Somogyi Néplap, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-05 / 233. szám
Az a pergő nyelvű bálvány ősi asszony, aki a nyár végén az igali fürdőnél buszra várva panaszkodott társainak, bizonyára nem aszerint ítéli meg a tanács munkáját, hogy ott milyen határozatokat hoznak. Mondjuk, arról, hogyan lehetne — kellene! — úgy javítani a tanácsi szolgáltatásokat, hogy mennél gyorsabban, pontosabban, egyszerűbben intézzék az ügyeket. Őt ugyanis háromszor utaztatták be közös tanácshoz, aíg a nagykenervesen kibogozták »összekutyult« adóügyét. És amint az lenni szokott, társainak is akadt hasonló esete, régebbi vagy újkeletű sérelme. De melyünk nem tudna saját tapasztalatából is előszedni néhányat?Nem vigasztaló, ellenkezőleg: a tanácsi ügyintézők is hosszan sorolják keserveiket, ha a munkájukkal kapcsolatos panaszok kerülnek szóba. Tengernyi az egymást átfedő, kiegészítő, módosító jogszabály, rendelet, utasítás, határozat, körlevél stb. — mondják —, amely különösen lépcső legalsó fokán ülők nyakába zúdul. És újabban mindezek tetejébe összesítések, jelentések, fölmérések, intézkedési tervek kötelezettsége arról, hogy mit tesznek, mit terveznek a tanácsi munka korszerűsítésére, az ügyvitel egyszerűsítésére. — Tessék mondani — kérdezték az egyik tanácsnál — az egyszerűsítéshez csak bonyolult többletmunkán keresztül visz az út? A kérdés paradoxonnak hangzik, bár a felelet kétségtelenül az: igen. A változtatáshoz nem tudják nélkülözni az alapos tájékozottságot jelenlegi állapotokról. Ez pedig gyakorta elkerülhetetlenül írásbeliséggel, de még inkább időigényes tevékenységgel jár. Mert például arról, hogy valamely, jogszabály alkalmazása mennyire bonyolult, illetve milyen nem várt következményekkel járt és hogyan lehetne módosítani rajta, elsősorban a végrehajtó szerv gyakorlata alapján lehet véleményt mondani. De az egyéb tapasztalatok, javaslatok, vélemények is csak úgy jutnak el — és eddig is jutottak, mégpedig szép számmal — a felettes, hatáskörileg illetékes hatósághoz vagy a szervezési intézethez, ha az ügyintézők veszik a fáradságot és az egymásnak mondogatódás helyett átgondoltan megfogalmazzák, és fölterjesztik. A helyi tanácsoknál — több városban, nagyközségben megfordultam e témát vizsgáisódva — kissé idegesek, ha szóba hozom e bonyolultnak és szerteágazónak látszó törekvéseket, így például a megyei tanács vb egy évvel ezelőtt elfogadott középtávú feladattervét. Azt mondják, épp elég gondot okoz elevickélni a napi munka forgatagában, nem még azon törni a fejünket, mit jelentsünk, milyen tervet állítsunk össze. Persze, azért megcsinálják, hiszen a megyei terv több pontjának határideje az év végén io.’ár. Megnéztem néhány adaptációt, azaz helyi feladattervet. Az egyikbe apait-anyait belezsúfoltak, azaz olyanokat is, melyeket már más rendelkezések és a kialakult gyakorlat szerint bevezettek — például a falunapok szervezése, a tanácstagok jobb tájékoztatása stb. — másutt a sok közül néhány fontosabbat ragadtak ki, de a valóságban annál jóval többet tettek. Annyi azonban bizonyos : több helyen ezt a széles körű feladattervet is úgy kezelik, mint sok más kezdeményezést az elmúlt években, melyek nagy lendülettel megindultak, majd szép csendesen hamvukba holtak. Egyelőre kevés helyen ismerik föl igazán — így jó példaként Barcsot. Kaposvárt, a siófoki járás néhány községét említeni, de Nagyatádon kel és a járásban, továbbá Marcaliban is sokat tettek —, hogy a tudományos igényességgel végzett felmérő- és tervezőmunka meg kell hozza a gyümölcsét, ha nem is azonnal. Nevezetesen: csökkenti az ügyintézők munkáját, arányosítja a terheket, áttekinthetőbbé teszi a hatósági folyamatokat; végsősoron nagyobb igényességet, körültekintést, figyelmesebb magatartást tesz lehetővé az ügyintézésben. A cél tehát a lakosság hatósági szolgáltatása színvonalának emelése, és ez elsősorban közvetlenebb kapcsolatot, gyorsaságot, egyszerűséget jelent. Mindehhez csupán eszközül szolgálnak azok technikai és szervezési megoldások, melyek a középtávú tervekben szerepelnek. Teljesíthetetlen követelményeket tartalmaz a terv — hallottam többször is. Tagadhatatlan: jó néhány helyen — mindenekelőtt Kaposváron és Nagyatádon — egyelőre elhelyezni sem tudják egyetlen épületben a különböző osztályokat, csoportokat, nemhogy a sokat emlegetett törökszentmiklósi modell alapján — a pénzintézeteknél alkalmazott nagytermes, pultos megoldást kialakítva — egyszerűsíteném a betérő ügyfél dolgát. De ahol a közeljövőben építenek tanácsszékházat — például Nagyatádon — vagy bővítésre, átalakításra van lehetőség, ezt a külföldön is bevált módszert kell választani. Sokba kerülnek a korszerű, páternoszter működésű irodaszekrények is. De jelentősen meggyorsítják a munkát, időt takarítanak meg velük! Akár csak a peremlyukkártyás nyilvántartással, a központi iktatás megszervezésével. A magnós diktálási mód és a beíróiroda megszervezése egye^üetes terhelést, munkaritmust biztosít — és a tapasztalatok szerint néhány gépíró alkalmazását is fölöslegessé teszi. Igaz, hogy ez más minőségű munkát követel az ügyintézőktől, de hát végtére is erre törekszünk az élet minden területén. A felsoroltak több-kevesebb anyagi befektetéssel járnak. De szép számmal várnak valóra váltásra olyanok is, amelyek elsősorban több figyelmet, gondolatot, ötletességet, elemzőkészséget igényelnek. Ilyen belső — osztályok közötti — a eljárások egyszerűsítése, a kötelező igazolások csökkentése a házi nyomtatványok felülvizsgálata, érthetőbb megfogalmazása, a célszerűbb belső szervezet kialakítása, az ügyfelek dolgának megkönnyítése társhatósági, vállalati bizonylatok, résével stb. igazolások beszerelett pénzre. Nem mindenekhanem olyan vezetői módszerre van tehát szükség, amely — az e munka irányításával és összehangolásával megbízott igazgatásszervezők lelkes közreműködésével — az egész apparátussal elfogadtatja a változtatás szükségességét, és erre ösztönző légkört alakít ki. Olyat, amelyben egy pillanatra tévesztik szem elől a célt: sem a jobb, megbízhatóbb, egyszerűbb hatósági szolgáltatást. Paál László Az egyszerűhez bonyolult út vezet A gyermekdivat műhelyében A pauszpapírokon hosszú lábú kamaszfiúk, apró leánykafigurák — a legújabb divat szerint öltöztetve. Különböző — divatlapokból ismert — pózokban, mintha egy készülő rajzfilm első kockáit látnánk a tervezőasztalon. Parányi szobában, tokkal, divatlapokkal tervrajzsúfolt asztalok mellett dolgozik Kaposvári Ruhagyár tervező- a csoportja, a hazai gyermekruhadivat egyik irányítóközpontja ez. — Hogyan jön létre egy új modell? — Nemcsak a fantázia szüleménye — mondja Nagy Józsefné, a tervezőcsoport vezetője. — Hosszas előkészítés, tájékozódás előzi meg. Rendszeresen megkapjuk a jelentősebb külföldi divatlapokat és a Magyar Divatintézet előrejelzéseit. Évente kétezer a nemzetközi vásárokon bemutatott ruhák divatirányzatairól is kapunk tájékoztatásit. További segítséget és ötleteket adnak a gyárunk által elvállalt bérmunkák. • A külföldi megrendelő ide küldi a szabásmintáit, nekünk ez is sok információt jelent. — Tehát »koppintanak«? — Tájékozódunk. Meglehetős késéssel érkeznek hozzánk a divatújdonságok, már csak ezért sem lehet szó másolásról. Másrészt: többnyire a felnőttek divatjáról kapunk információkat, ezeket át kell ültetnünk a gyermeköltöztetés sajátos szabályai szerint. — Melyek ezek? — Sportos, játékos vonalvezetés a fazonban, hogy ne afféle mini felnőtt öltönyök szülessenek könnyen kezelhető anyagok, amelyeket vasalni sem kell, vidám, világos színek. Ezek a legfontosabb szempontok. — Ha megszületett a terv, mi lesz a további sorsa? — Először az osztályon belül, a munkatársakból álló házi zsűri dönti el, hogy melyikből készítsünk modellt. Ezt a szabászműhelyünk megvarrja. Amikor elkészült gyár vezetői nyilvánítanak véleményt hogy a termék alkalmas-e a sorozatgyártásra. Az elbírálásban részt vesz többek között a gyár főmérnöke és főtechnológusa. A tervezéskor mi is figyelembe vesszük, hogy modelljeinket olyan anyagból tervezzük, amely kapható a hazai piacon, és elfogadható legyen az ár, a végső szót azonban ők mondják ki. — Mindig a tényezők szája íze szerint döntenek?’ — Nem. Egy szép dísz olykor lemarad, mert munkaigényes, időt rabló, vagy nem illeszthető a gyártási folyamatba. Ilyenkor vérzik a szívünk, de nem tehetünk mást, alkalmazkodnunk ítéli a nagyüzemi technológiához. — A legutóbbi szép sikert értek el.pályázaton — A Könnyűipari Minisztérium olyan modell családokra írt ki pályázatot, amelyek iskolában, kiránduláshoz, sporthoz egyaránt jól használhatók. Nyolc kollekciót küldtünk be, és három második díjat nyertünk. A modellekért bemutattuk az őszi BNV-n, ahol szintén nagy sikert arattak. — Meg is vásárolhatjuk ezeket? — Csak olyan termékeket engedtek kiállítani, amelyek sorozatgyártását a cég vállalja. Nemsokára összeülünk a kereskedelem képviselőivel, és ha azok rendelnek belőle, a tavasszal már az üzletekben lesz. L J. A munkák egymást követik Körkép Csokonyavisontáról öt kombájn sorját a sárguló kukoricában, gyűjti az értékes utóbbi szemeket, melyeket az évek legkeservesebb munkájával állítottak elő a csokonyavisontai termelőszövetkezetben. A terület 80 százalékába még az ősszel gabonát vetnek, ennek október 25- ig be kell fejeződnie. A két nagy Rába kettős műszakban, a középgépek nyújtott műszakban dolgoznak. Mindent előre kiszámítottunk, a gépeket felkészítettük, a szóba jöhető alkatrészeket beszereztük. Pedig a két Rába motorját váratlanul ki kellett cserélni. A nagyobbiknál már ideje volt három év után, a kisebbik azonban másfél évi működés után »mondott csütörtököt«. Ez emelte a költségeket, pedig a költségmegtakarításra nagyon oda kell figyelnünk. — Nagy Istvánnak, a termelőszövetkezet elnökének szavai ezek, akivel az őszi kilátásokról és a nyári tapasztalatokról beszélgettünk. A majd ötszáz hektár kukorica alaposan »megtréfálta« a gazdálkodókat még a tavasszal. Az elvetett mag kétharmada nem kelt többletköltséggel ki, s jelentős útra vetették a kiszántott táblákat. Még mindig nem zárult le a vizsgálat, ki a felelős a csíraképtelen magokért A késés, az aszályos idő ellenére is úgy fest, elérik a 40 mázsás átlagtermést, mely az itteni homokos talajon szépnek számít. A terv 42 mázsát ír elő, s az elnök véleménye szerint nem látszik elérhetetlennek. De ami fontosabb: mázsánként 230—240 forintnál nem lesz nagyobb a költség, s akkor, ha bejön a várt termés, 35—40 forintot hozhat mázsája. — Nekünk nem új a költségtakarékosság. Növényvédő szerből a tavalyihoz képest 400 ezer forinttal kevesebbet használtunk föl. Nem a mennyisége csökkent, hanem olcsóbb anyagokat azonkívül az aszály kerestünk, miatt a lombtrágyázás területét és mennyiségét növeltük. Ehhez persze megfelelő gépek kellenek, hogy az értékes szerek a kellő időben és egyenletesen jussanak ki a földre. Napra pontos kampányterv tartalmazta ezeket a munkákat. Az aratás a jó fölkészülést példázza: tavaly és az idén is az országban elsőnek, 11 nap alatt végeztek vele. Amit nem lehetett számításba venni, az az időjárás. A burgonyánál ezt már jól lemérhetik a szakemberek. 230 mázsát vártak egy hektárról, s a burgonyaszedés félidejénél úgy látszik: jó, ha a 180—190 mázsás átlagot elérik. A vetésterület értékesítési gondok miatt csökkent a tavalyihoz képest, ezt 40 hektáron dinnyével kívánták pótolni. A dinnye jól termett, ám nemcsak itt, hanem az egész országban. A gyümölcs ára Jement, s évek óta először kilónként egy forintért is adtak el belőle. — Ha mérleget vonok — mondta az elnök —, az időjárást nem hagyhatom ki a számításból. A gabona majd négy mázsával hozott kevesebbet, a kukorica költségeit növelte a kétszeri vetés. Pótlásként az erdészet idei bevétele 3 millióról a kétszeresére nőtt, a kibocsátott termék 72 százaléka lett az értékesebb ipari fa, tehát a minőséget is sikerült javítani. Egy gazdaság leleménnyel kell pótolja azt, amit a föld és az idő elvett. A csokonyavisontaiak 500 vagon cukrot tárolnak a Kaposvári Cukorgyárnak, az építők bérmunkát végeznek, s alapos megfontolás előzi meg a nélkülözhetetlen vásárlásokat is. A most folyó nagyarányú talajjavítás már a jövő évi eredmények egyik záloga. Évente mintegy 400—450 hektáron meszeznek, s javában folyik a melioráció. A tervek között szerepel, hogy a Délsomogyi Állami Gazdasággal közösen víztározót létesítenek. Ez még terv csupán, mint ahogy az egész szántóterület, és 2200 hektár gyepet érintő talajjavítás is. A gazdaság elnöke szerint a hatalmas munka költsége öt év alatt megtérül. Bizonyíték rá azoknak a területeknek az eredménye, ipe'yekre is elvezették a vizet. A vezetők véleménye szerint abban, hogy az év végi zárszámadáskor a terv teljesítéséről számolhatnak be, ennek is része lesz. B. A: A kukorica víztartalma 32 százalék. Búzavetők Október van, mézsárga fényű október. Vetik a búzát. A csiroszlyákon villanásnyi idő alatt surran mag mag után a földbe Az új élet az új kenyér születésének első pillanatai. Sajátos jelenség, hogy ezeket az első pillanatokat a közvélemény általában sohasem kíséri akkora figyelemmel, mint a folyamat záró szakaszát, az aratást. Nem kétséges, hogy rekkenő nyár nagy mezőgazdasági munkájához évszázadok verítéke, ezernyi, hol szívszorító, hol szelíden derűs legendája fűződik. Mély gyökerei vannak annak, hogy az aratás miért válhatott mindenki ügyévé. Mindezt tudva és elismerve, úgy érzem, méltatlanul kevés szó esik a körforgás kezdetéről, a kenyér születésének első pilláiatairól. Nem azért vallom ezt mert a mostani időszaknak ez az egyik legfontosabb mezőgazdasági munkája, és ezért »időszerű« erről beszélni, hanem azért mert jelképesen az aratás most kezdődik, és nem akkor, amikor a fakúszók a táblára kigördül a kombájn. Akkor már nem sokat tehetnek azért, egy-egy hektár mennyit hogy adjon, kivéve azt a kötelezettséget hogy ami a kalászokban van, az minél kisebb veszteséggel kerüljön a magtárba. Az aratás valójában csak egyetlen munkafolyamat, és ma már a technika jóvoltából egy kis embercsoport dolga. A vetés összetettebb, jóval több, sokrétűbb feltétel biztosítását kívánja meg. A teljesség igénye nélkül idézem: a fajta megválasztása, a mag előkészítése, a talaj fertőtlenítése, a megfelelő tápanyaggal való ellátása, a talajművelő munkák sora hogy jó ágya legyen a búzának. A vetés sokak, sokirányú, mégis egységes, összehangolt munkáját igényli. És ha csak egy láncszem hiányzik, vagy rosszkor, illetve rosszul illeszkedik, ez már mázsákat jelenthet. Gyakran példálózunk az év kedvezőtlen tapasztalataival. Utalunk a mostoha időjárásra, mely az idén több szakaszban, különféle módon nehezítette a mezőgazdaság munkáit; nemcsak veszélyeztetett, tömérdek aggodalmat keltett, ha nem is okozott. Több veszteségeket kultúrának is, de talán legtöbbet éppen a gabonának, a kenyerünknek ártott. Mégis — egy szövetkezeti elnök szavait idézem —: »önmagunkkal szemben felelőtlenség, ha a hiányzó, meg nem termett mázsákat kizárólag az időjárás nyakába varrjuk. Mert oka volt a tervezett alatti termelésnek —de nem egyedüli okal. És ha a becsületes önvizsgálat tapasztalatai nem most hasznosulnak, az egy évvel ezelőtt elkövetett hibák megismétlődnek, akkor újra nagyon rosszul kezdjük a jövő évi aratást. És ezt nem akarja senki. A búzavetőnek — és ebbe beleértek mindenkit a traktor fosoktól a fajtát kiválasztó agrárszakemberig — nagy a felelőssége. Csak a szükségesnél méltatlanul kevesebb szó esik erről. Azt tudjuk, hogy a nyáron ki kombájnolt a legtöbbet, név szerint ismerjük, kinek a teljesítménye volt a megyében a legkiemelkedőbb. Ez rendjén is van, az elismerésre, a megemlékezésre tisztességgel rászolgáltak. De hallottunk-e valaha is ilyen értékelést a búzavetőkről?! Tudom, a gazdaságokban számon tartják, ismerik, hogy ez és ez végzi legbecsületesebben a rábízott feladatot, ennek és ennek van a legnagyobb tapasztalata. Mégis kevésnek tartom ezt. Mert az aratásra már rendszerint kitört az idő az emlékezetből, hogy melyik táblán ki munkálkodott az új kenyér születéséért. Hallottam egy javaslatot, hogy legyen a terület szélén, egy tábla, és álljon ott azok neve, akik a munkákat végezték. »A munkád mellé add a neved« — más ágazatokban is van ilyen kezdeményezés. Figyelemre méltó, hasznos javaslat, érdemes megpróbálni. Mert az aratás most kezdődik. A búzavetőktől is függ, hogy milyen kenyerünk terem jövőre Vörös Márta Szakmát tanulnak a vízmű kezelők Új szakma képzése elött október elsejével kezdőSiófokon. A Dunántúli Regionális Vmű és Vízgazdálkodási Vállalat, valamint az 523. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet szervezésében vízműkezelői szakmunkásképző iskola indult huszonhárom felnőtt dolgozóval, akik a DRVV működési területéről, hat dunántúli megyéből jöttek szakmunkásképzettséget szerezni. A képzés országosan tavaly kezdődött Budapesten, Békéscsabán és Szombathelyen. Az idén megszervezett iskola általános iskolát siófoki végzett és hároméves gyakorlattal rendelkező szakmai dolgozók oktatásával foglalkozik. Két hét bentlakásos, elméleti kzés után két hét üzemi szakmai gyakorlaton vesznek részt a hallgatók, akik május 6-án vizsgáznak. Somogyi Néplap