­mok. Ezeket be kell tartani! Helyesen szervezni a munkát, biztosítani a folyamatosságot, akkor elkerülhetővé válik az, ami most még nagy gond a gyárban, a túlóramaximum átlépése. Elemző munkával felderítettük a hibák forrá­sait. Segítségadással, számon­kéréssel akarunk előbbre jut­ni. Baksa Ferenc, a Villamos Berendezés és Készülék Mű­vek kaposvári gyára szakszer­ HATVAN ÉV — HATVAN KÉP A Szovjetunió története képetlen Fény a falvakban. Az orosz falvakban — ahol akárcsak ná­lunk, évszázadokig mécsessel világítottak — kigyulladt a vil­lanyfény. Hirdette, hogy a gyakorlati megvalósítás útjára lé­pett a VIII. szovjet kongresszus által 1920 decemberében jó­váhagyott villamosítási terv, a GOELRO. Alapozzák a magnyitogorszki kombinátot. Az SZKP XIV. kongresszusa (1925) határozatot hozott a szocialista iparosítás programjáról. Az elsők között kezdték el a magnyitogorszki kombinát építését. Képünkön: az alapozási munkák 1930-ban. Kész az első olvasztókemence. 1931-ben készült el a magnyi­togorszki vasmű első kemencéje, a Komszomolszkaja—2, újabb két év múlva már csapolták az első acélt. Ez volt az­­ iparosítás hőskorszaka.

Next