Somogyi Néplap, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-12 / 214. szám

Társadalmi vezetőségek Termékeny időszak az őszelő a művelődési intéz­ményekben : készülnek a jövő évi tervek. A látogatók elöl még elzárják az irodák az elképzeléseket, ám ők sem maradnak ki a jövő évi célok megfogalmazásából : képviselőik útján megfogal­mazódnak a lakossági igé­nyek is. Egy éve működnek a művelődési otthonokban a társadalmi vezetőségek, ame­lyek érvényt szerezhetnek a különböző korosztályok, ré­tegek kívánságának. Köze­lebb került a tervezés az igényekhez. A művelődési in­tézmények népművelőinek a munkája ettől nem lett ke­vesebb, inkább fokozódott a követelmény. A havi műsor­naptár kitöltéséhez bőséges programajánlatot kell össze­állítaniuk, hogy a társadal­mi vezetőség tagjai választ­hassanak, javaslataikkal megerősítsék kél egy évre a közművelő­szóló felada­tait. Most a tervezés idősza­kában sem szabad megfe­ledkezni a még érvényben levő munkatervek végrehaj­tásának tapasztalatairól. Ál­talában negyedévente talál­koznak a művelődési intéz­ményekben a társadalmi ve­zetőségek, ilyenkor­ tartal­mas eszmecserére nyílik le­hetőség a lakossági véle­mény, a közvetlen tapaszta­lat birtokában. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központban négy éve — tehát a rendeletet itt jócskán megelőzték — mű­ködik a mintegy húsz tagú társadalmi vezetőség, mely­nek összetétele és a tagok aktivitása garancia arra, hogy betölti szerepét a tes­tület az intézmény munká­jának segítésében. Tagjai sorában olyanok képviselik a lakosság véleményét, akik a művelődési házat rendsze­resen látogatják. A társadalmi vezetőségek tagjainak alaposan ismer­niük kell a művelődési in­­­tézményben folyó életet, s­­ erről nemcsak a lakosság véleménye útján gyűjthetnek­­ tapasztalatokat, hanem szük­ség van saját véleményükre is. Sajnos a negyedévenkén­ti üléseken általában a veze­tőségnek csak egy vesz részt — tagjaik hányada elfog­laltságra hivatkozva távol maradnak a fontos döntések meghozatalától. Pedig a ne­gyedévenkénti találkozó is kevés ahhoz, hogy mélyre tekintsenek. Sok még a for­mális elem a vezetőségek te­vékenységében ! A művelő­dési intézményekben sem alakult ki még mindenhol az elmúlt egy év alatt az a munkastílus, amely szüksé­ges, hogy ne csak belülről lássák a közművelődési te­vékenységet. Manapság különösen sok szó esik a közművelődési in­tézményekben is a gazdasá­gosabb működésről. Hallot­tam olyan társadalmi veze­tőségről, amelynek a szám­­vizsgáló bizottsága rendsze­resen foglalkozik a rendez­vények kiadási és bevételi költségeivel. Mindenki tud­ja: a művelődési házakban nem lehet úgy tervezni, hogy minden rendezvényre fordított költség megtérül­jön. Ám az ilyen előadások kiadásait is lehet csökkente­ni — úgy, hogy ne menjen a színvonal rovására. És a fenntartási költségekhez miért ne járulhatna hozzá egy-két olyan rendezvény, amely biztos bevételt ígér? Ezekben a hetekben me­­gyeszerte összeülnek a mű­velődési intézmények halmi vezetőségei. Igaz, társa­gyelmük középpontjában is­jövő évi tervezés áll, de ér­­­demes időt szentelniük az elmúlt egy év tapasztalatai­ra is. Fiatal testület még, sok mindenben »kezdő«. Ám­­ a rá váró feladatok megkö­vetelik, hogy minél előbb tevékenyen vegyék ki ré­szüket a lakóhelyi, munka­helyi közművelődés hatéko­nyabbá tételéből. A műve­lődési intézmények rendsze­res látogatásával, az ott tevékenykedő amatőr együt­tesek munkájának figyelem­­mel kísérésével — gondjaik és örömeik megismerésével — pedig előmozdíthatják a szemlére készülő csoportok tevékenységét - H. B. Melnik — múzeumváros Különös és érdekes a tör­ténete a Pirin hegység dél­nyugati lejtőin elhelyezkedő romantikus városnak — ter­mészetes védőbástyáival, a furcsa omladékokkal. sárgás-rózsaszín Melnik szi­lárd bolgár erődítmény volt. A IX. század végén a bolgár Preszljan kán csatolta ezt a vidéket az Első Bolgár Cár­ság területéhez. 1215—1218 között e melniki erődítmény ura a bolgár despota, Alek­­szi Szláv. A várfalak, a bás­tyák és a csodálatos „Szpiro­­tisza szűzanya” kolostor maradványai az önkényúr gazdagságáról, hatalmáról tanúskodnak. Aztán Melnik is osztozott abban a sors­ban, ami egész Bulgáriának osztályrészül jutott: a görög uralom és a török rabság nehéz évszázadait. Az ősi városban minden uralkodó, minden jövevény hagyott egy kis részt álmai­ból, reményeiből. Erre a szép, a politikai élet köz­pontjaitól távol eső helyre időnként száműzöttek érkez­tek: görög szerzetesek, ma­gas rangú egyházi személyi­ségek, valamint a bizánci korona és a tirnovói uralko­dók számára kényelmetlenné vált bolgár bojárok. Magas rangú száműzöttek éltek itt magukba zárkózva, az el­múlt fényűzés emlékein me­rengve, és csodálatos temp­lomokat építettek, szenvedé­seik szentélyeit... A szőlő­­lugasok és fügefák árnyéká­ban az idő.m­intha megált volna Az 1880 táján több mint húszezer lakost számláló vá­ros elbűvölően szép volt a homokos lejtőkön egymás­­ mellett megbúvó házakkal, 72 templomával és a kör­nyező kolostorokkal. A gaz­dag szőlősgazdák és keres­kedők — a XIII. században idetelepült plovdivi görögök leszármazottai — virágzó, élénk kereskedelmi központ­tá tették a várost. A sűrű, sötét vörös, aromás melniki bor messze földön híressé vált. Hosszú öszvér- és teve­karavánok szállították ha­talmas tömlőkben a bort Törökország, Görögország, Spanyolország, Budapest, Bécs és Velence piacaira. A melniki borból fakadó gazdagság hogy a város lehetővé­­ tette, lakói híres bolgár mesterekkel gyönyö­rű házakat építtessenek. Ezek a várnak is beillő há­zak magas kőpincéikkel, fá­ból épült, kiugró emeleteik­kel a bolgár építészet cso­dálatos példányai. Máig is megvannak a „Bizánci ház” maradványai, amelyet a leg­régebbinek tartanak a Bal­kán félszigeten. Ehhez a gazdagon díszített, XII— XIII. századbeli házhoz számtalan legenda fűződik... 500 Ma Melnik kevesebb mint lakosával aligha felel meg a „városról” alkotott el­képzelésünknek. A gondosan restaurált múzeumváros mégis a rajongó turisták ez­reit vonzza a maga félig meseszerű arculatával, ven­dégszerető házigazdáival, kényelmes vendéglőivel, amelyeket az. öreg pincék­ből alakítottak ki. És borá­nak csodálatos zamatéval ... Omladékos védőfalak, várnak is beillő házak magas kőpin­cékkel — hamisítatlan bolgár építészet. Könyvárus az őszi strandon A fodrozódó tavon néhány fehér háromszög : vitorlá­sok. Fürdőző csak kettő. Nyársegyenesen, mell előtt összekulcsolt karral tipeg­nek a vízben. A napimádók még reménykednek... Akár csak a könyv­pavilon vezetője, Csermely Sándorné. A balatonfenyvesi strand területén áll a fémvázas el­­árusítóbódé.­ De az élelmes könyvárus pótolta asztalok­kal: ezeken dobozszám vár­ja a vásárlókat a portéka”: könyv, képeslap. — Május közepén nyitot­tam, mint négy éve mindig. (Korábban harminc évig vol­tam könyvesboltos Pesten.) Nagyon bízom az öreg höl­gyek nyarában, a hosszú, napsugaras őszben. Azt mondhatom: az emberek ma ki vannak éhezve a jó könyvre. Talán emiatt ve­szik­­­ meg a rosszat is. Igazi utószezoni beszélge­tés ez. Mérleget is vonunk. — Mi volt a „sláger”? — A krimi, a gyerekkönyv meg a képeslap. Háromszor annyit el tudtam volna ad­ni, mint amennyi rendelke­zésemre állt.­­ Közbe böngészni vágyók jönnek, lapozgatnak, bele­beleolvasnak­ egy-egy kötet­be. Csermelyné két-három jó szót mindenkihez szól, ajánl, fölhívja a figyelmet az újdonságokra. — Így kell ezt. Így szok­tam meg: a jó­ szó ráhan­golhatja a vásárolni nem is szándékozó embert is a könyvvételre. Igaza lehet, mert a szinte téliesen öltözött idős férfi két könyvet is vesz. Bene­dek István Párizsi szalonok című munkáját és egy bűn­ügyi regényt. — Visszatérő vendégeim vannak. S nehogy azt higgye, csak magyarok! NDK-beliek is, akik gyűj­tik a szép útikönyveket,­­ka­lauzokat, térképeket. Jönnek gyerekcsoportok, kirándu­lók, mindnyájan vesznek valamit. Van olyan vevő is, aki tudja, mit akar: Moldo­vai kér vagy Végh Antalt. Mások válogatnak, látszik, hogy bizonytalanok. Olyan­kor segítek... Panaszolja, hogy kevés volt a kötelező olvasmány és a német nyelvű könyv. Ez utóbbiból húszezer forint értékűt kapott, de legalább százezer forintot tudott vol­na „kiárulni”. Több Balaton­­könyv is kellene a partra, meg képzőművészeti kiadvá­nyok. — Mennyi volt a terve? — Száznegyvenezer forint bevétel. Kétszázezernél tar­tok, de napfényes szeptem­ber esetén elérőn a három­százezret is. A könyvpavilon vezetőjé­nek az volna az igazi utó­szezon. Búcsúzáskor meg­kérdezem , mit olvas a könyvek árusa. — A Világjárók sorozatát meg Molnár Gábor könyveit. Én így utazóim­. k. L. Hungaroton­­lemezhetek kez­dődnek ma. Ez azt jelenti, hogy október 1-ig ked­vezményes áron jutnak a zeneba­rátok kedvenc régi és új leme­zeikhez. Most érkezett hozzánk a siófoki Dél-balatoni kul­turális programja. Központ Je­lenleg a nagyatá­di szobrásztelep alkotásaiból lát­ható ott kiállítás, az emeleti r­ában pedig galé­15- én nyitják meg a 25 éves siófoki képzőművészeti szakkör reprezen­tatív tárlatát. A Dél-balatoni Kulturális Köz­pont érdekes szín­házi évadot ígér bérleteseinek. A Csiky Gergely Színház mű­sorából Shakespeare Szent­­ivánéji álom, Kander•Ebb Csikágó című darabját lát­ják majd a siófokiak, a pé­csi társulattól Verdi Truba­dúrját, a veszprémi Petőfi Színháztól Kolin Péter Heró­­desét, illetve Felicien Mar­ceau bűnügyi vígjátékát, A tojást, a győri színház előadásában Kisfaludy Suppé Bocaccióját, a kecskeméti társulat Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye cí­mű szín­játékával szerepel, míg a Madách Színház Ber­nard Slade Jövőre veled ugyanitt című vígjátékét­­ hozza«__ A csurgói Csokonai Vitéz Mihály Művelődési Központ­ból Bihariné Asbóth igazgató tájékoztatott Emőke ben­nünket : ma az intézmény társadalmi vezetősége ülést tart, s a téma a művelődési központ »nyitott házzá« ala­kítása, programjainak kidol­gozása, a helyi támogatási lehetőségek megbeszélése. Tavasszal kezdődött a Lehet egy kérdéssel több? című vetélkedősor­ozat a csurgóc kulturális központban, ti­zenötödikén 16 órakor rende­zik meg a következő fordulót a Csokonai gimnáziumban. Kabos László lép föl ma 18 órakor a tahi művelődési házban. A nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központ­ban viszont kiállítás várja a látogatókat. Eduard Haiti Ramon kubai szobrászmű­vész alkotó vendége volt nyáron az aradi művészte­lepnek, s művei a kiállító­­tereimben szeptember 21-ig láthatók. Itt hívjuk föl olvasóink fi­gyelmét, hogy Zamárdiban a szép tájház még ebben a hó­napban nyitva lesz. A bala­­tonszemesi postamúzeum is várja a vendégeket. Kaposváron a megyei könyvtárban tegnap nyitot­ták meg azt a grafikai kiál­lítást, melyet Tüskés Tibor József Attila-díjas író gyűj­teményéből rendeztek. Ez 25- ig látható. Címe: Tisztelet­adás a szülőföldnek. Kiállításról kaptunk, hírt a kaposvári Kilián György If­júsági­ és Úttörő-művelődési Központból is. Martyn Fe­renc nyitja meg ma 17 óra 30 perckor a Zágon Gyula szigetvári képzőművész munkáit bemutató tárlatot. Ez október 3-ig — vasárnap kivételével — naponta 18 óráig tekinthető meg.8-tól A Cser­ Alkotók Klubjá­ban ma élménybeszámolók hangzanak el a nyári művé­szeti programokról, kiállítá­sokról. A kaposvári mozik közül a Vörös Csillagban Jean Gabin utolsó filmjét, A Szentév cí­műt mutatják be. A színes, szinkronizált bűnügyi tör­té­net két cellatárs változatos kalandjairól szól : szökésük­ről, »átváltozásokról, főpap­pá és kísérőjévé, a Rómába induló repülőgép eltérítéséről stb. Jean­ Gabin társát Jean- Claude Brialy alakítja, és szerepet vállalt Jean Girault filmjében a rég látott Da­nielle Dameaux is. A Szabad Ifjúság műsorán két alkotás szerepel: Élve vagy halva — ez a címe Ré­­nyi Tamás utolsó filmjének, amely somogyi vonatkozású: Noszlopy Gáspár alakját ele­veníti meg. Balázsovits La­jos játssza a főszerepet. Ezt a filmet 16 órakor vetítik, a 18 és 20 órai előadáson vi­szont a Földi űrutazás című színes, szinkronizált amerikai fantisztikus filmet tekinthe­tik meg a nézők. Epizódsze­replő benne a kopasz ,Telly Savalas. Négy bandita, tíz áldozat — ez a címe annak a fran­cia rajzfilmnek, amely első­sorban a fiatalabb korosz­tálynak szerez kellemes más­fél órát a Latinca Moziban. Weister­ nparódia. nyi képünkkel a török koppá­­né prazi gyűjteményre hívjuk föl a figyelmet. Apáti Miklós A doktor elcsavar egy gombot, a műszer jelzései a képernyőről is, a lyukszalag­ról is leolvashatók. — Az érzelmi központ vá­lasza: igen. — Remek, remek__ — Bertram boldog mosollyal nézi a papadarabkát. — Igazán remek... — Kérdezzen tovább! — Hűséges típus-e, azt kérdezem. A doktor egy másik gom­­bot csavar meg. Az immár otthonossá vált zümmögés­be­n a doktor ol­vassa az ered­ményt: — Hűséges. — Kérdezem harmadszor : sze­reti-e, ha az, akit szeret, fölötte áll, észben, rangban, egyebekben ? A doktor Bert­­ramra néz. — Kérem, fo­galmazzon telműbben, egyéb­­ — Nézze, doktor, maga ér­ti, hogy miről van szó. Tud­ja, hogy én vagyok Lilian f­őnöke. Az érdekel, hogy ezt a főnöki helyzetemet meg tudom-e őrizni a továbbiak­ban is? — Értem. Akkor megkér­dezem, hogy van-e értelmes alázat benne. — Jó! Így is jó. Zümmögés, a doktor már olvassa is a választ: — Igen. Igen. Nagyon meggyőző görbe. Azt­ hiszem, akit nagyon szeret, azért mindenre képes. Még arra is, hogy megalázkodjon. — Jó, nagyon jó. — Van még kérdése? — Nincs. Megkaphatnám ezeket a kis papírokat? — Tessék. A magáé ... De mire kell? — — Emlék. Egy kis emlék. Bertram szemérmesen mosolyog. — Meg aztán ezek a kis papírok jelentik a bi­zonyosságot a bizonyosság­ban. — Hát tessék... Segít le­szerelni? — Hogyne. Különbein hogy van Lilian? — Azt hiszem, kibírta ká­rosodás nélkül. — Lilian nagyon erős. — Igen Bertram, erős. De tudja, ezekkel a meredekkel az a baj, hogy rengeteg energiát vonnak el az agy­tól. S az agy sokszor nem képes másként védekezni a károsodás ellen, csak úgy, ha megváltozik. Vagy ha megváltoztat... — Lehetséges volna, hogy hiába .. . — Ez a mai állapot. Hogy később mi lesz? Ez a pon­tl­san, sajnos nem lehet tudni. Különösen egy ilyen beavat­kozással járó mérés után. — És ha később újra mér­nénk? Ha újrav­izsgálnánk Lilian*? — Nem lehet Nem sza­badi Tiltja az orvosi esküm. — Értem... Köszönöm, dottore. —­­ Köszönöm, Bertram, hogy segített leszerelni. Lilian csuklója, bokája, mellkasa, homloka újra sza­bad. Kicsit másképp, szaba­dabban lélegzik, mint a fé­mek hatalma alatt. Aki jobban megnézi az ar­cát, azt látja: Lilian szinte mosolyog. Úgy, mint aki győzött. •lenes aktákat, htuteszakt­­yokat böngész, jegyzetel. Tit­kárnője időnként írtabb és újab­b papírokkal megrakod­va érkezik. Jones néha kis­­­ fiúsan rágja a ceruzáját. Órájára néz, magától felvil­­lan a számlap. — Irina! Hívja Chartáét, legyen szíves! A titkárnő bedugja a fe­­jét a szobába. — Már itt is van — mond­— Remek. Köszönöm. Kö­szönöm, Irina. Ha akar, el­mehet. Mára végeztünk. — Maguk is? — Mi még nem. — Megint éjszakáznak ?... Történt valami rendkívüli esemény ? — Nem, Irina, legyen nyu­godt, nem történt semmi. S ha rajtunk áll, nem is fog történni semmi. — Akkor én megyek, fő­nök. Vár a kislányom. — Minden jót. Irina. — Viszontlátásra viszontlátásra, Charlie­ főnök, Irina elmegy. A férfiak magukra maradnak. Charlie vörös üstökét rázza, gyűri, látszik rajta, hogy erősen, gondolkodik. (Folytatjuk.)

Next